(növ.), l. Gyopár és Papirvirág.
Péter Petrovics, orosz geografus, szül. Péterváron 1827. Szülővárosában és Berlinben tanult. 1857-58. beutazta Dzungariát és Közép-Ázsiát, s ő volt az első, aki Thian-San-hegységbe hatolt. Sz. mint a pétervári földrajzi társaság tagja és a statisztikai bizottság elnöke is nagy tevékenységet fejtett ki. 1859-61. a parasztok felszabadítására alakult bizottságnak is tagja volt. Utazásait Petermann: Geographische Mitteilungen-jeiben irta meg (1858). Egyéb művei: Az orosz birodalom földrajzi-statisztikai szótára (oroszul, 5 kötet, Pétervár 1863-85); A festői Oroszország (oroszul, 1-3, 9-11 kötet, u. o. 1881-85).
város Garbieh alsóegyiptomi tartományban, a Nilus damiettai ága és vasút mellett, mintegy 11,000 lak., pamuttermeléssel. Ennek helyén volt az antik Sebennytus, a 30-ik benszülött egyiptomi dinasztia (Kr. e. 378-345.) székhelye. Romjai jelentéktelenek.
l. Szegmen.
Mihály, egyházi iró, kat. áldozópap, szül. Nagy-Mizdón (Vas) 1829 okt. 16. Középiskoláit Szombathelyen kezdette és Pécsen fejezte be. A szabadságharc lezajlása után Pécsen papnövendék lett és u. o. végezte a teologiát. Pappá szentelték 1854. Mint káplán 10 évig működött, 1864. Nakon (Tolna), 1875. Regölyön plébános, később pápai káplán. Irodalmi munkássága: Kapossy György (l. o.) kántortanítóval kiadta a Római katolikus egyházi énekek cimü művet melybe körülbelül 600, részint fordított himnuszt, részint eredeti egyházi népéneket irt. 1884. Wajdits Gyula szakadáti plébánossal megindította A szent család naptárát, mely manap is széles elterjedésnek örvend. E naptár és más műveinek jövedelméből és több jótevő segélyével Regölyön nőzárdát épített, melyet az irgalmas nővérek vezetnek. 1893. megindította A szent család kis követe c. havi vallásos folyóiratot, melybe számos cikket irt az általa meglátogatott kegy- és szenthelyekről. További művei: Szenvedés helyek; Misszió beszédek; e kettő később e címen: Örök igazságok; Szent József tisztelete (imakönyv); Hunnia ezredéves öröme; Magyar nép fogadalma stb.
-hegység (Szemenik), tágabb értelemben Sz.-Plesuva, a délmagyarországi hegyvidék egyik nagy csoportja, Krassó-Szörény vármegyében, egyrészt a Temes és Néra völgye, másrészt a Berzava és Karas völgyei közt terül el; a Néra völgye (Almásvölgy) az Almás-hegységtől, a Néra és Béla közti nyereg a Szretinye-hegységtől, a Temes és Béla völgye és a kettő közti Porta orientalis hágó (515 m.) a Godján-Szárkohegységtől választja el. A hegység fő tömege É-ról D-re húzódik, egészben véve szélesre terülő hát, gömbölyded kúpokkal, de aránylag meredek lejtőkkel és mélyre bevágódott kacskaós völgyekkel. Legmagasabb csúcsa a Sz. (1447 méter), melynek DK-i tövében a Temes folyó ered, míg tőle DNy-ra a Nagy-Sasfürdő név alatt ismeretes s gyógytó erő hirében álló kis tó van, melyhez a vidék oláh lakossága jul. 6. és aug. 1. egy pap vezetése alatt elzarándokol és éjjel benne megfürdik; a Sz. hegységhez D. felől a Piátra-Negyei (Nedjei, 1438 m.) csatlakozik, melyen a Kis-Sas-fürdő van, ehhez a Muntye (1359 m.), mely Csiklova és Bozovics közt emelkedik. Bányászatánál fogva nevezetes a Sz.-hegységhez Ny. felől csatlakozó Délmagyar-Érchegység (l. Érchegység, 1) és az ettől É-ra elterülő Dognácskai hegység (l. o.) és Aranyos-hegység (l. o.). V. ö. Téglás Gábor, a Szemenik és környéke (Földrajzi Közlemények, XI. évf. 1883); Borbás, Kirándulás a sasok fürdőjéhez (Földrajzi Közlemények 1892).
l. Granum.
(növ.), l. Szömörce.
(növ., szömörcsög, szégyengomba, Phallus L.), sajátságos, kifejletten a himvesszőhöz hasonló nagyobb, puha, mulékony, földön növő gomba. Ph. Impudiens L. (l. a Gombák I. mellékletén) eleinte olyan mint a tojás (boszorkánytojás, ördögtojás), fehér, azután 10-16 cm. magas sejtes-gödrös, lába fehér, kalapja pedig haranforma, éretten barna-zöld és nyálkás. Kellemetlen hullaszagot terjeszt maga körül, de tulajdonképen nem mérges. Lába néhány óra alatt teljes magasságig felmered. Homokos agyagos földben, erdőben, szőllőben vagy kertben, kivált meleg eső után jelenik meg. V. ö. Borbás Természettudományi Közlöny 1897). L. Bögyörőgomba.
1. nagyközség Borsod vármegye egri j.-ban, (1891) 1477 magyar lak. - 2. Sz., nagyközség Győr vármegye sokoróaljai j.-ban, (1891) 1492 magyar lak., vasút, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztárral.