falu Merseburg porosz kerületben, 5 km.-nyire Torgautól, 770 lak., posta- és telefonhivatallal. A Torgauról elnevezett 1760 nov. 3-iki csatának ezt volt a középpontja, amelyben Nagy Frigyes a Daun vezérlete alatt álló osztrákokat megverte.
(franc. dépeche, ol. dispaccio), a külügyminisztérium s annak diplomáciai közegei között váltott hivatalos iratok, egy részről utasítások, más részről jelentések neve. A név a továbbítás rügősségétől ered. Innen S.-öknek nevezik általában a különös gyorsasággal, jelesül futárokkal továbbított hivatalos iratokat s általában a távirati tudósításokat.
1. politikai, tudományos és művészeti hirlap és melléklapja a Literaturai Csarnok vegyes tartalommal; 1840 jan. 2-től Pesten felváltva vasárnap és csütörtökön 4-rét 1 1/2 íves számokban Munkácsy János szerkesztése alatt indult meg; azonban a két lap pártoláshiány miatt még azon év dec. 29. megszünt. - 2. S., mint Magyarország alkotmányos kormányának hivatalos közlönye, 1860 dec. 1. a Budapesti Hirlap folytatásaként kezdette pályáját; szerkesztette Vértei Ernő, kiadta Emich Gusztáv Pesten; 1864 jul. 1. Kecskeméthy Aurél vette át a szerkesztést; azon év dec. 11-től pedig Bulyovszky Gyula; 1867 jan. 1-től ismét Kecskeméthy Aurél szerkesztette márc. 10-ig, mikor megszünt. A lap hivatalos és nem hivatalos rovatokon kívűl politikával is foglalkozott, közölt ezen irányban hazai és külföldi hireket; ezenkivül volt szépirodalmi s kritikai rovata s tárcája is. Folytatása a mai Budapesti Közlöny hivatalos lap.
a levegő vagy egyéb ágzok sűrüségének fokozása. Ezt különböző szerkezetü sűrítő gépekkel lehet eszközölni (l. Kompressziós szivattyu). Az elektromosság sűrüségét is lehet fokozni. Az erre való eszközök az elektromos sűrítők. L. Elektromosság, Lejdai palack, Franklin-féle tábla.
ha zárt térbe, p. üveg- vagy fémedénybe alkalmas készülékkel (kompressziós szivattyuval) levegőt préselünk, az edényben folyton sűrübbé lesz az elszárt levegő. A sűrítésnek az edény falainak erőssége és a szivattyu szerkezete vet végre gátat. Az ily S.-t ma már sokféle célra használják. Igy a hidak alapozási munkálatait a víz alá sülyesztett és S.-t tartalmazó vasszekrényekben végzik. Nagy városokban központi állomásokról nyilvános helyeken felállított órákat szabályoznak S. segélyével. Ugyanezen módon továbbítják a központi posta- és távirdahivatalokból a leveleket és táviratokat (pneumatikus posta). Párisban ma már virágzó vállalat áll fenn, mely központi telepéről számos kisiparos mótorát hajtja S.-vel. - Orvosi szempontból l. Belélegzési orvoslás.
1. a gőzgép kondenzátora (l. o.); 2. elektromos sűrítő (l. o.).
(franc. épaissage; ang. thickening vagy sizing materials). A szin- (kelme-) nyomásnál az oldott pácokat és festékeket S.-ekkel keverik, amelyek célja az, hogy az illető oldat a kelmén szét ne fusson, hogy a S. adta tapadósságuknál fogva ugy a mintára, valamitn a kelmére is ragadhasson. A S.-ek többnyire gummi- és keményítőfélék egyes fajaiból, valamint a különböző dextrinekből származnak. Ilyenek a búza-, a rizs-, a burgonya- és a tengerikeményítő, a búzaliszt, mely sikértartalmánál fogva jól sűrít, a dextrinek, u. m. a dextrin, dextringummi, gomme artificielle, léiogomme, gommeline blanche, gommeline jaune, gommeline brune, adragantine, gomme d'Alsace, light and dark British gum, calcined starch, amidon, amidon grillé stb., a különböző gummifélék, u. m. az arab gummi, a senegalgummi, a tragantgummi stb. Ide tartoznak még a fehérnyék közül a tojás- és a vérfehérnye, amelyek kiváló sajátsága az, hogy 72-75°C.-nál megalvadnak, a kazein, mely lúgos folyadékokban oldódik, az enyv és a gelatine. A S. megválogatásánál figyelembe vesszük első sorban azt, vajon nem okoz-e a sűrítendő anyagban nem óhajtott változást s általában véve, hogy a sűrítendő anyaggal teljesen összefér-e? V. ö. Persoz, L'impression des tissus és Sansone, The printing of cotton fabrics.
