(ejtsd: szko-), Firenzének egyik előkelő családja volt. Néhány tagja a XIV. sz. végén hazánkba jött, s itt többen közülök jelentékeny álláshoz jutottak. Ilyenek voltak: András, Fülöpnek fia, a nagy nevü Ozorai Pipónak (l. o.) unokatestvére, 1408. zágrábi, 1409-1426. váradi püspök volt, s mint ilyen Zisgmond királynak tanácsadója s kisérője a konstanzi zsinaton. Megh. 1426 jan. 24. V. ö. Bunyitay, A vár. püsp. tört., I., 232-243; Oklevelek Temes vármegye tört., I., 602-605. - Carmanus, 1420-23. a kalocsai érsekségnek kormányzója (adminisztrátor) volt, mert ennek törvényes főpásztora akkor a pápa és Zsigmond csásár akaratából a sietteni (Sedunum, Svájc) püspökség rendbeszedésével volt elfoglalva. Kisérte Zsigmondot 1422 juliusban a német birodalmi gyülésre. Megh. 1423 dec. 11. előtt, mert ekkor az oklevelek a kalocsai érsekséget üresedésben levőnek mondják. V. ö. Pray, Spec. Hier. Hung., II., 76.; Zichy-cs. okm. VIII., 73., 122. - Fülöp, l. Ozorai Pipo.
(állat9, a galandférgek legmellső, igen gyakran bunkós testvége, az u. n. galandéregfej, aemlynek segélyével a galandféreg a gazdaállat bélcsatornájának falazatához rögzül. A fej azonban csupán dajka, amely sarjadzás és oszlás útján a tulajdonképeni ivaregyéneket v. proglottiszokat hozza létre. Szerkezete különböző lehet. Egyes esetekben horogkoszorukat és szívó korongokat, máskor csak szívó korongokat, vagy tapadásra szolgáló barázdaforma bemélyedéseket visel.
(gör.-lat.), a gerincoszlop elferdülése, l. Elferdülés.
(állat), l. Szalonkafélék.
L. (állat), a százlábuak osztályának Chilopoda rendjébe tartozó nem; lapos, megnyult testtel, melynek mindenik szelvénye egy-egy lábpárt visel. A szelvények száma 21. A csápok 17-20 ízüek, ostorformák; a négy pár szem egyszerü. Az első lábpár állkapcsi lábbá módosult. Fajai éjjeli, rabló állatok s néha tekintélyes nagyra nőnek. Leginkább a forró övet lakják, de pár faj hazánkban is él. Alsóbb rendü állatokkal táplálkoznak, amelyeket harapásuk alkalmával megmérgeznek.
Sw. (növ.), l. Gímnyelv.
(növ.), l. Articsóka.
(állat), l. Makár.
(olasz, ejtsd: szkontro, többes száma scontri, helytelen magyarsággal rovancs, őrrovat), könyvviteli műszó, jelentésére nézve általában a. m. ellenőrzés, egybevetés, összehasonlítás; szorosabb értelemben igy nevezik azokat a rovatos kimutatásokat, amelyekben a számadó személynek, vagy hivatalnak kezelésébe került s onnét kiszolgáltatott javak vannak feltüntetve. E S.-kat két oldalon vezetik, a könyv bal oldalára bejegyzik a beérkezett, jobb oldalára pedig a kiment javakat; egy-egy oldalon több rovat van a fajta vagy minőség szerint különböző javak kimutatására. A S. készítésének két módja van szokásban, t. i. vagy csupán mennyiség, vagy pedig mennyiség és érték szerint tüntetik fel az állománybeli változásokat. A kezelés alatt álló javak szerint megkülönböztetik a váltó-, érem-, értékpapir-, áru-S.-kat stb. A lezáráskor a S. egyenlege mindig a ment-oldalra kerül s jelenti a lezárás idején mutatkozó készleteket. Az egyszerü könyvvitelnél az S.-k helyettesítik a dologi számlákat, a kettős könyvvitelben pedig a dologi számlák ellenőrzésére szolgálnak. Az a különbség, amely a leltározásnál a S.-k egyenlege és a tényleges készletek között gyakran mutatkozik mint hiány, veszteséget jelent. L. még Rovancsolás.
latin terméknév után Scopoli Antal nevének rövidítése, szül. Cavalesében (Tirol) 1723 jun. 3., megh. Paviában mint tanár 1788 máj. 8. 1766-76. mint bányatanácsos a selmecbányai akadémiának is tanára volt. Mint entomologus és botanikus működött. Nevezetesebb munkája: Flora carniolica (Bécs 1860 és 1772); Fungi quidam rariores in Hungaria nunc detecti (Lipcse 1770, az Anni Historico-naturales 4. kötete).