(olasz, ejtsd: sztrapácco), eredetileg rosszul bánás, aztán megerőltetés, kifáradás.
1. S. in Westpreussen, az ugyanily nevü járás székhelye Marienwerder porosz kerületben, a Drewenz és vasút mellett, (1890) 6122 lak., gépgyárral és gőzfürészmalommal. - 2. S. in der Ukermark, város Potsdam porosz kerületben, 22 km.-nyire Prenzlautól, vasút mellett, (1890) 6142 lak., vasöntéssel, bőr-, cukor-, kályha-, gép- és gyümölcsborgyártással.
Eduárd, német botanikus, szül. Varsóban 1844 febr. 1-én. 1864 óta Bonn és Jena egyetemein jobbadán növénytanból készülve, 1868. A varsói egyetemre, 1869. Jenába tanárnak és a növénykert igazgatójának ment. Itáliát, Egyiptomot és Arábia nyugati részeit beutazván, 1881. A bonni egyetemre kapott meghivást. Munkálkodását a szövetek kibontakozására, a megtermékenyítés műszereire és kifejlődésükre irányítja. Az utóbbi tekintetben említhetők: Die Befruchtung bei den Koniferen (Jena 1869); Die Bestäubung der Gymnospermen (u. o. 1872); Die Koniferen und die Gnetaceen (u. o. 1872), továbbá: Die Angiospermen und die Gymnospermen (1879). A növénysejtről végzett mikroszkópikus tanulmányai közül a legnevezetesebb: Zellbildung und Zellteilung (Jena 1875, 3. Kiad. U. o. 1880); Studien über Protoplasma (u. o. 1876); Über Befruchtung und Zellteilung (u. o. 1878); Die Wirkung des Lichts und der Wärme auf die Bewegung der Schwärmsporen (u. o. 1878); Über den Bbau und das Wachstum der Zellhäute (u. o. 1882); Kern- und Zellteilung (1888); Histologische Beiträge (1888-92). A mikroszkópikus vizsgálás módját is leirta: Das botanische Praktikum (1884); Das kleine b. P. (1888, 2. Kiad. 1892). Noll, Schenk és Schimper közreműködésével kiadott műve pedig Botanik (1894).
János, osztrák festő, l. Canon.
Károly, l. Felsőmagyarországi főkapitányság.
a mesterséges drágakőutánzatok készítésére alkalmazott erősen fénytörő üveg, mely feltalálója Strasser József után nyerte nevét, ki a mult század végén Bécsben élt és sikerült gyémántutánzataival keltett feltünést.
(a középkorban Strataburgum), Elzász-Lotaiának és Alsó-Elzász kerületnek fővárosa, első rendü vár az itt öt ágra oszló Ill, az Ill-Rajna-csatorna s vasutak mellett, (1871) 85,654, (1895) 135,313 lak., nagy szivar- és dohánygyárakkal (a császri dohánygyár 1200 munkást foglalkoztat), harang-, vas- és rézöntéssel, gép-, szesz-, sör-, bőrgyártással, cipő-, ruha-, fehérnemü-, tapéta-, orgona-, gummiáru-, csokoládé-, konzerv-, billard-, toronyóra- és kirurgiai eszközkészítéssel, főképen pedig libamájpástétomkészítéssel, amely áruból évenkint 1,6 millió márka értéküt exportálnak; továbbá élénk vas- és termékkereskedéssel. S. városának területe 1880 óta 614 ha. Az ó-város nagyobbára szűk utcákból áll; a körfalakon kívűl vannak Ruprechtsau, Neudorf-Musau, Neuhof, Kronenburg-Königshofen nevü részei. Számos tere közül a jelentékenyebbek: a Kleber, Gutenberg, Broglie, a Császár, Egyetem stb. terek, amelyek jobbadán fákkal vannak beültetve. A kiválóbb szobrok a Kleber ércszobra (1840) Grasstól, Gutenbergé (1840) David d'Angerstől, Lézay-Marnésiaé Grasstól, Desaix generálisé, továbbá Goethe, I. Lajos bajor király és Nessler Viktor mellszobra. A legkiválóbb épülete a Münster (monasterium beatae Mariae Virginis) amelyen a középkori építőművészet minden fázisa a korai román stílustól kezdve a késő gót ízlésig felismerhető. A kereszthajó és a szentély román ízlésre vann (a kripta keleti része a XI. sz. elejéről való), az 1275. Befejezett hosszanti hajó a korai gót ízlésre, a nyugati homlokzat (1277-1365) a másodig emeletig Erwin mester terve szerint készült) és a 142 m. magas torony a gót építészet virágzása korából való. 1772-78. a hozzája épített árubódékat késői arkadokkal helyettesítették, a román kupolát pedig 1878. fejezték be. Számos, közülök sok mesteri faragvány látható a nyugati homlokzaton (az ablakrózsa 13,5 m. átmérőjü), továbá a kereszthajó északi és déli kapuján. A münster belseje 110 m. hosszu, 40 m. széles, a középhajó 30 m. mgas és belső területe 4087 m2; szépek még az üvegfestményei (XII-XV. sz.) és az 1485-ből való szószék. A déli kereszthajó keleti oldalán áll az érdekes csillagászati óra, amely már a XI. sz. közepén készült és 1839-42. megújíttatott. Egyéb kiválóbb templomai: az evangelikus Tamás-templom Szász Móric gyönyörü síremlékével Pigalletól (1776-ból) és Adeloch püspök szárkofágjával; a Vilmos-templom elzászi Fülöp és Werd Ulrik (megh. 1332., illetőleg 1343.) kősíremlékeivel és a Jézus-szive-templom 1893-ból nagy kupolával. A profán épületek közül a kiválóbbak: a münster melletti Frauenhaus, a XIII. sz.