(állat), az éneklő madarak fülemülefélék családja.
(ásv.), l. Szilvin.
1. Jakab (Dubois), francia anatomus, szül. Louvillyben (Amiens mellett) 1478., megh. Párisban 1555 jan. 14. Tanulmányait Párisban evégezvén, az ottani egyetemen a boncolástan tanára lett. Számos felfedezést és találmányt köszönhet neki az anatomia. Művei Opera medica (Genf 1630) c. jelentek meg. - 2. S. (de la Boë) Ferenc, l. Jatrokémia.
l. Életközösség.
l. Hitvallás és Szimbolum.
l. Somogyi (2).
l. Szimmachia.
Kr. u. II. sz.-ban élt szamaritánus, ki később a zsidó s talán a keresztény hitre tért át. Az ó-testamentumot görögra fordította.
Quintus Aurelius, római iró; tekintélyes családból származott és a köztéren Theodosius korában mondhatni fényes pályát futott meg. 384. városi prefektus lett, 391. konzul, e mellett azonban igazi tevékenységét az irodalmi munkásságnak szentelte. Korának ízléséhez képest elég szerencsével művelte a levélprózát; tiz könyv levelet hagyott hátra, melyek közül a tizedikben a császárokkal való levelezését állította össze. Irt aztán dicsbeszédeket és szenátusi szónoklatait is irásba foglalta; amazokból három maradt meg (I. Valentinianus és Gratianus tiszteletére), emezekből hat beszédnek töredékei. Ugy ezek, mint prefektusi jelentései (relationes) kortörténetileg rendkivül becsesek, az utóbbiak közül az, mely a Victoria-oltárnak a szenátus tanácstermében való felállítását sürgette, épenséggel korszakalkotó, mert Róma régi isteneinek érdekében szállott síkra és felidézte Ambrosius és Prudentius egyházatyák örökbecsü vitairatait. Műveinek legjobb teljes kiadása a Seeck-féle (Berlin 1883), életrajzi tanulmányt Morin irt róla (Páris 1847). A teljes irodalmat adja Teuffel, Geschichte der römischen Litteratur (5. kiad. 425. fej.).
Coelius, római pápa (498-514). Nevét az 502-iki zsinat tette nevezetessé, mely az ő kezdeményezésére a laikusok beavatkozását a római egyház ügyeibe élesen elitélte.