Szemészet

(ophthalmiatria, ophthalmologia), szemorvoslás és a szembajokkal való tudományos foglalkozás. Mint ilyen egészen új tudomány, melynek megalapítói Donders, Hollandia nagy fia, a szem fénytörése és alkalmazkodása törvényeinek megállapítója; Helmholtz, a szemtükör és az oftalmométer föltalálója; Graefe Albert és Arlt, a szembajok klinikai megismerésének, a klinikai kórképek megállapításának mesterei. A tudományos Sz. e fénykorát rövid fejlődés időszaka előzte meg a XVIII. sz.-tól kezdve, amikor Franciaországban Maître Jean kezdett szemorvoslással okszerüen foglalkozni, majd Boerhave irta le rendszeresen a szembajokat. Franciaországban kivált szemoperálásokkal foglalkoztak. Németországban a Sz.-et sokáig mellőzték, mig Richter Göttingában az orvosi tudomány körébe vonta és klinikán foglalkozott a szembajok gyógytásával. De a sz. még sokáig a sebészethez tartozott. Bécsben nyitotta Beer 1812. a legelső igazi szemklinikát. Ma már minden egyetem tart fenn szemklinikát s a Sz. az orvosi oktatásnak kötelező tárgya.

Hazánkban a Sz.-et először Plenck József adta elő a sebészet és szülészet mellett 1780-tól 1783-ig. Utóda Stáhly György lett, kit 1802-ben országos szemorvossá is kineveztek. Az ő idejében 1801. állították az első szemklinikát hat ággyal. Helyettesei voltak Szenning János, Schönbauer József, Le Febure báró. Stáhly halála után elkülönítették a sz. székét, melyre Ágoston Eleket nevezték ki, bár utóbb a szülészetet is előadta. Utóda 1810. Stáhly Ignác lett, egyszersmind az anatomia előadója. Fabiny Teofil Jánosnak 1816. történt kinevezésével véglegesen önállóvá lett a Sz. egyetemi tanítása. Fabiny latin nyelven irta meg a Sz. kézikönyvét, mely utóbb magyar fordításban is megjelent. Utóda Lippay lett. 1874 óta pedig Schulek Vilmos emelte európai szinvonalra a budapesti szemklinikát és alapította meg a Sz. magyar iskoláját. Jelenleg kivüle még négy rendkivüli és három magán tanár tart előadásokat a Sz.-ből. A kolozsvári egyetemen szintén van a Sz.-nek rendes katedrája. Azonkivül szemosztálya van a budapesti Szent-Rókus-, Szent-János- és Szent-István-közkórháznak, a Stefánia-gyermekkórháznak, a zsidó kórháznak, a vöröskereszt Erzsébet-kórházának, a pozsonyi közkórháznak; szemkórház van Brassóban és Hódmező-Vásárhelyen, és néhány trachoma-kórház és kisebb szemosztály az országban.

Szemeszter

(lat.) a. m. hathónapi időköz; egyetemeken az iskolaév két fele.

Szemfedő

erősen keményített likacsos pamutszövetből készül. Szegélyét csipkézetesen kivágják s bronz (arany) nyomással mintázzák. A csipkézést sajtókkal s formás vassal végzik, a mintázást pedig olykép, hogy sűrü keményítő pépet nyomnak reá s erre bronzport hintenek.

Szemfényvesztés

l. Bűvészet.

Szemfog

l. Fogak.

Szemgödör

szemüreg, l. Orbita és Szem.

