Herman (valódi nevén Salinger), német bozózatiró, szül. Berlinben 1833 máj. 17., megh. u. o. 1879 febr. 4. Eleinte a kereskedelmi pályára lépett, de Blauer Montag c. darabjának sikere után a színköltészetnek élt. Mint berlini hirlapok tudósítója részt vett az 1870-71-iki német-francia hadjáratban, a porosz király fő hadi szállásán. Utolsó éveiben teljesen megbénult és megvakult. Több mint 100 bohózata közül a legnevezetesebbek. Der Leibkutscher; Pech Schulze (1875); Preussen in Sachsen; Pietsch im Verhör; Reise durch Berlin in 80 Stunden (1877); Ein ruhiger Mieter; Der Baum der Erkenntniss.
(szalen), város Jura francia départementban, 17 km.-nyire Polignytől, A Furieuse festői völgyében, a Berlin és Saint-André erősségek által koszoruzott két hegy közt, vasút mellett, (1891) 6068 lak. Kitünő vörösbortermeléssel, márvány- és épületkőbányával, faience-, pezsgőborkészítéssel és papiroszsák-gyártással. Fontosságát azonban leginkább sós forrásainak köszönheti, amelyek naponként 13 000 hl. vizet adnak és évenként 6 millió kg. sót szolgáltatnak és azonkivül fürdőül is szolgálnak. Érdekes épületei: a XIII. sz.-ból való Szt.-Móric-templom szép üvegfestménnyel és egy alabastrom alakcsoporttal, amely Krisztusnak a keresztről való levételét ábrázolja; a Notre-Dame-templom néhány szép képpel és az 1755-ből való városháza. két közkút is dísziti a várost. Említendő még a Magentánál elesett Cler tábornok szobra. V. ö. Claudet S. (1887).
régi graubündeni nemesi család, jelenleg részben bárói és grófi rangban, törzshelye Soglio; több ágazatra oszlott, u. m.: S.-Soglio, S.-Seewis, S.-Marschlins, S.-Zizers stb. Befolyásának és hatalmának tetőpontját a XVII-XVIII. sz.-ban érte el a család, amidőn a S.-ok Graubündenben többnyire a protestáns és francia párt élén álltak. - S. Rudolf 1622. a prättigauiak Ausztria elleni felkelésének fő vezére volt. - S.-Marschlins Károly Ulisszesz, szül. 1728., megh. 1800-ban. 1757. Veltlin polgármestere volt és 1768. francia ügyvivő Graubündenben. irta a Frammenti del istoria politica e diplomatica della Valtelina (3 köt., Zürich 1793) és Reisen in verschiedenen Provinzen des Königreichs Neapel (Zürich és Lipcse 1793) c. műveket. - S.-Soglio János Ulrik, szül. Churban 1790 márc. 16., megh. u. o. 1871 ápr. 17. Bajos és hollandi szolgálatban részt vett az 1813, 1814 és 1815-iki hadjáratban. 1840. hazatért, és 1847. jóllehet protestáns, a Sonderbund fő vezérletét vette át, de vereséget szenvedett, megsebesült Gislikon mellett (nov. 23.) és fegyverletételre kényszerült. Azután hosszabb ideig a külföldön tartózkodott. - S. Soglio Dániel táborszernagy (l. o.). A családnak leghiresebb tagja S.-Seewis költő (l. o.). V. ö. S.-Soglio, Die Familie von S. (Lindau 1891); u. a., Die Convertiten der Familie von S. (Luzern 1892).
(lat.), elavult kifejezése a szívműködés sebes, szapora, egyenetlen voltának; ma delirium cordis.
latin növénynév után Salisbury R. A. Markham londoni kertész (1762-1829) nevének rövidítése. Munkája: The Paradisus Londinensis (2 köt., London 1806-7).
Sm. (növ.), l. Gingkó-fa.
(ejtsd: szálszbörri), Wilts angol grófságnak és püspökségnek székhelye az Avon, Bourne és Nadder összefolyásánál a S.-Southampton-csatorna Ny-i végében, a Vale of Pewseyig elnyuló síkságon, vasutak mellett, (1891) 15 980 lak., kés-, acéláru-, cipő-, kötél-, sörgyártással és lószőrfonással, élénk marhavásárokkal. A ccsatornákkal átszelt város nagyon rendesen épült. Legérdekesebb épülete a székesegyháza (1220-58), Nagy-Britannia egyik legszebb gót épülete, 130 m. magas toronnyal. Hossza 131, szélessége a középhajóban 70 és magassága 28 m.; ablakainak száma 365 (hármas sorban), pilléreinek és oszlopainak pedig 8766. Belsejében több síremlék van. A székesegyházat és a hozzá tartozó épületeket környékező falnak romjai még láthatók. Egyéb épületei: az Szt.-Tamás-templom a XVII. sz.-ból való szép fafaragvánnyal; az 1483. III. Rikárd parancsára felállított kereszt, a természetrajzi muzeum, Fawcett szobra és a püspöki palota. É-ra a mostani várostól vannak Old-Sarumnak romjai. old-Sarum egykor Sorbiodunum néven római tábor volt, az angolszászok Searobírignek, későbben Sarisberiának hivták. Innen alapították a XIII. sz.-ban a mai S.-t, amelytől 15 km.-nyire van a Stonehenge nevü hires druida-kör (l. Cromlech) S. szülővárosa az idősb Pitt Vilmosnak.
angol nemesi cím, melyet III. Eduárd angol király 1337. Montacute Vilmosnak adományozott s mely leányágon 1428. a Nevill-családra, 1472. IV. Eduárd király öccsére, Clarence György hercegre szállott. 1541. kihalt e család leányágon is s 1605. I. Jakab király Burleigh Cecil Vilmos lordnak, az Erzsébet korabeli hires miniszternek másodszülött fiát, Cecil Róbertet nevezte ki S. gróffá. Kiválóbb tagjai a családnak a következők:
1. S. Jakab Brownlow Vilmos, szül. 1791 ápr. 17., megh. 1868 ápr. 12. Mint buzgó tory és makacs hive a védvámrendszernek, 1814-23-ig az alsóházban, azután a lordok házában ült. 1852. Derby első minisztériumában főpecsétőr, 1858-1859 juniusig Derby második minsisztériumában a titkos tanács elnöke volt.
