1. Emil, osztrák pénzügyminiszter, szül. Bécsben 1846 jun. 14. Miután jogi tanulmányait befejezte, Bécsben ügyvédi irodában dolgzott s a kereskedlemi akadémián magántanári minőségben működött. 1873. ügyvédi vizsgát tett, 1874. Glaser igazságügyi miniszter segédtitkárrá nevezte ki. Ettől fogva gyorsan haladott előre. 1886. osztályfőnökké lett s jelentékeny része volt számos törvényjavaslat, igy az ipar- és uzsoratörvény szerkesztésében, a végrehajtást szabályozó törvény kidolgozásában s a munkásoknak balesetek elleni biztosításáról szóló javaslat előkészítésében. A birodalmi gyülésben is szerepelt e javaslatok tárgyalása alkalmával. Nézeteiben többnyire a társadalmi reformerek mellett foglalt állást. Egyidejüleg mint tanár működött a keleti és a kereskedelmi akadémián s alelnöke volt az államvizsgáló bizottságnak. 1891 febr. Dunajewski helyébe pénzügyminiszterré neveztetvén ki a Taaffe-kabinetben, Wekerle magyar pénzügyminiszterrel egy időben előkészítette a valutaszabályozást. 1892. négy nagy adóreformot terjesztett a birodalmi gyülés elé, köztük a jövedelmi adó szabályozását. Ugyanez évben (máj.-jul.) fogadta el a birodalmi gyülés a valuta szabályozásáról és az aranyérték behozataláról szóló javaslatokat. Érdemei fejében a vaskorona-rendet kapta. 1893 végén (nov.) S. az egész Taaffe-kabinettel együtt beadta lemondását, miután még az 1894-iki költségvetést a ház elé terjesztette volt. Ekkor a legfelsőbb törvényszék tanácselnökévé tették.
2. S. Erwin von, l. Erwin.
járás Schleswig porosz kerületben, 936 km2 területtel, (1890) 67,439 lak., Itzehoe székhellyel.
latin állatnév után Steindachner Ferenc német zoologus, a bécsi udvari muzeum természetrajzi osztályának igazgatója, udvari tanácsos, hires ichtiologus nevének rövidítése. A csúszómászók és kétéltüek tanulmányozásával is foglalkozik. Igen sok idegenföldi új halfajt irt le.
Imre, építész, szül. 1839 okt. 29-én. Elemi és középiskoláit Pesten, a műegyetemet 1859. Budán végezte, azután a bécsi képzőművészeti akadémiát látagatta, ahonnét a budapesti műegyetemre hivták meg, ahol mint tanársegéd működött. Itt két évet töltött és aztán 1861-67. újra a bécsi művészeti akadémiát hallgatta és ott 1865. magán épületek tervezéseért elismerő okmányt nyert, 1866. nyilvános és emlékszerü épület tervezéseért a Függer-féle aranyéremmel tüntették ki; 1869-70. mint helyettes tanár működött a budapesti műegyetemen, 1870. u. o. tanárrá nevezték ki ugyanazon évben az aradi városház pályatervével első díjat nyert; 1871-74. tagja volt a képzőművészeti tanácsnak; 1871. a rajztanári vizsgáló bizottság tagja; 1872. az országos műemlékek bizottságának tagja lett; ugyanaz évben a berlini parlamenti ház építésére hirdetett pályázaton elismerést nyert; 1885. az országos kiállítási építő kisbizottságnak és a kiállítási jurynek tagja lett, amely jury köszönő oklevéllel is kitüntette. 1878. a párisi világkiállításon 3. osztályu érmet nyert és a francia közoktatásügyi miniszter az officier d'académie címmel tüntette ki. Ugyanaz évben a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét nyerte. Építményei közül nevezetesebbek: 1869. a budapesti új városház terveinek készítésével bizták meg, melynek pályázatán a második díjat nyerte; az építést 1870-75-ben fejezte be; 1871-72. a budai kereskedelmi és iparbank házát építette; 1875. a Margit-híd hídfőinek és őrházainak tervét készítette el; 1872-79. a magyar királyi állatorvosi tanintézet részére tervet készített és azt 1880-81. meg is építette; 1876-79. a József-műegyetem tervét készítette el és azt 1881-82. megépítette; 1885. pedig az új országház építésével bizták meg. Kiváló tevékenységet fejtett ki a hazai középkori műemlékek restaurálása körül is. 1870-74. restaurálta Vajda-Hunyad várát, 1876. a szegedi Ferenc-rendiek templomát; 1877. készítette a kassai székesegyház restaurálásának tervét; 1878. készítette a bárfai és máriafalvi templomok restaurálásának terveit, melyek építését vezeti; 1881. a jáki apátsági templom restaurálásának terveit készítette stb.
