ókori város a Dalmácia és Pannonia közti határon. A keresztény-római korban itten püspökség volt, de a hely a gótok idejében elpusztult. Itt született szt. Jeromos nevezetes egyházatya. Most Strigova, Muraközben.
az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, a Striegauer Wasser és vasút mellett, (1895) 12,626 lak., pénztárca-, album-, ostor-, képkeretkészítéssel, szivar-, cukor-, bőr- és porcellángyártással, jelentékeny kefekötéssel, vasöntéssel és gépgyárral.
Victorinus, német prot. teologus, szül. Kaufbeurenben 1514 dec. 26., megh. Heidelbergában 1569 jun. 26. Freiburgban nyelvészetet és teologiát tanult, Vittenbergában a schmalkaldi háboruig magán tanár volt s onnan Magdeburgba, innen Erfurtba, majd jenába költözött, hol először a vakbuzgó Flaciushoz csatlakozott, majd 1559. ismét visszatért korábbi melanchtonianizmusához; tiltakozván a Flacius által összeállított Confutationsbuch-ra való következtetés ellen, fogságba vettetett, melyből hosszu idő mulva kedély- és lázbetegen szabadult ki. Ezután 1560. a weimari kolloquiumon nagy ügyességgel védte Flacius ellen Melanchtonnak a megtérés három okáról való tanát. 1562. Lipcsébe költözött, hol 1563. teologiát és bölcsészetet tanított, de kálvinista vonzalmakkal gyanusíttatván, 1567. kénytelen volt előadásait megszakítani, amikor aztán Ambergbe, majd Heidelbergába ment, hol haláláig az erkölcstani tanszéken működött. V.ö. Otto, De Strigelio liberioris mentis in eccl. Luth. vindicae (Jena 1843); Heppe, Geschichte des deutschen Protestantismus (I. és II. köt.).
(állat), l. Bagolyfélék.
falu Muraközben, másként és ókori néven Strido (l. o.).
(ang., ejtsd: sztrájk) a. m. munkaszüntetés, l. Sztrájk.
l. Strictura.
Ágost, svéd iró, szül. Stockholmban 1849 jan. 22. Upsalában előbb orvostant, később filozofiát tanult, aztán tanítóskodott, majd újból folytatta tanulmányait Upsalában, különösen az újabb nyelvekkel (a khinaival is) foglalkozván. Utóbb hirlapiró és könyvtári alkalmazott volt; 1882 óta csak az irodalomnak él és leginkább Svájcban és Németországban tartózkodik. S. a realizmus képviselője Svédországban s nagyon talentumos iró. Első drámáiban (I Rom, Den Fredlöse, 1870) nem aratott sikert. Nagy szabásu Mäster Olaf drámájában a társadalmat ostorozza, s még inkább teszi ezt Röda rummet (A vörös szoba) c., a svéd irodalmi és művészeti életből vett regényében (német fordítása Ortenbergtől Budapesten [1889] jelent meg), amely nagy fetlünést keltett. 1882. jelent meg Det nya riket (Az új birodalom) c. műve, amelyben minden megtámadott, amit addig a svédek szentnek tartottak. 1884. (Genf) Giftas (Házasságok) cím alatt láttak napvilágot házasságtörési novellái (német fordításuk Ortenbergtől, Budapest 1889), amelyekre Hemsöborna (Stockholm 1887), Tschandala (1889) és I Hafsbandet (1890) címü művei következtek. Fadren (Atya, 1887) és Fröken Julie (Julia kisasszony, 1888) drámák. Kulturhistóriai munkái közül a Gamla Stockholm címü érdemel említést. Egyéb művei: Drámák (4 füz., Berlin 1893), Egy bolond gyónása (hihedt mű); Antibarbarus (1 köt., u. o. 1894, bizarr természettudományi tanulmány).
(ol., ejtsd: sztrindsendo), zeneelőadási kifejezés, a. m. mindig gyorsítva, összeszorítva, majdnem egy jelentőségü az accelerando-val.
(lat.) a. m. szeretettel kapcsol egybe. A Szt.-István-rend szalagjának felirata.