(lat.), általában minden házasságon kívűl történt közösülés. Szorosabb értelemben, az erőszakos nemi közösülés kizárásával. Mások szerint csak a büntetőtörvény súlya alá eső nem erőszakos nemi közösülés. Ily értelemben a magyar törvény szempontjából S. a. m. megfertőztetés (l. o.). A szónak különben nincs határozottan megállapított értelme, igy némelyek a S.-ot ellentétbe helyezik a házasságtöréssel, ugy hogy S. tárgya csak hajadon vagy özvegy nő lehet; mások a S.-ot csak a defloráció esetére szorítják.
1. Dénes, geologus, a bécsi földtani intézet igazgatója, szül. Beckón 1827., megh. Bécsben 1893 okt. 10. Modorban s Pozsonyban végezte tanulmányait, Selmecbányán is tanult és 1850. a bécsi földtani intézetnél tisztviselő, 1857. aligazgató, 1878. igazgtó lett. Munkái: Beiträge zur Kenntniss der Braunkohlenvorkommnisse im Gebiete der Herrschaft Halmágy (1868); Die Braunkohlenvorkommnisse im Gebiete der Herrschaft Budafa (1869); Beiträge zur Kenntniss der Diasu. Steinkohlenformation im Banate (1870); Geologie der Steiermark (Graz 1871); Die Kulmflora des mährischen Dachschiefers (1875). azonkivül több botanikai és számos paleontologiai értekezés.
2. S. Lajos, tót nemzetiségi agitátor és tót iró, szül. Zay-Ugrócon (Trencsén) 1815., megh. 1855. Iskoláit Győrben és Pozsonyban, a teologiát Halléban végezte, 1841-ben a pozsonyi ev. liceumon Palkovic szláv nyelvtanárt helyettesítette, azonban már itt megkezdett nemzetiségi agitációiért többszörös vizsgálat után kénytelen volt ez állást elhagyni. Neheztelésének röpiratokban adott kifejezést. Ez időben jelentek meg tőle: Kalgen u. Beschwerden der Slovaken wider die Uebergriffe der Magyaren (Lipcse 1844); Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus (u. o. 1845), egyúttal az Augsb. Allg. Zeitungban szenvedélyes hangon támadta a magyarokat. 1845. tevékenységének még tágabb tere nyilt; a bécsi kormánytól nyert engedéllyel politikai lapot indított e címen: Slovenskje Národné Noviny, szépirodalmi melléklettel, az Orol Tatransky-val. ezekben míg egyrészt a amgyarság ellen féktelenkedett s a tótok nemzetiségi érzületét igyekezett fölébreszteni, másrészt az addig dívott Bernolák-féle cseh-tót nyelvvel szakítva, a máig használt tót irodalmi nyelven (liptó-turóc-zólyomi nyelvjárással) kezdett irni, amiért a bernolákisták, Kollár és Safarik hevesen megtámadták, azonban Hurban és Huda segítségével diadalmaskodott. 1848. ő volt Hurbánnal és Hodával a tót mozgalom vezetője s abban fegyveresen vett részt. A szabadságharc után Modorba vonult vissza s irodalommal foglalkozott. Ekkor jelent meg tőle: O narodnich pisnich a povestech plemen slovenskych (A tót törzsek népdalai és mondáiról, Prága 1853); Spevy a piesne (Énekek és dalok, Pozsony 1853). Dalaiban azonban több a politikai célzatosság, mint költészet.
(ejtsd: sztura), több folyó Olaszországban; a leghosszabb S. 110 km. a Tengeri-Alpokban a Maddelena nevű kis tóból a francia határ mellett ered, Borgo San Dalmazzónál kiér a síkságra, fölveszi a Gessót és Cherasco közelében a Tanaróba torkollik.
l. Sturza.
