Klotild Lujza Hermina Mária Sarolta, belga hercegnő, Rudolf trónörökös (l. o.) özvegye, II. Lipót belga királynak és Mária Henriette királynénak leánya, József nádor unokája, szül. Laekenben 1864 máj. 21. Szigoru, majdnem zárdai nevelésben részesült, de azért különösen szerette a zenét és a természettudományokat. Jó szivének, a szegények és szenvedők iránti jóindulatának már kora gyermeksége óta számos példáját adta. Rudolf trónörökös 1880 márc. Brüsszelben a belga királyi családnál tett látogatása alkalmával ismerkedett meg vele. Az ifju, szép főhercegnő ugyszólván első látásra megtetszett neki, mire a szülők beleegyezésével márc. 6. a laekeni királyi mulató téli kertjében maga kérte meg kezét. Az eljegyzés hire különösen Magyarországon tett jó hatást. A menyegző 1881 máj. 10. nagy fénnyel és pompával ment végbe Bécsben. Azután S. gyakran megfordult Magyarországon, de legkiváltképen a miramarei kastélyban szeretett tartózkodni. Nagyon népszerü volt és élénk részt vett a magyar közművelődési élet minden ágának fejlesztésében. Számos egyesület, közhasznu intézmény fűződik nevéhez. 1889 jan. 30-án özvegy lett s azóta többnyire visszavonultan Bécsben él.
Lujza Adrienne Napoleon, badeni nagyhercegnő, szül. 1789 aug. 28., megh. Nizzában 1860 jan. 29. Beauharnais Claudius grófnak leánya, Josephine francia császárné unokahuga. 1806. I. Napoleon adoptálta s ugyanakkor «Fille de France»-nak és császári fenségnek ismerték el. 1806 ápr. 8-án Károly Lajos Frigyes badeni nagyherceg nőül vette. 1818 óta mint özvegy Mannheimban lakott. Halálát két leánya gyászolta: Joséphine, Károly Antal hohenzollerni herceg özvegye (szül. 1813 okt. 21.) s Hamilton hercegné, szintén özvegy (szül. 1817., megh. 1888 okt. 13.). Fiai még gyermekkorukban meghaltak.
l. Gyermekkórház.
(Basszo Ebor), az egyenlítőalji Kelet-Afrika tava Abissziniától D-re, az É. sz. 4° 40' és K. h. 36° 15' alatt, 530 m.-nyi magasban, 930 km2 ter. A Teleki gróf és Höhnel által 1888. fölfedezett tó keserü sós ízü; három oldalról hegyek környékezik; partjai laposak és kopárak.
Károly, német festő, szül. Berlinben 1818 ápr. 4., megh. Kranzban (a Keleti-tenger mellett) 1890 jul. 11. Krüger Ferenc és Begas Károly tanítványa, utóbb Párisban Delorachenál és Vernet Horácnál tanult, 1840-42. Olaszországban tartózkodott és különös ügyességre tett szert lovak festésében. 1880. a königsbergi művészeti akadémia igazgatója lett. Legkiválóbb művei: Achilles Albrecht harca a nürnbergiekkel a zászlóért (1848, berlini nemzeti képtár); A naperrnőyért marakodó kutyák (1850, u. o.); Úsztatás; Hallali!; Ménes; Erdőn át lovagoló cigány fiu; Kanca, holt csikajával; I. Vilmos császár, Frigyes Vilmos trónörökös, Manteuffel tábornok lovas képmásai; Vilmos császár a königgrätzi csatatéren (berlini királyi palota); I. Vilmos császár Sedannál átveszi III. Napoleon levelét (berlini fegyvermuzeum) stb.
Henrik, norvég természetvizsgáló, filozofus és költő, szül. Stavangerben (Norvégia) 1773 máj. 2., megh. Berlinben 1845 febr. 13. Természettudományokat tanult, 1794. beutazta Norvégiát, 1795 óta Hamburgban, 1796 óta Kielben élt, aztán Jenába ment, ahol Schelling követője lett, majd Freibergbe. 1802 óta előadásokat tartott Kopenhágában, 1804. professzor Halléban, 1807-11. Holsteinban, Hamburgban, Lübeckben, Halléban és Boroszlóban, majd 1832. Berlinben lett professzor. Munkái: Grundzüge der philosophischen Naturwissenschaft (Berlin 1806); Handbuch der Oryktognosie (4 köt., Halle 1811-24); Die gegenwärtige Zeit und wie sie geworden (2 köt., u. o. 1817); Karikaturen des Heiligsten (2 köt., Lipcse 1819-21); Antropologie (2 köt., Boroszló 1824); Cristliche Religionsphilosophie (2 köt., u. o. 1839); Was ich erlebte (10 köt., u. o. 1840-1845, önéletirás). Novellái: Die Familien Walseth und Leith (3 köt., Boroszló 1827); Die vier Norweger (6 köt., Berlin 1828); Malcolm (2 köt., Boroszló 1831); összegyüjtve Novellen (16 köt., u. o. 1837-38) címen jelentek meg. Halála után jelent meg: nachgelassene Schriften, melyhez Schelling irt előszót (Berlin 1846). V. ö. Tietzen, Zur Erinnerung an Heinrich S. (Lipcse 1871); Petersen, Henrik S. (dánból Michelsen, Gotha 1884).
l. Evezőlábuak.
Xavér Ferenc, énekművész, szül. szt.-Endrén 1824 dec. 2., hol atyja gyógyszerész volt. Gimnáziumi tanulmányait Budán és Jászberényben, a filozofiai kurzust pedig Pesten végezte. Anyagi viszonyai nem engedvén meg egyetemi tanulmányainak további folytatását, Esztergomba ment gyógyszerészgyakornoknak, mint ilyen került Zágrábba 1846-ban, hol először lépett szinpadra, feltünést keltve szép tenor hangjával. Ez év végével Bécsbe ment vendégszereplni, hogy egyszersmind nagy hirü énekes Staudigl vezetése alatt képezte tovább szinpadi művészetét. 1848. lépett fel először mint vendég nemzeti szinházban, általános feltünést keltve fenomenális tenor hangjával, azután prágai s grazi vendégszereplése után a bécsi udvari opera kötelékébe lépett, hol 1853-67. működött mint első tenorista folytonos nagy sikerek mellett. ez idő alatt vendégszerepléseivel ugyszólván egész Európát beutazta s Pesten s a vidéki nagyobb magyar városokban is többször ragyogtatta művészetét. A bécsi operától megválva, főleg Német- és Spanyolországban aratott diadalokat. Bukarestben való hosszabb vendégszereplése után Budapesten 1873. a nemzeti szinházi operának lett szerződött tagja, hol 1874 máj. 17-ig működött. azután végleg visszalépett a nyilvános szerepléstől s többé nem is szerződött sehová. Visszavonult a magán életbe. Több év óta szülővárosában Szt.-Endrén él saját tuskulánumában, jól kiérdemelt babérain pihenve. S. számos kitüntetésben részesült hosszu művészi pályáján; a többek közt a hesseni nagyhercegség nagy arany keresztjének s a III. Károly spanyol király lovagkeresztjének tulajdonosa s a németalföldi akadémiának tiszteletbeli tagja.
Berlin (ettől 5 km.-nyire) egyik külvárosa Potsdam porosz kerületben, a Bleke forrása körül, vasút mellett, (1895) 16,522 lak., selyemtermeléssel és motollálással; vakok intézetével, többféle iskolával és jótékonysági intézetekkel.
az amfibiumok és csúszómászók közé tartozó ősvilági állat, l. Kőszénszisztéma.