Nicolas, don spanyol államférfiu, szül. Alhama lo Secóban (Almeria tartományban) 1838. jogi és bölcsészeti tanulmányai befejezése után magántanítással kereste kenyerét. 1865. tagja volt a demokrata köztársasági bizottságnak. 1868. mint összeesküvő elfogatván, 5 havi fogságot szenvedett; a szept. forradalom után beválasztatott az ideiglenes kormányjuntába, 1871. pedig a cortesbe. 1873. Amadeus király lemondása után igazságügyminiszter lett, majd a cortes elnöke s 1873 jul. 18. kinevezték a végrehajtó hatalom elnökévé. Ezen állásában azonban gyöngének bizonyult a déli Spanyolorszában kitört anarkista mozgalommal s a karlistákkal szemben s teljesen tájékozatlan volt, Spanyolország igazi állapotát és nyomorát illetőleg, olyannyira, hogy szept. 8-án le kellett mondania. Ezután újból a cortes elnöke lett. Midőn azonban 1874 jan. elején az intranzigens köztársaság élén Castelar megbuktatására tört, Pavia tábornok jan. 3. mind őt, mint Castelart államcsíny folytán eltávolította és uraljuknak véget vetett. S. ezután Párisba távozott, ahol egyetemi tanár lett, 1881. pedig ugyanazen minőségben visszatért Madridba. jelenleg is a köztársasági párt egyik feje.
(franc.), vadhús- és csonthulladékból összetört, megabált és füszerezett étel, mely pirított zsemlyére kenve, finom előétek v. teasütemény.
Willd. (növ.), l. Carludovica.
(állat), l. Galóca, Lazac és Pisztráng.
György, angol teologus és matematikus, szül. Dublinban 1819 szept. 25. Szülővárosában a Trinity Collegeben matematikát és teologiát tanult, 1839. fellownak választatott, plébániát vállalt és 1866. Dublinban a teologia tanára lett. Irt számos teologiai iratot, de különösen matematikai kézi könyveiről nevezetes. Ezek: Introductory to the modern higher algebra (1885); Conic sections (1879); Treatise on higher plane curves (1879), Treatise on analytic geometry of three dimensions (1882). Ezek több európai nyelvre lefordíttattak. Nálunk különösen Fiedler német átdolgozásában terjedtek el.
l. Lazacok.
az ugyanily nevü járás székhelye Brescia olasz tartományban, a Garda-tó Ny-i kis öblénél, a Tosolanóig nyuló Riviera di Gardonel elején, a San Bartolommeo D-i lábánál, (1881) 4535 lak., lokörgyártással (Aqua di Cedro). Gót székesegyházát Torbido, Veronai Zenon, a San Bernardino-Templomot pedig Romanino képe ékesíti. S.-t Desenzanóval és Rivával rendes hajójáratok kötik össze. 1796 aug. 3-án itt legyőzte Bonaparte az osztrákokat.
1. Jézusnak egyik galileai hive, ki a Golgotán a kereszt alatt állott (Márk 15, 40; Matth., 27, 556); ő volt Zebedeus neje és Jakab és János apostolok anyja (Máté 20, 20), talán Mária, Jézus anyjának nővére is (János 19, 15). - 2. S. Alexandra, I. Aristobulos makkabei királynak a neje (Kr. e. 105-104.) és ugy látszik, fivérének és utódjának Jarinai Sándornak neje is (Kr. e. 104-78), 78-69. ő maga volt a makkabeusok birodalmának királynéja (l. Makkabeusok). Barátnője volt a farizeusoknak. - 3. S., I. Herodes huga, előbb József nagybátyjának(megh. Kr. e. 34.), aztán Kostubarus Idumeusnak (megh. Kr. e. 25.), végre Alexasnak a neje; testvére udvarán élt. Megh. Kr. e. 10. - 4. S., Herodias leánya és az előbbinek unokája, anyja bujtogatására annak második férjétől, a galileai Herodes Antipastól, kinek kegyét tánczművészetével nyerte meg, a fogoly Keresztelő János fejét kérte (Márk 6, 21 s f.). Előbb Philippusnak I. Herodes fiának (megh. 34.), aztán a libanonvidéki Aristobulosnak neje volt. - A névnek alkalmazása a művészetben a két utóbbi alakra vonatkozik.
Leszkó krakói herceg és Grzymislava belzi hercegnő leánya, szül. 1211. II. András 1214. a halicsi fejedelemségre meghitt 6 éves fiával Kálmánnal őt Pacoslav szandomiri nádor közbenjárásával a Szepességben eljegyezte és neveltetés végett a magyar kir. udvarba vitte. 1217 elején a gyermekeket Halicsban János esztergomi érsek, mint a pápa merghatalmazottja, csakhamar megkoronázván, szüleik megesküdtek, hogy házasságukat sohasem bontják föl. Férjének 1241. történt halálakor a klarissza-apácák közé lépett. 1245 óta Zawihóscon, 1259 óta pedig Szkálán élt mint apáca. Megh. 1268 okt. 10. Az egyház 1673 dec. 18-án a boldogok közé avatta. Legendája Prileszkynél, Acta Sanctorum Hung. II. 330. (Nagyszombat 1744). Élete Monum. Poloniae historica, IV. 777.
l. Logau.