l. Kőszekrény.
(ásv., barit), báriumszulfát (CaSO4). Ugy tudományos mint magyar neve (baroV a. m. súlyos) az ásványnak más ásványokéhoz képest nagy fajsúlyát jelzi, amit már a kézben való mérlegelés is némileg elárul. Nagy fajsúlya (4,3-4,7) tényleg egyik jellemző tulajdonsága. Már a régi német bányászok Schwerspathnak nevezték; Werner is igy nevezi; a barit nevet Haüy adta. Hasadása miatt a gipsszel rokon ásványnak tartották. Báriumföld tartalmát legelőször Gahn (1745-1818) mutatta ki és utána Bergmann meg De Morveau (1781). zay Magyar Minderalogiájában ércmárvány néven (marmor metallicum) említi a S.-ot, mi főképen előfrdulási körülményét jelzi. Leggyakrabban ugyanis érctelepekben és kőzethasadékokban található. Akár érctelérekben, akár kőzethasadékokban teremjen, rendesen szép, rombos rendszerbeli táblás kristályokat és kristálycsoportokat alkot, melyeknek alakja a különféle termőhely szerint nagyon változó. Eddig vagy 60-féle egyszerü alakja és nagyon sokféle kombinációja ismeretes. A magyarországiak ugy szépségre, mint nagyságra nézve a többi előfordulások között különösen kiválnak. Alakjuk legfőképen rombos tábla. De nemcsak táblásan, hanem oszloposan is kristályosodik a S. Hazánkban Muzsajon (Bereg) timsókőben, Betléren (Gömör) pedig limonitban oszlop szerint van erősen megnyulva és megkülönböztetésül a táblástól és egyéb oszlopostól wolnyn nevet kapott (v. ö. Schmidt Sándor: A muzsaji wolnyn, Akad. Ért. 1879; Szécskay István: Kristálytani vizsgálatok a betléri wolnynon, Akad. Ért. 1876). A németek Stangenspathja szintén oszlopos S. De nemcsak kristályokban terem a S., hanem kristályos, különféle formáju halmazokban, konkréciókban és gömbökben, sőt cseppkövesen is (Derbyshire: Newhaven). Legérdekesebb és legnevezetesebb ezek közül az a sugarasan rostos, nagyon szálas szövetü baritféleség, mely kisebb-nagyobb gömbökben, gumókban Bologna mellett (Monte Paterno) található és bolognai pát (Bononia-kő) néven ismeretes. Tulajdonképen ez a legrégibben ismert S. Ezen észlelte legelőször V. Cascariolo bolognai cipész 1630. a baritnak ama nevezetes tulajdonságát, hogy a néapfénynek kitéve, a sötétben világítani képes, vagyis hogy foszforeszkál. Legerősebb a baritnak, illetőleg porának foszforeszkálása akkor, ha előbb tragantmézgával vagy tojásfehérjével izzítjuk s azután tesszük ki a fény hatásának. A héjas S.-féleség neve allomorfit (Schwarzburg hercegség: Unterwirbach). A ferdén héjas S. Freibergből (Szászország) a báriumszulfát melett egy kevés mészszulfátot is tartalmaz, azért mészbarit a neve. A S. ritkán tömötten és szemcsésen, de még öldesen is (Vesztfália: Kanstein) szokott előfordulni. Szine a S.-nak legközönségesebben sárga, de van fehér, szürkés, vereses, kékes, zöldes szinü is; tuóbbi két szinben ritkább. Igen jól hasad a véglap irányában. K. 3-3,5. Hazánkban nevezetes termőhelyei ércteléreken: Felsőbánya, Kapnikbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Offenbánya, Nagyág, Boica stb., kőzethasadékban pedig legfontosabb termőhelye Buda, hol különösen a Kis-Svábhegy nummulit mészkövének hasadékaiban fordult elő igen nagy mennyiségben. A budai S. rendesen sárga; a táblás kristályok legközönségesebben 2-3 cm. szélesek és 0,5 cm. vastagok, de vannak sokkal apróbbak is. Mint különös ritkaság fordult elő a várhegyi alagút márgájában is. Az alagút építésekor a nyugati részen feltárt laza márgarétegekben nagyobb üregekre bukkantak, melyeket finom agyag töltött ki és ebben az agyagban találtak szép szennyes-szürke szinü nagy S.-kristályokat. A legnagyobb hossza 70 mm., vastagsága 17 mm., súlya 140 g. Összesen 10 ilyen S.-ot találtak ott. (V. ö. Szabó József, Budapest geologiai tekintetben, Budapest 1879; Bernáth József, A budai S. veggyelemzése, Pest 1864, Kir. M. Termt. Közl. 1863-65; Braun Gyula, A budai hegyek ásványai, Budapest 1889.) Ugyancsak mészkő hasadékában találni a S.-ot Koppándnál (Torda mellett). A S.-ot báriumkészítmények előállítására használják, melyek az iparban fontos szerepet játszanak. Finomra őrlött porával gyakran hamisítják az ólomfehér-festéket; lisztbe, cukorba, sőt szappanba is szokták tenni, hogy ezek súlyát növeljék, mi természetesen hamisítás. Mesterségesen nagyban készítik a báriumszulfátot, az u. n. állandó fehért (blanc fix).
