a parlamenti s általában a nyilvános életben a parlament, a közgyülés valamely tagja ellen más tag részéről intézett személyes megtámadás megjelölésére használt kifejezés. A magyar parlament házszabályai szerint szót kérhetnek bármikor azok, kik személyes megtámadásra válaszolni (tehát Sz.-ben felszólalni) akarnak.
az asztronomiai megfigyelési művészetben azon időkülönbség, mellyel valamely jelenség bekövetkezését tényleges beálltánál előbb v. később percipiáljuk. Átvitt értelemben azután nemcsak idő-, hanem más mérésekre is alkalmazható. L. Kiegyenlítő számítás.
közhivatalnokok személyi viszonyai, képzettségük stb. fölött az illetékes felsőbbségnél vezetett kimutatások.
a hitelezésnek az a faja, amelynél a kölcösn biztosítékát a hitelező az adós személyében, fizetési, illetőleg kereseti képességében találja. Igen nagy szerepet játszik e kölcsönügyleteknél a bizalom s éppen ezért nagyon fontos a hitelezőre nézve az, hogy az adós egyénisége felől alapos tájékozást szerezhessen. Erre szolgálnak a hitelképesség és megbizhatóság dolgában szokásos információk, referenciák, amelyek megszerzésével az újabb időben külön tudakozó intézetek s irodák foglalkoznak. A Sz. nagyon sokszor a fogyasztás szolgálatában áll s ebben nagy gazdasági veszedelem rejlik, mert egyfelől improduktiv befektetésekre nyujt alkalmat, másfelől ez szolgáltatja a legelrejtettebb és egyáltalában nem üldözhető, sőt alig bizonyítható eseteit az uzsorának. A Sz. kamatlábja rendesen magasabb a dologi hitel kamatlábjánál, mert az előbbi esetben a kamatnak kockázati eleme tetemesen nagyobb. E kockázat viselésére újabb időben a biztosítási üzlet vállalkozik s meghatározott díjfizetés ellenében viseli a Sz.-ből eredő károkat.
adományozása a katonaságnál kizárólagosan a király elhatározásának van fentartva, s ha más rendelkezés nincs, élethossziglan adományozottnak tekintendő.
l. Személy.
A római jog nyomán, már Gajus és Justinianus institucióiban elfogadott rendszer szerint, a régibb elmélet a magánjogot három szakra osztotta: Sz. (jus personarum), dologjog (jus rerum) és keresetjog (jus actionum). Igy a HK. 1 R. 1. c. is. Ezt a rendszert követi az osztrák polgári törvénykönyv is, mely a bevezető intézkedések után a törvény anyagát három részre osztja: a Sz.-ról, a dologi jogról és ezek közös meghatározásairól szóló részre. Az első rész a személyekre, a személyes tulajdonságok és viszonyokra vonatkozó jogokon kívűl tárgyalja a házassági jogot és a családjogot (szülők és gyermekek közti viszonyt, gyámságot és a gondnokságot); a második rész két főszakra oszlik, melyeknek elseje a dologbani jogokról szól, melyekhez az örökjogot is számítja, másodika a dologhozi jogokról, mely a szerződésekre általában, a szerződések egyes fajaira és a kártérítésre vonatkozó szabályokat tárgyalja. A harmadik rész tárgyait tevő szabályok a jogok és kötelezettségek megerősítésére (p. kezesség), átváltoztatására (p. újítás, engedmény), megszüntetésére (p. fizetés) és végül az elévülés és elbirtoklásra vonatkoznak. Ezzel ellentétben a későbbi irók általános és különös részt különböztetnek meg s a hármas felosztást némelyek, az általános részben megtartva, a különös részt: vagyonjogra, kötelmi jogra, családi jogra és örökjogra osztják, mások más, de lényegileg erre támaszkodó felosztásokat követnek.
Miután a szállított szeméyek számának egyszerü kitüntetése nem tekinthető a szállítás nagyságának mértékéül, mivel ez a szállítás hosszától is függ, azért a szállítás nagyságát rendesen Sz.-ekben fejezik ki, ami nem egyéb, mint az utasok által megtett kilométerek összessége.
vagy testmotozás, rendőrségi feladat, melyet a rendőrség birói felhivás nélkül csak az esetben foganatosíthat, ha veszély van a késedelemben, vagy oly egyénről van szó, ki a rendőrség előtt mint szokásos tolvaj vagy orgazda ismeretes. A Sz.-t ez esetben a főkapitány vagy helyettese rendeli el és az eredmény az illetékes biróságnak 24 óra alatt tudomására hozandó. L. még Házkutatás.
A személyek tulajdonnevei közt megkülönböztetjük a keresztnevet (l. o.) vagy szorosabb értelemben vett személynevet, melyet valaki a keresztségben kap, továbbá a vezetéknevet vagy családnevet, melyet nálunk a keresztnév elé, más nyelvekben a keresztnév után szoktak tenni, és a birtoknevet, mely azonos a nemesek predikátumával (l. Nemesi előnév és Névmagyarosítás). Fő munka a névtanra (onomatologia) Pott-tól (Die Personennamen, 2. kiad. 1859). Legtartalmasabb népszerü munka: Kleinpaul R., menschen- und Völkernamen (Lipcse 1885). A magyar nevekről a legfontosabb értekezések a Magyar Nyelvőr, Ehnographia, Turul, Századok c. folyóiratokban találhatók. Teljes összegyüjtésükre első kisérlet: Kubinyi, Nomenclatura Hungarorum antiquorum (1. füz., Budapest 1892).