Móric, pedagogus és botanikus, szül. Pozsonyban 1842 szept. 18. Elvégezte az elemi tanítóképzőt, látogatta a pesti, berlini és bonni egyetemet. 1858-67. a fővárosi elemi iskolákban, 1867/8-1873/4. a budai kir. főreáliskolában működött, az 1872/3-iki tanév óta a gyakorló főgimnázium tanára. 1873-ban néhány emberbaráttal Budán rabsegélyző egyesületet alapított, a várbeli fogházban iskolát rendezett be és magára vállalta a rabok oktatását. A magyar jogászegylet 1888-ban a börtönügyi bizottságának tagjává választotta. A fogházi iskolákban tapasztaltakat az egyesület évi jelentéseiben hozta nyilvánosságra; az 1885-iki országos kiállítás közoktatásügyi csarnokában a fogházi és fegyházi oktatásra vonatkozó részt rendezte. 1879., midőn a filloxera megkezdette hazánkban is pusztításait, a főváros németajku szőllős gazdáinak nyilvános előadásban szolgáltatta a szükséges felvilágosítást (Die Reblaus und ihre Verwüstungen). 1878-92-ben az országos tanszermuzeum-bizottság tagja, 1895. elnökhelyettese. 1885. a kiállítás nagy jelentésébe irta a Középiskola és a Javító tanítás c. cikkeket. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás közművelődési és közoktatásügyi csoportjainak tagja, az első csoport megbizásából elkészítette annak kiállítási tervezetét; a közoktatásügyi bizottság középiskolai albizottságának csoportbiztosa; a kiállítási főjelentésbe magyarország közművelődési és tudományos egyesületei c. részt irta. Számos didaktikai értekezése közül a következőket említjük: A porosz reáltanoda jelenlegi állapotja (1870); Adalékok a középiskolai tanárok pedagogiai kiképzéséről szóló kérdéshez (1872); A biologiai tudományok és módszerük történeti fejlődése (1894). Megindította a hazában a fitofenologiai megfigyeléseket (Phytophaenologiai tanulmányok, 1876; A phytophaenologiai megfigyelések egynéhány eredményéről, 1880; Sur l'état de la phytophénologie en Hongrie, 1881; Magyarország phaenologiai térképe, 1882; Az állandó melegösszegek és alkalmazásuk, 1882). Foglalkozik S. hazában talált ősvilági növények tanulmányozásával. A gyüjtött és szerzett ásatag növényekből a magy. kir. földtani intézetben az ősvilági növények gyüjteményét szervezte, mely ma 13,000-nél több példány. Ide vágó közleményei: Ctenopteris cycadea Bmgt. a magyarhoni fosszil flórában (1883); Heer Oszvald emlékezete (1884); A Zsilvölgy aquitánkori flórája (1886); Magyarország jégkorszaka és flórája (1891); A tavi rózsák multja és jelenje (1891); A gánóczi mésztufa flórája (1893) stb. S. a magyar földtani társulatnak 1886 óta első titkára és a Földtani Közlöny szerkesztője. 1879-96. a Berlinben megjelenő Botanischer Jahresbericht és 1891 óta a Neues Jahrbuch für Miner., Geol. und Palaeontologie munkatársa. A természettudományi társulat 50 éves jubileuma alkalmával kiadott emlékműben Munkálkodás a növénytan terén c. tanulmányt irt. 1892. a tőzegtelepek értékesítésének tanulmányozása céljából beutazta Észak- és Északnyugat-Németországot. 1897. királyi tanácsosi címet kapott. V. ö. A magyar kir. tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium tanári karának irodalmi működése (1896).
Ferenc Antal, német kat. teologus és egyházi iró, szül. Donsdorfban (Württemberg) 1800 szept. 11., megh. Freiburgban 1856 jan. 19. Tanul Gmundenben és Erlangenben, a teologiát Tübingában végezte. Pappá szentelték 1827 szept. 15. Rövid ideig tartó segédlelkészkedés után segédtanár lett Tübingában, 1830. rendes tanár Giessenben és 1837. Freiburgban. 1843. u. o. kanonok, 1848. titkos tanácsos, 1852. a badeni rendek első kamarájának tagja. 1855. nyugalomba vonult. Főbb művei: Geschichte der Bischofswahlen (Tübinga 1830); Hoannes Scotus Erigena (Frankfurt 1834); Encyclopädie der theol. Wissenschaften (Mainz 1834); Pragmatismus der Geistesgabe stb. (Tübinga 1835); Der Geist des Christenthums stb. (2 kötet, Mainz 1835, 8. kiadás 1880); Der Geist der göttlichen Offenbarung stb. (Giessen 1837); Die Philosophie d. Christenthumes stb. (u. o. 1840); Die christliche Dogmatik (4 köt., Freiburg 1844-52).
