az erős, 2-3, sőt 4 m. magas facsemete neve. Némely erdőgazdaságban a 2 m. magas gyengébb S.-okat az erősebbektől félsuháng névvel különböztetik meg.
Imre, kuriai biró, szül. Vukováron (Szerém) 1822 szept. 28., megh. Budán 1889 nov. 29-én. Az állam- és jogtudományokat 1840-ben a zágrábi kir. akadémián végezte. A következő években a báni táblánál s több horvát és pesti előkelő ügyvédnél joggyakorlatot végezvén, 1841 dec. 30. az ügyvédi vizsgát a pesti kir. táblánál, 1847 ápr. 25. pedig a jogdoktori szigorlatokat tette le; e közben 1842. a kir. udvari kancelláriánál mint fogalmazógyakornok, 1844-ben a magyar kir. helytartóságnál szolgált, s a zárgrábi iskolai kerület igazgatóságánál tollvivő volt, 1847 márc. 27. helyettes jogtanár és 1851. rendes nyilvános jogtanár lett, s 1867 szept. 1-ig, összesen 16 és fél évig e pályán működött. 1858. és 1860. az államvizsgálati bizottság tagja volt. 1864. az első horvát-szlavon kiállítás alkalmával alelnöki minőségben szerzett érdemeiért a király legfelsőbb tetszésnyilatkozatával és Zágráb, Varasd, Károlyváros, Kőrös, Kapronca, eszék és Pozsega városok díszpolgárságával lett kitüntetve; a hadügyminiszter hálás elismerésében részesült a sebesült katonatiszteknek önköltségén végzett ápolásáért; 1867. pedig a horvát tudományos akadémia tagjává választotta. 1868-69. a horvát országgyülésen mint képviselő s alelnök, és mint a magyar országgyülésre küldött delegáció tagja dolgoztt, s a kiegyezés létrehozására fordította minden erejét és tehetségét. Ekkor osztálytanácsosi címmel előadóvá nevezték ki a horvát-szlavon udvari kancelláriához, 1869. miniszteri tanácsossá a horvát minisztériumban, 1871-ben pedig a horvát autonom kormányhoz belügyi osztáylfőnökké, s egyúttal megbizták az igazságügyi s a vallás- és közoktatási ügyek vezetésével is; 1872 febr. 11. Pauler Tivadar által, ki a zágrábi jogi tanszéken előde volt s tehetségeit ismerte, a magyar kir. kuria legfelsőbb itélőszéki osztályához biróvá neveztetett ki, hol a büntető osztály előadója volt mind haláláig. Ugyancsak 1872. a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1883. pedig az igazságügy terén szerzett kiváló érdemeiért a Szt.-István-rend kiskeresztjét díjmentesen nyerte. 1886 óta a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság tgja és alelnöke, Szentgyörgyi Imre lemondása után pedig elnöke volt, s az igazságügyi enquetekben is rendesen alkalmaztatott, mint a legfőbb biróság egyik legtudósabb tagja, ki horvát születése dacára a amgyar nyelvet teljesen birta. Egyike volt a leghivebb magyar-horvátoknak abból az iskolából, mely Horvátország boldogulását csak a magyar koronávali egyesülésben s a testvéri viszony fentartásában találja fel. V. ö. Vasárnapi Újság (1866. 24. sz., arcképpel).
János, egyetemi tanár, kuriai biró, szül. Miskolcon 1818 dec. 29., megh. Budapesten 1881 szept. 18. szülei Vácra tevén át lakásukat, e város volt tulajdonképeni hazája, hol elemi és középiskolai tanulmányait végezte. 1834. a pesti egyetemre jött, hol a három éves jogászai pályán tanulótársai legjelesebbjei közé tartozott. 1837. a áci egyházmegyei papjelöltek sorába lépett, honné Nádasdy Ferenc gróf püspök a bécsi Pazmaneumba küldte fel. Azonban nem érezvén a papi pályára hivatást, 1839-ben ismét a jogi tanulmnyokhoz fordult, s időközben több előkelő család sarjait a jogi pályára előkészítvén, 1841. letette jogdoktori, s 1842. az ügyvédi vizsgálatokat. Ugyanez évben Vác városa tanácsnokává választatott. Már 1848. felszólíttatott az egyetemi jogi kar részéről, hogy Vizkeleti helyében, ki nem volt képes az egyházjogot hazai nyelven előadni, e tanszéket ideiglenesen lássa el. Elfogadta a meghivást, s ő volt az első, ki a kánonjogot a magyar kir. egyetemen magyar nyelven tanította. Nemsokára az egyházjog rendkivüli tanárává neveztetett ki, mikor aztán váci tanácsosi állásáról lemondva, állandóan Pestre tette át lakását. De a következő 1849. évben már nem folytathatta tanári működését, mert az egyetem is kénytelen volt megérezni az osztrák abszolút kormány uralmának régi állapot visszaállítására irányzott törekvését; Vizkeleti újra elfoglalta tanszékét, hogy a kánonjogot latin nyelven adja elő. 1850-ben jelent meg tollából az ideiglenes törvényszéki szerkezet és polgári törvényszéki rendtartás kommentárja s a váltójogtan kézikönyve. 1851 márc. 28. pestvármegyei törvényszéki ülnökké nevezték ki; ezzel a birói pályára lépett, melyen rövid felbeszakításokkal, élete végeig működött, a birói gyakorlattal szerencsésen kötvén össze a jogi különféle tanszakok elméleti művelését. 