1. (Scibor, Czibor, Wseborius, Tibor), az előkelő Ostoja lengyel nemes családból született 1347 körül, megh. 1414-ben. 1388. pozsonyi, 1394. trencséni főispán, 1395-1402. erdélyi vajda, 1408. a sárkány-rend lovagja volt. Szereplése 1370 körül a velencei s bolgár hadjáratokban kezdődött s folytatólag nélküle valamire való harc nem is történt. Szemovit mazoviai herceg ellen ő vezetett hadjáratot s az elfoglalt Kujavia és Lanczicz kormányát Erzsébet királyné ő reá bizta. Az özvegy királynőket a horvát lázadók ellen keserves fogsága árán védelmezte. Innen kiszabadulva, Miklós és Endre testvéreivel együtt Zsigmond zászlaja alá esküdött; ki is tartott a mellett akkor is, mikor fivérei rég hűtlenek lettek esküjökhöz. Mint pozsonyi főispán határszélét megvédte az osztrákok fenyegetéseitől; fegyvereinek győzelmét látta Horvátország, Dalmácia, Bosznia, Moldva és Bolgárország. A nikápolyi csatavesztésnél is ott volt. Midőn a főurak fogságba ejtették Zsigmondot, ő Cseh- és Morvaországból kért segítésget számára. Nápolyi László trónkövetelése idején is az ő szerencsés hadvezéri tehetségének köszönhette Zsigmond király szabadulását elleneitől. Diplomáciai küldetésekben járt a cseh királynál; mint békebiró szerepelt a lengyel király és a német lovagrend, a prágai érsek és Husz János között. Ennyi hűséges szolgálatáért fejedelme is bőkezü volt vele szemben; 1388-tól kezdődő adományokkal az ország egyik leggazdagabb földesurává tette; 15 várnak s azok uradalmainak, több városnak és falunak volt birtokosa nagyrészt Nyitra, Pozsony, Trencsén vármegyékben. E nagy gazdagsággal nemcsak hogy vissza nem élt, de vallásos lelke sugallatát követve, azokkal emléket szerzett magának a vágújhelyi Ágoston-rendü kanonokok monostorában s a szakolcai kórházban. Holttestét a krakói Szt.-Katalin-egyház egyik kápolnájában helyezték nyugalomra. Dobrohna nevü feleségétől származott egyetlen fia:
2. S., 1422. Nyitra, 1428. Máramaros vármegyék őispánja s a Vág-vidék kapitánya volt. 1430. a husziták ellen küzdött, s mielőtt zsigmond király megbizásából ismételten harcolhatott volna e garázda népek ellen, 1434. meghalt. Benne a család férfiága kihalt, javai visszaszálltak a koronára azon csekély rész kivételével, mit végkielégítésül kapott Dorottya nevü neétől származó leánya Katalin, alsólendvai Bánffy Pálné.
3. S., alkalmasint S. vajdának unokaöccse. Először plocki (Lengyelország) kanonok volt. Zsigmond király 1404. S. vajdát tette az egri püspökség kormányzójává s ez már 1406. kierőszakolta az egri káptalantól s papságtól, hogy a száműzött Ludányi Tamás püspök helyett e S. kanonokot kérjék a pápától egri püspökül. XII. Gergely pápa azonban e kérelmet nem teljesítette. XXIII. János ellenben meghajolt Zsigmond 1410-iki követelése előtt és S.-t egri püspökké tette. Tiz évig volt püspül, de aztán utolérte a büntetés. A király megfosztotta őt püspökségétől. V. ö. Fraknói, A. m. k. kegyúri jog (103, 512).
János Gusztáv, német protestáns teologus és orientalista, szül. Eisenachban 1805 jul. 18-án. Jenában tanult, ahol 1827-ben a teologiai fakultáson magántanár lett, 1829-30. Silvestre de Sacy hallgatására tanulmányutat tett Párisba, amelyről visszajőve rendkivüli tanár és 1848. a filozofiai fakultáson a keleti nyelvek rendes tanára lett. S. főleg a keleti és különösen a mohammedán numizmatika terén nagy tekintély. Művei: Handbuch zur morgenländischen Münzkunde (2 kötet, Lipcse 1845 és 1870); Das Buch Hiob, rhythmisch gegliedert und übersetzt (u. o. 1842); De gemma Abraxea nondum edita (Jena 1848); Das Etruskische durch Erklärung von Inschriften und Namen als semit. Sprache erwiesen (Lipcse 1858); Das Hohelied in seiner Einheit u. dramatischen Gliederung mit Übersetzung (Berlin 1888).
