Károly, osztrák tábornok, szül. Braunfelsben 1788 nov. 15., meghalt Grazban 1857 febr. 16-án. 1807 lépett az osztrák hadseregbe, részt vett az 1809. és 1813-iki francia hadjáratokban és Aspernnél és Drezdában megsebesült. 1815. Murat ellen küldték. 1830. Frimont szárnysegéde lett Milanóban. Tábornoki rangra emelkedve az 1848-49-iki olasz hadjáratokban Radtzky mellett, kinek jobb keze volt, a legnagyobb érdemeket szerzett Velence és Lombardia megtartása körül. 1851. nyugalomba lépett. Tőle származik a névtelenül megjelent, igen ismert munka: Erinnerungen eines österresichischen Veteranen aus dem italienischen Kriege in den Jahren 1848 und 1849 (Stuttgart 1852,2 köt., 7. kiad. 1853). Egyéb munkái: Biographie des Feldzeugmeisters J. Freih. von Haynau (3 kiad. Graz 1853); Der Krieg 1805 in Deutschland (Bécs 1874).
falu Magdeburg porosz kerületben, 2,5 km.-nyire az Elbétől, vasút mellett, (1890) 6227 lak. Németország legnagyobb kefe- és ecsetkészítő iparával, amely mintegy 2000 embert foglalkoztat, továbbá fehérnemükészítéssel, kesztyüvarrással, papirosgyárral és gyapjuszövéssel.
Gyula, történetiró, szül. Nagybányán 1864 szept. 26. Tanult a budapesti egyetem jogi karán és a bécsi csász. kir. történeti intézetben. Jelenleg segédőri minőségben a magyar nemzeti muzeum levéltári osztályának vezetője. 1892 óta a magyar heraldikai és genealogiai társaság jegyzője, 1893 óta a Magyar Könyvszemle szerkesztője. A magyar tud. akadémia 1896. levelező tagjává választotta; rendes tagja az akadémia történeti bizottságának is. Történeti munkásságát Décsényi Gyula irói néven 1885. Thököly Imre és Wesselényi Pál c. tanulmányával kezdte meg, s azóta ez irói név, utóbb saját neve alatt számos cikke jelent meg a Századok, Turul, Magyar Könyvszemle stb. hasábjain. 1889-90. Rómában a vatikáni levéltárban dolgozott; buvárlatainak eredményes a Monumenta Vaticana Mátyás király levelezése a római pápákkal címü kötete, melyet Fraknói Vilmossal együtt szerkesztett. A következő években Olaszországban és Németországban nevezetesebb könyv- és levéltáraiban eszközölt kutatásokat. Mint iró a magyar politikai történetiráson kivül főleg a címertannal és családtörténettel a középkori magyar bibliográfiával és levéltári források ismertetésével foglalkozik. Figyelemre méltók a XV. sz.-i címeres levelekre irányuló kutatásai. Fő művei: Hunyadi Corvin János (a magyar történeti társulattól a Bay-Ilona-féle jutalommal koszoruzott pályamű, Magyar történeti életrajzok, 1894); Az Anjou-ház örökösei (Zsigmond és Albert kora a Magyar nemzet története 3. kötetében, Budapest 1895). Azonkivül számos értekezése jelent meg a Századokban, Könyvszemlében és a Turulban.
Lajos, német technikus, született Plauenben 1817 febr. 22-én. 1833-34. a drezdai technikát látogatta, 1839. szövő-gépeket talált fel; 1841-44. az akkori szász gépgyár-társaságnál alkalmazásban állott, melynek épületeit és gépeit később, 1863. megvásárolta. 1849. a Hartmann Rikárd-féle chemnitzi gépgyárban működött és ott a szövőszékgyártást honosította meg. 1851 óta a saját számlájára és nagy sikerrel folytatta a gépgyártásnak ezt az ágát; 1873. üzletét 3 millió forintért egy részvénytársaságnak adta el. Még a nyolcvanas évek közepéig szövőszéki találmányainak tökéletesítésével foglalkozott és azóta a Vogtlandban, Neuensalz melletti Thossfell nevü lovagbirtokán él.
Eliz, német szinésznő, l. Haase (3).
János Ádám, brandenburgi tábornok, szül. Tamselben (Küstrin mellett) 1641 okt. 1., megh. Drezdában 1696 aug. 28. Miután Ny-s D.-Európában nagy utazásokat tett, 1665. előbb mint követségi tanácsos, majd mint tiszt a brandenburgi választófejedelem szolgálatába állott. Az 1675-79-iki svéd háboruban nagyon kitüntette magát Stettin, Rügen és Stralsund elfoglalásánál s ezért 1677. tábornokká, 1684. Berlin kormányzójává és a testőrség ezredesévé neveztetett ki. Ő vezényelte a választó-fejedelem által I. Lipót német császár és magyarkirálynak segítségére küldött 8000 főből álló brandenburgi hadosztályt a felszabadító 16 éves török háboruban s jelentékeny része volt 1686. Budavár visszafoglalásában. 1688-89. a franciák ellen küzdött, de 1689. Barfuss tábornokkal kitört viszálykodása miatt parancsnokságát elveszítette. 1691. mint tábornok a szász választó szolgálatába lépett, de már a következő évben I. Lipót császár parancsára azon ürügy alatt, hogy a franciákkal összeköttetésben állott, elfogatott és a Spielbergbe záratott, honnan csak 1694. szabadult ki. V. ö. K. W. v. Schöning, Des Generalfeldmarschalls H. A. von S. Leben und Kriegstaten (Berlin 1837).
város Helmstedt braunschweigi j.-ban, vasút mellett, (1890) 7593 lak., kémiai iparral, sóbányával, sósfürdőkkel, gazdasági gép-, tégla- és festékgyártással, kőbányával; környékén cukorgyárakkal és nagy barnaszénbányával; régi kolostorral, amelyet 1120. a halberstadti püspök szentelt föl.
l. Káliumszulfát.
város Bromberg porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 4113 lak. gyapjufonással, szivargyártással.
Gusztáv, német festő, szül. Bietigheimben 1851 dec. 3-án. Először Stuttgartban Kurtnak, azután Karlsruhéban Liernek volt tanítványa, 1880 óta a karlsruhei művészeti iskola tanára. Beutazta az Adriai- és Liguri-tenger partvidékeit, járt Velencében, Genovában, Danzigban, Rügenben, Lübeckben és Európa egyéb tengerparti városaiban, de különösen előszeretettel keresi föl a hollandi városokat. Képeiben ritka festői érzékkel ábrázolja a legfinomabb szinhatásokat, a vizen tükröződő napfény hatásait.