1854. a kecskeméti törvényszékhez tették át biróul. s reá bizták az ottani járásbirói hivatal s az úrbéri ügyek vezetését is. 1856. a pesti országos törvényszék tanácsosává, s egy hettel későbben a székesfejérvári törvényszék alelnökévé nevezték ki, hol különösen az árv- és gyámügy rendezése által szerzett érdemet. Az alkotmányos korszak beálltával egy időre rendelkezés alatti állapotba jutott, s az időleges hivatalnemviselés vált irodalmi munkásságának legtermékenyebb szakává, mert ez időben adta ki Magyarország közjogát, Cziráky Antal gróf ismeretes latin munkája nyomán; a Magyar polgári törvénykezés rendszerét, mely 1868-ig, az újabb polgári perrendtartás megjelenéséig négy kiadást ért, 1869. pedig az 1868. LIV. t.-c. nyomán általa átdolgoztatott s kiegészítést nyert. Gyakorlatilag igen jelentékeny műve még ez időből az 1862. készült magyar magánjog rendszere, mely haláláig hat kiadásban látott napvilágot. Az akadémia 1864 jan. 20-án levelező tagjává választotta. Székét 1864 nov. 24. foglalta el a Köteles rész kérdésének fejtegetésével, s ezenkivül még egyszer lépett fel az akadémiában Császár Ferenc felett tartott emlékbeszédével. Újabban reá nehezedett hivatalos elfoglaltsága nem engedte, hogy az akadémiai tudományos eletben erős részt vegyen, mert 1862 ju. 25. a visszaállított m. kir. helytartótanácshoz nevezték ki előadó tanácsosnak, hol a felsőbb oktatás és közművelődés ügye jutott munkaköréül, s e fő szakmáján kívűl még egyéb elég terhes és kellemetlen eljárásokkal is, nevezetesen a provizoriumban alkalmazott hivatalnokok visszaélései ellen indított vizsgálatokkal bizták meg, miben igazságosan és helyes tapintattal működött. A magyar felelős kormány megalakulsáa után Horváth Boldizsár az igazságügyi minisztériumhoz vitte át osztálytanácsosnak, s egyideig Eötvös József báró közoktatásügyi tárcájánál is viselte a felsőbb tanulmányügy vezetését. Ez utóbbi alól felmentetvén, mint már előbb, a birói államvizsgálati bizottság tagja volt. 1867 jul. 6. az államtudományi vizsgálati bizottság s az igazságügyi tárcánál felállított telekkönyvi vizsgáló bizottság elnöke lett; ezenkivül a kormány egyik képviselője az országos tatisztikai tanácsban. 1869. a hétszemélyes tábla birái közé sorozták, s a kuria átalakulása után a legfőbb itélőszéki osztályához vitték át, hol haláláig ernyedetlen szorgalommal dolgozott. A napirenden levő kodifikáció munkálataiban buzgó részt véve Tanulmányok a polgári magánjogi kodifikáció terén c. cikksorozattal lépett fel, és hol külön monográfiákban, hol szaklapi cikkekben, főleg a Jogtudományi közlöny 1868-iki folyamában járult a nagy munkához. Ily monográfiája A honosságról és külföldiekről (Pest 1867) s ide tartozó cikksorozatai: Adatok és eszmetöredékek a polgári házasságról; Az irodalmi s művészeti jogokról; Az egyetemi tantervről; A házassági válóperekről. Az akadémiában Konek Sándor rendes tag tartott felette emlékbeszédet 1882 febr. 27. V. ö. Magyar Akad. Emlékbeszédek (1882. 2. szám).
város Erfurt porosz kerületben, 12 km.-nyire Schleusingentől, a Türingiai-erdő mély völgyében, a Hasel és vasút mellett, (1895) 11,889 lak., vasiparral, különösen fegyvergyártással, amiről már régóta hires volt, különösen 1550-től 1634-ig virágzott ezen ipara. Ezenkivül van porcellán-, gép-, bőripara, vasöntője s rövidárugyára. 1876. sósforrást fedeztek föl mellette, amelyhez fürdőt is építettek. V. ö. Werther, Sieben Bücher der Chronik der Stadt Suhl (Suhl 1846-47).
Péter Frigyes, dán törtnetiró, szül. Kopenhágában 1728 okt. 18., megh. u. o. 1798 szept. 7. S. Ulrik Frigyes dán tengernagy fia. 1751. Norvégiába ment és 1775-ig Throndhjemben lakott, hogy ott Schöninggel és Gunnerus püspökkel Norvégia régi történetére vonatkozó tanulmányokat tegyen. Több mint 100,000 kötetből álló könyvtárát a királyi könyvtárra hagyta. Főbb művei: Dánország pogánykori kritikai története; Az északi népvándorlások története; A népek eredetéről általában; Az északi népek eredetéről. Legnevezetesebb munkája: Historie of Danmark (Dánia története, 14 köt., Kopenhága 1782-1828, csak 1400-ig terjed). Kisebb műveinek gyüjteménye 16 kötetben jelent meg (u. o. 1788-99).
politikai község Verőce vármegye verőcei j.-ban, (1891) 1714 horvát-szerb, magyar és német lak., vasúti állomással.
(lat.) a. m. öngyilkosság (l. o.).
ókori görög lexikoniró, Kr. u. 960 körül élt és egy szaklexikont állított össze a nyelvészet és irodalomtörténet köréből. Értékessé azok az adatok teszik, melyeket számos elveszett kútfőből merített. Legjobb kritikai kiadása a Bernhardy-féle (2 rész 4 kötetben, Halle 1834-53); szövegkiadás Bekkertől (Berlin 1854).
(lat.) a. m. önjogu, aki másnak hatalma (jus) alatt nem áll. A római jog a S. homót pater familiasnak nevezi. A S. homónak ellentéte a homo alieni juris v. alieno juris subjectus: az, aki más hatalmának alá van vetve.
l. Disznófélék.