(barocentrum), valamely test S.-ja az a pnt, mely a test minden helyzeténél a nehézségi erő támadáspontjának tekinthetó. Minthogy a test súlya az egyes részecskék súlyainak eredője, azért az S. nem egyéb, mint e párhuzamos összetevő erők középpontja (l. Erők összetétele és szétbontása). Meghatározása azon elv alapján történhetik, hogy egy fonalon elfüggesztett test S.-ja a nyugalmi helyeztben mindig függőlegesen a felfüggesztés pontja alatt van. Elég tehát a testet egymás után két különböző pontjában felfüggesztenünk, hogy oly két egyenest nyerjünk, melyek metszéspontja a S.-ot adja. P. egy háromszögalaku lemeznek S.-ja az egyes csúcsokat az átellenes oldalak felező pontjaival összekötő egyenseknek metszéspontjába esik, feltévén, hogy a lemez mindenütt egyenlő vastag s ugyanegy anyagból való. Ha a lemez szabályos sokször- vagy köralaku, akkor a S. a geometriai középpontba esik. Egynemü anyagból való kockának v. gömbnek S.-ja szintén a test középpontjában van.
A S. összeesik az u. n. tömegközépponttal, mely a tömegnyomatékok számításánál szerepel. Egy pont tömegnyomatéka valamely síkra vonatkozólag ama pont tömegének és a síktól való merőleges távolságának szorzata. Valamely test tömegnyomatékát pedig az egyes pontok tömegnyomatékainak összege adja meg. A test tömegközéppontja az által van jellemzve, hogy benne képzelvén egyesítettnek a test egész tömegét, annak tömegnyomatéka bármely síkra vonatkozólag ugyanakkor, mint amilyen a tömegnek tényleges eloszlása mellett. A S. vagy tömegközéppont mozgása megtartásának elve értelmében valamely testnek vagy anyagi rendszernek S.-ja ugy mozog, mintha az egész tömeg benne volna egyesítve és minden külső erő közvetetlenül e pontra hatna, ellenbene pont gyorsulása független a test v. a rendszer egyes részeinek egymásra való hatásától.
l. Postai díjszabás.
(bány.), a lefejtett hasznosítható ásványok súlya szerint meghatározott munkabér.
l. Súlyhőmérő.
A szállítás végett átadott áruk súlyát vagy már a feladó fél tünteti föl a fuvarlevélben, vagy pedig kéri, hogy az a vasút által hivatalos mérlegelés alapján állapíttassék meg. Az első esetben a vasút utánmérlegelteti az árut és ha a kitüntetett súlynál nagyobbat állapít meg, a különbözetért, illetve az u. n. S.-ért a megállapított szállítási díjon kívűl még birságot is száímt. S. állhat elő még azon esetben is, ha p. egyes kocsik a kocsi hordképességét felülhaladó árumennyiséggel rakatnak meg.
0,5-7 kg. súlyu formált vasdarabból álló tornaszer, közepén marokkal átfogható hengerszára és mindkét végén egyforma nagyságu vasgolyó van. A S.-t párosan szokás használni. A S.-gyakorlatoknak fő célna, hogy a karok mozgásának helyes irányt adjon, vagyis a mozgások bizonytalanságát csökkentse. Éppen ezért csekély mérvü, esetleg fából készült S.-k a leánytornázásnál és a 7-10 éves fiugyermekek tornáztatásánál sikerrel alkalmaztatnak.
több város a német birodalomban; a jelentékenyebbek: 1. S. am Neckar, az ugyanily nevű járás és fürdő székhelye a Neckar völgyében, vasút mellett, (1890) 1939 lak., sótartalmu forrással és bőrcserzéssel. - 2. S. (Ober-S.), város Felső-Elzász elzász-lotaiai kerületben, termékeny vidéken, vasút mellett, (1890) 4436 lak., pamut- és selyemfonással, selyemszalagszövéssel és vasöntéssel.
latin állatnév uátn Sulzer János Henrik (1735-1814) svájci entomologus nevének rövidítése.