(murok, Méliusnál mezei pasztinaka, csaba-ire, merkőce Baranyában, Daucus Tourn.), az ernyősek családjának tagja, több faja közül csupán a közönséges S. (D. Carota L.) nevezetes. Gyökere kétnyáréltü, másodévi hajtása 30-60 cm. magas, bokros dudva barázdás, merev-szőrü; levele kétszeresen vagy háromszorosan szárnyalt, levélkéi újra szárnyaltan hasogatottak, végük hosszukásan lándsás. Ernyője két, illetve háromszor szárnyaltan hasogatott gallérból emelkedik. Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát lakja, mívelés által már negyedízben meghúsosodó gyökeréért termesztik; szine narancsszin, sárga, sőt fehér is. Alakja majd orsós, majd az alsó végének kigömbölyödése miatt hengeres (párisi v. hollandi S., karotta). Magvát termesztés végett nedves homokkal keverik, csiráztatják; ezután nem igen kötött, de meszes vagy márgás föllazított földbe 20, sőt 45 cm. távolságu sorokban, 8-18 cm.-es közökben, 2-3 cm. mély gödröcskékbe vetik és ezeket jó trágyafölddel takarják be. Utána még gyomlálják és kissé megkapálják. A S. takarményul, zöldségül és szirupnak jó; ezeken kivül kávépótléknak pörkölik. Már a régiek termesztették.
Betegségei: 1. Gyökérrepedezés. Akkor áll be, ha tartós szárazság után szapora eső esik. 2. Ragya. Okozója a Peronospora nivea Ung. (l. Peronoszpora-betegség). 3. Feketekórság. A leveleken fekete foltok keletkeznek, amelyek egyre nagyobbodnak s végre a növényt a gyökérfejig elfeketítik; okozója a Polydesmus exitiosus Kühn nevü gomba. 4. A levelek megsárgulnak s elfonnyadnak, nyeleiken hosszukás, eleinte fehéres, később barna daganatok keletkeznek; okozója a Protomyces macrosporus Ung. és a P. pachydermus Thüm. nevü gomba, melyek támadása következtében a S. néha nem is virágzik. 5. A Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba fehér, penészszerü bevonatot alkot az elrakott gyökereken, melyen ennek következtében kivülről befelé megpuhulnak s végül elrothadva szétfolynak. 6. A még a szabadban levő S. gyökérfején barnás foltokat okoz a Phoma sanguinolente Rostr. nevü gomba, mely a pincébe elrakott S.-n oly buján fejlődhetik tovább, hogy azt egészen tönkre teszi. 7. A S. gyökerén gyakran a gyökérgyilkoló és néha a szádorfű több faja is élősködik (l. Herefélék).
a réz és cink ötvénye. 1-7% cink csak halványvörössé, 7-14% cink vöröses-sárgává, 14-17% cink pedig tiszta sárgává változtatja a vörösréz szinét. Egészen 30%-ig az ötvény sárga szinü marad. 30%-on túl kezd vörösödni, ugy hogy az 50% cinket és rezet tartalmazó ötvény aranysárga szinü. 50%-on túl az ötvény kezd fehéredni s mindinkább a cink szinét ölti fel. Hidegen legnyujthatóbb a sárgaréz, ha 15-20% cinket tartalmaz. Ez az ötvény melegen nem munkálható meg. Ha a cink 35-40%-nyi mennyiségben van jelen, az ötvény melegen és hidegen egyaránt nyujtható, még több cinkkel a nyujthatóság rohamosan csökken, de 70-90% cinktartalom esetén az ötvény újra nyujtható lesz, még pedig csak izzó állapotban. Legszilárdabb a sárgaréz, ha benne 28,5% cink van. Az öntött sárgaréz 1262,5 kg., a sárgarézdrót 3315 kg., a kemény, vékony sárgarézdrót 4127,5 kg. és a kitágított 3227,5-3922 kg. cm2-kénti terhelés alatt szakad el. Az iparban igen sokféle sárgarézötvényt használnak. A rézhangszereket oly sárgarézlemezből gyártják, melyben 19-21% cink és 81-79% réz van; igen jó az a rézlemez is, mely 22-30% cinket tartalmaz. A közönséges játékárukhoz oly sárgarézlemezt használnak, melynek cinktartalma 30-40%-ra rug. Ilyen ötvényekből gyártják a sárgarézdrótot is. Az öntött sárgaréz rendesen 35-45% cinket tartalmaz; minél több benne az utóbbi, annál jobban zsugorodik s annál lyukacsosabb az öntvény. Az öntvény szilárdabb lesz, ha az ötvényhez ónt keverünk. Ón- és ólomtartalmu sárgarézből szobrokat is öntenek. Tombaknak nevezik a sárgaréznek azt a faját, melynek cinktartalma a 18%-ot nem haladja meg. Nevezik vörös öntvénynek is. A különleges sárgaréz-fajokhoz tartozik még a mannheimi arany vagy szimilor, a chrysosalk, a pinchbeak, az oreid, a talmi arany, a Tissier-féle fém és a Tournay-féle fém. A talmi arany aranytartalmu sárgaréz, melynek legfinomabb faját 89,88% rézből, 9,32% aranyból készitik. A Tissier-fémben 97% réz, 2% cink és 1% arzén van, a Tournay-fém pedig 82,54% rezet és 17,46% cinket tartalmaz. Ezeket a speciális sárgarázfajokat rendszeresen díszműáruk készítésére használják. A fehér szinü sárgarézhez tartozik a birmingham-platina (46,5% réz, 53,5% cink), a Bath-fém (55% réz és 45% cink) és a Sorel-féle ötvény 1-10 réz, 98-80 rész cink és 1-10 rész vas). Ezekből rendesen gombokat, botfogantyukat és teás kannákat gyártanak. Manapság a sárgarezet rendszerint tégelyekben ömlesztik meg. Az előmelegített tégelybe a rezet és cinket váltakozó rétegben berakják s néha ócska sárgarezet is kevernek a két fém közé. Végül a betétet a cinkpárolgás megakadályozására szénporral befedik és a tégelyt a kemencébe állítják. Az olvasztáskor a cink egy része (5-8%) a legnagyobb elővigyázat mellett is elég, ugy hogy erre számítani kell, ha határozott összetételü ötvény készítése a cél. - A S. szinezését l. Fémek (VII. köt. 69. old.).
