1. György Gábor, angol fizikus és matematikus, szül. Skreenben (Irország) 1819 aug. 13. Tanulmányait Cambridgeben végezte, 1849. ezen egyetemen a matematika tanára lett. 1854. az a kitüntetés érte S.-t, hogy a Royal Society titkárává választotta. Tudományos munkássága meglehetősen sokoldalu; a tiszta matematika, a mekanika, valamint a matematikai és kisérleti fizika terén egyaránt sokat dolgozott. Kiváló kedvvel dolgozott a hidrodinamika, a fénytan és a hangtan terén. A fény fluoreszkálását ő ismerte fel először és magyarázta helyesen; fénytani munkái által egyszersmind a fény abszorpciója helyes magyarázatának alapját rakta le. Sokat foglalkozott az abszorpció-spektrálanalizissel és a szinkép ultraviolett részével. Munkái összegyüjtve jelentek meg Mathematical and physical papers cím alatt (Cambridege 1880-83, 2 köt.).
2. S. Vilmos, angol orvos, szül. 1804., megh. Dublinban 1878. Nevét a Cheyne-Stokes légzés (l. o.) helyesbített leirása tartotta fenn. Cheyne György, szintén angol orvos (1671-1743), előtte már irt a tárgyról.
3. S. Whitley, angol keltologus, szül. 1830 febr. 28-án. Jogot tanult s 1862. Madraszban ügyvéd lett, 1877-82. az indiai főkormányzói tanács törvényhozó tagja volt. Művei: Irish glosses (Dublin 1860); Three Irish glossaries (Kalkutta 1868); Goidelica (2. kiad. London 1872); Fis Adamnain (Simla 1870); A Cornish glossary (London 1870); Life of Saint Meriasek (u. o. 1872); Middle-Breton hours (Kalkutta 1876); Togail Troi. The destruction of Troy (u. o. 1881); The Anglo-Indian codes (2 köt., London 1887-88).
(ejtsd: sztók öppn trent), város Stafford (ettől 21 km.-nyire) angol grófságban, a Trent és a Trent-Mersey-csatorna partján, vasutak mellett, (1891) 24,027 lak., jelentékeny porcellán- és faiencgyártással, mozaik-kövezet- és émail-téglakészítéssel, szép városházzal és Mintonhalleal. A város fölvirágzását a Wedgwood Josua által alapított agyagiparnak köszönheti, amiért is emlékszobrot emeltek neki.
l. Tőkehal.
(a német stockenból), köveket külső felületükön ugy megegyengetni, hogy azok ne egészen simák (csiszoltak), hanem kissé ripacsosak legyenek (p. a lépcsőfokok fellépőjét, hogy a láb ne csússzék rajta). Magyarul dorozmálásnak hívják.
(lat.), ruhadarab az ókori rómaiaknál, mely a női öltönynek lényeges része volt. Lényegeében olyan mint a tunika, csakhogy az utóbbi fölé öltötték és a földig ért. Ha a tunikának voltak ujjai, akkor a S. ujj nélkül készült, ellenkező esetben megfordítva. Derékon övvel szorították össze, mely vagy dísztelen volt s akkor a S. felső részét bő ráncokban felette lelógni engedték; v. díszes és akkor a S.-t lehúzva, festői ráncokba szedték. Általán a S. a tisztes nők ruházata volt, mig a ledér asszonyok ingre emlékeztető felső tunikában jártak. A S. szine rendesen fehér, csak kackiás asszonyok viseltek élénk szinüt. A császárság korában voltak különös szabásu S.-k is, melyek női kitüntetést képviseltek és csak felsőbb rendeletre voltak viselhetők (tulajdonosaik: feminae stolatae). A S.-ról, mint papi ruháról l. Miseruhák alatt.
(lat. jura stolae), a stola után nevezett illetékek, melyeket a lelkészek bizonyos egyházi cselekményekért, jelesül keresztelésért, esketésért, temetkezésért követelhetnek. L. még Párbér.
1. egykori grófság Türingiában, 303 km2 területtel. A grófság azelőtt a szász választónak volt hűbére; jelenleg Merseburg porosz kerületnek Sangerhausen járását alkotja. - 2. S. im Rheinland, Aachen (ettől 11 km.-nyire) porosz kerületben, a Vicht és Münster patakok összefolyásánál, vasutak mellett, 1895) 13,535 lak., jelentékeny fémiparral, különösen rézművekkel, rézhámorokkal, hengerművekkel, ólom- és cinkgyárakkal, vasöntéssel, továbbá páncéláru-, gombostű-, gőzkazánkészítéssel, szappan-, tükör- és egyéb üveggyártással, kémiai iparral. A rézipar megalapítói a XVII. sz.-ban amiensi francia protestánsok voltak. - 3. S. am Harz, a Stolberg-Stolbergről elnvezett hercegek székhelye, vasút mellett, (1890) 2088 lak., hercegi kastéllyal, amelyben 50,000 kötetből álló könyvtárt őriznek, gót városházzal; szivar- és puskaporgyártással.
