igy nevezik a nyomtatványok szövegének bosszantó, sokszor mondatokat is értelmetlenné tevő hibáit. A S. okozója lehet a szedő, a korrektor, sőt sok esetben a szerző is. Kiküszöbölése végett ajánlatos nyomtatás előtt az íveket szorgosan átolvasni, de még igy sem mindig hibamentes a nyomtatvány. Tudományos műveknél, fontosabb adatokat tartalmazó munkáknál a könyv utolsó oldalaira S.-helyesbítést tesznek, de ennek a haszna is vajmi kétséges. L. még Korrektura.
a minisztériumnak oly osztálya, melynek feladata a napi sajtónak figyelemmel kisérése, a miniszter számára kivonatok készítése, s néhol a közvéleménynek a kormány érdekében sajtó útján befolyásolása.
a sajtóra vonatkozó jogszabályoknak foglalata. Hazánkban a S.-ot az 1848. XVIII. t.-c. szabályozza. A törvénynek alapelve a sajtószabadság: "A sajtószabadság nagy elve az abszolut államhatalom s az egyház ellen folytatott hosszu s elkeseredett harcnak gyümölcse. Az abszolut állam s az egyház a sajtóban csakhamar legveszélyesebb ellenségüket ismerték fel, s azért a szabad gondolatnyilvánítást lehetőleg békókba verni törekedtek. E célnak szolgált a prohibitiv rendszer, az előzetes vizsgálat (cenzura), amely minden iratnak sajtó útján többszörösítését előzetes hatósági engedélytől tette függővé. A sajtószabadság ezzel szemben azt jelenti, hogy a gondolatoknak sajtó útján közlése szabad, épségben maradvány természetesen a nyomtatvány tartalmáért való büntetőjogi felelősség. A sajtószabadság tehát a prohibitiv rendszer helyett a repressziv (megtorló) rendszert követi. A sajtószabadsággal továbbá egyáltalán nem ellenkeznek oly rendőri intézkedések, melyek nem a véleménynyilvánítás szabadságának megszorítását, hanem a büntetőjogi felelősségnek, a megtorlásnak biztosítását célozzák.
A S.-ban felmerülő fő kérdések a következők: 1. a sajtó útján elkövetett bűntettek és vétségek, röviden u. n. sajtóvétségek fogalma. A régibb nézet az u. n. sajtóvétségeket a közönséges bűntettektől és vétségektől különböző természetüeknek állította, minek gyakorlati jelentősége két irányban nyilvánult, egyrészt abban, hogy az u. n. sajtóvétségek nem a közönséges büntető törvénynek tárgyai, hanem a sajtótörvényben nyernek szabályozást, másrészt abban, hogy a sajtóvétségekre a közönséges bűntettekre megállapítottól különböző büntetési nem nyer alkalmazást. Ezen az állásponton állott az 1848-iki sajtótörvény, mely 10 szakaszban meghatározta a sajtóvétségeket s azoknak büntetését fogságban és pénzbirságban állapította meg. Egyedül a bűntett v. vétség elkövetésére sajtó útján intézett egyenes és határozott felhivás esett büntetésére nézve a köztörvények súlya alá. A fogság az u. n. custodia honesta fogalma alá esett. A sajtóvétségek önálló szabályozásában a sajtószabadságnak biztosítékát keresték, az eltérő büntetési nem pedig privilegium volt, mellyel a törvény a sajtónak tartozni vélt. Ez a nézet mindkét irányban helytelen. A büntetendő cselekmények természetét és minőségét az azoktól megtámadott jognak természete és minősége határozza meg, nem pedig a bűntett elkövetésére használt eszköz. A rágalmazás, a becsületsértés nem veszti el természetét azért, mert a tettes azt nem szóval, hanem sajtó útján követte el, épp ugy mint a testi sértés ugyanaz maradt, a bűnös akár botot v. korbácsot használt. A sajtónak a büntetési nemben adott privilegium tehát minden jogi alapot nélkülöz. A sajtószabadság érdeke pedig egyenesen a sajtóvétségeknek a közönséges büntető törvényben szabályozását követeli, a büntető törvény a polgári szabadságnak biztosítéka. A kivételes törvényt sokkal könnyebben lehet a szabadság megszorításával módosítani, mint az általános büntető törvényt. A helyes nézet tehát az, hogy különnemü u. n. sajtóvétségek nincsenek, a sajtó csak a büntetendő cselekmények elkövetésének egyik eszköze, a sajtóvétségek fogalma helyébe a nyomtatvány (sajtó) útján elkövetett bűntettek v. vétségek fogalma lép, melyek a más úton elkövetett hason bűncselekményektől semmiben sem különböznek. "Les délits de la presse ne sont que des délits ordinaires, commis par la voie de la presse." Ezt az álláspontot fogadta el a magyar btkv, amely ehhez képest a nyomtatvány útján elkövetett bűntetteket és vétségeket is rendelkezéseinek körébe vonta.