ősrégi svéd nemes család, mely 1716. kihalt. S. Sten, az idősb, Svédország kormányzója lett 1470. és I. Keresztély dán király felett Brunkeberg mellett fényes győzelmet aratott. Ő alapítá 1476. az upsalai egyetemet, behozta Svédországban a könyvnyomtatást s kibékült 1497. János dán királlyal, ki megtartotta ugyan a svéd királyi címet, de az ország tulajdonképeni kormnyzója Sten maradt. Megh. Jönköpingben 1503 dec. 13., valószinüleg méreg következtében. (V. ö. Palmén, Sten Stures strid med konung Hans, Helsingfors 1884; Blink, Sten S., den äldre, Stockholm 1889.) A kormányzóságban egy oldalági rokona Svante Nilsson követte, ki eréllyel folytatta a háborut Dánia ellen, elfoglalta Kalmar városát s János királyt ismételve legyőzte; de már 1512 jan. 2. meghalt Westerasban, mire fia S. Sten, az ifjabb lett svéd kormányzó. Azonban a Bogesund melletti véres harcban kemény vereséget szenvedvén, megsebesült s meghalt Stockholm közelében, útközben 1520 febr. 3. Teteme a stockholmi vérfürdő alkalmával megégettetett. V. ö. Blink, Svante Nilsson (Stockholm 1889, 2 köt.).
nevezetes hágó Zólyom és Liptó vármegyék határán, mely a Revuca völgyéből a Beszterce (Bisztrica) völgyébe átvezet; a S. az említett két völggyel együtt az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra hegységek közt a határt jelöli; a hágó magassága 1010 m., a S. hegyé 1069 m. A hágón át kitünő műút vezet Rózsahegyről Besztercebányára.
l. Snorre.
vagy St., latin természetrajzi név után Sturm Jakab német rézmetsző és természetvizsgáló (1771-1848) nevének jegye, ill. rövidítése.
Albert, hirlapiró, szül. Liptó-Szt.-Miklóson 1851 febr. 12. Középiskolai tanulmányait otthon mint magántanuló kezdte, Késmárkon folytatta és Lőcsén (1867) végezte. Majd a budapesti egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatva, letette a jog- és államtudományi, majd a középiskolai tanári vizsgálatot, mire 1875. a fővárosban alkalmazást nyerve, több évig a tanári pályán működött. Ettől 1880. végképen megvált, újságirói foglalkozásához visszatérve, amelyet 1868 óta egyetemi tanulmányai alatt is szakadatlanul folytatott. Mint a Neues Pester Journal tárcacikkirója 1870. a törvényszéki rovatot, majd 1881., mint a Pester Lloyd parlamenti rovatvezetője, az országgyülési tudósítások kritikai bevezetését honosította meg a budapesti sajtóban. 1872-74. Bécsben a magyarbarát Tagespresse címü lap egyik szerkesztője volt, mire hosszabb utazásokat tett külföldön. 1875. megjelent Lipcsében Culturbilder aus Budapest címü műve, amely a következő évben új kiadást ért. Ugyancsak Lipcsében jelent meg 1879. Arany János Buda halálának német fordítása, mire a Kisfaludy-társaság egyéb műfordítói érdemeit is méltatva, tagjává választotta. A Kisfaludy-társaság havi üléseiben felolvasott irodalmi értekezései, emlékbeszédei stb. e társaság évkönyveiben, számos német nyelven irt, a magyar irodalom körébe vágó tanulmányai pedig részint az Ungarische Revue-ben, részint külföldi irodalmi szaklapokban láttak napvilágot. Tóth Ede népszinművének, a Falu rosszának általa eszközölt fordítását ugy Budapesten, mint a bel- és külföldi német szinpadokon számtalanszor adták elő. Az utolsó három országgyülési ciklus alkalmával ő szerkesztette az országgyülés tagjainak életrajzi adatait tartalmazó Országgyülési Almanachot. 1895. megvált a Pester Lloydtól, átvette a Budapesti Tudósító (Budapester Correspondenz) szerkesztését. Társadalmi tevékenysége köréből megemlítendő, hogy a szünidei gyermektelepek intézményét Magyarországon ő honosította meg s virágzásának ő egyik elsimert fő tényezője.
