l. Steyr.
l. Stíria.
Gyula (danóczi) lovag, szül. Szántón (Abaúj) 1837 dec. 24. svájci nemes családból, mely a század elején telepedett le hazánkban. szülői 1848. szerény vagyonukat, melyet magyar jegyekben pénzzé tettek, teljesen elvesztették, ugy hogy S. kora ifjuságától saját munkásságára és szűk körülményekre volt utalva. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Egerben, majd Kassán és Pesten elvégezvén, Pesten az egyetemen jogot hallgatott. Jogi tanulmányait befejezvén, jogdoktori, majd 1862. ügyvédi oklevelet nyert. Már az 1860-iki diploma idején egyik vezére volt az abszolutizmus ellen küzdő fiatalságnak, gyüléseken buzdította s lelkesítette társait az ellenállásra. Mint gyakorló ügyvéd rövid ideig működött, mert már a 60-as években, mint több vizszabályozási és vasúti vállalat megbizottja, ilynemü vállalatokat vezetett, 1870. pedig a közlekedésügyi miniszter meghivására állami hivatalba lépett a vasútigazgatóságnál, mint a kisajátítási osztály főnöke és jogtanácsosa. Ezen állásáról 1872. lemondott, midőn a budapest-józsefvárosi kerület országgyülési képviselőjének választotta. 1867. a fővárosi törvényhatóság tagjává választották és mint ilyen Szentkirályi Móriccal (l. o.) vállvetve kezdette meg működését a főváros magyarosítása érdekében. 1870. az első népszámlálás elnökévé választották. 1871. a III. oszt. vaskoronarenddel és őt, valamint törvényes utódait lovagi ranggal tüntették ki. Mint országgyülési képviselő közgazdasági és vasúti ügyekben, különösen pedig a fővárosi törvény tárgyalása alkalmával tartott szónoklataival tünt ki, az országgyülés az ő általa benyujtott szövegezés szerint hozta meg azon törvényt, hogy a főváros hivatalos nyelve a közigazgatás minden ágában magyar. Legkiválóbb működése azonban a fővárosi törvényhatóság kebelében nyilvánult, melynek már 1867 óta folytonosan tagja. Kezdve a főváros egyesítése és az egyesített fővárosi hatóság szervezete körüli intézkedéseken, nincs a fővárosnak oly nevezetesebb szellemi vagy anyagi érdekü alkotása, melynek létrehozatalában tevékeny részt nem vett volna. Indítványozta és másokkal egyetemben létre hozta a népszinházat, melyet hét éven át kezelt is, kezdeményezője volt az első vizvezetéknek, a közigazgatás javításának, a főváros pénzügyi rendezésének stb. Már a 70-es évek elején a pesti hazai első takarékpénztár választmányának befolyásos tagja volt, 1883. vezérigazgatója, majd pedig elnöke. Ezen állásában megmaradt egész 1892-ig, mikor az öngyilkossá lett főpénztáros által elkövetett országos hirü milliós sikkasztás áldozatot követelt s ez az áldozat a szigoru, gyakran érdes modoru S. lett. Személye és kormányzata ellen fordult a vád s ekkor a megejtett vizsgálatok után önérzettel félrevonult, hivataláról lemondva, az intézet által érdemei elismeréseül előbb megszavazott nyugdíjba ment. Vezetése alatt az intézet nagy virágzásnak indult, részvényeinek értéke, vagyona, osztalékai megkétszereződtek. Az intézettől való megválása óta minden idejét a főváros ügyeinek s több iparvállalatnak szenteli, igazgatósági tagja a kassa-oderbergi vasútnak, az osztrák-magyar gáztársulatnak, a budapesti villamossági társulatnak és az országos magyar gazdasági egyesületnek. - Fia Aaladár, alkonzul és dragomán a konstantinápolyi nagykövetségnél, született Budapesten 1870 április 7-én. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban 1888. oly sikerrel végezte el, hogy mint az intézet legjobb tanulóját a császárdíjjal tüntették ki. Majd a keleti akadémián folytatta tanulmányait, hol hasonlóképen császári díjat kapott kiváló szorgalma és tehetsége elismeréséül. 1893. tanulmányai befejeztével konzuli attachénak nevezték ki, s e minőségében két évig működött a monárkia legkülönbözőbb hivatalainál. Majd Szmirnába küldötték hasonló minőségben, nemsokára pedig a konstantinápolyi nagykövetséghez osztották be.
elszigetelt hegytömeg a bajorországi frank kerületekben, a Majna bal partján, Eltmann és Marktbreit közt. Legmagasabb csúcsa DNy-on a Frankenberg (512 méter). Folyóvizei közül a jelentékenyebbek az Aisch, az Ehevel, a Reiche, Rauhe és Mittel Ebrach, amelyek mind a Rgnitzbe ömlenek. A hegységet csaknem mindenütt erdők borítják. Éghajlata elég enyhe; különösen a Prölsdorfer Grund nevü része termékeny; Ny-i lejtőjén szőllők is nagy területeket foglalnak el. A lakosok a mező- és erdőgazdaságon kivül faiparral is foglalkoznak. A hegyeken elég sűrün látható várromok a természet szépségét jelentékenyen növelik.
