fürdő, l. Nidda.
szépségéről hires osztrák alpi vidék; tágabb értelemben a Felső-Ausztriába, Stiriába és Salzburgba eső felső Traun-vidék, mintegy 2350 km2 területtel, amiből 16% esik Stiriára és 12% Salzburgra. Szűkebb értelemben a S. Felső-Ausztria hegyi tavainak környéke, 680 km2 ter. és mintegy 18 000 lak. Felületét az É-i Mészkő-Alpok takarják, amelyek a legnagyobb változatosságot teremtik. Látni bennük szaggatott hegycsúcsokat (a gosaui völgyben a Donnerkogeln, 2052 m.), ngy jégmezőkkel (Karls-Eisfeld 5 km2) és glecserekkel (a gosaui glecser 2 km29 takart hegytömeget, a Dachsteint (l. o.) és a glecserek közül meredeken kimagasló sziklatornyot (A thorstein, 2946 m.). A 600 km2 területet takaró és lépcsőzetesen emelkedő Dachstein-toronyhoz csatlakozik K-ről a Kammer-hegység (2141 méter), amelyet az ausseei völgykatlan a Todtes Gebirgétől választ el. A Traun- és Atter-tó közt emelkedik a Höllengebirge (1862 m.), az Atter-, Wolfgang- és Mond-tó közt a Schafberg (1780 m.) és a Gmundeni-tó mellett a Traunstein (1691 m.). A vidék fő folyója a Traun; a tavak száma 40; közülük a legjelentékenyebbek: a Hallstadti-, Traun-, Atter-, Mond- és Wolfgang-tó. A S. középpontja Ischl; azonkivül jelentékenyebb helyek. Gmunden, Traunkirchen és Ebensee a Gmundeni-tó mellett, Laufen és Goisern a Traunnál, Gosau a gosaui völgyben, Hallstatt a róla elnevezett tó partján, Strobl, St.-Wolfgang és St.-Gilgen az Aber-tónál, Mondsee és Scharfling a Mond-tónál. A S.-ot természeti szépségeinél és egészséges éghajlatánál fogva számos idegen látogatja. V. ö. Ischl u. seine Umgebungen (Gmunden 1891); Seibert, Wegweiser an d. Seen des S.-s (Bécs 1886); Führer durch das S. von der Sektion Austria d. Alpenvereins (u. o. 1880).
Keresztély Gotthilf, német pedagogus, szül. Sömmerdában (Erfurt mellett) 1744 jun. 1., megh. Schnepfenthalban (gothához közel) 1811 okt. 31. Atyja protestáns pap volt. Ő is erre a pályára szentelte magát s már 24 éves korában Rohrbornban s későb (1781) Erfurtban paposkodott. Innen hivta meg Basedow Dessauba, hogy a filantropinumban a vallás tanítását vegye át. S. azonban nem volt megelégedve dessaui helyzetével s 1784. oda hagyta a filantropiumot és Schnepfenthalban birtokot vett s azon maga alapított intézetet, melyre a gothai herceg is négyezer tallért adott. Már 1780. kiadott Krebsbüclein című pedagógiai műve megalapította jó nevét; a Moralisches Elementarbuch s a Himmel auf Erden kibocsátása csak növelték azt, ugyannyira, hogy intézetébe nemcsak egész Németországból, de Angliából, Svájcból, Portugáliából és a skandináv országokból is gyültek a növendékek. Tanítótársait is igen jól tudta megválasztani, Guths-muths, Blasche, André, Lenz maguk is hirneves pedagogusok voltak s Guths-Muths a tornatanítás és Lenz a természetrajzi oktatás előmozdításával maguk is kiváló hirt szereztek. S intézetét együtt vezette feleségével s fiaival s annak egészen családisa szinezetet adott. Irodalmi munkássága nagy hatással volt a magyar nevelési irodalomra is. Magyarra is lefordított művei: Okosdi Sebestyén, Igaz Simon által (Kassa 1797); Erkölcsi kezdőkönyv, Berzsi Mihály (Pozsony 1803); Okos gyemeknevelés példája (Konrad Kiefer) Falusi Mihály által (u. o. 1805); A menyország itt e földön, Eöri Fülöp Gábor (Kassa 1806); Rákkönyvecske (E. H. J. Kolozsvár 1832) és újabban Gonda Lászlótól (Bidapest 1873); Hangyakönyvecske (Héjas Pál, Csurgó 1873). V. ö. A magyar népisk. tanítás tört. 107. old. S. összes művei németül 1845-46. jelentek meg: Ch. G. Salzmanns Schriften (12 köt., Stuttgart 1845, 1846).
város Lippe német hercegségben, a Bege és Werre összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 4287 lak., dohány-, keményítő- és mesterséges trágyagyártással; szénsavtartalmu sós- és vasasviz-forrással, sófőzővel és fürdővel.
város és fürdő Szász-Meiningen német hercegségben, A Türingiai-erdő D-i lejtőjén, a Werra-völgy legszebb részében, vasút mellett, (1890) 4161 lak., sör-, szivar-, maláta-, gép-, ecet-, dugógyártással, nagy sófőzővel és sósfürdővel. A részvénytársaság birtokában levő sófőző évenkint több mint 12 000 tonna sót szolgáltat. A fürdő 1821-ben alapíttatott és jelenleg Közép-Németország egyik leglátogatottabb sósfürdője (1893-ben 1810 fürdővendég). A város tőszomszédságában szép környéken van a 11 ha. területet borító, 30 m. mély Burg-tó. v. ö. Wagner Solbad S. (1894).
az ugyanily nevü járás székhelye Magdeburg porosz kerületben, a Jeetze és vasút mellett, (1890) 9008 lak., gyapju-, pamut-, vászonszövéssel, bőr-, csontliszt-, cukor-, sör-, szeszgyártással, fürész- és őrlőmalmokkal; közelében barnaszénbányával. Gazdag prehisztorikus gyüjteménnyel; nagy, öthajós bazilikával (XII-XV. sz.-ból); régi erősség romjaival. S.-t 550-ben a szászok alapították. Nagy Károly idejében a Nordmark őrgrófjainak lett székhelyévé, amely őrgrófságot a XI. sz. vége óta Soltwedelnek hivtak. V.ö. Pohlmann, Gesch. d. Stadt S. (Halle 1811); Danneil, Gesch. d. königl. Burg zu S. (1865).
török vilajet, l. Szíria.
l. Uncle Sam.
Berthoud Henrik (l. o.) francia iró álneve.
(ladin: Samedan), Felső-Engadinnak főhelye Graubündenben, a malojai járásban, az Inn bal partján, téli gyógyhely, (1888) 842 lak.