1. Ágost, német iró, szül. Göschitzben, Schleiz mellett, 1852 jan. 14. Mint ügyész él Naumburgban. Költői művei: Gedichte (Gütersloh 1877); Pereat tristitia (u. o. 1882, 2. kiad. Deutsches Liederbuch, Lipcse 1894); Auf Flügeln des Gesanges (Neuhaldensleben 1883); Wechselnde Lichter (Hamburg 1887); Lied und Leben (u. o. 1889); Donat (u. o. 1891); Reinhart Frei (Naumburg 1893); Verschollen (u. o. 1894); Das Rätsel des Lebens (u. o. 1895); Im Gewitter (u. o. 1895); Merlin (Gera 1892). Irt jogtudományi, filozofiai munkákat is.
2. S. Eduárd, osztrák képviselő, szül. Brünnben 1830-ban, megh. u. o. 1891-ben. Jogi tanulmányainak befejezése után 1852-ben ügyvédi irodát nyitott Brünnben, 1856. pedig pesten. 1861-ben visszaköltözött Brünnbe, ahol társadalmi téren nagy szerepet vitt. 1865. Iglauban a morvai tartományi gyülésbe választották, mely őt 1867. az osztrák képviselőházba küldötte. Annak ezentúl szakadatlanul tagja volt és mint az alkotmányos német párt egyik vezére és lendületes szónoka, nagy hirre emelkedett. Tagja volt a delegációknak is. 1870. mint ügyvéd Bécsbe költözött, ahol azonban 1870-73. gyanus pénzügyi vállalatokkal magát kompromittálta. 1889 óta haláláig visszavonultan élt.
3. S. Gyula Károly Reinhold, német költő, szül. Köstritzben 1816 jul. 21. Teologiát tanult, 1857-85. Köstritzben pap volt. Kiváló lirikus, akinek művein bizonyos vallásos hang vonul végig. Megemlítendők: Gedichte (Lipcse 1850, 6. kiad. 1891); Fromme Lieder (u. o. 1852, 11. kiad. 1889); Zwei Rosen oder das Hohe Lied der Liebe (u. o. 1854); Neue Gedichte (2. kiad. 1880); Neue fromme Lider (u. o. 1858, 3. kiad. 1880); Für das Haus (u. o. 1862); Lieder und Bilder (u. o. 1870, 2 köt.); Kampf- und Siegesgedichte (Halle 1870); Spiegel der Zeit in Fabeln (Lipcse 1872); Hausandacht in frommen Liedern unserer Tage (antologia, u. o. 1870, 3. kiad. 1876); Gott grüsse dich (3. kiad. u. o. 1887); Palme und Krone (Bréma 1888). Stern Gyula név alatt Das rote Buch c. mesegyüjteményt (u. o. 1855) adott ki.
4. S. János, német pedagogus, szül. Schleidenben 1507 okt. 1-én, megh. Strassburgban 1589 márc. 3. Tanult Lüttichben, majd a löweni egyetemen; később Párisba ment, hol görög irodalmi felolvasásokat tartott s egyúttal az orvostudományokat hallgatta. Innen 1537. Strassburgba hivták az ottani iskola rektorának s ezt az iskolát 30 év alatt akadémiává tette. Mint buzgó kálvinista a konkordia-formula bevétele felett a lutheránusokkal viszálykodásba keveredvén, 1582. állását elvesztette. V. Károly császár nemesi rangra emelte. Módzsere a Melanchton elvein alapszik. Sok jó tankönyvet irt. Tanügyi tervezeteit a XVI-XVII. sz. iksolái mindenfelé követték s az ő módszere hatással volt a jezsuiták Ratio Studium-jára is.
5. S. Károly Ferenc, francia matematikus, szül. Genfben 1803., megh. Párisban 1855. Egy nevezetes algebrai tétel feltalálója, melynek segítségével egy algebrai egyenletről mindig eldönthető, hogy két adott határ között hány valós gyöke van.