1. az ugyanily nevü Baden és Thurgau közt fekvő járás székhelye Schaffhausen (ettől 17 km.-nyire) svájci kantonban, a Rajna jobb partján, vasút mellett, (1888) 1585 lak., óra- és butorkészítéssel, kötélveréssel; városházzal, amelynek értékes üvegfestményei vannak; régi, szt. Györgyről elnevezett klastrommal, amelynek egyik termét szép fafaragványok és freskók díszítik. S. helyén már a helvéteknek volt állomásuk: Gandurum, a rómaiaknak Fasgetium; 936. kapott városi jogokat. 1441. Ausztria birtokába jutott; 1457-ben szabad birodalmi várossá lett. 1803 óta tartozik Schaffhausenhez. V. ö. S. am Rhein. Klosterbüchlein und Fremdenführer (Linz 1891). - 2. S., város Krems osztrák kerületi kapitányságban és törvényszéki járásban, Alsó-Ausztriában, a Duna bal partján; kikötője Kremsnek, amelytől nyugat felé 2 km.-nyire fekszik. Van gőzhajóállomása, három temploma, két várromja és városi muzeuma, (1890) 4203 lak. S. és Krems között van a kapucinusok egykori kolostora Und. 1477. Kinizsi fogta a várat ostrom alá. 1486-91. magyar kézen volt.
1. János, kolozsvári könyvárus és nyomdász-kiadó, szül. Balmazújvároson 1814 szept. 8., megh. Kolozsváron 1886 aug. 14. Iskoláit a debreceni kollégiumban szép sikerre elvégezvén, innen Pozsonyba, majd Kolozsvárra ment, hol Barra Gábor könyvkereskedésében kapott alkalmazást a 30-as évek vége felé. Barra korai halála után sógornője Barráné üzlettársa lett 1842. s ez időtől fogva kezdődött kiadói önálló tevékenysége is az özvegy Barráné és Stein cégben. 1855-től kezdve ugy nyomdai vállalaát, mint könyvkereskedését saját neve alatt folytatta. Mint buzgó és termékeny könyv- és hirlapkiadó jelentős részt vett Erdély irodalmi fejlődésének előmozdításában. Ma is virágzó könyvkereskedése gyülőhelye volt az erdélyi irók intelligenciájának s az erdélyrészi magyar irodalom felvirágzása körül maradandó érdemeket szerzett.
2. S. Márk Aurél, indologus, szül. Pesten 1862 nov. 26. Középiskolai tanulmányait pedig Bécsben, Lipcsében, Tübingában és Oxfordban végezte, mindenütt foglalkozván a régi ind és iráni irodalom tanulmányozásával. 1883. bölcsészetdoktorrá avattatott a tübingai egyetemen. 1888. meghivták a lahorei egyetem szanszkrit irodalmi tanszékére. Lahoréban azóta mint az egyetem keleti kollégiumának igazgatója s az egyetemi hivatalnak főnöke is működött. 1889-94. átkutatta a kasmíri mahárája jammui könyvtárában levő 6000 szanszkrit kéziratot és ezeknek katalogusát kiadta, kivonatokkal és magyarázó jegyzetekkel ellátva. több munkálatban foglalkozott Északnyugat-India régi történetével. Zoroastrian deities on indo-scythian coins (London 1888) az indo-szittya uralom vallási és mívelődési viszonyait az érmek tanusága szerint tárgyalta. Ez uralom későbbi korszakára vonatkozik Zur Geschichte der Sahis von Kabul (Stuttgart 1893) c. munkája. A Rájataranginí címü kasmíri krónika eredeti szanszkrit szövegét az általa megszerzett arche-tipus alapján kiadta a kasmíri kormány számára (Bombay 1892). Az indo-iráni régi földrajzra vonatkoznak következő munkái: Afghanistan in Avestic Geography (u. o. 1888); Notes on the ancient topography of the Pir Pantsal (Kalkutta 1894); Notes on Ou-Kong's account of Kashmir (Bécs 1896). Kasmír régiségeit s topográfiáját az 1888-1896. években tett gyakori utazásai alkalmával behatóan tanulmányozta. Ezen kutató utazásairól a londoni Asiatic Society s a bécsi akadémia elé terjesztett jelentéseiben számolt be. Szerzett tapasztalatait pedig teljesen feldolgozta Chronicle of the kings of kashmir (London, sajtó alatt) címü művében, mely a kasmíri krónika angol fordítását és magyarázatát tartalmazza. 1895. a magyar tudományos akadémia kültagjává választotta; mint ilyen 1897. tartotta meg székfoglalóját A fehér hunok és rokon törzsek indiai szerepléséről (Budapesti Szemle, 1897. évf.) című tanulmányával. A Punjab University Fellow-ja, továbbá tagja a Royal Asiatic Society, Bengal Asiatic Society (Kalkutta) és a Société Asiatique-nak (Páris).
