város Brixen (ettől 26 km.-nyire) tiroli kerületi kapitányságban, az Eisack mellett, a Pfitschi és Ridnauni völgyek bejáratánál, vasút mellett, (1890) 1612 lak., pipa-, csonkanál-, mézeskalács-, dohányszelencekészítéssel és jelentékeny kőiparral; gót plébániatemplommal, a német lovagrend egykori házával, amely most kórház; közelében nagy porfir- és márványbányával; Sprechenstein, Thumburg és Reifenstein régi kastélyokkal. S. a rómaiak idejében Vipitenum volt; a középkori népdráma egykoron itt virágzott. V. ö. Pichler, Das Drama des Mittelalters in Tirol (Innsbruck 1850); Fischnaler, Sterzing am Eisack (u. o. 1892).
görög költő; kr. e. 640-555. virágzott; Matauroszból való volt (Lokrisz), de rendszerint himerainak tekintik (Szicilia), mert életének legnagyobb részét ott töltötte. Himerai polgártásait egy ideig távol tartotta agrigentumi Phalaris (l. o.) nagyravágyó törekvéseitől, de midőn az ügyes zsarnokhoz szító párt fölülkerekedett, S.-nak menekülnie kellett és mint bujodsó költő halt meg Katanéban, melynek kapuja előtt síremlékét mutogatták. S. költészetét termékenységen és sokoldaluságon kivül kivált formai eredetiség jellemzi. A műfajok közül kivált azokat művelte, melyek középen állanak a lira és eposz között. Igy juttatta által a görög költészetet Keletről Lokriszon keresztül Sziciliába; egyúttal pedig ő volt az, kinek Iliupersis (Trója pusztulása) c. műve által a trójai hősmonda Itália népeihez eljutott. Forma tekintetében ő volt a dőr lira alapvetője, a hősi karének atyja.
József (rajnai és kőrösladányi), miniszteri tanácsos, szül. Balassa-Gyarmaton (Nógrád) 1845. Dédapja Lilienfeld előnévvel Strassburgból vándorolt be Magyarországba. Iskoláinak bevégzése után a vármegyénél hivatalnokoskodott, majd 1867. a belügyminisztériumnál nyert alkalmazást. 1893. miniszteri tanácsosnak nevezték ki. Mint ilyen sok irányban érvényesítette munkaerejét s különösen sikeres szolgálatot tett a nemzeti szinház és a magyar királyi operaház, valamint a vidéki szinészet ügyei körül, ugy is mint a két műintézet ügyeinek a belügyminisztériumban tiz éven át referense, majd helyettes intendánsa, ugy is mint a vidéki szinészegyesületnek három éven át volt elnöke. Ezen érdemeiért a Lipót-renddel tüntették ki. Hivatalnoki teendői mellett a szépirodalommal, valamint a politikai hirlapirással is foglalkozik. Számos tárcája és politikai cikke jelent meg név nélkül vagy Márius jeggyel különböző politikai és szépirodalmi lapokban. Szeged rekonstrukciójában is közreműködött, mely kiküldetése három évig tartott. A magyar nemességet 1887. kapta.
Gyula, német humorista, szül. Hamburgban 1831 nov. 2. Berlinben filozofiát tanult, azután a humorisztikus irodalomra adta magát. 1858-62. kiadta az Almanach zum Lachen évkönyvet, 1862. megalapította Hamburgban a Wespen c. élclapot, amely 1868 óta Berlinben jelenik meg. 1885. Das humoristische Deutschland címü havi folyóiratot indított meg Stuttgartban. Azok közül a tipikus alakok közül, melyeket S. teremtett, széltében ismeretes Wippchen in Bernau, a harctéri tudósító. Wippchens sämtliche Berichtejeiből eddig 9 kötet jelent meg (Berlin 1878 óta, az első kötet Der orientalische Krieg 1885. már 13 kiadást ért meg); Wippchens gesammelte Gedichte cím alatt S. két kötet költeménye látott napvilágot (2 köt., u. o. 1889-94). Egyéb művei: Muckenichs Reden u. Thaten (u. o. 1885); Brotlose Künste (u. o. 1890); Humor und Komik (u. o. 1891); Wippchen in Chicago (u. o. 1893); Ein lustig Buch (u.o. 1894); Heitere Erinnerungen (u. o. 1895) stb.
