(ang., ejtsd: szvampsz), mocsarak a Misszisszippi-völgyben s az északamerikai Egyesült-Államok keleti partvidékén.
Herman, hollandi festő, született Woerdenben 1600 körül, megh. Párisban 1655-ben. 1623. Párisban tartózkodott, onnan Olaszországba utazott, hosszu időt töltött Rómában, rövid időre meglátogatta szülőföldjét, azután Párisba költözött, hol 1653. a művészeti akadémia tagja lett. Két képe van a budapesti országos képtárban is, melyek közül az egyik egy égő város hatásos, mozgalmas képét adja (407. sz.), a másik (411. sz.) folyót átvezető hidat ábrázol. Finom rézkarcokat készített, melyek közül 116 maradt fönn.
v. Sunilda (Jordanes szerint), a német hősmondában Ermannrich király neje. Ermannrich gonosz tanácsadója, Bikki (Sibich) a királynál azzal vádolja, hogy házasságtörést követ el ennek fiával, Randverrel, amiért aztán a királynét négy paripa által széttépetik. Testvérei, Sörli és Hamdir megboszulják halálát és megölik Ermannrichot. Az északi forrásokban S. Sigurd és Gudrun leányaként szerepel.
(Hattyu-folyó), folyó Ausztrália délnyugati partvidékén. Két ágról ered, a többnyire kiszáradt Sós-folyóból és az Avonból; áttöri a Darling-hegyláncot, elfolyik Peth mellett és Freemantle mellett az Indiai-oceánba szakad. Gőzhajók Pethből a folyó torkolatáig közlekednek. A S.-ről nevezték el az 1829. alapított angol gyarmatot Hattyufolyó-gyarmatnak, amely azóta megnagyobbodott s Nyugat-Ausztráliának neveztetik.
(ejtsd: szvonszi, Abertawe), kikötőváros Glamorgan walesi grófsághban, 57 km.-nyire Cardifftől, a Bristol-öböl egyik ága a S.-i öböl mellett, a Tawe torkolatánál, vasutak mellett, (1891) 90,423 lakossal. A legfontosabb iparát a rézolvasztás és rézipar, amely már Erzsébet királynő idejéből való; egyéb iparágak: pléhedénykészítés, vas- és ólomolvasztás, acél-, mesterséges trágya-, vagongyártás és a kémiai ipar. Kikötője, amelyben három dock van, 19 ha.-nyi területü. 1893-ban ide érkezett 6145 hajó 1,3 millió tonna tartalommal. A behozatal fő cikkei: koksz, szurok, kátrány, különböző fémek, vas és acél, épületfa és gerendák, agyag, mindenféle pirit, só, liszt, gabona, burgonya, gyümölcs, eszparto, gyapju és faggyu; a kivitelé: kőszén (1893-ban 1,29 millió tonna), pléh és pléhedények (3,3 millió sterling font értékben), kémiai cikkek, ércek és acéláruk. A régi eredetü, de csak újabban felvirágzó városnak nagyobb modern épületei a városház (1846-ból) és Royal Institution of South Wales (1835-ből), amelyben egy szép könyvtár, geologiai, ásványtani, régészeti és természetrajzi muzeum van elhelyezve. Régibb épületek a Mária-templom a XIV. sz.-ból, a régi 1099-ből való erősségnek és a XIV. sz.-ban alapított Szt.-Dávid-kórháznak maradványai. S. gazdag kultur- és jótékonysági intézetekben. Szép, nyilvános parkjai együtt véve 40 ha.-nyi területet borítanak. V. ö. Woods. A complete and reliable guide to S. (London 1883).
(ang., ejtsd: szvanszkin), flanel-féle szövet.
Heléna, németalföldi költőnő, szül. Amsterdamban 1859 okt. 25. Brüsszelben, Mechelnben és amióta Frits lapidoth Iróhoz nőül ment (1893), Hágában élt. Első költeményeit francia nyelven irta, jelenleg a legkiválóbb ifju-holland lirikusokhoz tartozik. Művei: Blauwe Bloemen (Utrecht 1884); Beelden en Stemmen (Gent 1887); Sneeuwvlokken (Amsterdam 1888); Rouwviolen (u. o. 1889); Passiebloemen (u. o. 1891). Összes költeményei u. o. 1892. jelentek meg. Kis prózai vázlatait tartalmazza Kleine Schetsen c. könyve (Amsterdam 1893).
