1. Alfréd, német numizmatikus, S. költőnek a fia, szül. Reichauban 1842 jul. 19. 1870. a berlini muzeum éremosztályának másodhivatalnoka, 1884. igazgatója, a Zeitschrift für Numismatik (Berlin 1874 s köv. évf.) kiadója. Munkái. Das kgl. Münzkabinet, Geschichte und Übersicht der Sammlungen (Friedländerrel, u. o. 1873); Beschreibung der antiken Münzen der kgl. Museen zu Berlin (1. köt., u. o. 1888, 2. köt. 1889) stb.
2. S. Frigyes, német költő, az előbbinek apja, szül. Neissében 1812 ápr. 20., megh. Reichauban 1843 febr. 21-én. 1821. a potsdami hadapródiskolába lépett, 1826. a berlinibe és 1829. mint hadnagy Mainzba tétetett át. A katonaság ellen irt szatirikus novellája miatt 1830. a hadi törvényszék 10 évi várfogságra itélte, de rövid fogság után kegyelmet kapott s Trierbe helyezték át. 1834-től 1837-ig a berlini hadi iskolát látogatta, 1838-ban elhagyta a katonaságot és azóta Boroszlóban élt. S. költeményeiben a romantikus iránnyal a szatirikust egyesítette. Különösen Laienevangelium címü munkájában (lipcse 1842, új kiadás Reclam Universalbibliothek-jában) a hegeli világnézetet és annak panteizmusát mély érzéssel költőileg alakította ki, és szembeszállt az egyházi teologiai nézetekkel. Gedichte c. gyüjteménye megjelent Berlinben 1835. (új kiad. Reclam Universalbibliothek-jában). Irta még: Funken (Trier 1838); Die wahnsinnige Flasche (u. o. 1838); Schön Irla (1838); Besammelte Gedichte (Boroszló 1843); Die Atheisten u. Gottlosen unserer Zeit (Lipcse 1844); Sämmtliche Schriften (5 köt., u. o. 1845). V. ö. Leben und Wirken Fr. v. S.-s nebst Mittheilungen aus seinem litterarischen Nachlass von Th. Jacobi, Paur stb. (Boroszló 1844).
(Nagy-), nagyközség Bars vármegye lévai j.-ban, (1891) 2515 magyar lakossal, kik élénk marhakereskedést űznek; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Határában történt 1849 ápr. 19. a nevezetes nagysallói ütközet, melyben Görgey a császáriakat visszaszorította.
teljesebben Cajus S. Crispus, római történetiró, szül. Amiternumban (a szabinok földjén) Kr. e. 86 okt. 6., megh. Kr. e. 35 máj. 13-án. Fiatal korát zajos mulatságokban töltötte és pazar költekezéseivel korán adósságokba verte magát. 52. megkapta a néptribuni méltóságot és mint ilyen erősen támadta Milót, aki erőszak miatt vád alá került, nemkülönben Cicerót is, aki Milót védelmezte. A Caesar és Pompejus közötti versengésekben az előbbihez ragaszkodott, ennek a pártállásnak köszönhette, hogy Appius Claudius Pulcher cenzor vádjára erkölcstelenség miatt a szenátusból kizárták (50), de viszont azt is, hogy Caesar 49. quaestorrá tette és szenátori rangját visszaadta. Később parancsnokságot kapott Illiriában, de mint ilyen vereséget szenvedett (47) s ezt a csorbát csak afrikai propraetor korában tudta kiköszörülni, amikor aztán Caesar helytartóságot adott Numidiában. provinciáját kegyetlenül zsarolta, olyannyira, hogy ez nyilvános titok volt és a vád alá helyezést csak ugy tudta kikerülni, hogy Caesarral körülbelül 130 ezer forintban kiegyezett. Mind a mellett óriási vagyona maradt (körülbelül 60 millió korona), melyet földbirtokba fektetett (horti Sallustiani a Quirinalison, állítólag Caesar tiburi villája is) s nyilvános épületekre fordított (Forum Sallustianum). igy élt a közügyektől visszavonultan irodalmi munkásságának, mely a történelem felé irányult. Két monográfiája közül először (valószinüleg 42.) adta ki Jugurthát (Bellum Jugurthinum), majd (40?) Catilina összeesküvéséről szóló tanulmányát (de coniuratione Catilinae). Ezeknek kiadása után (valószinüleg 39.) fogott bele harmadik művébe (Historiae, 5 könyvben), mely Sisenna római történetének elejtett fonalát felvéve, a Sulla halálát követő eseményeket tárgyalta (78-679, de csak töredékeiben ismeretes. Neve alatt fennmaradt, de nem egészen elismert művei:Orationes ad Caesarem de republica ordinanda (emlékirat a köztársaság reformálása érdekében és Declamatio in Ciceronem (Invectiva), melyeket egyes filologusok S.-tól elvitatnak, holott mások (Magyarországon Cserép József) valódiaknak itélik, amarról még azt is elfogadván, hogy S. terjesztette elő Octavianusnak, ez utóbbit pedig S. szenátusi beszéde hivatalos (naplóbeli, Acta diurna) reprodukciójának tartván. S. hatása saját nemzetére épp oly nagy volt, mint az utókorra. Határozott egyénisége nyitja meg Róma történetirásában a művészi iskolát, Liviustól Justinusig, Tacitustól a császárok életrajzáig (l. Scriptores Historiae Augustae) mindenki érzi erejének, ízlésének és művészetének sajátos bűbáját. Magyar földön is mély nyomokat hagyott. Mátyás király ezt forgatta legszivesebben, fordításainak száma légió és irói technikája öntudatlanul is utánzásra birta a magyar történeti stil mestereit: Bajzát és Keményt, Szalay Lászlót és Salamon Ferencet.
