György, esztergomi érsek, szül. 1595 táján szegény nemes szülőktől, megh. Litovicán (Morva) 1685 jan. 14. Alsóbb iskoláit Nagyszombatban, a teologiát Rómában végezte. 1627. hazájába visszatérvén, csakhamar 1635. szempci plébános és esztergomi kanonok, majd címzetes prépost, 1638. földvári apát, 1644. bozóki prépost és u. a. évi aug. 5. veszprémi, 1648 ápr. 18-án nyitrai püspök és a magyar kancellária elnöke. 1657. mint érsek a nyitrai üspökség megtartásával a kalocsai érseki megyét is kormányozta. Ezenkivül több vármegye főispánja és királyi belső tanácsos is volt. 1666 jan. 15. esztergomi érsek és hercegprimás, 1667. Magyarország királyi helytartója. E magas állásában találták őt ama válságos események, melyeket Lipót kormányának a magyar alkotmány és az ország érdekei ellen elkövetett sérelmei előidéztek. Sz. bár tántoríthatatlan híve volt az uralkodóháznak, szintén részt vett a Wesselényiek és Zrinyiek tanácskozásaiban, melyek az ország bajainak orvoslásával foglalkoztak. Midőn azonban Wesselényi halála után az elégületlenek erőszakos eszközökhöz kivántak nyulni, Sz. visszavonult. Az összeesküvés felfedezése és fejeinek kivégeztetése után Sz. befolyását az udvarnál arra használta fel, hogy az alkotmánynak célba vett felforgatását megakadályozza, és békés kiegyenlítést hozzon létre. Ez alatt főpásztori burgalma és bőkezü alapítványai által is kitüntette magát. 1678. új papnöveldét és nemesi finöveldét létesített Nagyszombatban. Pozsonyban megtelepítette az irgalmasok rendjét, a pozsonyvármegyei Szt.-Györgyön a piaristákat; Budán a karmelitáknak, Szakolcán, Lőcsén és Zsolnán a jezsuitáknak alapított rendházakat. 1682. nemzeti zsinatot tartott. Végrendeletében kifejezett kivánsága szerint Mária-Cellben temették el. Irodalommal is foglalkozott. Rómában létekor kiadott néhány latin iratot és versezetet; egyebek között hittudori lételeit, melyek vitatására Rómában vállalkozott s pártfogójának és érsekének Pázmány Péternek ajánlotta. Számos főpásztori levelein és szentbeszédein kívűl magyarul egy jeles énekeskönyvet adott ki, mely először 1672-ben Istenes énekek címen nagy 4-rétü kiadásban Nagyszombatban látott napvilágot s azontúl több kiadást ért. Neve alatt megjelentek továbbá: Acta et decreta Synodi Dioecesanae, Strigoniensis 1629. (Nagyszombat 1667); Officia cum Propriis PP. R. Hung. (u. o. 1680); Rituale Strigoniense (u. o. 1682); Edictum adversus declarationem Gallicanam. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka és Szt.-István-társulat Encycl. (XIII., 101-102).
1. (Breitenbrunn, szolosnica), kisközség Pozsony vármegye malackai járásában, (1891) 1270 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Sz. (Breitenbrunn), angyközség Sopron vármegye kismartoni j.-ban, (1891) 1372 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Igen csinos, városias szinezetü község, melynek fő terén nagy torony, a hajdan pellengérül szolgált Pranger áll, állítólag hazánk legnagyobb pellengére.
(növ.) a. m. balzsammenta (l. o.).
Adorján, a budavári Hentzi-szobor merénylője, szül. Nagyváradon 1858 máj. 20-án. Katonai pályára lépett. Megnősülve, elhagyta a katonai pályát s telekkönyvi, majd vasúti hivatalnok lett. 1893. alapította az Ellenzéki Arcképcsarnok címü vállalatot s az Olvasd c. radikális irányu időszaki lapot. Hirlapi biztosíték nélkül való politizálásért hat havi fogházra itélték s lapját a törvényszék betiltotta. 1895 márc. 31. éjjelén dinamit-merényletet kisérelt meg a budavári Hentzi-szobor ellen. Külföldre menekült, de Annemasse francia határszéli városban a genfi osztrák-magyar konzul megkeresésére eltartóztatták, azonban Trarieux francia igazságügyminiszter szabadon bocsátotta. Ekkor Angliába ment, majd ismét visszatért Franciaországba. Ekkor újra elfogták s közbűntény (sikkasztás) miatt három havi fogház elszenvedésére a magyar hatóságoknak kiadták azzal a kikötéssel, hogy a Hentzi-szobor ellen elkövetett merénylete miatt bántódása ne történjék. Büntetésének kiállása óta külföldön él.
valamely sávnak szélessége, hosszuságára merőleg kiterjedése. A geográfiában valamely hely földrajzi Sz.-e (északi és déli Sz.) e hely délkörének az a része, mely az egyenlítő és az illető hely közé esik. A csillagászatban valamely csillag Sz.-e alatt az illető csillagon keresztül az ekliptikára merőlegesen húzott legnagyobb körnek (Sz.-i kör) a csillag és az ekliptika közé eső ívét értjük. L. Helymeghatározás és Ég.
l. Szélesség.