a galvanosztegiának az a része, mely a vörösréznek és cinknek egyszerre való galvános kiejtését tanítja. Rendesen a cink és a vas bevonására használják. A fürdőt sokféleképen készítik, a leghasználtabbak közé tartozik a következő: Oldjunk fel 5 liter meleg vizben 150 g. réz- és 150 g. cinkgálicot és adjunk az oldathoz 450 g. kristályos nátront, keletkezik szénsavas cinkből és rézből álló piszkos-zöld csapadék, mely 10-12 óra alatt teljesen leülepszik. Ez idő eltelte után a csapadékról a viztiszta folyadékot leöntjük és 6 liter vizet adunk hozzá, melybe 200 g. kristályos szénsavas nátront és 200 g. poralaku kettedkénessavas nátront teszünk. Végül 4 liter vizben hidegen feloldunk 250 g. 98%-os ciankálit és ebből 3,75 litert beleöntünk az előbb említett oldatba, mely csakhamar viztiszta lesz. A maradék 0,25 liter ciankálioldatot megmelegítjük és 2 g. arzénes savat oldunk fel benne, melyet szintén a fürdőhöz öntünk. Az arzénes sav az elektromos árammal kiejtett sárgarezet élénkebb szinövé teszi és meggátolja a földes csapadék képződését, azonban 10 liter fürdőben 2 g.-nál több ne legyen, mert sok arzénes sav a sárgaréz szinét megszürkíti. Ez a fürdő cink- és vastárgyak bevonására egyaránt alkalmas. Ha csakis cinktárgyakat akarunk sárgarézzel bevonni, a következő fürdőt használhatjuk. Oldjunk fel 8 liter vizben 280 g. kristályos kettedkénessavas nátront és 400 g. 70%-os ciankáliumot és öntsünk ehhez 2 liter vizben feloldott 140 g. neutrális ecetsavas rézoxidot, 140 g. klórcinket és 160 g. 0.910 fajsúlyu ammoniák-folyadékot. Ha csakis vas- és acéltárgyak bevonásáról van szó, ajánlható a következő fürdő: 8 liter vizben oldjunk fel 1000 g. kristályosított szénsavas nátront 200 g. poralaku kettedkénessavas nátront és 380 g. 98%-os ciankáliumot és adjunk hozzá 2 liter vizben feloldott 100 g. ömlesztett klórcinket és 125 g. neutrális ecetsavas rézoxidot.
A sárgarézzel való bevonás 0,6 v. 0,7 ampere erős és 3-4 volta felszültségü áramot kiván, gyengébb áram több rezet, erősebb áram több cinket ejt ki az oldatból. A sárgarézfürdő kezdetben nem is dolgozik jól, előbb át kell azt a galvánáramnak jól dolgozni. Anodául sárgarézlemezt használunk. Ha a fürdő idővel rézben szegényebb, lesz, cianrézkálium, ha pedig cinkben szegényebb, ciancinkkálium hozzáadásával pótoljuk azt. Klóraluminium, kénsavas agyagföld vagy rhodánaluminium hozzáadásával aranysárga szinü csapadékot kapunk. Ezt a fürdőt nevezik aluminium-bronzfürdőnek. Ami a bevonandó tárgyak előkészítését és a bevontak további megmunkálását illeti, utalunk az Aranyozás, Ezüstözés, Nikolozás és Rezítés címszók alatt elmondottakra. V. ö. Langbein György, Vollständiges Handbuch der galvanischen Metallniederschläge (3. kiad. 1895).
(ásv.), Aurikalcit.