a térfogategységben foglalt tömeg mennyisége, vagyis az a viszony, mely valamely test tömege és térfogata közt fennáll. Ezt abszolút S.-nek is nevezik. Ha valamely test tömegét ugyanolyan térfogatu, 4 C.°-nyi lepárolt víz tömegéhez viszonyítjuk, a relativ S.-et kapjuk. Ha a tömeg helyett a súlyt viszonyítjuk a térfogathoz, a test fajsúlyát kapjuk. Ennek meghatározására többféle eljárás alkalmazható.
1. Szilárd testek fajsúlyát közvetlenül meg lehet kapni az általános súlyból, ha azt a térfogattal elosztjuk (gramm és cm3 vagy kg. és dm3). Ezen eljárás csak akkor ajánlatos, ha a test alakja olyan, hogy térfogata könnyen számítható. Ha a test alakja szabálytalan, először meghatározzuk súlyát a levegőn s aztán finom dróton belemerítjük a 4 C.°-nyi lepárolt vizbe. A látszólagos súlyveszteséggel, vagyis a test térfogatával megegyező víz súlyával elosztjuk az előbb talált súlyt és megkapjuk a relativ S.-et. Ha a test vizben oldható, akkor más folyadékba merítjük, melyben nem oldódik és melynek S.-e, és igy fajsúlya is ismeretes. A most leirt eljáráshoz az u. n. hidrosztatikai mérleget (l. o.) használják. Igen alkalmas módszer az u. n. piknométerrel való mérés. Ezt t. i. kis üveglombik (l. 1. ábra), melynek súlyát először üresen (illetve levegővel töltve), azután lepárolt vizzel megtöltve, pontosan meg kell határozni. Az üvegcse nyilása vékony csődarabkával van elzárva, melyen át a folyadék kifolyhatik. A meghatározandó szilárd testből néhány apró darabkát mérünk le s először a piknométer mellett helyezzük azokat a mérlegcsészére azután pedig a piknométer vizébe tesszük. Ekkor annyi víz folyik ki, amennyi a beledobott darabkák térfogatának megfelel. Az igy mutatkozó súlyveszteséggel osztjuk a darabkák általános súlyát s megkapjuk a fajsúlyt. Az u. n. Nicholson-féle areométer nem ad pontos eredményeket.
[ÁBRA] 1. ábra. Piknométer
2. Folyékony testek fajsúlyát a hidrosztatikai mérleggel ugy határozhatjuk meg, hogy finom drótra valamely üvegtestet, p. kénesővel megterhelt és elzárt kis csövecskét függesztünk s ennek súlyát megmérjük a levegőn, lepárolt vizbe és végre a meghatározandó folyadékba mártva. A két utóbbi esetben mutatkozó súlyveszteségek egyenlő térfogatu foyladéktömegek súlyát elosztjuk az egyenlő térfogatu vizével, megkapjuk a keresett fajsúlyt. A piknométerrel való méréskor a vizzel telt üvegcse súlyán kívűl meg kell határozni az üvegcse súlyát a kérdéses folyadékkal megtöltve. Ezzel ismét egyenlő térfogatu folyadékok vannak lemérve. Igen kényelmes a Mohr-féle mérleg használata. Ez t. i. olyan érzékeny mérleg (l. 2. ábra), melynek egyik oldalán serpenyő lóg, a másikon finom platinadróton függő zárt üvegcsövecske, mely kénesővel van részben töltve. Az üvegcsövecskét tartó mérlegkar 10 egyenlő részre van osztva; az osztáspontokra három drót-súlyocsak (l. az ábrán Pnél) tehető. Az egyik olyan súlyu, mint a mekkora az üvegtest súlyvesztesége vizben (rendesen 15o-nyi vizben), a másik kettő ennek tized-, illetve századrészét teszi. Ha az üvegtest 15o-nál olyan folyadékba merül, mely könnyebb a viznél és a mérleget a három drót-súlyocskával egyensúlyozzuk, a vonásoknál álló számok a keresett fajsúly három első tizedesjegyzét adják. Ha a folyadék nehezebb, mint a víz, akkor a 10-ik osztáspontnak megfelelő helyen (a mérlegkar végén) egy vagy két olyan drótot teszünk, mint a legnagyobbik. Ezen drótok száma a fajsúly számában a tizedes pont előtti (egész) jegyet adja. A további eljárás ugyanaz, mint az előbbi esetben.
