a malmok ama faja, melynél a szél erejét használják fel a kő hajtására. Az őrlőjárat a hajtószerkezettel együtt többnyire toronyszerü fa- vagy kőépületben van elhelyezve, süvegalaku tetőből nyulik ki a szélkerék 4-6 sugaras vitorlás lapáttal. Legrégibb szerkezetü szélmalmoknál a szélkerék az egész hozzá tartozó épülettel együtt függőleges tengely körül volt elforgatható, mi által a szélkereket a szél irányába lehetett állítani. Az ily szerkezetü szélmalmokat általánosan német vagy bakos Sz.-nak nevezték s ezek már 1040 körül ismeretesek voltak. Jóval később (1650 körül) kezdett elterjedni a hollandi vagy tornyos Sz., hol maga a főépület szilárd és csak a födele forgatható el a szélkerékkel együtt. A javítások mellett, melyeket rajtuk újabb időben főleg az angolok eszközöltek, szélirányába való beállíthatóság, sebességük szabályozása tekintetében, a szélmalmok előnyösen nem használhatók, amennyiben munkabirásukhoz képest felállításuk költséges. Alföldünkön még sokat látni, téglából való tornyos épülettel s elforgatható tetővel, de nem versenyezhetvén a gőzmalmokkal, számuk évről évre fogy.
a szél erősségének v. a légáramlás sebességének mérésére szolgáló műszer, l. Anemográf és Anemométer.
v. szélkerék, a mozgó levegő erejének hasznosítására szolgáló szerkezet. A szél erejének hasznosítására irányuló törekvés már régen megvolt az emberekben s megvan ma is, amennyiben ingyen és korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, csakhogy nem folytonosan, nem egy irányban s nem egyenlő sebességgel. Egy évben egyes vidékek szerint átlag 150-180 nap van olyan, mely napokon a szél erejét hasznosítani lehet; a szél sebessége pedig, mellyel egyenes arányban változik annak nyomása, 0-40 m. között ingadozik, leggyakrabban 3-4 m. A sebesség és nyomás adatait a következő táblázat adja:
|
A szél megjelölése |
Sebesség másodpercenkint m.-ben |
Nyomás pro m2 kg.-ban |
|
Mérsékelt |
2,5 |
0,76 |
|
Friss |
4,7 |
1,64 |
|
Élénk (szélmótoroknak) |
6,9 |
5,58 |
|
Erős |
12,6 |
18,80 |
|
Vihar |
25,1 |
74,60 |
|
Szélvész |
40,8 |
197.- |
A Sz. szerkezetére nézve három csoportot lehet megkülönböztetni: 1. Szélkerék szárnyakkal, mely a szélmalmok (l. o.) hajtószerkezete. 2. Szélturbinák függőleges tengellyel, hol a szárnyak hengeres köpeny alakjában vannak a tengely körül elrendezve. Hogy a kerék egyáltalában forgásba jőjjön, a szélnek a vele szemben álló kerekek felére szabad csak hatni. Ezt többé-kevésbé tökéletes szerkezetekkel érik el, újabban a radiálturbináknál alkalmazott vezetőkészülékhez hasonlóan, mely vezetéket nagy méretü széllapáttal irányítanak. Nagyobb erőkifejtéshez nagy méreteket igényel. Gyakorlati céloknak ma leginkább megfelelnek a 3. tárcsás szélkerekek, melyeket újabb időben az amerikaiak fejlesztettek ki. Köralaku tárcsa, melyet sűrün és ferdén egymás mellé helyezett lemezek alkotnak (l. az ábrát). Csak közepén van kis szabad tér, körülbelül az átmérő egyharmad részéig, mely a szélnek szabad elvonulását megengedi. A nyomóerő beleütközvén a ferde lapokba, egyik lomponensével a kerék forgását idézi elő. Aránylag nagy méretü széllapát, melynek síkja merőleges a tárcsa síkjára, beállítja az utóbbit, ugy hogy a szél kövzetlenül a tárcsát találja. A szélkereket megfelelő szabályzó készülék önműködőleg beállítja a szél erősségéhez képest. Erről a szabályozásről csak annyit jegyzünk meg, hogy ezt a szélkeréken levő és körülforgó súlyok centrifugális ereje végzi, mely súlyokat rendes fordulatszámnál nyugvó emeltyüsúly tartja egyensúlyban. A Halladay-rendszerü elterjedt szélkerék 6-8 vagy több síkra, u. n. vitorlákra oszlik, mely részek mindegyike a kerék síkjában elhelyezett csapok körül elforoghat, ugy hogy erős szélnél a vitorlák a nagy forgási sebesség következtében síkjukból kifordulnak és a széllel parallel állást foglalnak el. Az éclipse-rendszernél a szélkerék részei nem mozgathatók, hanem kikapcsoló lapát van alkalmazva a szélkerék oldalán, mely nagy szélnél a kereket a kormánylapáthoz képest elforgatja, ugy hogy annak csak vetületi része áll a szél irányában. Valamennyi szerkezetnél a tengely csapágyai forgó asztalra vannak elhelyezve, mely egyszersmind a széllapát gerincét s a szabályzó szerkezetet hordja. A szélkerekek elrendezésénél tekintettel kell lenni a hajtandó munkagépre. Ha ugyanis dugattyus szivattyut akarunk hajtatni, akkor a főtengelyt görbítéssel látjuk el s közvetlen kapcsoljuk a dugattyurudazattal, ha pedig forgó mozgásra van szükség, utóbbi fogaskerékáttevéssel eszközölhető. A szélkerekek vizszivattyuzásra, öntözéshez, viztelepítéshez beváltak, gazdasági munkagépek hajtására legfeljebb mint kisegítő mótorok használhatók.
[ÁBRA] Leffel-féle szélkerék kikapcsoló lapáttal.
színes pamutszövetből készült, különféle, leginkább azonban tölcséralaku kis lobogó, mely egy pálcikára erősítve, az árboc ormára felhúzatik és ott a szél irányába lebeg. Nem tévesztendő össze az árbocszalaggal (l. o.).
(ném Beiliegen; ol. stare alla cappa; ang. to try), tengerészeti műnyelven vitorlás hajónak viharos időben v. erős szélben oly módon való kormányzása, hogy az élbe fékezett és sűrün fogásolt, tehát kis felületü vitorlák még a szél által duzzasztatnak ugyan, de miután a szél elülről nagyon éles szögben éri a vitorlafelületet, a hajó alig fut előre, hanem amennyire lehet helyben marad. Az ily vitorlázást viharos időben vagy pedig akkor használják, ha erős ellenszél miatt a hajó lavirozás mellett céljának elérésében semmit sem nyer, horgonyt vetni pedig nem lehet.
(orosz), olyan falu, melyben templom van, megkülönböztetésül a derevnjától (l. o.).
igy nevezik a fizetés hiányamiatt felvett váltó-óvást akkor, ha az óvatolt személy (elfogadó, névbecsülő, telepes) feltalálható nem volt.
v. metsző (secans), egy görbe vonal két pontján keresztül húzott egyenes.
kisközség Nyitra vármegye vágsellyei j.-ban (1891) 1671 magyar lak.
l. Szélcsőpuska.