(Monte-Santo), a Velebit-hegység legmagasabb csúcsa (1753 m.) Lika-Krbava vármegye és Dalmácia határán, Gospié községtől DK-re, közel az Adriai-tengernek Canale della Montagna nevű csatornájához. A S. leginkább Raduc vagy Sveti-Rok községek felől mászható meg; tetjéről gyönyörü kilátás nyilik.
(ejtsd: szvetoszláv), horvát király (1000-1009), Drislav fivére, már bátyja életében a dalmát partok bánja és a horvát hajóhad parancsnoka volt. Drislav hősileg harcolt Velence ellen, hogy visszahódítsa tőle a dalmát városokat, de a nagyravágyó S. elárulta bátyját és a horvát ügyet s meghódolt Velencének, remélve, hogy ennek segítségével bátyját a tróntól megfoszthatja, hűségének zálogául fiát adta tuszul Velencének. Midőn trónra jutott, minden önállóságát elvesztette az ország, mert S. a keleti császárság helytartója és Velence alárendeltje maradt, mert barátja II. Urseolo Péter doge nagy befolyást gyakorolt rá. A horvátok e helyzetet nem tűrték s a trónra II. Kresimirt emelték (1009).
svávok (Suevi, Suebi), történeti elnevezése a germán népek egyik nagy csoportjának, melyben nemcsak hogy időről-időre más törzsek szerepelnek, de még a terület is változik, melyen a S. tanyát ütöttek. Tacitus őket tekinti egész keleti Germánia urainak, a Dunától egészen a Keleti-tengerig, Caesar tanyáikat a Rajna mentén keresi, ahol szerinte a sugambroktól s ubiaktól keletre laktak, míg a cheruskoktól a Bacenis nevű erdős hegység (a Harz-hegység nyugati része?). Mikor a rómaiak Kr. e. 123. a S.-kel megismerkedtek, az utóbbiak olyan félelmes tömeget alkottak, hogy Caesar őket tekintette a leghatalmasabb germán törzsnek. Az Árpád-kori magyar oklevelekben S. nevén az osztrákok szerepelnek. L. még Quádok.
község Varasd vármegye novimarofi j.-ban, (1891) 1135 horvát lak.
község Lika-Krbava vármegye otocaci j.-ban, (1891) 1918 horvát-szerb lak. S. környéke természeti szépségekben igen gazdag. A Gacska folyó (l. o.) itt több ágra szakadva hullámzik a Velebit-hegységen keresztül, majd a Svica-tóvá szélesedik, ezen alul a doljno-Svicka stiena sziklafaláig kanyarodik, ahol 10-12 ágra szakadva, 90 m. magas zuhatagot képez.
(tót eredetü szó a. m. tetves), amely nyelvünkben nagyon meghonosodott és szálló igévé lett. A S. léha, komolyan nem vehető, hiu ember, aki minden igazi hivatás nélkül mindenáron mennél többet akar szerepelni. Berczik Árpád a S.-ok c. vígjátékában a S.-ot gúnyolja. V. ö. Tóth Béla, Szájrul-szájra (Budapest 1895).
politikai község Pozsega vármegye bródi j.-ban, (1891) 342 horvát-szerb lak. Közelében a folyó partján határerőd áll.
politikai község Modrus-Fiume vármegye vojnići j.-ban, (1891) 1027 horvát-szerb lak.
(Szvánimir, Zvonimir), horvát király (1076-1089), VII. Gergely pápa támogatása mellett 1076. lépett a horvát trónra, kinek követei 1076 okt. 9. megkoronázták. A papság hathatós támogatása mellett a dalmát városok meghódoltak S.-nek, ki hálából hathatósan támogatta a pápát IV. Henrik német császár ellen. 1082. Karantániában kétszer győzelmet aratott a császárpárti seregeken, de a harmadik hadjáratban megverték, amikor is a horvátok kijelentették, hogy a pápa kedveért külföldi háborukban többé nem akarnak keveredni és S. kénytelen volt a néemtekkel békét kötni. 1083 után az ország békeségben élt s nagy jólétnek örvendett. Országlása utolsó éveiben Horvátország déli részén önálló szerb és horvát tartományok keletkeztek, melyek Horvátországra nézve veszélyesekké válhattak és S. mit sem tett megnyerésökért vagy meghódításuk végett.
politikai község Pozsega vármegye új-gradiskai j.-ban (1891) 1488 horvát-szerb lak.