(állat), l. Brachipodák és Devonszisztéma.
András Magnus, svéd történetiró, szül. Westerbotten tartományban 1786 nov. 25., megh. Stockholmban 1862 jan. 18. Tanulmányait Upsalában végezte, mire a történetirásra adta magát. 1845. a svéd akadémia tagjává választotta. Műveinek nagyobb része befejezetlen maradt. Megemlítendők: Svenska folkets historia under konungarna af Wasaätten (Stockholm 1819-24, 3 köt.), mely 1544-ig terjed. 1830. megkezdte Svédország teljes történetét, melyből Svenska folkets historia fran äldsta till nuvarande tider (u. o. 1835-54) c. alatt 5 kötet jelent meg; ez a pályanyertes mű csak 1519-ig terjed. Svédország kisebb története (Sveriges historia i sammandrag, Stockholm 1857-60, 3 köt.) is befejezetlen maradt.
l. Boszorkány és Lidérc; az állattanban l. Bagolyfélék.
község Verőce vármegye diakovári j.-ban, (1891) 1314 horvát-szerb lak., vasúti állomással.
1. község Varasd vármegye klanjeci j.-ban, (1891) 1094 horvát lak. - 2. S., község Zágráb vármegye samobori j.-ban, (1891) 1139 horvát lakossal.
Frigyes, képiró, szül. Pesten 1856 jul. 25. A középiskolákat részben Németországban, részben Pesten elvégezvén, 1874-77. a mérnöki szak hallgatója volt, majd áttért a festői pályára s 1877-től 1880-ig Düsseldorfban Janssen és Gebhardt voltak a tanárai. Tanulmányait a következő két év alatt Münchenben végezte be Löfftz iskolájában. Kiválóbb művei: Vasárnapi isteni tisztelet, mely az 1892-iki müncheni nemzetközi kiállításon a második aranyérmet nyerte; Iskolás gyermekek, melyet az 1894-iki párisi Salonban mention honorableval tüntettek ki; a Látogatás (a chicagói muzeumban) s a Holdfölkelte c. mély hangulatu tájkép.
(állat), a hidromeduzák osztályában bizonyos fajok nemzedék-változásának egyik alakja, amely oszlás útján a fiatal meduzákat, az u. n. ephyrákat hozza létre.
Alajos, szobrász, szül. Liptó-Újvár közelében egy erdei lakban 1856 jun. 21. Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén végezte, majd egy évre Sziléziába, a frsinyeci vashámorba ment mintázónak, azután pedig Bécsbe a műipariskolába, hogy magát ott a mintázásban teljesen kiképezze. Később ugyancsak Bécsben Zambusch Gáspárnál töltött négy évet, miközben életnagyságu Merkur-jával 300 frt pályadíjat nyert. Ugyanannyit kapott a magyar kormánytól is ösztöndíj fejében, hogy külföldi tanulmányútra indulhasson. Első művei, melyekkel a nyilvánosság elé lépett, a budapesti operaház homlokzatán Spontini és Cherubini szobrai, a bejáratnál pedig Liszt és Erkel ülő alakjai voltak. Ezekkel oly nagy feltünést keltett, hogy azonnal elhalmozták megrendelésekkel. A városi vigadó számára két életnagyságu szobrot mintázott: hegyi Arankát (Fandango-tánc) s egy allegoriai alakot. Önálló kompoziciói közül kiválóbbak: a hatalmas Perseus-szobor, mely nevét az 1882-iki nemzetközi kiállításon egyszerre ismeretessé tette s a Deákdíszkoporsó, e költői lelkületről tanuskodó mű, melyen a művész és segédei négy esztendeig dolgoztak. Monumentális művei közül Arany János emlékét s a szabadságharc-szobornak az 1890-iki pályázaton első díjat nyert tervezetét említhetjük. S. többször mintázta József főherceg családjának tagjait (köztük a tragikus véget ért László főherceget); az esztergomi bazilika számára elkészítette márványban Simor hercegprimás életnagyságu álló szobrát s jelenleg Hunyadi Mátyás szökőkútján dolgozik, melyet Esterházy Miklós gróf tatai kastélyában fognak fölállítani. A művész nővére S. Zsófia csinos virág- és csönéletképekkel tette nevét ismeretessé.
S.-ikus korong, l. Bűvös korong.
(gör. sztrofé, a. m. fordulat), versszak (l. o.).