Károly, német utazó, szül. Mülheimben, a Ruhr mellett, 1855 márc. 7. orvostant tanult s aztán a berlini őrültekházában asszisztens volt. 1879-81. utat tett a föld körül és 1882-ben részt vett a német sarkvidéki expediciónak Dél-Georgiába tett útjában. 1883-84. S. unokabátyjával, S. Vilmos festővel és Clausszal a Xingu (Brazilia) folyamvidékét kutatta át, 1887-88. pedig a Xingu keleti forrásvidékét. 1889. Berlinbe térve, a néptannak magán, 1891-ben Marburgban rendkivüli tanára lett. 1890-91. szerkesztette az Auslandot. Művei: Durch Central-Brasilien (Lipcse 1886); Die Bakaiäri-Sprachen (u. o. 1892).
Fülöp, székesfejérvári püspök, szül. Fehéregyházán (Sopron) 1839 ápr. 28-án. Atyját Della Pietrának hivták s e névből csináltak a soproni németek S.-t. Középiskoláit Veszprémben és Győrben végezte. 1856-ban lépett a győri papnövendékek közé és kiváló tehetségei miatt Simor János akkori győri püspök a bécsi Pazmaneumba küldötte teologiára. Pappá szentelték 1863-ban. Káplán volt Mosonyban, röviddel reá a győri papnevelő intézet tanulmányi felügyelője és tanára 1867. teologiai doktor lett, mire a győri jogakadémián az egyházjog tanárává és hitszónokká neveztetett ki. 1868. a bécsi Augustineum tanulmányi felügyelője lett, mely minőségében tiz évig működött. Mint szónok Budán Szt. Istvánról mondott szent beszédével vonta magára a közfigyelmet. 1882. nagyváradi kanonok. Mint ilyen továbbra is tanárkodott, újjászervezte a papneveldei egyházirodalmi iskolát, mellyel különösen a nem magyar anyanyelvü növendékekre magyarosító szellemet árasztott. Áldozatkészségét hirdetik a szeminárium kápolnájának díszes restaurálása, valamint a szegényebb sorsu növendékpapok, kiket pénzzel és könyvekkel segélyezett. 1886-ban a Szt.-István-társulat elnöke lett és közgyülési nagyszabásu beszédeivel általánso figyelmet keltett maga körül. 1890. székesfejérvári püspök. A főrendiházban a naplóbiráló és a közjogi bizottság tagja. Fő jellemvonása, hogy a kat. elvekhez alkut nem ismerő szivóssággal ragaszkodik.
1. Frigyes, osztrák építészmérnök, szül. Linzben 1849 szept. 3-án. 1867-72. Bécsben tanult. Részt vett a Duna-Odera-csatorna traszirozásában és az osztrák északnyugati vasút munkálataiban. Azután asszisztens s később magántanár lett a bécsi technikai s egyidejüleg a földmívelési felsőbb iskolában. 1878-ban meghivást kapott mint a mérnöki tudományok rendkívüli tanára a német technikai felsőbb iskolára Prágába. 1881. u. o. rendes tanár lett. Számos tanulmányutat tett Amerikába, Angliába, Franciaországba, Svájcba stb. 1887-91. tervezte és vezette a bilini forrásmunkálatokat s ezenkivül számos hídnak és egyéb építménynek rekonstrukcióját hajtotta végre. Munkái: Die graphische Zusammensetzung d. Kräfte (Bécs 1876); Über Brückenbauten in den Vereinigten Staaten (u. o. 1878); Bilder aus d. Geschichte des Verkehrs stb. (Prága 1880); Handbuch der Ingenieurwissenschaften (2. kiadás Lipcse 1890); Vorträge über Eisenbahnen (3. kiad. Prága 1883); Die Photographie im Dienste des Ingenieurs. Ein Lehrbuch d. Photogrammetrie (Bécs 1891); Die Regulierung des Polzenflusses (Prága 1891).