1. Frigyes lovag, német zoologus, szül. Niemezben (Brandenburg) 1818 nov. 3-án, megh. Prágában 1885 jan. 9-én. Már mint gimnázista több tudományos dolgozatot tett közzé az Isis címü folyóiratban. 1838 óta Berlinben tanult, hol Müller János kitünő tanítványa volt. 1841. doktorrá habilitálták s ekkor a százlábuak ivarszerveiről értekezett. 1843. a berlini muzeumhoz ment őrnek. 1848. magántanárrá lett az egyetemen, majd 1850. Tharauba ment akadémiai tanárnak. 1855. a prágai egyetemre hivták meg a zoologia tanárának, hol 1877. a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét nyerte. Főleg az alsóbbrendü állatokat, kiváltképen az ázalékállatkákat tanulmányozta. Fő műve: Der Organismus der Infusionsthiere (Lipcse 1859-83, 3 köt.).
2. S. Henrik Frigyes Károly báró, német államférfi, szül. Nassauban 1757 okt. 26., megh. Kappenbergben 1831 jun. 29. Ősrégi családból származott, jogi tanulmányait a göttingai egyetemen végezte, 1780. porosz állam iszolgálatba lépett s fokozatosan emelkedve, 1796. a vesztfáliai kamarák elnökévé neveztetett ki, mely minőségben sokat tett az ipar és kereskedelem emelésére. 1804. mint a jövedék-, vám-, ső-, gyár- és kereskedelm iosztály főnöke, tagja lett a porosz minisztériumnak, eltörölte a belföldi vámokat, statisztikai hivatalt állított fel Berlinben s az ipar és kereskedelem emelésére papirospénzt adott ki. 1806. a jenai és auerstädti katasztrófák hallatára egyike volt azon kevés porosz államférfiaknak, kik cselekedni mertek s az általános fejvesztettség közepette szakosztályának pénztárát Berlinből Königsbergbe szállíttatta. Bár III. Frigyes Vilmos nem szerette, a tilsiti béke után (1807 jul.) mégis S.-t tartotta az egyedül alkalmas embernek a porba tiport Poroszország újjá szervezésére. Mint a porosz kormány feje S. a tilsiti béke után valóban Poroszország regenerátora lett. Éles szemmel felismerte az okokat, melyek az államot a jenai katasztrófához vezették s megtalálta a helyes utat az erős, a nemzetiségi eszmén alapuló új porosz állam felemelésére. Az elnyomott porosz nép részvétlensége idézte elő Nagy Frigyes királyságának bukását, a középkori terhek alatt roskadozó népet kellett tehát felszabadítani s az állam szabad polgáraivá tenni. Az 1807 október 9-iki hires rendelet egy csapással lerontotta a válaszfalat nemesek és polgárok között, megengedte a birtokok felosztását, a polgároknak nemesi birtokok szerzését s a nemeseknek polgári foglalkozás űzését; a városokra vonatkozó 1808 november 19-iki rendelet pedig a városok kormányzatát a polgároktól választott képviselők és elüljárók kezeibe tette le. Ugyanakkor Scharnhorst támogatásával megkezdette Poroszország hadi erejének újjá szervezését az általános hadi kötelezettség alapján. E reformok felépbresztették Napoleon aggodalmait s midőn S.-nek egy elfogott leveléből (Wittgenstein herceghez) megértette, hogy S. Poroszországot szabadságharcra készíti elő, Frigyes Vilmos királyhoz felhivást intézett, melyben annak a «bizonyos» S.-nak száműzetését követelte. A porosz király kénytelen volt a parancsnnak engedelmeskedni s 1808 dec. S. elhagyva Poroszországot, Ausztriába, majd 1812 májusban Sándor cár meghivására Pétervárra távozott. Az 1812-iki orosz hadjárat után Sándor cár kiséretében visszatért Németországba s a nagy lipcsei csata után a szövetséges fejedelmek a szövetségesek csapatai által megszállva tartott országok kormányzására kiküldött bizottság elnökévé nevezték ki. E minőségben nagy érdemeket szerzett, kiválóan a kormányzására bizott területek hadi erejének szervezése körül. A párisi béke után részt vett a bécsi kongresszuson a német ügyek rendezése fölött folytatott tárgyalásokban s azután visszavonult a magán életbe. 