Károly György Krisztián, német matematikus, szül. a Tauber melletti Rothenburgban 1798 jan. 23., megh. 1867 jun. 1. Erlangenben, ahol 1835 óta rendes tanár volt. Mint Gauss tanítványa számelméleti vizsgálódásokkal (Bernoulli-féle számok, körosztás) foglalkozott eleinte. Geometrie der Lage (Nürnberg 1847) címü alapvető munkájában szétválasztja a helyzet geometriáját a metrikus viszonyoktól. Tovább érdeme, hogy talált módot arra, hogyan kelljen az imaginárius elemeket biztosan belevonni a geometriai kutatások körébe.
az ugyanily nevü járás székhelye Freiburg badeni kerületben, a Münster-völgy bejáratánál, vasút mellett, (1890) 1799 lak., posztószövéssel, sör-, bőrgyártással, műmalmokkal; XV. sz.-beli templommal, késői gót városházzal; közelében S. vár romjaival.
(Staufer), német császárok, l. Hohenstaufen.
Werner, mesés svájci szabadsághős, ki a monda szerint Tell Vilmossal (l. o.) Svájc felszabadításában hősiesen részt vett.
Ferenc Ágost, Schenk von S. báró, német politikus, szül. Würzburgban 1834 aug. 4. Jogot végzett, államügyész lett, 1866. pedig a bajor képviselőház tagja és egyúttal a bajor haladópárt feje. 1871 óta a német birodalmi gyülésnek volt tagja és egy ideig alelnöke, hol a nemzeti szabadelvü, majd a német szabadelvü párttal szavazott. A déli német államokban választott szabadelvü képviselők közül ő vitte a vezérszerepet. Az utóbbi években mandátumáról lemondott, de a bajor képviselőház tárgyalásaiban azontúl is részt vett.
Károly, német festő, rézmetsző és szobrász, szül. Trübschachenben 1857 szept. 2., megh. Firenzében 1891 jan. 24-én. Münchenben Löfftz, Diez és Raab festőknek és rézmetszőknek volt tanítványa, 1880-88. Berlinben élt és ekkor festette kitünő képmásait, Klein szobrászét (1881), Freytag Gusztávét (1887, berlini nemzeti képtár), ekkor készítette rézkarcait is, melyekkel nagy sikert aratott. 1888. Rómába költözött. Költeményeket is irt, általában sokoldalu, de különc tehetsége volt. Korai, tragikus halála - őrültségében önkezével vetett véget életének - Németországban nagy feltünést keltett. V. ö. Brahm, Karl S., sein Leben, seine Briefe, seine Gedichte (Stuttgart 1892, 3. kiad. u. o. 1893).
(ejtsd: sztántn), Augusta county székhelye Virginia É.-amerikai államban, 155 km.-nyire Richmondtól, a Lewis Creek és vasút mellett, termékeny és szép festői vidéken, 6665 lakossal, dohánygyártással és malmokkal; nagy őrültekházával és siketnéma-intézettel; közelében Augusta-fürdővel.
1. György Lénárt, angol utazó, szül. Galwayban (Irország) 1737 ápr. 19., megh. Londonban 1801 jan. 14. Montpellierben orvostant tanult s 1762. mitn orvos Ny.-Indiába ment, ahol Macartney lordnak, Grenada sziget kormányzójának titkára lett, akit Kelet-Indiába is elkisért, midőn ez Madras helytartóságát átvette. 1792-1794. elkisérte Macartneyt követségi útjára Khinába mint követségi titkár s egyúttal rendkivüli követ és teljhatalmu miniszter címet nyert. Közzé tette: An authentic account of an embassy from the king of Great Britain to the Emperor of China (2 köt., London 1797 és többször, térképekkel és metszetekkel). Jelentékeny része volt e műben John Barrownak. Életrajzát fia irta meg (London 1823).
2. S. György Tamás, angol utazó, az előbbinek fia, szül. Salisburyben 1781 máj. 26., megh. Londonban 1859 aug. 10-én. 1792. elkisérte atyját Khinába, majd Cambridgeben tanult s 1799. a keletindiai társaság kereskedelmi telepénél Kantonban titkár, majd a telep választmányának elnöke lett. Midőn Amherst lord mint követ 1816. Khinába küldetett, S. mint királyi kommiszárius kisérte őt s a khinai kormánnyal folytatott tárgyalásoknál fontos szolgálatokat teljesített. 1817. elhagyta Khinát. 1818 óta kevés megszakítással a parlament tagja volt, 1852. azonban visszavonult a politikai élettől. Angolra fordította a khinai birodalom kriminálkódexét (Ta-tsing-leu-lee, London 1810; franc. F. Renouard de Sainte-Croix jegyzeteivel, 2 köt., Páris 1812) és a Narrative of the Chinese embassy to the Khan of the Tourgouth Tartars in the years 1712, 1713, 1714 and 1715 (London 1821). Ezenkivül irta: Miscellaneous notices relating to China and the British commercial intercourse with that country (u. o. 1822).
3. S. Howard, angol sakkjátékos és sakkiró, szül. 1810., megh. 1874. Szerkesztette 1841-53. a The Chess Player's Chronicle c. angol havi folyóiratot, 1865. névtelenül a csak rövid ideig fennálló The Chess World c. lapot, végre az Illustrated London News sakkrovatát. Irói nevét első sorban fő művének The chess player's handbook (1847) köszönheti, amely sok tekintetben Bilgner P. R. Sakkjáték kézikönyvére támaszkodik; ezenkivül irta: The chess player's textbook (1849); The chess player's companion; The chess praxis, a supplement to the chess player's handbook (1860). Ezeken kivül egy Shakespere-kiadás is fűződik nevéhez.