1. közigazgatási kerület Pomeránia porosz tartományban, a Keleti-tenger, Brandenburg, Mecklenburg és Köslin kerület közt, 12,076 km2 területtel, (1890) 749,017 lakossal. Járásai:
|
A járás neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Demmin |
984 |
46,288 |
|
Anklam |
649 |
30,689 |
|
Usedom-Wollin |
689 |
49,035 |
|
Ückermünde |
831 |
50,793 |
|
Randow |
1316 |
115,412 |
|
Stettin város |
60 |
116,228 |
|
Greifenhagen |
964 |
50,737 |
|
Pyritz |
1045 |
43,559 |
|
Saatzig |
1220 |
68,035 |
|
Naugard |
1228 |
54,298 |
|
Cammin |
1136 |
43,632 |
|
Greifenberg |
764 |
35,039 |
|
Regenwalde |
1189 |
45,272 |
2. S., Pomeránia tartomány és S. kerület székhelye az Odera partján, ahol a Parnitz jobbra belőle kiágazik, vasutak mellett, az É. sz. 53° 22' 10'' és a K. h. 14° 42' 39'' alatt, (1895) 140,733 lak., virágzó iparral, amelynek fő ágai: a gép-, hajó-, cukor-, cementgyártás, kémiai ipar, a papiros-, sörgyártás és malomipar. A kereskedelem szintén jelentékeny. A tengeren a bevitel 1894-ben 1.709,071 tonna, a kivitel 660,530 tonna. A kivitel fő cikkei: fa, burgonya, nyers cukor és cement; a bevitelé: kőszén, vas, petroleum, gyarmatáruk, bor és hering. A kereskedelmet előmozdítják a vasutakon kivül az 5-6 méter mély Odera folyó, amelynek torkolatánál van S. tulajdonképeni kikötője: Swinemünde, amelyen keresztül S. egyenes összeköttetésben van New-Yorkkal, néhány francia és Földközi-tenger melletti kikötővel, de különösen az Északi- és Keleti-tenger kikötőivel. 1894. érkezett 2966 tengeri, 1068 folyami, 1224 vitorlás és 2157 kisebb parti hajó S. kikötőjébe. A város az Odera bal partján szűken épített ó-városból, az 1850 óta körülötte keletkezett új-városból és az Odera jobb partján épített Lastadie és Silberwiese nevü városrészekből áll; ezekhez járulnak a bal parton elterülő külvárosok (Unter- és Oberwick, Torney, Grünhof stb). Az Oderán 4 és a Parnitzon 3 híd vezet át. A kiválóbb épületek: a Szt.-Péter- és Pál-templom, Pomeránia legrégibb temploma, amelyet 1124-ben kezdtek meg építeni; a nagy gót Szt.-Jakab-templom, amelyet 1187-ben alapítottak és a XVIII. sz.-ban újra építettek; az egykori királyi kastély, most hivatalok helyisége, amelyet 1346-ban III. Barnim herceg alapított; a régi városház, amelyet 1245-ben I. Barnim herceg építtetett; az új városháza, a börze, az árva- és a hangversenyház. A várost díszítik azonkivül különböző emlékszobrok, aminők Nagy Frigyesé Schadowtól, amelyet a Königsplatzon 1793-ban bronzból a S.-i rendek állíttattak fel, mig az eredeti márványszobor az országházban áll; III. Frigyes Vilmos márványszobra Draketől; I. Vilmos császárnak bronzból és tiroli márványból készített szobra Hilgerstől; végül az 1831-ben elhunyt Sack szobra. A különböző közép-, szak- és népiskolákon k9vül van S.-nek egy 1824-ben alapított régészeti és történelmi társulata jelentékeny könyvtárral és gazdag muzeummal; tartományi muzeuma természetrajzi és kulturtörténelmi gyüjteményekkel és városi muzeuma kép-, rézmetszet- és faragványgyüjteménnyel. S. (latinul Stetinum, később Sedinum) régebben állítólag halászfalu volt és csak 830. kezdett jelentősebb hellyé lenni. 