(ejtsd: szalon), város Bouches-du-Rhône francia départementban, a Crau (l. o.) K-i szélén, a Craponne-csatorna és vasút mellett, két domb aljában, (1891) 9152 lak., virágzó oliva-olajkészítéssel, szappangyártással, szőllőültetvényekkel, mandulakereskedéssel. A Szt.-Mihály-templomot szép római portálé ékesíti; a Szt.-Lőrinc-templomban van Nostradamus síremléke. Egy monumentalis kútján Craponnenak, a róla elnevezett csatorna építőjének mellszobra látható. A mellette levő combok egyikén római régiségek, másikán középkori erősség, most kaszárnya látható. C. ö. Gimon, Chroniques de la ville de S. (1883).
(franc., ejtsd: szalon), nagyobb fogadási terem előkelő házakban, ahol a házzal összeköttetésben állókat és idegeneket rendesen bizonyos napokon és órákban fogadni szokták. - S. alatt még a modern időszakos képkiállítások helyiségét, nevezetesen a párisi Palais de l'Industrieben levőt is értjük, valamint ezen kiállítások régibb termeit a Louvreben. igy nevezik különben a divatkereskedők, nevezetesen a női ruhákkal kereskedők termeit is. L. még Nemzeti Szalon.
ókori város, Dalminiumnak elpusztulása után (kr. e. 155.) Dalmácia főhelye, később római colonia és úgy kereskedelmi, mint sztrategiai szempontból Róma különös figyelmének tárgya. Hozzá közel feküdt Spalatum falu, benne a dalmata eredetü Diocletianus palotája és síremléke. Ez utóbbiaknak romjai Spalatónak (l. o.) mai napig egyik nevezetességét teszik. A gótoktól eredt pusztulás után S. ismét felvirágzott és szerephez jutott, Belizár és Narzesz (amaz 544., emez 552.) innen vitorláztak Itáliába. De már az avar pusztítást a város sehogy sem tudta kiheverni.
angol grófság, l. Shrop.
(állat, Thaliacea), a zsákállatok állatkörének egyik rendje. Fajai szabadon úszók, orsó- vagy hordóformák, üvegátlátszók. Köpenyük két nyilása ellentétes. Kopoltyuik szalag- vagy lemezformák. Egyenként vagy kettős sorokba rendeződve, esetleg gyűrüformán egymás mellé sorakozva, telepekben élnek. leggyakrabban a tengerek tükrén tartózkodnak. Szájnyilásuk leggyakrabban ajkacskáktól körített kerek nyilás s ez a terjedelmes lélekzőkosárba vezet, amelyben a kopoltyuk foglalnak helyet. Bércsatornájuk külön testüregben fekszik és kissé hurkolt. Izomzatuk gyűrüs vagy félgyűrüs s ennek működése eredményezi a helyváltoztatást, amennyiben összehúzódása alkalmával a lélekzőkosár vizét kiszorítja s az egész testnek igy lökést ad. Szaporodásuk ivaros és ivartalan úton történik, de sajátságos nemzedékváltozásuk is van. Az egyenként élő S. ugyanis egy csirafészek útján sarjadzással számos egyénnek adnak életet, amelyek szervezettség tekintetében tőle különböznek, de ivarszervük van. Ezeknek utódai magános S.-ká fejlődnek és nagyszülőikhez hasonlítanak. E nemzedékváltozást a francia költő Chamisso észlelte legelőször 1819. tengeri utazása alkalmával. Osztályozásuknál az izomrostok szerkezete az irányadó. Valamennyien tengeriek.
(ejtsd: szalpetrier, Hospice de la S.), Páris legnagyobb kórháza, amely nevét állítólag onnan kapta, hogy területén salétromgyár volt. XIII. lajos alatt arzenálként szerepelt. 1656 ápr. 27-ike óta kórház. XIV. Lajos nagy területtel ajándékozta meg, de a legújabb korig is gyakran bővíttetett. Egy időben Hospice de la Vieillesse volt a neve, s tulajdonkép elaggott s gyógyíthatatlan és elmebajos nők menedékháza. Mintegy 45 épület sorakozik egy magas kupoláju templom körül, óriási udvarai szépen gondozott fákkal vannak beültetve. Ezen valóban kis város nagyságu telepen 3200 agg nő s 7-800 elmebajos van elhelyezve, a megfelelő ápoló- s munkásszemélyzettel e kórház lakossága 4500 fölé emelkedik. Az elmebajos osztályokon idiota és epilepsziás gyermekleányok is vannak. Nagy nevezetességre tett szert ezen kórház Charcot működése által. Itt végezte Charcot a hipnotizmusra vonatkozó alapvető kisérleteit is.
Lago di (lat. Salapina Palus), 15 km. hosszu és legfölebb 5 km. széles parti tó Foggia olasz tartományban, a Manfredoniai-öböl mellett, Margherita di Savoja nevü jelentékeny királyi sófőzőkkel, K-i végében az antik Salapia romjaival.
Ruiz et Pav. (növ.), a burgonyafélék, mások szerint tátogatók róla nevezett alcsaládjának a génusza, 2-3 fajjal Chilében. A S. sinuata R. et P. Peruból eredő, 1,3 m. magas szép virág, sok fajtája van s cserépbe, de a szabadba csoportosan is ültetik. Egynyári. Szirma ferde, tölcsérded, nagyon változatos szinü, majd fehér, sárga, rózsaszin, piros, kékes, lila-piros, barna v. barna-piros, majd sokszinü, két v. több szin egymással mint keresztbefutó szalag, folt v. hálózatos rajz váltakozik. Rendesen ápr.-máj. szabad, televényes földbe, verőfényes helyre ültetik.
(ejtsd: szalszett), Bombay presidencyhez tartozó sziget az Arab-tengerben, Elő-india konkani partjai előtt Trombay és Bombay szigetek közt, 642 km2 területtel, 108 149 lakossal. A szigeten ÉD-i irányban egy hegylánc húzódik el, melynek legmagasabb csúcsa 457 m. Bombay szigettel kőhíd-töltés és vasút köti össze. Belsejét dsönglök takarják. Fő terméke a rizs. Fővárosa Thana 17 455 lakossal. A XVI. sz.-ban a portugáloké volt; építményeik romjai máig is láthatók.
(Imera meridionale, Himera), 105 km. hosszu folyó Sziciliában; Palermo tartományban a Le Madonie (1975 m.) D-i lábánál, a Polizzi mellett a Fiume Grande forrása közelében ered, D-nek folyik és Girgenti tartományban Licatától K-re torkollik.