A sajtó útján való elkövetés módja: "nyomtatványnak terjesztése v. közszemlére kiállítása", nyomtatvány alatt pedig a törvény 63. §-a szerint értendő: "valamely iratnak v. ábrázolatnak, nyomda, metszet, minta, gép v. más mesterséges készület v. vegyészet által eszközlött többszörösítése". A büntetési nemre nézve a bűntettnek v. vétségnek sajtó útján történt elkövetése különbséget nem tesz. A sajtó útján történt elkövetés azonban bizonyos esetekben súlyosabb büntetést von maga után, ami jogi alapját abban találja, hogy az elkövetés nyilvánossága a bűntettnek súlyát emeli. Igy p. a különben csak pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés sajtó útján történt elkövetés esetében fogházzal is büntetendő.
A büntetőjogi felelősség. A büntetőjognak általános elvei szerint büntetendő cselekményért mindazokat terheli a büntetőjogi felelősség, akik annak elkövetésénél bűnös módon közreműködtek. A felelősséget közelebbről a részességre (l. o.) vonatkozó szabályok határozzák meg. Az alapjában téves felfogás, mely a sajtónak különállást biztosítani akart, egyenes megsértésével annak a nagy alkotmányjogi alapelvnek, amelynek értelmében a törvény előtt mindenki egyenlő, s teljes félreértésével annak, hogy a sajtószabadság a gondolatnyilvánítás szabadságában áll, nem pedig abban, hogy a szabadsággal elkövetett visszaélések privilegiumban részesüljenek: az általános büntetőjogi felelősség elveit a sajtóra kiterjeszthetőnek nem vélte. Kedvelt érvelés az, hogy az általános büntetőjogi felelősség szerint a szedő s a nyomdászsegéd is büntetendők, ha a nyomtatvány tartalma büntetendő cselekményt tartalmaz. Ez azonban részben nem igaz, részben igaz, de akkor helyes is. Részesség csak szándékos lehet. A részességhez nem elég a közreműködés, hanem bűnös közreműködés szükséges, a bűnösség a nyomtatvány büntetendő tartalmának ismeretét tételezi fel. A szedő tehát vagy nem tudja hogy mit szed, s gyakorlatilag ez a rendes eset, s akkor nem büntetendő, mert a szándék (dolus) hiányzik, épp oly kevéssé mint ahogy nem büntetendő mérgezésért a szakács, aki oly ételt tálal fel gazdájának, melyet a gyilkos tudtán kivül megmérgezett; vagy pedig tudomással bir a nyomtatvány büntetendő tartalmáról, tudja, hogy p. felségsértésre való felhivást tartalmaz, s akkor szedő minősége büntetlenségét nem indokolhatja. A téves felfogás külön megszorított S.-i felelősség felállítására vezetett, ez az u. n. fokozatos felelősség (l. o.). A birói eljárást illetőleg a nyomtatvány útján elkövetett bűntettek és vétségek az 1848-iki törvény (17. §) alapján az esküdtszék hatásköréhez tartoznak. Az esküdtszéki hatáskör nem terjed ki a nyomtatvány útján elkövetett kihágásokra.
Sajtórendőrség. A felelősség biztosítását célzó s rendőri (preventiv) jellegü intézkedések, melyeknek megszegése a szerint, amint a törvénysértésre három hónapi időtartamot meghaladó szabadságvesztést, vagy ennél enyhébb büntetést állapít meg a törvény, vétséget, illetve kihágást képez, fő vonásaikban a következők: 1. politikai lapok, amelyek alatt oly újságok vagy időszaki lapok értendők, melyeknek tartalma akár egészen, akár csak részben politikai tárgyak körül forog, ha havonként legalább kétszer jelennek meg, csak a törvényben meghatározott feltételek mellett adhatók ki. E feltételek ezek: a) a lap kiadása a törvényhatóság első közigazgatási tisztségviselőjénél (alispán, polgármester) bejelentendő, a bejelentő nyilatkozatban kiteendő a tulajdonosnak, vagy felelős kiadónak, vagy felelős szerkesztőnek neve, lakása és a nyomda, melyben a lap készülni fog, b) biztosíték letétele, amely naponkint megjelenő lapoknál 10 000, ritkábban megjelenő lapoknál 5000 frt, s letehető v. készpénzben, v. fekvő birtokra kettős biztosítékkal betáblázott kötelezvényben; c) a biztosítéknak 10 nap alatti kiegészítése, ha büntető itélettel megállapított s a biztosítékból levont pénzbüntetés folytán a biztosíték többé nem teljes; d) a lap szétküldésével egyidejüleg annak egy példánya a sajtóügyi közvádlónál teendő le, ez az u. n. köteles példány. Politikai lapnak kiadása a törvényszerü feltételek megtartása nélkül egy évig terjedhető fogházzal és 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A lap megjelenése tilos lévén, elkobzandó. A köteles példány letételének elmulasztása 200 frt-ig terjedhető pénzbüntetés alá esik, de pusztán e mulasztásért a lap szétküldését nem szabad megtiltani. 