2. S. Róbert Artur Talbot Gascogne Cecil, marquis, az előbbinek fia, szül. 1830 febr. 3. Kiképeztetését Eton és Oxfordban nyerte s atyja haláláig Cranborne lord név alatt az alsóház konzervativ-pártjához tartozott. 1866. a Derby-minisztériumban indiai miniszter lett, de mivel a minisztertársai által benyujtott reformbillt nem helyeselte, már 1867 márc.-ban visszalépett. 1869. Derby utódjaként az oxfordi egyetem kancellárja lett. 1874. a Disraeli-minisztériumban ismét átvette az indiai államtitkárságot. 1876., midőn a keleti viszonyokban beállott zavarok miatt a konstantinápolyi konferencia összeült, S. mint rendkivüli követ képviselte Anglitá, de mivel Ignatijev orosz követtel szemben túlságos engedékenységet tanusított, a konferencia eredménytelen maradt. 1878. átvette a külügyek vezetését s Beaconsfield keleti politikáját erélyesen támogatta. ő kötötte máj. 31. Suvalovval azt a titkos szerződést, mely Oroszországot győzelmei dacára több rendbeli engedményre kényszerítette. Anglia második megbizottjaként részt vett a berlini kongresszuson. 1880. a liberálisok győzelme után Beaconsfielddel együtt visszalépett. Beaconsfield halála után ő állott mint a legtekintélyesebb tory államférfiu a konzervativ párt élére; Gladstone bukása után pedig 1885 jun. és Gladstone rövid életü minisztériuma után 1886. mint miniszterelnök és a külügyek minisztere ő vette át az angol kormány vezetését. Az 1886. végbement választásokban megbukott és ennek folytán visszalépett, de mihelyt Gladstone táborában a Home-rule-kérdés miatt szakadás állott be, S. mint a konzervativ párt feje egyességre lépett a frondeur liberális union-párt hiveivel és Gladstonet leszavazván (1886 aug.) újra kormányra jutott; Churchill lord kilépése után (1886 dec.) a külügyi tárcát is elvállalta. Külügyi tekintetben most erélyesebb politikát kezdeményezett, Irországot pedig kényszer-rendszabályokkal, olykor kis engedményekkel törekedett féken tartani. 1892 aug. vereséget szenvedett a parlamentben és visszalépett. Midőn az agg Gladstone 1894 márc. a magánéletbe vonult és Roseberry lordra bizta a kormányt, pártját és programmját, S. a felsőházban arra szólított afel a Rosebery-kabinetet, hogy a Home-rule-kérdésben a választókhoz forduljon, amitől azonban Roseberry idegenkedett. Jul. 6. azt indítványozta, hogy a kormány a gyanus elemek bevándorlását Angliába törvény útján megakadályozza, amit Roseberry szintén megtagadott. Midőn pedig Roseberry okt. 27. mondott beszédében (Bradfordban) a felsőház reformját helyezte kilátásba, S. Edinburgban mondott válaszában (okt. 30.) a lordok házának létjogosultságát védelmezte. A Roseberry-minisztérium lemondása után (1895 jun. 24.) a királyné újra s. lordra bizta az új kormány alakítását, aki jun. 28. kabinetjét csakugyan meg is alakította. A juliusi képviselő-választásokban az új minisztérium többségre emelkedett. Azóta S. kormányozza az angol nemzet hajóját. A délafrikai s az örmény mozgalmak, a keleti kérdéssel kapcsolatban, nehéz gondot okoznak a S.-minisztériumnak. Megújította nevezetesen a Szudán visszafoglalására irányuló politikát és Dongoláig tolta előre az egyiptomi-angol előőrsöket; a szultánnak ellenben, a Gladstone-párt által kezdeményezett mozgalom dacára, nem izent háborut, belátván azt, hogy a többi nagyhatalmat nem képes egyöntetü politikára rábirni és attól tartván, hogy Anglia hadizenete európai háborut vonhatna maga után. v. ö. Pulling, Marquis of S., life and speeches (London 1885, 2 köt.).
János (Saresberiensis), skolasztikus, l. Johannes (12).
János Gaudencius báró, német költő, szül. Bothmar kastélyban Graubündenben 1762 dec. 26., megh. Malansban 1834 jan. 29-én. 1779. Párisban a svájci gárdába lépett, 1786. kapitány az arrasi Salis-Samadea ezredben, a Bastille ostroma alatt Párisban, azután Rouenban volt. 1789-90-iki utazása alkalmából Goethével, Wielanddal, Herderrel, Schillerrel és Matthissonnal ismerkedett meg. 1793 óta mint magánember Churban élt, 1799-ben a főhadsegéd lett Masséna táborkarában, 1802. a svájci legfőbb törvényszék tagja volt, 1803. megint a graubündeni kanton szolgálatába lépett. Gedichte c. gyüjteményét először Matthisson adta ki (Zürich 1793). Válogatott versei a Kürschner-féle Deutsche Nationallitteratur (életleirással Freytől) és a Reclam-féle Universalbibliothek-ban jelentek meg. V. ö. életrajzát Freytől (Frauenfeld 1889).