[ÁBRA] 2. ábra. Mohr-féle mérleg.
Az u. n. közlekedő edények törvényéből is meg lehet kapni folyékony testek fajsúlyát. Ha p. két üvegcső alul csővel közlekedik (l. 3. ábrán) s az összekötő csőbe kénesőt öntünk, mely a két szárban egyenlő magasra emelkedik, akkor, ha az egyik szárba még más folyadékot öntünk, p. vizet, ez 13,6-szer oly magasan áll, mint a másik csőben a kéneső (az ac kénesőnivó fölött).
[ÁBRA] 3. ábra. Közlekedő edény.
A különböző fajsúlyu folyaékok magassága a közlekedő edényekben fordítva aránylik a fajsúlyokkal. Ez az elv van felhasználva a Musschenbroek-féle műszernél is (l. 4. ábrán). Ez ugyanis két üvegcsőből áll, melyek alul nyitottak és egy-egy folyadékot tartalmazó üvegcsébe merülnek. Fölül fémcső kapcsolja őket össze és ez még csappal zárható csövecskébe megy át. Ha ezen csövecskén szívunk, a két csőben a levegőt megritkítjuk s a külső légnyomás fölhajtja a folyadékokat. A csapot azután elzárjuk és miután az alsó csavarok segélyével a folyadékok felszinét a két üvegcsében egyenlő szintájra emeltük, leolvassuk a csövekben fölemelkedett folyadékoszlopok magasságát.
[ÁBRA] 4. ábra. Musschenbroek areométerje.
Ezek egyike víz, másika a kérdéses folyadék. Ha a vizoszlop magaságát a másikéval osztju, megkapjuka folyadék S.-ét. - 3. Gázok fajsúlyának meghatározására célszerü a Bunsen-féle készülék (l. 5. ábrán). Azon alapszik, hogy a gázok kiömlési sebességei a fajsúlyok négyzetgyökével fordítva arányosak, v. hogy a fajsúlyok ugy aránylanak, mint egyenlő térfogatu gázmennyiségek kiömlési idejének négyzetei. A gáz az AA üvegcsőben van, mely fölül vékony B csőbe megy át. Itt v-nél szűk nyilásu, vékony platinalemezke van beforrasztva; ezen áramlik ki a gáz, ha az s dugót elveszik. Míg a dugó a csőben van, az AA csövet oly mélyen merítik be az álló üvegedény (CC) kénesőjébe, hogy az üvegből való DD úszónak r hegye pontosan a kéneső felszinén legyen látható. Ha a dugót eltávolítják, a gáz kiáramlik és csak az időt kell megfigyelni, mely a dugó eltávolítása óta eltelik, míg az úszón alkalmazott t jel eléri a kéneső felszinét. Ha p. azt találták, hogy levegő és durranó gáz egyenlő térfogatai 117,6, illetve 75,5 mp. alatt áramlanak ki, a durranó gáz fajsúlya levegőre vonatkoztatva annyi, mint (75,6)2: (117,6)2 = 0,413.
[ÁBRA] 5. ábra. Bunsen készüléke gázok fajsúlyának meghatározására.
l. Areométer.
József, hirhedt württembergi pénzügyminiszter, zsidó, szül. Heidelbergában 1962., felakasztották 1738 febr. 4. A kereskedelemre adván magát, érintkezésbe lépett Károly Sándor württembergi herceggel, aki őt előbb pénzügyigazgatóvá, majd titkos tanácsossá, végül pedig miniszterré nevezte ki. S. ezen állásában saját embereivel töltötte be az összes magasabb állásokat, 11 millió hamis pénzt veretett, só-, bor- és dohány-monopoliumot hozott be, pénzért osztogatott kiváltságokat, sok zsidót telepített az országba és a népet különféle tartozásokkal sanyargatta. Mindezekért roppant elégületlenség támadt ellene, s a hercegnek 1737 márc. 12. történt halála után elfogatván, törvényszék elé került, gazságaiért börtönbe vettetett és egy külön e célra készült ketrecben felakasztatott. Életéről Hauff novellát (Jud Süss) irt. V. ö. Zimmermann, Jos. S. (Stuttgart 1874).