-ból, amelyben a székesegyház építőművészei és jelenleg igazgatói laknak; a Hôtel du Commerce, szép renaissance ízlésü épület (1582-85), amely a francia forradalomig városháza volt, Elzászt ábrázoló szoborral; az egykori püspöki palota, 1872-95-ig könyvtári helyiség, amelyet 1731-41. Massol Rohan kardinális részére épített; a helytartói palota, a városháza, számos XVIII. sz.-beli érdekes magánház; az új 73 m. hosszu és 56 m. mély császári palota 1883-88. Eggert tervei szerint 2,6 millió márkáért épület firenzei renaissance-ízlésben; az 1884. fölavatott nagyszerü Vilmos-császár-egyetem, számos melléképületei közt egy csillagvizsgálóval. A kulturális intézmények közül a legkiválóbb a Vilmos-császár-egyetem, amelyet a XVI. sz.-ban alapítottak és 1621. a II. Ferdinándtól nyert kiváltság folytán négy fakultással láttak el. 1872. német mintára újjá alakították és egy ötödik fakultással, a mat.-természettudományival látták el és azonkivül újabb gazdag dotációkban részesítették. 1895-ben 133 docense és 986 hallgatója volt. Az egyetemen kívül van S.-nak többféle közép-, szak- és népiskolája, tudományos, jótékonysági, művészi társulata és egyesülete. Gyüjteményei közül első helyen áll az egyetemi és tartományi könyvtár (1893-ban 700,000 köt.), továbbá a városi könyvtár, amely az értékes városi képtárral együtt a város ostromakor elégett és azóta újra alapíttatott, a városi természetrajzi muzeum, műipar-muzeum (Hohenlohe-muzeum), az egyetem tulajdonát tevő műrégészeti és gipsz-öntvénygyüjtemény és a münster építőművészeti és faragványmaradványainak gyüjteménye a Frauenhausban. A várost körfalain kívül 14 erősség védi.
S. helyén már a keltáknak lehettek halászkunyhói. A rómaiak az itteni halászkunyhók helyére katonai tábort (Argentoratum) alapítottak, azt fallal fogták körül és a 8. légió-állomás helyévé tették. 357. S. közelében győzte le Julianus az alemannok Elzászban letelepedett hét törzsét. Későbben azonban az alemannoknak mégis sikerült a római táborhelyet feldulniok és annak helyén megtelepedniök. 496. ők is frank uralom alá kerültek, Argentoratum helyén pedig frank-alemann földmívestelep, mellette egy erősség keletkezett. A merseni szerződésben S. a keleti frank birodalomhoz csatoltatott. 1262. a város polgárai győzedelmeskedvén Geroldsecki Walter püspök hadain, kivívták városuk függetlenségét. A humanisztikus mozgalomban S., ahol az első könyvsajtót állították fel, tevékeny részt vett. XIV. Lajos 1681 szept. 30. a visszacsatolási kamarák itélete alapján megszállotta és a ryswijki béke a birtokában meg is erősítette. Mind a mellett a város bizonyos fokig önálló maradt; ezen önállóságának a francia forradalom vetett véget. 1870 aug. 13. kezdte meg Werder generális az ostromot. A bombázás 448 épületet, a többi közt azt is, amelyben az értékes városi könyvtárs és képtár pusztult el, romba döntött. Szept. 27. Uhrich, a város védője megadta magát. A német kormány azóta a város fölvirágoztatására sok áldozatot hozott és különösen az egyetem fölvirágoztatására fordított nagy gondot.
S. püspökségét a merovingiak korában alapították. A francia forradalomig annak területéből egyharmad a Rajna jbob partján. volt. A forradalom kitörésekor területe 1270 km2 volt, évi jövedelme pedig 500,000 livre; püspöke fejedelmi címet viselt és a német birodalomban ugyanoly rangot is foglalt el; mivel pedig azoknak, akik S.-i püspökökké akartak lenni, az ősök egész sorozatát kellett kimutatniok, őket nevezték a Rajna mentén fekvő püspökök közül a legnemesebbeknek. A francia forradalom a Rajna balparti birtokait nemzeti vagyonnak nyilvánította; 1803. pedig a jobbparti birtokai Ettenheim fejedelemség néven Badenhez csatoltattak. 1874 óta a S.-i püspökség exempt, azaz egyenesen a pápának van alárendelve.
(Stranice), város göding morva kerületi kapitányságban, a Morva bal partján, vasút mellett, (1890)) 5211 lak., szőllőtermeléssel, egy kastéllyal.
Dalexios Melissenos, bizánci hadvezér. 1258. Niceai Palaiologos Mihály a maga János bátyjával együtt Epirusi Mihály II. Angelos ellen küldte, aki 1259. a pelagoniai síkon vereséget szenvedett és Epirusból kiűzetett. Mikor II. Palaiologos János Kis-Ázsiába visszatért volt, S. tovább folytatta a háborut, meghódította Artát és Janinát, de Trikoryphosnál megverték és fogságba vetették. Csakhamar kiszabadulván, a trákiai fővezérséggel bizták meg. Néhány konstantinápolyi göröggel lépett összeköttetésbe és ezáltal abba a helyzetbe jutott, hogy 1261 jul. 25. éjjelén a várost megrohanhatta; a latin uralomnak véget vetett és VIII. Mihály (aug. 15.) bevonulását lehetővé tette. Konstantinápoly bevétele után S. ismét harcolt az epirusi kényuralom ellen, újból fogságba került, de csakhamar kiváltották. További sorsáról nincsenek adatok.
(ejtsd: sztrettförd), London ÉK-i külvárosa Essexben, a Lea és vasút mellett, (1891) 42,982 lak., számos gyárral.