2. S. Jakab, svájci matematikus, szül. Utzensdorfban 1796 márc. 18., megh. Bernben 1863 ápr. 1. Heidelbergában tanult, Berlinben a Plamann-féle magánintézet tanára volt. Humboldt Vilmos ajánlatára a városi ipariskolánál kapott állást, ahol 10 évet töltött, azután a berlini egyetem tanára lett és 1834. az akadémia tagja. 1832. jelent meg alapvető munkája: Systematische Entwickelung der Ahängigkeit geometrischer Gestalten von einander, és 1833.: Die geometrischen Constructionen ausgeführt mittelst der geraden Linie und eines festes Kreises, melyekben megállapította a geometriának tisztán szintetikai, minden analitikai segédeszköztől ment rendszerét. További nevezetes értekezései: Sur le maximum et le mnimum des fiures dans le plan, sur la spheare et dans l'espace en général (Crelle J., 24 köt.); Allgemeine Eigenschaften der algebraischen Curven (u. o. 47 köt.); Eigenschaften der Curven vierten Grades rücksichtlich ihrer Doppeltangenten (u. o. 49 köt.) és Über die Flächen dritten Grades (u. o. 53 köt.). Később S. bebizonyítatlan tételek közlésére szorítkozott, melyeknek levezetése részben még ma sem sikerült. V. ö. Steiners Briefwechsel mit L. Schäfli (kiadja Graf J. H., Bern 1896).
Jakab, zsidó teologus, szül. Makón 1817., megh. Aradon 1885 febr. 2. Talmudi tanulmányait szülővárosa rabbijánál, a hirneves Ullmann Eleázárnál kezdette, majd Pozsonyban folytatta, hol egyúttal alapját vetette sokoldalu műveltségének és tudományának. Az 1843-iki országgyülés alatt kőnyomatu lapot indított meg, a Hirnököt, mely részletes tudósításokat hozott az országgyülési tanácskozásokról. 1845-ben Chorin (l. o.) utóda lett az aradi rabbiságban; e hivatalban 40 esztendeig működött, mint a zsidó vallásos és művelődési haladásnak hazánkban elismert tapintatos és óvatos előharcosa. A magyar- és erdélyországi izraeliták egyetemes kongresszusán (1868) mint a haladó párt egyik vezérférfia szerepelt; az 1877. megnyilt országos rabbiképző intézet szervezése és berendezése javarészben az ő műve; ezen intézet vezérlő bizottsága tanügyi szakosztályának élte fogytáig elnöke volt. Irni v. előtérbe lépni nem szeretett, hanem szava, tanácsa és szeretetreméltó egyénisége által hatott. Életrajzát v. ö. Magyar Zsidó Szemle (II. évf. 230-235. old.)
Henrik, német iró, szül. Sorauban 1836 jul. 27. Berlinben germanisztikát, filozofiát s teologiát tanult, majd a potsdami és berlini kadétiskolákban tanárkodott, aztán pap lett s mint ilyen jelenleg Beetzben (Berlin mellett) működik. S. irta az Ebers-féle egyiptologikus regényköltészet kultusza ellen: Memphis in Leipzig (M.-Frankfurt 1880); továbbá: iruda. Eine Geschichte aus alter Zeit (Lipcse 1881, 16. kiad. 1894); Markus zeis leins grosser Tag (elbeszélés, Barmen 1883, 2. kiad. Berlin 1891); Gevatter Tod. Im Armenhause. Mr. Bob Jenkins' Abenteuer (elbeszélések, u. o. 1882); Der Korrektor. Scenen aus dem Schattenspiel des Lebens (1-4. kiad. Lipcse 1885); Die Kunst und die christliche Moral (Vittenberga 1886); Die neue Bizarde oder hermann Hinderichs des Jüngern verfehlter Beruf (elbeszélés, u. o. 1891); Herr Mots kauft kein Buch (Berlin 1891); Über christliche Malerei (Stuttgart 1894).
Károly, német szobrász, szül. Brémában 1813 jul. 3., megh. Karlsruhéban 1879 dec. 9. Berlinben Rauchnak volt tanítványa, azután Rómában tanult, 1863. pedig a karlsruhei művészeti iskola tanára lett. Klasszicista fölfogásu szoborművei közül említendők: Olbers, Schmidt és szt. Ansgar szobrai Brémában; Herman és Dorottya csoportja Karlsruhéban; Leány kagylóval; Deborah; Judit stb.