Ernő, német pedagogus, szül. Sigmaenben 1839 máj. 7. Berlinben és Tübingában filologiát és nyelvészetet tanulmányozott, Hedingenben és Koblenzben gimnáziumi tanár volt, azután rektor a hechingeni felsőbb polgári iskolán, ezek után Badenben gimnáziumi tanár, 1874. a pforzheimi reálgimnázium főnöke, 1893. magántanár a karlsruhei műegyetemen. mint a karlsruhei iskolai hatóság tagja különösen a felsőbb leányiskolák és reáliskolák szervezetével foglalkozott. Herbart irányát követi, de ugyanezen iskolában a Ziller-féle irány ellen küzd. Legnevezetesebb munkái, Herbart und seine Jünger (névtelenül, Langensalza 1880); Lockes Gedanken über Erziehung (u. o. 1883); Fénelon und die Litteratur der weiblichen Bildung in Frankreich stb. (u. o. 1887); Handel und Wandel der pädagogischen Schule Herbarts (2. kiadás 1886); Gesinnungsunterricht u. Kulturgeschichte 8u. o. 1887); Das Staatsseminar für Pädagogik (Gotha 1890); Baumgarten gegen Diesterweg (Langensalza 1892) stb. Kiadta továbbá Herbart pedagógiai iratait (2 köt., u. o. 1890).
régi német grófi és fejedelmi ház, mely 1040 óta két ágra szakadt, a Felső-S. ágra, hova a wasgaui Wild- és Rheingrófok tartoznak és az Alsó-S. ágra, amely a Reifferscheidtek dinasztiájának családja. A francia forradalom előtt mindkét ág csak a császártól és a birodalomtól függött. Felső-S. 1803. elvesztett felső-rajna birtokaiért a münsteri püspökség birtokaiból kapott kárpótlást porosz felsőség alatt. Ez jelenleg ismét 3 ágra oszlik: 1. S.-Salm, 1739 óta birodalmi hercegi család, jelenlegi feje Lipót herceg, szül. 1838 jul. 18. Ez ágból származott Felix herceg, szül. 1828 dec. 25., megh. 1870 aug. 18. Előbb a porosz, majd az osztrák hadseregben szolgált, azután Amerikába ment, hol az unio hadseregében mint ezredes, később mint tábornok küzdött. 1866 mint szárnysegéd Miksa mexikói császár szolgálatába állott s mellette maradt haláláig. Azután visszatérve Európába, ismét a porosz hadseregbe lépett s mint őrnagy esett el a st.-privati ütközetben. érdekes műve: Queretaro, Blätter aus meinem Tagebuch (Stuttgart 1868, 2 köt.). Neje Le Clerq Ágnes, egy amerikai ezredes leánya, követte férjét utazásaiban és hadjárataiban, s 1876. másodszor nőül ment Heneage Károlyhoz (megh. 1878.). A mexikói eseményekben kiváló része volt s rendkivül érdekes emlékiratot adott ki. (Zehn Jahre aus meinem Leben, 1862-1872, Stuttgart 1875, 3 köt.). Ez ágból szakadt ki a S.-Hoogstraten grófok mellégáka. 2. S.-Kyrburg, 1742 óta birodalmi hercegi család, jelenlegi feje S.-Kyrburg Lajos herceg, szül. 1845 aug. 3-án. 3. S.-Horstmar, 1817 óta hercegi család, jelenlegi feje Ottó herceg, szül. 1833 febr. 8. Az Alsó-S. ág 1639 óta két mellékágra oszlik. Az idősebb, S.-Reifferscheidt-ágnak ismét következő ágai vannak: 1. S.-Reifferscheidt-Krautheim, melynek birtokai Baden és Württembergben vannak; jelenlegi feje Lipót herceg, szül. 1833 márc. 14-én. 2. S.-Reifferscheidt-Hainspach, grófi család, feje József grófi család, feje József gróf, szül. 1819 máj. 31., az osztrák uralkodóháznak tagja. 3. S.-Reifferscheidt-Raitz, 1790 óta birodalmi hercegi család, feje Hugó herceg, szül. 1863 dec. 2-án. 4. S.-Reifferscheidt-Dych, 1816 óta porosz hercegi család. 1888 aug. 2. Alfréd herceggel kihalt. Birtokai a S.-Reifferscheidt-Krautheim ágra szállottak. V. ö. Fahne, Geschichte der Grafen, jetzigen Fürsten von S.-Reifferscheidt (2 köt., Köln 1858-1867).
