(franc., ejtsd: szvit) a. m. kiséret (l. o.), sorozat, egymás után. Már a XVI. sz.-ban divatba jött többféle népdalt, tánczenét egymás mellé fűzni s igy felkölteni a változatosság ingerét. Az ily egymásba fűzött melodikus vagy ritmikus zenedarabokat aztán többféle jelentőséggel S.-eknek nevezték, a szerint, amint vagy szinpadi v. más világi célokra szolgáltak. A S. tartalmát leginkább különféle nemzeti dallamok s tánczenék tették, melyek között a leghasználtabbak voltak: az allemande, corrente, sarabande, giga (gigue), bourré, menuette, gavotte, passepied, chaconne, pastorale, gagliarda (romanesca), siciliano, saltarello, moresca. Ezek közül több későbben önálló műfajá is emelkedett s még manapság is kultiváltatik zeneirodalomban, mint p. a menuette, a gavotte, a pastorale, saltarello. Legújabb időben a S. tartalmát újabb keletü s divatu tánceznék is képezik, mint p. a keringő, polka, galopp, francia négyes, tarantella, serenata, mazur, polonaise, csárdás stb. Ily S.-ekkel minden hangszerre, sőt egész zenekarra irva is lehet találkozni.
az ugyanily nevű járás székhelye Vladimir orosz kormányzóságban, a Tesza és vasút mellett, (1893) 20,618 lak., pamutfonással és szövőkkel, bőrcserzéssel és prémkészítőkkel; összesen 37 gyárral, amelyek évenként 5,3 millió rubelnyi értéket termelnek.
Antal, esztergomi nagyprépost, c. püspök, egyházi iró és költő, szül. Pesten 1815 aug. 4. Elemi iskoláit és az algimnáziumot Pesten végezte. 1829. növendékpap lett és két évet a pozsonyi Emericanumban, két évet Nagyszombatban töltött mint a bölcsészet hallgatója. 1833-tól a teologiát végezte a bécsi Pazmaneumban. Pappá szentelték 1838 szept. 29. Rövid ideig Komáromban, azután 15 éven át Pesten (Lipótvárosban és Belvárosban) segédlelkész volt. 1854 jul. 19-én pestjózsefvárosi plébánossá választották. Kevéssel utána alesperes, 1863. prépost lett. 1869 jun. 12. esztergomi kanonok, 1872-81. bécsi pazmaneumi rektor, 1878. sasvári, később nógrádi főesperes, 1886. pápai prelátus, 1891 c. püspök, 1894. káptalani nagyprépost. Irodalmi tevékenysége sokoldalu, de amivel nevet szerzett magának, az az egyházi, vallási költészet. Kiválóbb művei: A kereszténység védelme (for. franciából, 3 köt., Pest 1840-44); Szent hangzatok (Albach után, u. o. 1841, több kiadást ért); Minden bölcseség kezdete az Úrnak félelme (imakönyv németből, u. o. 1843); Kalászat a legjelesebb német hitszónokok egyházi beszédeiből (8 kötet, u. o. 1844-52); Kempis Tamás négy könyve (u. o. 1844); S. vallásos és hazafiui költeményei (u. o. 1844); Őrangyal, vallási almanach (Pest 1845-1848); Ajtatosság gyöngyei (imakönyv, Buda 1846); Fényrajzok Jézus és az apostolok életéből (12 füzet, Lipcse 1846); Schmid Kristóf ifjusági iratai (10 köt., Pest 1847-51) Szemelvények S. A. költeményeiből (Esztergom 1888, kiadták tisztelői aranymiséje és több mint félszázados irodalmi működésének emlékéül) stb. Életrajzát megirta Komlóssy Ferenc (Pozsony 1886). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
(franc., ejtsd: szüzsé) a. m. tárgy, anyag, elővázlata valamely beszédnek, irat stb.; a zenében: a főtétel, a téma.
l. Pszunj hegység.
Vaszilij Ivanovics herceg, l. Vaszilij.
lapos zsinórzat, mellyel a magyar dolmányt, mentét, nadrágot kicifrázzák. Átvitt értelemben a. m. cikornya.
a. m. bányagáz (l. o.).
l. Khinai nyelv és irodalom.
orosz költő, l.Zsukovszkíj.