ősrégi német család, mely a XI. sz.-ban kezd szerepelni Türingiában. Ősatyja Vockstedeni Henrik, S. grófja 1200 körül. Utódai 1412 óta birodalmi grófok. A család birtokát Hohnstein, Wernigerode, Königstein grófságokkal gyarapították, mely utóbbiak közül ma már csak Gedern és ortenberg a családé. A család két ágra szakadt: a harzi és rajnai ágra, melyek közül az első már kihalt. Az utóbbi S.-Wernigerode, S.-Stolberg és S.-Rossla mellékágakra oszlott. Az első 1890. a hercegi rangot kapta, feje ekkor Ottó (l. o.) gróf, ill. herceg volt (szü. 1837 okt. 30., megh. 1896 nov. 19.); fia Keresztély Ernő, szül. 1864 szept. 28., porosz huszárhadnagy a la suite. Ehhez az ághoz tartozott még Ferdinánd gróf titkos tanácsos (szül. 1775 okt. 18., megh. 1854 máj. 20.) és Antal gróf (szül. 1785 okt. 23-án, megh. 1854 jul. 11.), aki 1840-ig a szász tartomány kormányelnöke, 1842-48. miniszter vala. Fia Eberhard gróf, megh. 1872. A S.-Stolberg-ág két házra szakadt. Az egyik Berlinben szerepel s legelőkelőbb tagja Alfréd, szül. 1820 nov. 23., a porosz urakházának örökös tagja. Legidősb fia Wolfgang, szül. 1849. Az S.-Rossla-ág feje Botho gróf, szül. 1850 jul. 12., a porosz urakházának örökös tagja.
1. Ágosta Lujza grófnő, szül. Bramstedtben 1753 jan. 7., megh. 1855 jun. 30. Ismeretségben állott Klopstockkal és a göttingai költőkör több tagjával és szenvedélyes levelezést folytatott Goethével, kit sohasem látott. 1783. Bernstorff András Péter (l. o.) dán miniszterhez ment nőül. V. ö. Goethes Briefe an die Gräfin Auguste zu S. (Arndt V. bevezésével, 2. kiad. Lipcse 1881).
2. S. Frigyes Lipót gróf, német költő, szül. Bramstedtben 1750 nov. 7., megh. Sondermühlenben (Osnabrück mellett) 1819 ápr. 5. Tagja volt a Göttingai költőkörnek (Hainbund), 1775. utazást tett Svájcban, 1786. Neuenburgban hivatalnokoskodott, 1789. dán követ lett Berlinben. 1800 jun. 6. a kat. vallásra tért át, amiért Jacobi Fr. Henrik és Voss J. H. erősen megtámadták. Klopstock hatását mutató költeményeiben, melyek a bátyjáéival együtt jelentek meg, a természetet és szabadságot dicsőíti; Die Insel c. regénye (1788) nem sikerült, hasonlókép görög mintára irt drámái. Ellenben Homeros-, Sebestyén- és Ossian-fordításai kiváló becsüek. Egyéb munkái: Zwo Schriften des heiligen Augustinus von der wahren Religion und von den Sitten der katholischen Kirche (München és Lipcse 1803); Geschichte der Religion Jesu Christi (15 köt., Hamburg 1806-1818, folytatta Herz Fr., 16-45. köt., Mainz 1825-1848, és Brischar, 46-53. köt., u. o. 1850-64); Leben Alfreds des Grossen (Münster 1815, 2. kiad. 1837); Ein Büchlein von der Liebe (u. o. 1820, 5. kiad. 1877) stb. Élete első felében a kor eszméinek lelkes képviselője és az irodalom fő alakjaival (p. Goethével) benső viszonyban van; katolikus korszakában teljesen elmarad a nemzeti művelődés haladásától.
3. S. Keresztély gróf, német költő, szül. Hamburgban 1748 okt. 15., megh. Windebyeben 1814 jan. 18. Halléban és Göttingában tanult s ő is tagja volt a Göttingai költőkörnek (Hainbund). 1777-1800. Tremsbüttelben, Holsteinban, különféle hivatalokat viselt. 1800 óta nőül vette a költeményeiben dicsőített Reventlow Lujzát, Gramm udvari vadászmester özvegyét és windebyei birtokán, Eckernförde mellett (Szilézia) élt. Művei: Gedichte (öccse költeményeivel együtt, Lipcse 1779, új kiad. 1822); Die weisse Frau (hét ballada, Berlin 1414). Szinművek: Belsazar és Otanes. Fordított Theokritos, Bion, Moschos költeményeiből homerosi himnuszokat (Hamburg 1782), azonkivül Sophoklest (2 köt., Lipcse 1787). Összes költői munkái: Werke der Brüder S. (20 köt., Hamburg 1820-25) c. alatt jelentek meg; mindkettőjük költeményeiből válogatott kiadást Kreiten (Paderborn 1889) adott. Nem volt oly nagy költői tehetség, mint Frigyes, de nem is szakított annyira a haladó kor eszméivel, mint ez.
hegyi kristály (quarc) a Harzból (Auerberg).