S. Miklós, S.-Reifferscheidt gróf, császári kapitány, szül. Obersalmban 1459., megh. 1530 máj. 4. Már 1476. a küzdött a császári hadseregben Murtennél Merész károly burgundi herceg ellen s 1509 óta Frundsberg alatt az olasz hadjáratokban vett részt. A paviai ütközetben 1525 febr. 24. személyes harcot vívott Ferenc francia királlyal, mely alkalommal mindketten megsebesültek. A mohácsi vész után mint Ferdinánd hadainak vezére, többnyire Felső-magyarországon harcolt sikerrel Szapolyai János ellen. 1529. ő maga vezette Bécs védelmezését Szulejman szultán ellen és sikerült a Habsburgok székvárosát megmentenie. Az okt. 14-iki rohamban ő maga is súlyos sebet kapott. V. Károly és I. Ferdinánd hálából emléket emeltek számára, mely jelenleg a bécsi fogadalmi templomot ékesíti. Magyar vonatkozásu s. M. panasza seregének állapotáról 1490. (Hadtört. Közlemények V., 1l892-iki évf. 703. old.).
nimfa, l. Hermaphroditos.
több asszir királynak neve, még pedig: I. S., Kr. e. 1300. uralkodott és Kalach városát építette, hová elődeinek székes fővárosából, Ninivéből átköltözött; II.S., Assurnasirpal fia, 800-825-ig uralkodott, egyaránt kitünt hódításaival és építkezéseivel (l. Assziria története); III. S. 781-771. uralkodott, dicstelen harcokat viselt Armenia és Szíria ellen; IV. S. 727-722. Meghalt Samaria ostrománál.V. ö. Hommel, Abriss der Geschichte der vorderasiatischen Kulturvölker (az Iwan Müller-féle Handb. der Alterthumsw. III. köt., 62 s köv. old.)
Kolos (valódi nevén Claude de Saumaise), francia polihisztor, született Sémur-en-Auxoisban 1588 ápr. 15., meghalt Spaaban 1653 szept. 3-án. 1632. tanár lett Lejdában. Egyik emlékirata Defensio regia pro Carolo I. (1649) Milton éles elleniratát vonta maga után. 1650-51. Krisztina királynő udvarán volt. Legnevezetesebb iratai: Exercitationes Plinianae in Solinum (Páris 1629, 2 köt., új kiadás Utrecht 1869); De Usuris (Páris 1638); De foenore trapezitico (u. o. 1640); De lingua hellenistica (1643); De re militari Romanorum (1657). Kiadta a Historiae Augustae scriptores (Páris 1611) és Simplicius Commentationes in Epictetum (u. o. 1640) stb. műveket.
latin növénynevek után Salm-Reifferscheidt-Dyck József herceg (1773-1861) neve.
Jenő báró, politikus, szül. Nagyszebenben 1828. A jogot hallgatta az ottani jogakadémián, 1847. államszolgálatba lépett az erdélyi kormányszéknél, 1851-ben a pénzügyi szakmához ment át, 1853. munkát irt az erdélyi katonai határőrvidék vagyoni viszonyairól, 1867. a magyar pénzügyminisztériumba lépett át, 1870. osztály-, 1881. miniszteri tanácsos lett, 1878. a III. osztályu vaskoronarendet, 1887. nyugalomba lépése alkalmából a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1892-1896. képviselő volt.