l. Sztearin.
(ejtsd: sztirnsz), county Minnesota É.-amerikai államban, 3510 km2 ter., 34,845 lak. Saint Cloud székhellyel.
l. Szteatit.
Humb. (állat, Guacharo), a délamerikai szárazföldhöz s néhány nyugatindiai szigethez tartozó madárfaj, varjunagyságu sajátságos példánya az éjjeli madaraknak, amely gyümölcsökkel és kemény magvakkal táplálkozik, jóllehet csőrképződése, tollazatának rajza, valamint könnyü, alig hallható repülése a rovarevő lappantyuk közvetlen közelébe sorozza. A S. Bogota délnyugati részén Koumbiában, Guadeloupe és Trinidad barlangjaiban, kiváltképen pedig a róla elnevezett Guacharo-barlangban Cumane kelet-délkeleti részén Venezuelában fordul elő. Ebben fészkelnek sziklakiugrásokon nagy, növényi maradványokból készült fészkekben 15-20 m. magasságban ezerszámra a S.-ek, melyek a barlangot csak az éj beálltával, különösen holdfénynél hagyják el, hogy leginkább a nectandrapálma húsos gyümölcsét keressék fel. Évenkint Szt.-János-napkor lepiszkálják az indusok a fészkek legnagyobb részét rudakkal s ezerszámra ölik meg a madarakat. A földre hulló fiatalok beleit kiszedik, zsírjukat kiolvasztják s olaj és vaj helyett égetésre és ételek készítésére használják.
falu és fürdő a bajorországi felső frank kerületben, a Frank-erdőben, vasút mellett, (1890) 900 lak., két erős vastartalmu ásványvizforrással, fürdőintézetekkel. V. ö. Winckler, Führer durch d. königl. Stahl- u. Moorbad S. (Hof 1895).
(ejtsd: sztekketti) Lőrinc (Guerrini Olindo olasz költő álneve), szül. Forliban 1845 okt. 4. Jogot tanult, aztán könyvtárnok lett Bolognában. Terjedelmes Vita di Giulio Croce (Bologna 1879) c. műve után nagy feltünést keltett Postuma Canzionere di Lorenzo S., edita a cura degli amici (u. o. 1877, 8. kiad. 1882) c. lirikus költeménykötete, amellyel S. az olasz költészetben a realizmus v. verizmus fő képviselője lett. Ezután jelentek meg: Polemica (u. o. 1878) és Nova polemica (u. o. 1879, 9. kiadás 1890), amelyben költői álláspontjának elméletét fejtegeti. irt kisebb tudományos munkákat és kiadta számos régi iró műveit. V. ö. Vivarelli, Lorenzo S., il verismo nella letteratura e nell'arte (Firenze 1879).
az ugyanily nevü járás székhelye Thurgau svájci kantonban, az Untersee és vasút mellett, (1888) 2409 lak., csipkekészítéssel, vasöntéssel és gépgyárral, gőzhajóállomással.
(a. m. partlakók), fríz-szász parasztság, mely a Weser lapályain, Oldenburg és Brémától lefelé, a Hunte és Jade körül a tengerig terjedő vidéken lakik, amely Weststedingenre (ma Stedingerland) és Oststedingenre (ma Osterstad) oszlik. A nép függetlensége érdekében negyven éves véres harcot folytatott a brémai érsekekkel. II. Gerhard érsek (1219-58) elhatározta, hogy vagy hódolatra birja vagy megsemmisíti őket. Első támadását visszaverték, az érsek testvére Ármin, Lippe mellett elesett, ezért a brémai zsinaton 1230 márc. 17. mint eretnekeket elitéltette őket. Indítványára pedig IX. Gergely megbizta Lübeck, Ratzeburg és Minden püspökeit, hogy a S. ellen keresztes hadjáratot prédikáljanak. Csak a második hadjárat alkalmával 1233 jun. tudták legyőzni Oststedingent és a foglyokat mint eretnekeket elégették. A kereszteseknek Weststedingen ellen intézett támadását azonban a lakosok visszaverték. Az új, Brémában összegyült keresztes had 1234 máj. 27. rettenetes harc után legyőzte a nyugat-S.-at is. Az országot aztán részben idegen gyarmatosok árasztották el, akik újonnan épült kényszervárakkal engedelmességben tartják a lakosságot. Az alteneschi harcmezőn, egy leomlott kápolna helyén 1834 máj. 27-én a S. tiszteletére emléket állítottak.
György, kanonok-plébános, egyházi iró, szül. Csonoplyán (Bács-Bodrog) 1853. A papi pályára lépvén, Haynald érsek a római Collegium Germanico-Hungaricumba küldette; teologiai tanulmányai befejezése után 1878. Rómában pappá szenteltetett s a hittudományokból és bölcsészetből doktori oklevelet szerzett. Temerinben volt káplán, de nemsokára a kalocsai kisebb papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé nevezték ki, ekkor lett a középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagja. 1887. reá bizták a nagyobb papnevelő intézet lelki vezetését s kinevezték zsinati vizsgálóvá, majd szentszéki ülnökké. 1892. Császka érsek ugyanazon papnevelő intézet ideiglenes igazgatójává tette. 1893 óta kalocsai címzetes kanonok és apatini plébános. Értekezései jelentek meg a Bölcseleti Folyóiratban. Helyzetmennyiségtudomány címü művének első kötete 1894. jelent meg.
város Düsseldorf porosz kerületben, a hajózható Ruhr jobb partján, vasút mellett, (1895) 10,069 lak., gőzmalommal, tégla-, sör- és szeszgyártással, vizművekkel; 1761. épített kastéllyal, amely most árvaházul szolgál.