1819-ben Frankfurtban megalapította a német történelmi társulatot, mely Németország régibb történelmi forrásainak kiadását tűzte ki célul. E társulat alakulása első sorban S. érdeme, szintugy a Monumenta Germaniae historica kiadása (l. o.). Élete utolsó éveit kappenbergi birtokán (Vesztfália) töltötte. 1872. Nassauban, 1874. Berlinben emeltek neki emlékszobrot. emlékiratait a német alkotmányról kiadta Pertz (Berlin 1884); leveleit Gagern báróhoz (1813-1831) ez utóbbi (Stuttgart 1833), s a bécsi kongresszus alatt irt naplóját Lehmann (Historische zeitschrift, 60.köt.).
3. S. Keresztély Gottfried Dániel, német földrajzi iró, szül. Lipcsében 1771 okt. 14-én, megh. Berlinben 1830 jun. 14. Fő műve: Handbuch der Geographie und Statistik (3 köt., Lipcse 1809), mely Wappäus, Delitsch, Meinicke stb. átdolgozásában még 7. kiadásban is megjelent 1853-1871. (4. köt.) és igen elterjedt.
4. S. Lőrinc, német jogtudós és közgazdasági iró, szül. Eckernfördében 1815 nov. 18., meghalt Weidlingenben (Bécs mellett) 1890 szept. 23-án. Jogot és filozofiát tanult s 1846. rendkivüli egyetemi tanár lett Kielben. A schleswig-holsteini kérdésben elfoglalt hazafias álláspontja miatt 1852. a dán kormány megfosztotta állásától. 1855-85. a bécsi egyetemen az államtudományok tanára volt. S. jeles művei közül megemlítjük következőket: Die Geschichte des dänischen Civilprozesses und das heutige Verfahren (Kiel 1841); Der Sozialismus und Kommunismus des heutigen Frankreich (2. kiad., Lipcse 1848); Geschichte d. französischen Strafrechts u. Strafprozesses (Basel 1846); La question de Schleswig-Holstein (Páris 1848); Geschichte der sozialen Bewegung in Frankreich (Lipcse 1850, 3 köt.); System der Staatswissenschaft (2 köt., Stuttgart 1852-56); Lehrbuch der Nationalökonomie (3. kiadás, Bécs 1887); Lehrbuch der Finanzwissenschaft (5. kiad., Lipcse 1885-86); Die Verwaltungslehre (1-8. rész, Stuttgart 1865-84); Lehre vom Heerwesen (u. o. 1872); Die Frau auf dem Gebiete der Nationalökonomie (6. kiad., u. o. 1886; magy. A nő a nemzetgazdaság terén, ford. Brankovics György, Budapest 1876); Die drei Fragen de Grundbesitzes (Stuttgart 1881). S.-től Az államigazgatás és az igazgatási jog alapvonalai cimen Kautz Gusztáv dolgozott át és alkalmazott hazai viszonyainkra és törvényhozásunkra egy nagy munkát (Budapest 1871).
5. S. Sarolta, Goethe (l. o.) barátnéja, szül. Weimarban 1742 dec. 15., megh. u. o. 1827 jan. 6. Schardt udvari marsal leánya, Amália hercegnő udvarhölgye, aki 1764. S. Frigyes hercegi lovászmesterhez ment nőül. Mint már hét gyermek anyja ismerkedett meg személyesen 1775 nov. Goethével, aki heves szerelemre gyuladt iránta és Iphigeniája mintaképét vette róla. Mikor aztán Goethét szive Vulpius Krisztina felé kezdte vonzani, viszonyuk rettentő szakítással ért véget. S. asszony Goethe új imádottját megvető kifejezésekkel illette, a költőt pedig Dido c. gúnyiratában (kiadta Düntzer 1867) Ogon költő név alatt szatirizálta. S. és Goethe levelezését Schöll adta ki (3 köt., Weimar 1848-51, 2. kiad. Fielitztől, Frankfurt 1883). Teljesebbé tették e levelezést az egykor Goethétől visszakért, olasz útja alkalmából irt levelekkel (kiadta a Goethe-társaság, Weimar 1886).
