(lat.) a. m. főnév (l. o.).
(lat.) a. m. helyettesítés (l. o.). - S. vulgaris, az örökösnek más örökössel helyettesítése, arra az esetre, ha az első örökös nem akar örökös lenni vagy nem lehet azzá; S. pupillaris, az apa részéről örököshelyettesítés arra az esetre, ha gyermeke serdületlen korban meghalna; S. reciproca v. mutua, kölcsönös helyettesítés. A helyettes örököst substitutusnak, az eredetileg (első sorban) nevezett örököst institutusnak nevezik. L. még Szubstitució.
(lat.) a. m. kivonás.
(lat.), ami alapul szolgál; beszélünk a vita S.-áról, valamely kérdés S.-áról, de a való dolgok S.-áról is, mely esetben a. m. substantia.
(lat.) a. m. alapépítés.
(lat.), a különösnek az általános alá való foglalása, továbbá föltevés; szubszumál, aláfoglal, beleért, következtet.
l. Érintő.
(lat.) a. m. földbeli, földaljai.
(lat.) a. m. finom, gyöngéd; subtilitas, finomság.
(állat), l. Árcsőrüek.