1124. terjedt el benne a kereszténység; a XII. sz. végén kezdtek bevándorolni a németek. 1295-ben a pomerániai hercegi család egyik ága székhelyévé tette, de ez 1464. kihalt. A kereskedelem a városban már a középkorban elég jelentékeny volt, amidőn az a hanza-szövetség tagja is lett. 1637. Svédország vette birtokába. 1678 jan. 6-án a brandenburgi nagy választó elfoglalta, de 1679. kénytelen volt azt ismét visszaadni. Az északi háboruban 1713 szept. 29. Mencsikov orosz vezér elfoglalta és okt. 9. a poroszoknak engedte át, akik 1720-ban a stockholmi békében végleg megkapták. 1806 okt. 29-től 1813 dec. 5-ig a franciák tartották megszállva. S. II. Katalin orosz cárnő szülővárosa. A nagy hadi gyakorlatok alkalmával 1895. szept. királyunk is időzött S.-ben és vidékén. V. ö. Meyer, S. in alter u. neuer Zeit (Stettin 1887); Wörl, Führer durch S. (Würzburg 1890).
l. Pomerániai haff.
Gyula, festőművész, szül. Király-Lehotán (Liptó) 1855 aug. 29-én. A középiskolát elvégezvén Kassán, az országos mintarajztanoda növendékei közé iratta magát. Budapestről állami ösztöndíjjal Bécsbe utazott s a képzőművészeti akadémián folytatta tanulmnyait, majd később Münchenben Wagner Sándornak lett szorgalmas és kedvelt tanítványává. 1883. visszatért Budapestre s a Benczur Gyula vezetése alatt álló festészeti mesteriskolába lépett, ahol jelenleg is működik mint segédtanár. Nevezetesebb munkái: Mindenszentek előtt (Budapest főváros tulajdona); Krisztus sírba tétele; Szt. László (oltárkép a svábhegyi kápolnában); Tres faciunt collegium, humoros genrekép (Fiume város tulajdona); Kiváncsiak (a király budavári képtárában). S. mint arcképfestő is jó nevet szerzett. Festette és pedig több ízben a király arcképét is különböző törvényhatóságok számára.
1. Gábor, virágfestő, szül. Budán 1743., megh. 1815. Gyermekkora óta nagy hajlamot mutatott a rajzra, festésre és faragásra, a virágfestésben pedig - noha csak mint naturalista - nagy tökélyre vitte. Különös hirre emelkedett növénygyüjteménye, melyen 40 évig dolgozott s mely 500 növény bámulatos türelemmel festett képét tartalmazza. Ez a gyüjtemény 1824. a hannoveri születésü Heilbronn Sándor tulajdonába került s Londonba vándorolt. - 2. S. György, l. Zádor.
Lajos, német iró, szül. Aichachban (Felső-Bajorország) 1812 febr. 20., megh. Münchenben 1888 márc. 16. Filologiát, jogot tanult, azután Görögországba ment, ahol az állami kancelláriánál viselt hivatalt. 1836. visszatért Münchenbe és ügyvédkedett. S. művei főleg az alpesi országok etnográfiai viszonyairól sok becses adagot tartalmaznak. Összegyüjtve Kleinere Schriften (4 köt., Stuttgart 1873-75), Lyrische Reisen (u. o. 1878), Gesammelte Novellen (u. o. 1881, 2. kiad. 1883) címen jelentek meg. Önéletrajza: Mein Leben, Dahn Félix hozzávaló cikkével együtt (Über Ludwig S.) Schoffländer Deutsche Büchereijában jelent meg (Boroszló 1883).
(ejtsd: sztjuben), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Indianában (858 km2 ter., 15,800 lak., Angola székh.) és New-Yorkban (3900 km2 ter., 81,475 lak., Bath székh.).