1. Gusztáv, prot. hittudós, iró és fordító, szül. Bécsben 1809 márc. 1., megh. Buttstädtben (Weimar közelében) 1877 jun. 7. Tanult Pesten és Debrecenben, teologiai tanulmányait Bécsben és Haléban végezte; ezek bevégeztével Debrecenbe ment s felállította ott az első német leánynöveldét; innen Gölnicbányára hivatott lelkészül 1845.; a következő évben a triesti egyesült protestáns egyház lelkésze lett, de ezen állását teologiai szabad iránya és a triesti ortodox egyháztanáccsal s több ó-lutheránus egyháztaggal való összetűzése miatt 1851. el kellett hagynia. Ekkor Hannoverbe ment, hol lelkészül megválasztották, de ahol az egyházi hatóságokkal erős küzdelmei voltak, miért is 1854. Weimarba ment és itt s a szomszédságban fekvő kis Buttstädt községben élt haláláig. Számos kisebb-nagyobb munka jelent meg tőle magyar és német nyelven, részint neveléstaniak és az egyház kormányzatával foglalkozók, részint a jelesebb magyar irodalmi termékeket német nyelven ismertetők, avagy azokat német fordításban közlők. Különösen sokat fordított németre Kisfaludytól és Józsikától, továbbá lefordította Toldy Ferenc magyar irodalomtörténetét. Nagyobb figyelmet keltett művei voltak: Harfentöne aus dem Ungarlande (Lipcse 1835); Über Erziehung und Unterricht der weiblichen Jugend, nebst dem Plane einer in Pesth zu errichtenden Erziehungsanstalt für protest. Töchter (ugyanez magyar nyelven is: Buda 1837); Tapasztalások és intések a nőnevelés mezején, mnden lelkes szülők s hazánkfiai számára (Pest 1842, Fáy András előszavával); Női hivatás és társalkodástan (vezérfonal honunk érettebb növendékei s leányai számára, ugyanez németül is, Pest 1842); Vergängliches und Bleibendes im Schoosse unserer christlich-protest. Kirche (Lipcse 1845, beköszöntő egyházi beszéd Gölnicbányán); Das Presbyterial- und Synodalwesen und die Union der evangelischen Kirche (Triest 1848); Die Reformation des XVI. Jahrhunderts im Lichte der Gegenwart (Weimar 1857); Verfassungsentwurf für die evang. Kirche Österreichs (Triest 1850); Ungarische Lyriker von Alex. Kisfaludy bis auf die neueste zeit, metrisch übersetzt (Weimar 1875). Számos egyházi beszéd német nyelven.
2. S. Ödön, volt országgyülési képviselő, szül. Debrecenben 1839. Középiskolái végeztével a stuttgarti műegyetemet látogatta és 1863-66. mérnök volt Württembergben. Az osztrák-porosz háboru kitörésekor Franciaországba ment és a párisi Conservatoire des arts et métiers igazgatósági titkára lett. 1868. az országos iparegyesület igazgtója, majd egy ideig a budapesti kereskedelmi és iparkamara ejgyzője, aztán titkára volt. 1875. a besztercei, 1881. a brassói és nagydisznódi kerület választotta képviselőjévé. A parlamentben rendesen a szászokkal szavazott. Irt szakmájabeli dolgozatokat is.
több város Németországban; a legjelentékenyebb S. an der Oder, az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, az Odera bal partján, vasút mellett, (1890) 3552 lak., butor- és agyagárukészítéssel; gabonakereskedéssel. S. 1280-tól 1331-ig a glogaui hercegek székhelye. 1343. földúlta III. Kázmér lengyel király. 1428. külvárosát fölégették a husziták. 1474. Mátyás magyar király itt győzte le a IV. Kázmér lengyeleit, 1633. pedig Wallenstein az egyesült szász-svéd hadakat.
több község Németországban; a legjelentékenyebb: S., város Baden nagyhercegség badeni járásában, 4 km.-nyire Bühltől, vasút mellett, (1890) 1973 lak., malmokkal és szeszégetéssel; közelében Affenthal. S. állítólag szülővárosa S. Ervinnek, a strassburgi münster építőmesterének, akinek egy szomszéd dombon 1844. emléket is emeltek.