és Stracenai völgy, l. Sztracena.
Móric Károly Vilmos gróf, osztrák költő, szül. Peterwitzben (Szilézia) 1822 márc. 13-án, megh. Bécsben 1847 dec. 11. Tanulmányai végeztével schebetaui (Morvaország) birtokán élt. Talentumról tanuskodnak költeményei, amelyek Lieder eines Erwachenden (Boroszló 1842, 5 kiad. 1854), Neue Gedichte (u. o. 1848, 2. kiad. 1849), Gedichte (teljes kiad. 1850, 7. kiad. Berlin 1878) c. alatt jelentek meg.
1. Hermann Leberecht, német prot. hittudós, szül. Berlinben 1848 máj. 6. Egyetemi tanulmányait u. o. és Lipcsében végezte 1865-70.; pár év mulva Berlinbe nevezték ki tanárul; 1873-76. a porosz kormány anyagi támogatása mellett Szt.-Péterváron tanulmányozott, 1877 óta a berlini egyetemnél működik mint rendkivüli teologiai tanár. Művei közül megemlítendők: Prolegomena critica in Vetero Testamentum hebraicum (1873); Katalog der hebräischen Bibelhandschriften in St.-Petersburg (1875, Harkowy-val együtt); Prophetarum posteriorum codex Babylonicus Petropolitanus (1876); A. Firkowitsch und seine Entdeckungen (1876); Vollständiges Worterbuch zu Xenophons Kyropädie (u. o. 1881, 2. kiadás Berlin 1888); Versöhnungstag (Berlin 1888); Götzendienst (u. o. 1888); Sabbat (Lipcse 1890); Hebräische Grammatik (Karlsruhe 1883, 5. kiad. Berlin 1893); Lehrbuch der neuhebräischen Sprache u. Litteratur (Siegfried K.-val együtt, 1884); Herr Adolf Stöcker, christliche Liebe und Wahrhaftigkeit (u. o. 1885, 2. kiad. 1886); Einleitung in den Talmud (Lipcse 1887, 2. kiad. 1894); Einleitung in das alte Testament (Nördlingen 1883, 4. kiadás München 1895); Hebr. Vokabularium für Anfänger (Berlin 1889, 4. kiad. 1894); Der Blutaberglaube in der Menschheit, Blutmorde u. Blutritus (München 1891, 4. kiad. 1892); Die Juden, dürfen sie Verbrecher von Religionswegen genannt werden? (Berlin 1893); Kurzgefasster Kommentar zu den Schriften des Alten u. Neuen Testaments (Zocklerrel együtt, Nördlingen s München 1886 óta); Porta linguarum orientalium (Berlin 1885 óta). Legújabb műve: Abriss der biblischen aramäischen Grammatik (Lipcse 1896).
2. S. János Henrik, német építész, született Bückeburgban 1805 jul. 24., megh. Berlinben 1880 jun. 14. Schinkel tanítványa, 1835. Meyerheimmal az Architektonische Denkmäler der Altmark Brandenburg (Kugler szövegével) c. művet adta ki. 1839. az építészeti iskolában, majd az építészeti akadémiában tanárkodott. Az ő vezetése alatt épült a Babelsberg-kastély és a Péter-templom. 1862. Athénben fölfedezte a Dionysos-szinházat, 1866-76. a berlini nemzeti képtárt és a diadalmi oszlopokat építette. Munkája: Das griechische Theater (Berlin 1863).
(olasz, ejtsd: sztráda) a. m. út; S. ferrata, vasút.
város pavia olasz tartományban, 24 km.-nyire Vogherától, a Versa vagyis Aversa bal partján, vasút mellett, (1881) 8540 lak., posztó-, pamut- és selyemiparral, szőllő-, olaj- és eperfaültetvényekkel. S. Depretis szülővárosa.
Sándor, olasz énekművész és zeneszerző, szül. Nápolyban 1645 táján, megölték Genovában 1681 körül. Egy velencei nemes, kinek kedvesét S. énekre tanította és megszöktette, bérelte fel gyilkosait. Velence, Modena, Nápoly, Páris, London, Oxford könyvtáraiban fenmaradt s részben kiadott művei: Kántáték, oratoriumok (San Giovanni Battista; Susanna, 1681), 4 opera (Corispero; Orazio Cocle sul ponte; Trespolo tutore; La forza dell' amor paterno). S. sorsát francia, német és olasz zeneszerzők számára operaszövegekben is feldolgozták; Flotow dalműve (Hamburg 1844, Friedrich W. szövegére) világhirüvé lett.
(latinosan Straduarius), olasz család, a legremekebb vonóshangszerek készítéséről lett világhirü. Antal, 1127-ig visszavihető patricius-család sarja, szül. Cremonában 1644., megh. u. o. 1737 dec. 18-án. Bizonyára Amati Miklós tanítványa; 1667 óta önállóan dolgozott, fénykora 1700-25. Több mint ezer kisebb-nagyobb hegedüt, mélyhegedüt és gordonkát készített különböző alakban és fényezéssel 1736-ig; a bresciai hegedük erős, tömött hangját s az Amatifélék gyöngéd, fátyolozott, édes zengését utólérhetetlen tökéletességben birta egyesíteni mindegyik készítményében. Nagy vagyont köszönhetett páratlan szaktudásának és szorgalmának; de mig hegedüinek darabját ő négy louisd'orral fizettette: ma ezerszer és még sokkal többször ennyi az áruk. Két nejétől 11 gyermeke született; atyjuk mesterségét u. o. gyakorolták, de messze mögötte maradtak. - Ferenc, szül. 1671 febr. 1., megh. 1743 máj. 11. és Omobono, szül. 1679 nov. 14., megh. 1742 jul. 8.