2. Nyomda és kőnyomda felállítása, mely egyebekben az iparszabadság elveinek megfelelően szabad, biztosíték (a székesfővárosban 4000, egyebütt 2000 frt) letételéhez volt kötve. A nyomda be nem jelentése, u. n. titkolt nyomda, a műszerek elkobzásán felüle egy évig terjedhető fogházzal és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 3. a nyomdában készült nyomtatványoknak a törvény által szabályozott nyilvántartása. A mulasztás büntetése 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés, visszaesés esetében (két éven belül) azonfelül 15 napig terjedhető elzárás; 4. minden nyomtatványra az illető nyomdatulajdonos neve és lakása kiteendő, ennek elmulasztása vagy álnévnek kitétele esetében a nyomdatulajdonos, ha a nyomtatvány büntetendő cselekményt tartalmaz, bűntársnak tekintendő, ellenkező esetben 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 5. oly nyomtatványoknak árulása, amelyeken a nyomdatulajdonos neve és lakása kitéve nincs, a példányok elkobzásán felül 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; 6. a házaló könyvárulók rendőri felügyelet alatt állanak. Az u. n. objektiv eljárás. Nyomtatvány közzététele vagy terjesztése által elkövetett büntetendő cselekmény esetében a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak birtokában levő példányok, minták vagy lemezek elkobzása és megsemmisítésének akkor is helye van, ha a bünvádi eljárást senki ellen sem lehet indítani. Az elkobzás és megsemmisítés azonban csak birói itélettel mondható ki.
A nevezetesebb S.-at készítési helyük nevén v. másként ismeretes nevükön tárgyaljuk. Itt csupán az imperiál, eredetileg külföldön készített, de már nálunk is sikerrel előállított lágy sajtot, továbbá a hazánkban készített kárpáti sajtot, s végül az u. n. quarglit (kvargli) említjük. Ez utóbbi pogácsaalaku sajt, mely főleg Morvaországban készül és többnyire olmützi quargli néven árulják. Lefölözött aludt tejből csinálják, és néhán yheti érés után négyszegletes fenyőládikákba csomagolják. Az érett quargli igen bűzös, s a fölülete szétfolyik. A S. készítésmódját l. Sajt.
(borászat), a borkészítés legfontosabb eszköze a célnak megfelelő szerkezetü sajtó (l. o.) vagy prés. Bárminő sajtót válasszunk is, ügyeljünk arra, hogy az kis helyet foglaljon el, egyszerü és erős szerkezetü legyen, könnyen legyen kezelhető, s lehetőleg nagy nyomást gyakoroljon. A nyomás egyenletes hatásu legyen, a préskosarat könnyen lehessen megtölteni és kiüríteni s a kosár se túlságos magas, sem túlságos széles ne legyen. A törkölyt egyenletesen kell elosztani a kosárba, s a nyomást lassan kezdjük, hogy a mustnak legyen ideje kifolyni, s ha a mustfolyás megszünik, újból fokozzuk a nyomást. Végül a törkölyt fellazítva és széttépve mindannyiszor újra préseljük, mig csak must szorítható ki belőle. Az utoljára kifolyó must (présmust) rendszerint kevesebb cukrot és több savat tartalmaz, mint a szinmust, mely az összezúzott szőllőből a préselés előtt nyeretett.
A fa is kellő kezelés mellett bizonyos mértékben sajtolási célokra fölhasználható. igen nagy nyomás mellett a fát bütüjéről sajtolva, azt hosszusága irányában tetemes mértékben összenyomhatni, és ha a nyomó készülékbe ilyenkor valamely domboru ékítménynek negativját (odor) beleillesztjük, a fán az ékítményt nyerjük. Az ily módon készült reliefékítmények (mesterséges faragvány) készítésénél néha 100 levegőnyomást alkalmazunk hidraulikus sajtók útján. Ha vékonyabb falemezeket (funérokat) bizonyos viztartalom mellett 35-140 °C.-ra fölhevített fémhengerek között nagyobb nyomás alatt lassan átvonunk, akkor a fa képlékennyé válik és anyagának egy része az egyik hengerben levő odormélyedéseket kitölti, egyszóval a hengerbe vésett homoru ékítmény a fán domboru ékítmény alakjában tünik föl. Kereskedelmi olcsóbb butorokra és épületmunkákra ezek a sajtolt faragványok jók, de művészi becsesség hiján mint gyári cikkek művészi butorokon nem használható, bármily szépek is gyakran.
l. Bársony.
l. Gyöngy.
(bány.). Porladozó kőszenet, melyet csak por alakjában lehet termelni, összekevernek kátránnyal, burgonyával vagy más ragasztó szerrel, mely a kőszén fűtőképességének nem árt, azután megmelegítik és téglaalakba préselik. Közönséges neve az ilyen sajtolt szénnek: briquette (l.o.).
l. Sajtójog.
kisközség Sopron vármegye csepregi járásában, (1891) 516 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Cukorgyára néhány évvel ezelőtt megszünt.