(Oriolus galbula L., malinko, aranybegy), a vastagcsőrü éneklő madarak csoportjába, a sárgabegyfélék családjába tartozó madárfaj. A him aranysárga, szárnya és farka fekete, csőre piszkos-veres, lábai ólomszürkék. A tojó és fiatalok háta sárgás-zöld, hasa fehéres, sötétebb gerincfoltokkal. Csőrük szürkés-fekete. Hossza 25, szárnyh. 14, fakh. 9 cm. Vándor madár, mely hazánkban áprilistól szeptember közepéig található.
(növ.), a Rosa eglanteria, de a büdöskének is neve.
(icterus, morbus regius, Cholaemia), nem önálló betegség, hanem csak annak a jele, hogy a vérben epefesték van jelen nagyobb mennyiségben. Leginkább bél- és májbajokban fordul elő, amidőn az epe rendes útján a májból a vékonybél kezdeti részébe, a gyomor közelébe nem juthat könnyen, akár azért, mert a bél hurutos megbetegedése, nyálkahártyájának duzzanata az epevezetékre is átterjedt s az epe kiürülését megakadályozza, akár azért, mert a májban támadnak olyan elváltozások, amelyek a képződött epét az epeutakba tovább nem engedik. Régebben a vér elbomlása folytán is képzelték a S. kifejlődését, mert egyes mérgezések, mint a foszfor-, kloroform-, alkohol-, arzén-, továbbá az u. n. vérmérgezések gyakran járnak S.-gal, újabban azonban ezen S.-ot is a májból származtatjuk, bár még nem minden esetben lehet teljesen felderíteni az epefesték vérbe jutásának körülményeit. Az újszülöttek gyakran esnek S.-ba, ez rendszerint gyorsan muló bántalom. A S. tünetei főleg a bőrön és még inkább a szem kötőhártyáján jelentkeznek, amely az enyhébb esetekben halvány sárga, nagyobb foku alakokban ellenben zöldes szinü lesz. A bőr sárga szine még feltünőbb, ha ujjunkkal nyomást gyakorlunk egy helyre, a nyomás megszünése után rendes szinü bőrön rövid ideig fehér folt marad vissza (a vér kiszoritása miatt), S.-ban ezen folt élénken szinezett. Miután a vérben felhalmozódott epefesték leginkább a vizelettel távolodik el a szervezetből, a vizelet sötét vöröses-sárga szinü, sötét barnás-fekete is lesz, s ha salétromos savat tartalmazó salétromsavat adunk óvatosan hozzá, az érintkezési helyen egymásután zöld, kék, ibolya, vörös, sárga szinek tünnek elő, ez az epefesték jelenlétének biztos reakciója. A vizelet sötét volta élénk ellentétben van a szék szintelen, fehér voltával: az epe nem jutván a bélbe, a szék nem kapja meg szinét s igen bűzös. További tünetei a S.-nak az érverés lassubb, ritkább volta s a bőr viszketése. Egyes betegek sárgán is látnak. A S. lefolyása és gyógyítása az alapul szolgáló bántalomtól függ, a foszformérgezésből, májrákból, vérmérgezésből származó S. halálos, az egyszerü vélhurutból támadó, s ez a leggyakoribb, kellő eljárás mellett meggyógyul. Azon S., amely hevenyés gyuladáshoz, p. a tüdőgyuladáshoz csatlakozik, nem igen befolyásolja a gyuladásos bántalom kórjóslatát. A gyomor- és bélhurutból eredett S. fő kurája a karlsbadi viz ivása, ez az epekövek ellen is gyakran hasznos, de ez utóbbiakat alaposabban gyógyítják ma az által, hogy az epeköveket operációval eltávolítják. A nagy foku viszketés ellen eau de Cologne vagy 22% karbolviz ledörzsölés használ.
S. a gyümölcsfák gyakori betegsége. A levél megsárgul s esetleg a hajtás gyenge marad; oka a talaj nagy foku nedvessége.
l. Szargasszo-tenger.
Ag., golffű, bogyómoszat (növ.), a fukusz-féle moszatok génusza. Telepje hengerded v. fonálnemü, nagyon hosszu, rajta levélforma képlet (l. Hajónyüg), nyeles úszóhólyag, különös nyélen pedig gyümölcscsoport fejlődik. Több mint 100 faja többnyire a melegebb tengerekben szabadon úszik v. a sziklához nő. A S. bacciferum Ag. (szargasszó-moszat) hollótoll-vastagságu, hengerded, nagyon ágas. Levele szálas-lándsás, fürészelt, hólyaga szálkahegyü. Az Atlanti-oceánban, és pedig az É-i sz. 19-34° és Ny-i h. 34-36° közt a mesés szargasszó-tavat v. hinárrétet (tengeri űszósziget v. tengeri rétség) alkotja, a Kanári-, Azori- és Bermuda-szigetek között. Humboldt Sándor szerint mintegy 60 ezer mf2-re terjedt.
l. Kardrend.