László (felsőszelestei), lirikus és népies költő, szül. Urai-Újfaluban (Vas) 1821 szept. 11., megh. Budapesten 1875 szept. 7. Vagyonos nemes szülők gyermeke volt, Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrön tanult, Pesten ügyvédi vizsgálatot tett s egy ideig a pinkafői uradalom ügyésze volt. Oklevelét azonban nem igen használta, szivesebben foglalkozott az irodalommal és a politikával. Már 21 éves korában egész kötetet adott ki Érzelemvirágok (Kőszeg 1842) címen. A közéletben is részt vett, 1844. vármegyéjében mint a szabadelvü ellenzéknek egyik szónoka szerepelt. 1845. Iklan-Berénybe (Sopron) tette át lakását. 1851. ismét Vas vármegyében, Ivánfára tért vissza a Kemenes vidékére s kiadta Összes költeményeit (2 köt., 1856). Majd Petőfi hatása alatt népies dalokat irt speciális vasvármegyei szinezettel. Első ilynemü kötete, a Kemenesi cimbalom 1853. jelent meg s már 1854. új kiadást ért; költői ereje és termékenysége ez irányban a Falu pacsirtája c. kötetben érte el tetőpontját (1854., másodszor 1856.). Több dala a nép ajkára is átment. Sz. e dalaival egyik legnevezetesebb képviselője az 50-es évekbeli u. n. tájköltészetnek. Midőn neje Igmándy Magdolna, hires szépség, ki verseivel szintén föl-föllépett keresztneve alatt a Holgyfutárban, 1854 jul. 10. meghalt, Sz. Pestre tette át lakását és 1856-ban megalapította a Szépirodalmi Közlönyt, mely körül jeles irókat csoportosított. Ekkor adta ki újabb költeményeit Tündérvilág c. és Összes költeményei második kötetét. Ezt követték: Huszárok könyve (Pest 1858) és Pásztorórák (u. o. 1859). Hőskölteményt is irt Hunyadi Mátyásról (nem jelent meg); szerkesztette a Szépirodalmi Albumot 1858. és fordított egy regényt Jamestől: Az utolsó tündérnő címüt. Verseket és vegyes prózai cikkeket nagy számmal irt az 50-es évek lapjaiba. 1860. Vas vármegye főjegyzőjévé, 1861. országgyülési képviselővé választották. A provizorium ismét a magánéletbe szorította vissza. Ismét Pestre jött és politikai cikkeket irt. 1864 márc. 15. egy kiterjedt politikai összeesküvés gyanuja miatt elfogták, az Újépületbe zárták, majd Olmützbe, Theresienstadtba vitték és csak 1867. a magyar kormány közbevetésére bocsátották szabadon. E fogság gyümölcse volt Egy rab álmai c. költeményes műve (Pest 1867). Választókerülete ismét képviselőül küldte fel s a többi országgyülésen is képviselő maradt. Eötvös József báró miniszter Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki; e hivatalát is buzgón vitte, de Pauler alatt mint képviselő birálat tárgyává tevén a minisztérium erélytelenségét, e miatt Paulerrel összeütközésbe került és lemondott tanfelügyelői állásáról. Ezután ismét számos költeményt irt és cikkeket a Pesti Naplóba. Három évvel halála előtt a még mindig daliás férfiu újra nősült és csendes magányban élt. V. ö. Szász Károly, Vasárnapi Újság (1875. évf., 28. sz.); Récsei Viktor, Figyelő (23.).
(Seleukeia), több ókori város neve, melyet többnyire I. Seleukos (l. o.) alapított. Kiválóbbak: 1. Sz., a Tigris mellett, igazabban egy csatorna mentén, mely az Eufrát vizének egy részét a Tigrisbe vezette. Ezáltal a keleti kereskedelmi utaknak egyik gócpontjává lett. Bástyái és körfalai harcászatilag annyira erőssé tették, hogy a parthusok rohamának teljes hét éven át volt képes ellentállni. Titus császár korában 600,000 lakosa volt. Kr. u. 116. Traján büntetésül egy lázadásért részben elhamvasztotta, megmaradt részei pedig L. Verus parthus háborujában pusztultak el. Egy ideig volt aztán még másodvirága, de ezt teljes hanyatlás követte. - 2. sz., a Kalikadnosz mellett, Kilikiában jelentékeny hellén kulturélettel (itt született Athenaios irodalomtörténetiró és Xenarchos bölcselő), most Szelefkeh, közel ahhoz a helyhez, ahol Rőtszakállu Frigyes a Szelef vizébe fuladt. - 3. Sz., jelentékeny város Margiana persa tartományban. Eredetileg Nagy Sándor alapította Alexandria néven, majd Autiocheia Margiane néven virágzott addit, amig a barbárok le nem rombolták; akkor I. Seleukos fia, Antiochos újból fölépítette és atyja emlékére igy nevezte el. Itt tartották fogva azokat a rómaiakat, akik Crassus veresége alkalmával parthus kézbe kerültek.
ókori dinasztia Sziriában, melynek tagjai különböző melléknevekkel mind a Seleukos (l. o.) nevet viselték.
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai alsó j.-ban, (1891) 2367 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Határában számos régiség került napfényre.