(lat.), régi sebészeti készülék, melyet ficamodások beigazítására használtak a görög sebészek. Alacsony lábakon nyugvó fapadolat 6 oszloppal, melyek közé a beteg fektettetett s az oszlopokon levő kötelekkel forgattyuk segítségével a szükséges irányban kifeszíttetett, illetve a kóros végtag nyujtatott.
(állat, Nephrops Leach), a kocsányos szemü rákok rendjének, tizlábuak alrendjében a hosszufarkuak csoportjába tartozó rákfaj az Astacidae családból. Homloknyujtványa hosszu, keskeny, oldalt fogas; külső csapjainak pikkelye széles, hosszu, elül hegyes. Hosszu első lábainak ollói karcsuak, több foggal fegyverzett szögletekkel. Páncélja a gyomor táján 5-7 hegyes tüskefogsorral fedett. Szine világos vöröses-barna. Hossza 13-18 cm. Az Adriai-tengerben csupán Fiume partjain él. Ezen kivül igen gyakori Norvégia partjain. Húsa igen ízletes és keresett.
(lat.) a. m. botrány; scandalosus, botrányos.
(lat.) a. m. kúszó, felkúszó.
(Scandinavia), a régieknél Svédország déli részének neve.
igen ritka, három vegyértékü kémiai elem, amelyet Nilson fedezett fel a gadolinit nevü ásványban 1879. és hazája tiszteletére S.-nak nevezett el. Kémiai jele Sc, atomsúlya 44. Mendelejeff ennek az elemnek létezését előre megjósolta és ekabórnak nevezte. Nilson vizsgálatai kétségbevonhatlanul igazolták, hogy az ekabór és a S. azonos elemek.
l. Kúszó madarak.
csónakalaku ammonitok a krétakorszakból.
l. Váll.
v. scapularium (lat.), szt. Benedek rendszabályának 55. fejezetében elrendelt és a szerzetesi ruha fölött a kézi munka alkalmával viselendő öltönydarab. Alakja nincs meghatározva. Valószinüleg födte a vállakat és elül-hátul lógott, amiért nevét is nyerte. Több pápa a S. viselését búcsukkal tüntette ki, mire a renden kivül is tért hódított és az u. n. S.-társulatok megalakulásában nyert testet. Tagjai a ruha alatt kis S.-t viselnek, mely két részből áll és a boldogságos szűz Mária képe van reá nyomva, és egyes imádságok elmondására és bizonyos önmegtartóztatásra kötelezik magukat. A S. feladása a karmeliták kizárólagos joga. Ünnepük is van jul. 16. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon; A szent S.-társulat kegyelmei és búcsui (Esztergom 1885); Hergenröther, Kirchengeschichte, II. köt. 361. old.
[ÁBRA] Scapulare (XII. sz.).