Schreb. (növ.), l. Tüdőzuzmó.
Károly Vilmos, német közgazdasági iró, szül. Rigában 1852 ápr. 1. Közgazdaságtant és statisztikát tanult Dorpatban, Berlinben, Párisban és Strassburgban; először hivatalnok volt a berlini porosz statisztikai irodában, azután tanár lett előbb Strassburgban, majd Dorpatban s végre Rostockban. Tudományos jelentősége abban áll, hogy egyes monográfiáival előbbre vitte a német kereskedelem és ipar történetének megismerését. Munkásságára nézve a közgazdaságtaln históriai iskolájához tartozik. Nevezetesebb művei8: Revaler Zollbücher u. Quittungen d. XIV. Jahrhunderts (Halle 1886); Die deutsche Hausindustrie (Lipcse 1889); Das Gewerbegericht (u. o. 1890); Hansischvenet. Handelsbeziehungen im XV. Jahrhundert (Rostock 1894). Schmollerrel együtt adta ki: Die strassburger Tucher-und Weberzunft (Strassburg 1879), Mettiggel pedig Rigasches Schragenbuch (Riga 1895) címü műveit.
Henrik, német költő, szül. Arolsenben 1803 febr. 21., megh. Velencében 1849 aug. 24. Filologiát tanult, azután egy ideig a királyi könyvtár őre és tanár volt Berlinben, 1833. nagyobb utazást tett Oroszországban. Neje, Willhöft Sarolta Zsófia (szül. Hamburgban 1806., megh. 1834 dec. 29.) sajátkezüleg tőrrel vetett véget életének azért, hogy férjét a nagy fájdalom teljes emberré és költővé érlelje. Szerető nejének ez a hősies önfeláldozása tényleg mély búbánatba taszította S.-t, aki az eset után többnyire Olaszországban élt, ahol a kolera áldozata lett. Beteges ambiciója arra sarkalta, hogy első rendü költővé legyen, de poétai szárnyalása magasra soha sem emelkedett: középszerü költő maradt. Fő művei: Bilder des Orients (a III. Szelim szultán címü tragédiával együtt, Lipcse 1831-33, 4 kötet); Stimmen der zeit in Liedern (2. kiad. u. o. 1834); Bergesgrüsse (München 1839). S. hagyatékából adta ki Cuntze: Heinrich S., eine Selbstbiographie (Gotha 1865); Briefe von S., an seine Braut Charlotte (Lipcse 1859, 2 kötet) és Erinnerungen an Charlotte (Marburg 1865). V. ö. Mundt, Charlotte S. (Berlin 1835).
Gusztáv, porosz tábornok, szül. Erfurtban 1823 aug. 14-én. 1840. az 1. pomerániai gyalogerzedbe lépett s 1841. hadnaggyá lett. 1845-1847. a katonai akadémián tanárkodott; 1852-1855. pedig a nagy törzskar háromszögelési munkálatainál alkalmazták. 1864-ben mint Wrangel tábornagy törzskari főnöke részt vett a Dánia elleni hadjáratban; majd a király szárnysegéde lett; végre mint katonai attaché a londoni és bécsi követségeknél működött. Az 1866-iki hadjáratban mint a nagy törzskar tagja a király oldalán maradt s a nikolsburgi alkudozásokban tevékeny részt vett. Az 1870-71-iki nagy mérkőzésben a II. német hadsereg táborkari főnöke volt és ő kötötte meg Jarras francia tábornokkal a Metz kapitulációjára vonatkozó szerződést. A háboru befejezése után a VII. hadtest parancsokává nevezték ki; 1886. pedig a várak főfelügyelőjévé tették. Két évvel később (1888) a kitüntetés sokféle jeleivel elhalmozva nyugalomba vonult.
1. Adolf, kartografus, szül. Gothában 1775 febr. 26., megh. 1836 márc. 13. Jenában és Göttingában jogot tanult, 1829. titkos kormánytanácsos. Legismertebb műve a Handatlas, melyet Reichard közreműködésével 1817-23-ban 50 lapon Perthes J.-nél Gothában adott ki s amely a folytonos javítások és kiegészítések folytán (Vogel C., Petermann A., Berghaus H., Habenicht, Koffmahn, Lüddecke és mások, 95 lap) még ma is a legjobb atlaszok közé tartozik. Ezenkivül még közzé tett 25 térképet, kiegészítésül a Handatlashoz, továbbá Németország térképe az 1803 ápr. 27-iki birodalmi végzés szerint az 1804 szept.-ig beállott változásokkal (1805); Iskolai atlasz (1821, 73. kiad. 1894); A német államok kis térképe (30 lap, 6. kiad. 1876); Németország, Németalföld, Belgium, Svájc és a szomszédosországok (25 lap, 1: 740,000 mértékben, 1829-36, revideálva 1876).