(ang., ejtsd: szvetting) a. m. verejték (rendszer), az ipari üzemnek az a módja, amelyben a vállalkozó vagy az egész munkát, vagy annak egyes részleteit alvállalkozóknak adja át külön kialkudottmunkabérért s ezek a gúnyosan sweatereknek (izzasztók) nevezett közvetítők aztán saját számlájukra a lehető legalacsonyabb munkabérek mellett készíttetik el az elvállalt munkát. Különösen a szabó- és a konfekció-iparban van a S. elterjedve és mindig csask nagy ipari centrumokban keletkezik. Élénken küzdenek ellene Angliában törvényhozási úton, Berlinben pedig társadalmi eszközökkel. Franciaországban marchandagenak nevezik e rendszert s már 1848. megtiltották annak gyakorlását, a rendelet azonban feledésbe ment s ma sem ritka ott a S.
Emánuel, svéd tudós és szektaalapító, szül. Stockholmban 1688 jan. 29., meghalt Londonban 1772 márc. 29-én. Atyja Swedberg Feszter skarzi püspök volt. Tanulmányait az upsalai egyetemen végezte s négy éven át Angliában, Hollandiában, Francia- és Németországban utazott. Visszatérvén hazájába, XII. Károly svéd király bányatanácsossá nevezte ki s mint katonai mérnök is több szolgálatot tett királyának. A család 1719. nemességet nyert s ekkor nyerte Swedberg helyett S. nevét. Ha S.-ot néha grófnak v. bárónak címezik, ez tévedés s onnan eredhet, mert a svéd nemesi parlamentnek tagja volt. Ezen időben erőműtani és közgazdaászati problemák fejtegetésével foglalkozott, algebrai rövid értekezéseket irt; 1724. felajánltatott neki az upsalai egyetemen a matematikiai tanszék, de amelyet nem fogadott el. Majd elhagyván e nemü tanulmányait, 11 évig hallgatott s hivatala kötelességeinek teljesítésére s a bányászat és fémolvasztás rendszerének tudományos megiréséra s a teremtés kezdete elméletének megállapítására szentelte életét. Ezen tanulmányainak eredménye Opera philosophica et mineralia (1734) c. műve. Ezen munkáját ugyanezen évben követte egy másik a Végtelenről és a teremtés végokáról, a lélek és test közötti összeköttetésről, melyben a lelket mint lényegében véve a nappal ugyanazon egy anyagot tünteti föl. Ugyanezen kérdéssel foglalkoznak Oeconomia regni animalis (2 kötetben 1741) és Regnum animale (be nem fejezve, 3 köt., 1744-45) művei is. 1747. lemondott bányatanácsosi állásáról, hogy látnoki hivatásának élhessen. Ezen új minőségében Arcana coelestia c. 1756. Londonban kiadott művében lépett először a világ elé. Szól ebben és pedig mindenütt a legmélyebb miszticizmussal, a szentirásról, melyet miden betüjében és pontocskájában szentnek tart; Jézus Krisztusról, ki testi alakot öltött magára; a Szentlélek nem más, mint a megváltott emberiség kifolyása; az egyház a mult században végére jutott és S. 1757. látta az utolsó ítéletet a lelkek világában. Ekkor egy új világ nyilott meg, melyet a Jelenések könyvében levő Uj-Jeruzsálem jelez, melynek előhirnöke ő s tanai az ő irataiban találhatók fel. S. különösségeihez tartozott annak hirdetése is, hogy ő több, már régen elhalt nevezetes emberrel, Dávid királlyal, Pál apostollal, XIV. Lajos francia királlyal összeköttetésben áll, és míg amazokat az elkárhozottak, ezt a boldog szentek között találta föl. Nemcsak a földről, hanem a holdról és a bolygókról való lelkekkel is összeköttetésben volt ő. Érdekes az életről való tanítása is. Szerinte egyedül Isten él; halott az egész teremtés, halott az ember, s ezeknek látszólagos élete nem más, mint Istennek bennök való jelenléte. S. nem akart külön felekezetet alakítani. Mikor azt hirdette, hogy a keresztény egyház végére jutott, abban reménykedett, hogy a pogányok között új egyház fog alakulni, de későbben ezen reménye hirdetésével felhagyott, a swedenborgiánusok, vagy amint ők magokat nevezni szokták a «Jelenések könyvében jelzett új Jeruzsálem új egyháza», 1788. szervezkedtek önálló testületté. S. teologiai iratait a mennyországból jött kijelentéseknek tartják. Számuk sohasem emelkedett nagyra. Nagy-Britanniában 4000 léleknél kevéssel vannak többen s körülbelül ugyanannyian lehetnek az északamerikai Egyesült-Államokban is. Szétszórva és csekély számmal találhatók még swedenborgiánusok Francia-, Német-, Svéd- és Oroszországban. 1810. szerveztetett S. iratainak nyomatására és terjesztésére egy S.-társulat, melynek Londonban saját háza és mintegy 200 font sterling évi jövedelme van.
l. Swedenborg.