(ejtsd: sztrefford), county New Hampshire északamamerikai államban, 832 km2 területtel, 39,600 lak., Dover székhellyel.
Wentworth Tamás gróf, angol államférfiu, szül. York grófságban 1593 ápr. 13., lefejezték Londonban 1641 máj. 12-én. 1621. lépett a parlamentbe, hol esze és ékesszólása az ellenzék legkitünőbb tagjai közé emelték. Azonban 1628. az önző s nagyravágyó férfiu az udvar pártjára állott és Károly király peerré, 1629. a titkos tanács tagjává és az északi tartományok kormányának elnökévé nevezte ki. Ő javasolta Károly királynak azt a tervet, hogy parlament nélkül uralkodjék s a király törekvését az abszolutizmus megalapítására erélyesen támogatta 1632. Irország helytartójává neveztetvén ki, a királyi tekintélyt a szigeten feltétlen uralomra juttatta s midőn a skót felkelés kitört, az ir parlament által nagy szubszidiumot szavaztatott meg a skót felkelés elfojtására. Jutalmul a király S. gróffá és irország lord-helytartójává nevezte ki. A rövid parlament feloszlatása után (1640) a királyi hadsereg egy részének vezetését vette át, de midőn a hosszu parlament megnyilt, az alsóház azonnal főbenjáró pört indított ellene, mivel a királyt alattvalói ellen háborura és az ország alaptörvényeinek megdöntésére izgatta. S. nagy ügyességgel védelmezte magát s felmentése a felsőházban bizonyosnak látszott, midőn az alsóház (Pym) egy elavult bill of attainder-t alkalmazott ő reá, melynek alapján azután halálra itélték. A londoni polgárság által terrorizált felsőház hét szóteöbbséggel megerősítette az alsóház itéletét. A király, ki előbb becsületszavát adta volt S.-nak, hogy hajszála sem fog görbülni, sokáig vonakodott kedvelt miniszterét feláldozni, s csak akkor engedett és erősítette meg a halálos itéletet, midőn S. maga kérte, hogy a királyság ügyének megmentéséért áldozza fel az ő személyét. A halálos itélet S.-on 1641 máj. 12. hajtatott végre. A restauráció után II. Károly helyreállította a királyság hű szolgájának becsületét s S. legidősebb fia atyja címeit és a peerméltóságot visszakapta. Levelei 1740. jelentek meg 2 kötetben (Letters and despatches).
(ejtsd: sztretsz szettlmentsz), angol koronagyarmat Hátsó-Indiában; magában foglalja Szingapurt (l. o.), Pulo-Inangot (l. o.) Wellesley tartománnyal s Dindingsszel, Malakkát (l. o.), a Keeling- v. Kókuszdió-szigeteket (l. o.) s Karácsony szigetet (l. o.); hozzá tartoznak még Perak, Szelangor, Szungei-Udsong, Negri-Szembillan s Pahang maláji országok, amelyek brit fenhatóság alatt állanak. A lakosok száma (1891) a különböző részekben a következő: a tulajdonképeni angol birtokon: európai és amerikai 6589, maláji 213,073, khinai 227,989 és indiai 53,927; a hűbérállamokban és pedig Perakban 214,254, Szelangorban 81,592, Szungei-Udsongban 23,602, Pahangban 57,462 s Negri-Szembillanban 41,617. 1895-ben a születések száma volt Szingapurban 3562, Dindingszban 130, Pulo-Pinangban 2210, Wellesleyben 3243 és Malakkában 3399; a halálozásoké 8791, 114, 4712, 3163 és 3617. A bevándorlás jelentékeny. 1895. bevándorolt 212,194 khinai és 15,962 indiai. A S. fő termékei a gyömbér, tapioka, rizs, cukor, bors, kávé, főképen pedig cinn. A kereskedelem főképen tranzito-forgalom. A fő kiviteli cikkek: cinn, cukor, bors, tapioka, rizs, bivalybőrök és szarvak, gummi, guttaperka, gyömbér, kopra, kév, dohány stb. A beviteli forgalom értéke volt 1895-ben: 198.218,306, a kivitel 172.974,953 dollár. Az idegen hajóforgalom 1895-ben: érkezett 8669, 5.840,475 t., eltávozott 8704, 5.769,969 t. tartalommal. A végrehajtó hatalom egy kormányzó kezébe van letéve; a melléje rendelt kormánytanács tagjai: a helyőrség vezetője, a gyarmatügyi titkár, a pulopinangi és malakkai rezidensek, a főügyész, a kincstartó, a főhadbiró és a gyarmat főmérnöke. A törvényhozó testület 10 hivatalos és 7 nem hivatalos személyből áll; ez utóbbiak közül ötöt a korona nevez ki és egyet-egyet a szingapuri, illetőleg pulopinangi kereskedelmi kamarák választanak. A kormány székhelye Szingapur.