latin növénynév után Sternberg Gáspár Mária gróf nevének rövidítése. L. Sternberg (család).
1. az ugyanily nevü morvaországi kerüli kapitányság székhelye, 15 km.-nyire Olmütztől, vasút mellett, (1890) 2114 lak., vászon- és pamutszövéssel, dohánygyárral, gyümölcstermeléssel; régi kastéllyal; plébániatemplomában értékes oltárképek láthatók. A város helyén 1241 jun. 21-én S.-i Jaroszláv egy mongol sereget vert meg. - 2. S., fürdő Schlan mellett, Csehországban. - 3. S., város Mecklenburg-Schwerin nagyhercegségben, a róla elnevezett 4 km. hosszu és 3 km. széles tó partján, vasút mellett, (1890) 2340 lak., dongakészítéssel és fürészmalommal. A középkorban fejedelmi székhely volt; jelenleg a mecklenburgi tartománygyülés fölváltva itt és Malchinban tartja üléseit.
csehországi régi nemesi család. Birtokai Ausztriában, Cseh- és Morvaorzságban vannak. Csehországban a XIII. sz.-tól kezdve szerepelnek s 1663-ban I. Lipót császártól birodalmi grófi rangot kaptak. A cseh ág a XVIII. sz. elején két családra szakadt: az idősebb és ifjabb ágra. Az idősebb ág házasság által megszerezte 1762. a Manderscheid grófok uradalmát s a vesztfáliai grófi kollégiumban szavaaztot. Azóta a S.-Manderscheid nevet használja. Ez ágból származott S. Zdenko gróf, a csehországi katolikus rendek vezére, Podjebrad ellenfele, ki Hunyadi Mátyás királyunknak ajánlotta fel a cseh koronát. Ő eszközölte ki Mátyás cseh királlyá való megválasztatását is (1469 ápr.). Az ifjabb ág jelenlegi feje S. Lipót őrgróf, szül. 1811 dec. 22., az osztrák urakházának örökös tagja és lovassági tábornok. Ebből az ágból származik S. Gáspár Mária gróf, az ismert természetbuvár is, szül. 1761 jan. 6., megh. 1838 dec. 20., a prágai cseh nemzeti muzeum elnöke. Neki köszönhetjük az őskori növények úttörő ismertetését. Fő munkája: Versuch einer geognost.-botanischen Darstellung der Flora, der Vorwelt (Prága 1820-32); Goethével való levelezéseit 1820-32. Bratraneck adta ki. V. ö. Palacky F., Leben des Grafen Kaspar S. (Prága 1868).
Sándor (Ungern-S. báró), német regényiró, szül. Noistfer birtokán (Reval mellett) 1806 ápr. 22., megh. Dannenwaldéban (Stargard mellett) 1868 aug. 24. Dorpatban tanult, aztán Szt.-Péterváron és különböző német városokban élt. Termékeny tollu regényiró volt, aki különösen az arisztokrácia köréből vette művei tárgyát. Felemlítjük a következőket: Der Missionar (2 köt., Lipcse 1842); Diane (3 köt., Berlin 1832); Paul (3 köt., Lipcse 1845); Royalisten (Bréma 1848); Die beiden Schützen (u. o. 1849); Die Kaiserwahl (u. o. 1850); Braune Märchen (u. o. 1850); Der deutsche Gilblas (2 köt., u. o. 1851); Ein Fasching in Wien (Bécs 1851); Ein Karneval in Berlin (Lipcse 1852); Macargan (u. o. 1853); Die Ritter von Marienburg (3 köt., u. o. 1853); Das stille Haus (Berlin 1854). Ezenkivül irt életrajzi regényeket és művészeti elbeszéléseket. Erinnerungsblätter-jei (6 köt., u. o. 1855-60) politikai, irodalmi és társadalmi rajzokat tartalmaznak.
(ejtsd: sztörn) Lőrinc, angol iró (álnéven Yorick), szül. Clonmelben (Irország) 1713 nov. 24-én, megh. Londonban 1768 márc. 10. A cambridgei egyetemen teologiát tanult s 1740. magister lett, aztán több helyütt pap volt. 1759-ben Londonba ment, hogy Tristram Shandy c. regényének első két kötetét kiadja, amelyekre 1766-ig még 7 kötet következett. 1762. Franciaországba, 1764. ismét Francia- és Olaszországba utazott. Ez utazásának eredménye volt Sentimental journey through France and Italy bí Mr. Yorick (2 köt., London) c. műve, amely épp ugy mint az előbbi mindenfelé nagy tetszést aratott. S. az, aki a szentimentális szót mai értelmében először használta. Irásaiban a humor gazdag forrása buzog; itt-ott túlreális, leginkább a családi élet körét illető jellemrajzai kitünőek, de gyakran megakasztják regényei bonyodalmát. E művein kivül S. Yorick név alatt két kötet prédikációt adott ki Sermons (London 1760) címen, később saját neve alatt még több ilyen kötetet is közrebocsátott. Halála után jelent meg Letters from Yorick to Eliza (u. o. 1775, magyarul Yorick és Eliza levelei, fordította Döbrentei Gábor, Pest 1828). Műveiből teljes kiadást adtak: Browne (4 köt., London 1873, új kiad. 1884) és Stapfer (Páris 1870).
