(növ., Lactuca L.), a fészkesek nyelvesvirágu és tejelő családjának jobbadán egy-, ritkán kétnyáréltü tagja. Kopasz, sőt berzedten szőrös füvén a tőlevél kerekded, épszélü, a többi fokozatosan metélt, sőt agyaros szélü, a felső épszélü és lándsás; valamennyi nyeletlen. Terméskéjüket pihebóbitájukkal a szél hordja szét. Az É-i mérsékelt égöv vagy 60 faját termi. A sárgavirágu keszeg-S (L. Scariola L.) szárnyasan hasogatott váltakozó leveleinek felső lapja keletnek fordulva áll (l. Kompasz-növények). A kertit (L. sativa L.) tőle származtatják. Míveléssel sokféle szinü, bodrozatu és boruléku fajtája keletkezett, melyek három csoportba foglalhatók: a) fejes, b) kötözött (nyári endivia, római S.) és c) levelenkint metélni való (olasz endivia). A S. táplálóbősége csekély; 93,94% víz, 1,924 fehérje, 0,375 zsír, 0,113 cukor, 1,98 egyéb nem nitrogénes vegyület, 0,879 celluloza és 6,78% hamu van benne. A kék virágu évelő S. (L. perennis L.) másutt vadon szolgál étkül; tavaszi levélrózsáját betakarással fehérítik meg. A mérges S. (L. virosa L.) tejéből készül a lactucarium (l. o.) nevü orvosszer. Néhol még termesztik is, de a S. fajainak teje mind ilyes. - S.-nak neveznek többféle ételt is, sőt ecetesen más növény (p. ugorka, paszuly, paprika, burgonya stb.) részét is. Voltaképen (sal=só) sózottat jelent, p. osztriga-, homár-, héring-S., amiben legföljebb a mellé adott hagyma a növény része. Azonban éppen ecetes mellékétkül más növénéyt is használnak. Ilyen a galambbegy-S. (Valerianella olitoria L.), cikória- v. endivia-S., raponca-S. (Campanula Rapunculus L.) stb.
(növ., Ulva L.), l. Kélmoszat.
4 km2 területü sziklás sziget a Nagy-oceánban, 450 km.-nyire a Husvét-szigettől, a D. sz. 26° 28' és a Ny. h. 105° 20' alatt. 1793. S. spanyol hajós fedezte föl. Chamisso 1816. látogatta és énekelte meg.
Francisco Lobon, de, don, Islas (l. o.) spanyol szatirikus iró álneve.
(ejtsd: szaldanya) Joao Carlos herceg, portugál államférfiu, szül. Arinbagában 1791 nov. 7-én, megh. Londonban 1876. Anyai részről unokája volt a hires Pombal marquisnak. Miután tanulmányait a coimbrai egyetemen bevétezte, a gyarmat-minisztériumban nyert alkalmazást, s midőn a franciák 1807. Portugáliát megszállották, nagyobb küzdelem nélkül meghajolt az idegen uralom előtt, mignem 1810. az angolok fogságába került. Angliából Braziliába ment, azután belépett az ottani hadseregbe s 1825-ben VI. János által külügyminiszterré neveztetett ki. A király halála után s Izabella régenssége alatt Oporto helytartója volt s ezen minőségében nagy erélyt fejtett ki a Dom Miguel párthivei által rendezett felkelések leveretésében. Nemsokára Dom pedro mellé állott s Oporto megvétele után 1833. a mellé állott s oporto megvétele után 1833. a hadsereg fővezérévé s törzskari főnökké lett. 1l834 máj. 26. oly szerződésre kényszeríté Dom Miguelt, melyben az utóbbi végképen lemondott a portugál koronáról. Az 1836 szeptemberi forradalom leveretése után, melyben S.-nak is része volt, tiz évi száműzetésbe küldötték. Csak 1846. tért vissza, midőn a mozgalom Cabral ellen növekedőben volt; azonban minden kisérlete, hogy a forradalmat leküzdje, hajótörést szenvedett. Csak 1848 elején került megint a minisztérium élére, ahol azután 1849 jun.-ig erősen tartotta magát. Ekkor Maria da Gloria királynő megvonta tőle kegyét és az udvarnál viselt méltóságaitól is megfosztá. A nagyravágyó S. ezért bosszut forralva, 1851 ápr. 8-án kitűzé a lázadás zászlóját, mire 5 évig majdnem korlátlan diktátori hatalommal vezette az ország ügyeit. De midőn 1856-ban II. Dom Pedro foglalta el a trónt, a cortes kérelmére elbocsátá S.-t, ki erre lemondott a hadseregben viselt fővezéri tisztéről is, és újolag az ellenzék vezérévé szegődött. 1862-64., majd 1866-69. követ volt Rómában; 1870 májusban egy katonai forradalom következtében ismét miniszterelnökké neveztetett ki, de ezt a tisztét csak aug.-ig viselte; 1871 febr.-ban mint követ Londonba ment. V. ö. Carnota, Memoirs of the duke of S. (London 1879, 2 köt.).
l. Malmesbury.
(ó-felnémet Salida), az ó-német költőknél a XIII. sz. óta gyakori személyesítése a szerencsének és sorsnak, tehát a. m. Fortuna.
(olasz, ejtsd: szaldo), a. m. egyenleg, könyvviteli műszó, amely egy-egy számlának tartozik- és követel-oldala közötti különbségét mutatja. Ha valamely számlának tartozik-oldala nagyobb összeget tüntet fel, mint a követel-oldal, akkor az illető számla S.-ja a számlának netto tartozását jelenti, s ezért az ilyen S.-t tartozik-S.-nak vagy tartozik-egyenlegnek nevezik; ellenkező esetben áll elő a követel-S. vagy követel-egyenleg. A S. jelentése a szerint más és más, amint más és más természetü számlán fordul elő; a dologi számlákon jelenthet aktiv, passziv v. tiszta vagyont, nyereséget v. veszteséget, a személyi számlákon tartozást v. követelést.
a. m. folyószámla (l. o.).
Bua dalmát sziget öble.