2. S. Károly, német iró és költő, szül. Münchenben 1842 dec. 15., megh. u. o. 1885 ápr. 12. Jogot tanult, 1869. nagyobb utazásokat tett s aztán állami levéltárnok lett. Hirre a népéletet hűen tükröző, bajor tájnyelven irott költeményeivel tett szert. Ilyenek: Weil's mi freut (Stuttgart 1876 és más ízben), Habt's a Schneid!? (u. o. 1877 és sokszor); Um Sunnawend' (u. o. 1878 és máskor); Hochlandlieder (u. o. 1879) stb. Halála után adták ki: Winter-Idyll (töredék, 17. kiad. 1895); Kulturbilder aus Bayern (u. o. 1886, 2. kiad. 1893); Natur- und Lebensbilder aus den Alpen (u. o. 1886, 2. kiad. 1890). V. ö. Heigel K., Karl S. (S. kiadatlan ifjusági költeményeivel és anyjához intézett leveleivel, Bamberg 1891).
3. S. Károly József, német festő, szül. Mainzban 1781 nov. 1., megh. Münchenben 1858 ápr. 9. Bécsben Fügernek volt tanítványa és képmásaival csakhamar nagy hirnévre tett szert. Nemcsak Bécsben dolgozott, hanem Magyar- és Lengyelországban is, később pedig Párisban, hol Gerard befolyása alá került. 1812. Münchenben telepedett le, de 1816-20. Bécsben időzött és ott többek között Ferenc császár és király képmását is elkészítette. Képmásai közül említendők: Goethe, Schelling, Tieck, Humboldt Sándor stb. képmásai.
Felix, bajor történetiró, szül. Münsterben 1845 márc. 9-én. Boroszlóban, Innsbruckban, Berlinben és Münchenben folytatta tanulmányait. 1867. tagja lett a müncheni történeti bizottságnak, melynek kiadásaiban ezentúl élénk részt vett. Azonfelül magántanár lett az egyetemen; 1885 óta pedig a történelem rendes tanára a müncheni műegyetemen. Munkái különösen a 30 éves háboru korára vonatkoznak. Említendők: Der Ursprung des dreissigjährigen Kriegs 1607-19 (I. kötet); Der Kampf um Donauwörth (1875); Briefe u. Akten zur Gesch. des dreissigjährigen Kriegs (e fontos kútfő-vállalat részei: Die Politik Bayerns 1591-1607 [2 kötet] és Vom Reichstag des J. 1608 bis zur Gründung der Liga, 1894); Die Verhandlungen über die Nachfolge Kaiser Rudolfs II. in den Jahren 1581-1602 (München 1879); Wittelsbacher Briefe aus den Jahren 1590-1610 (1885 és követk., több köt.); Röder Melchior, Sporck János és mások életrajzai az Allgem. Deutsche Biogr.-ban; Mansfeld (müncheni akad. értekezés 1891); Max von Bayern und die Kaiserkrone (Deutsche Zeitschr. für gesch. Wissenschaft, VI. köt. 1891).
(német) a. m. egyházi alapítvány.
Adalbert, osztrák költő, szül. Oberplanban (Csehország) 1806 okt. 23., megh. Linzben 1868 jan. 28. Jog- és államtudományokat, matematikát és természettudományokat tanult, aztán Metternich Rikárd herceg tanítója lett, 1849-1865-ben a felsőausztriai népiskolák tanácsának tagja volt. S. idilljeiben és novelláiban friss természetességgel és finom lélektani elemzéssel találkozunk. Megemlítjük a következőket: Studien (Pest 1844-51, 6 köt., 8. kiad. 1882, 2 köt.); Bunte Steine (u. o. 1853, 2 rész, 5. kiad. 1876); Nachsommer (regény, 1857, 3 köt., 3. kiad. 1877); Witiko (elbeszélés, 1865-67, 3 köt.). Halála után jelentek meg: Briefe, Erzählungen (Budapest 1869, 5 köt.); Vermischte Schriften (u. o. 1870, 2 köt., kiadta Aprendt). Válogatott munkái 1870. (új kiad. 1887) 4 köt. jelentek meg. V. ö. Kuh, A. S. (Bécs 1868); u. a. Grillparzer und A. S. (Pozsony 1872); Markus, A. S. (2. kiad. Bécs 1879). Közelebb Linzben emlékszobrot fognak S.-nek állítani, melyet hazánkfia, Tilger készített.