Miksa (ehrensteini és daublebskyi) báró, osztrák-magyar tengernagy, szül. Klagenfurtban 1829. A velencei tengerészeti hadapródkollégiumban nevelkedett, 1847. lépett mint ideiglenes tengerészeti hadapród a hadi tengerészet szolgálatába és ez időtől fogva 1858-ig megszakítás nélkül a hadi hajókon tett szolgálatot; fokonkint előléptettetett és mint sorhajózászlós Velence blokádjában részt vett. Az 1859-iki hadjáratban mint korvettakapitány a Vulcan gőzös parancsnoka volt és az ezt követő években fregattakapitányi rangban egymásután több hadi hajót vezényelt. Az északi öbölben 1864. vívott tengeri ütközetben, Tegetthoffnak ellentengernaggyá való előléptetése folytán, a hirnevet szerzett Schwarzenberg fregattát vezette. 1866. az osztrák-olasz háboru kitörésekor sorhajókapitánynak és egyidejüleg a Ferdinand Max páncélfregatta parancsnokának nevezték ki, mely hajó a hajórajparancsnok Tegetthoffnak vezérlobogóját is viselte. Jul. 20. a Lissa szigete mellett vívott tengeri csatában, midőn a saját sé ellenséges hadi hajók (melée) csatarendje megbomlott és hajó hajó ellen küzdött, sikerült S.-nek önállóan működve, a Re d'Italia olasz páncélhajót döfés által elsülyeszteni és ezen merész, eddig még egyedül álló fegyvertény által a csata kedvező lefolyását az osztrákok javára biztosítani. Még a csata szinhelyén a Lipót-rend keresztjét és később a Mária-Terézia-rend kiskeresztjét kapta. E háboru után több éven át mint a polai hadi kikötő parancsnoka működött, hol ugy a tisztek, mint legénység szervezetszerü kiképeztetésének terén, valamint szabályzatok, utasítások, tankönyvek, hadijel-kódexek összeállítása által kiváló érdemeket szerzett. 1872. hosszabb szabadságot vett s Wilczek János gróffal - ennek yachtján, melynek vezetését S. vette át - az északsarki régiókba irányított expedicióban vett részt, főleg azon célból, hogy a később tervezett Weyprecht-féle sarki expedició részére Novaja Zemlján egy élelmi raktár létesíttessék. Visszatérése után ellentengernaggyá és egyszersmind a hajóraj parancsnokává nevezetetett ki. 1875. a hajóraj vezénylete alól való felmentés mellett, a polai tengerszertárparancsnokságnak vezetésével bizatott meg, mely minősgében 8 éven át a legjobb eredménnyel működött. Ezen állásának betöltése közben kapta alterngernaggyá, egyidejüleg a hadügyminisztérium tengerészeti osztályának fónökévé s a hadi tengerészet parancsnokává való kineveztetését, mely állásban jelenleg is működik. Mint tengerészeti parancsnok működésében kiváló erélyt s tevékenységet fejtett ki s figyelmét leginkbáb az úszó hadi anyag kiépítésére, egy torpedó-flotilla létesítésére, a régi csatahajóknak új, a modern igényeknek megfelelő hajókkal való pótlására fordította; a legénység és tisztek gyakorlati kiképeztetését pedig az évenkint szolgálatba állított páncélhajók nyári gyakorlatai által nagy mérvben fokozta. Számos, addig a hadi tengerészetben nélkülözött szabályzatok, utasítások, valamint a hadműködő irodának szervezése által, ugyszintén - leginkább Pola hadi kikötővárosban - a hadi tengerészet személyzete javára létesített humanisztikus jellegü intézkedései által kiváló érdemeket szerzett. 1884. valóságos belső titkos tanácsos és az első osztályu vaskoronarend tulajdonosa lett. 1888. a görög király uralkodásának 25 éves jubileumán mint rendkivüli követ Athénbe küldetett, mely missziója közben kapta tengernaggyá való kinevezését. A király 1895 máj. 11-én kelt kéziratával «hálás elismerését» fejezte ki neki a tengerészeti osztályban tanusított sikeres működéséért.
(gör.-lat.), torzszülött ikrek, kik mellcsontuknál fogva nőttek össze.
(lat.) a. m. mellcsont.
(lat.) a. m. tüsszentés.
vastartalmu sárgaréz, melyet 55,33 vagy 60 rész rézből, 41,80 vagy 38,5 rész cinkből és 4,66 vagy 1,5 rész vasból gyártanak; szilárdabb mint a kovácsvas, tömöttebb mint az acél, ha hengerlik vagy kovácsolják, igen szivós lesz. Leginkább hajók borítására és hidraulikus sajtók dugattyujának készítésére használják.