Szemgyuladások

e csoportba azon szembajokat foglaljuk, melyek a gyuladás külső tüneteivel jelennek meg. Sz. származhatnak sérülésből, p. idegen testecskék behullásából, melyek vagy a szaruhártyán tapadnak meg, vagy a felső szemhéj alá rejtőznek. Maró szerek elroncsolhatják a kötőhártyát. Tüzes vas, égő szivar érinthetik a szaruhártyát. Hegyes, éles testek karcolhatják, szúrhatják, vághatják a szemet, fertőzés útján támaszthatnak genyedő gyuladást. Fertőzött sebekből lett fekélyek pusztíthatják a szaruhártyát, még gyógyulásuk is maradandó foltokat, hegedéseket hagy, sőt áttörés esetén a szivárványhártya is odaforrad. A szivárványhártya genyedő gyuladása folytán genyedség gyülik meg a szemcsarnokban (hipopion). Legnagyobb foku gyuladás az u. n. panaftalmitisz, melynek jelenségei a szemhéjak duzzadása, a szemtekei kötőhártya dagadása, a szemteke kidülledése, a szivárványhártya gyuladásából származó hipopin (l. o.), a szaruhártya elhomályosodása, sőt elgenyedése. Mindezt nagy fájdalom kiséri. A gyuladás szüntével a szemteke összezsugorodik, megvakul. Különösen veszedelmesek a szem belsejébe furakodott s onnan ki nem vehető idegen testek, mert nemcsak a sérült szemet tehetik tönkre, hanem közlető, v. szimpatikus gyuladást támaszthatnak a másik szemben is. A szimpatikus szemgyuladás hetek, hónapok, sőt évek mulva indulhat meg a másik szem sérülése után. Az addig ép szem fénykerülővé válik, káprázik, borusan lát, szivárványhártyája izzadmányt termel, mely letapasztja a szembogár széleit, sőt elborítja az egész szembogarat s lassankint egészen tönkre teszi a látást.

A Sz. másik csoportjába a ragadós szembajok tartoznak. Ezek között legveszedelmesebb a szem diftériája, mely első sorban a kötőhártyát roncsolja el, majd a szaruhártya elpusztításával okoz vakságot. Igen veszedelmes a genyedő szemgyuladás, melyet a húgycső kankós váladékának fertőzése okoz. Ha a szemet fertőzés érte, néhány napra rá megvörösödik, majd genyedséget termel a kötőhártya. Erősen megdagadnak a szemhéjak, hurkaszeüren megduzzad a szemtekei kötőhártya (chemosis), hogy szinte eltemeti a szaruhártyát. Igen könnyen kifekélyesedik, sőt egészen elmállhat a szaruhártya. Ezt a bajt nevezik hibás magyarsággal szemtakárnak. Azonos természetü az újszülöttek szemgyuladása (ophthalmia neonatorum), mely abból származik, hogy az anya hüvelyének kankós váladéka szülés alatt fertőzi gyermeke szemét. A vakok intézetébe jutó gyermekek legnagyobb része ezen az úton szerzi vakságát. Igen elterjedt, némely vidékeken járványos baj az egyiptomi szemgyuladás vagy trachoma. Ez érdessé, szemölcsöktől bársonyossá teszi a szemhéjak kötőhártyáját, áthajló redőjükben kocsonyás göböket támaszt. Utóbb a szaruhártya is érdessé, erezetté válik (pannus). Ha a baj évekig eltart, a szaruhártya tágulása (keratektázia) is rontja a látást, a kötőhártya zsugorodása miatt hibás állásuvá váló szempillák sértegetik a szemet. Az orbánc és pokolvar a szemhéjakon verhet fészket, bedagasztja a szemet, elroncsolhatja a szemhéjakat.

A harmadik csoportba foglalhatjuk a bizonyos idült általános betegségek alapján fejlődő Sz.-at. Igy a szifilis heves szivárványhártya-gyuladás alakjában nyilvánulhat a szemben. A szem fehére megpirosodik, a szembogár megszűkül, a széle közelében vöröses csomó támad a szivárványhártyában, ez a szél erősen letapad a lencsére, a gyuladást nagy szemfájás kiséri. A szifilises szülőktől származó gyermek szaruhártya-gyuladást kaphat (keratitis parenchimatosa), melytől bágyadt fényü, füstszerüen zavaros lesz a szaruhártya s csak lassacskán tisztul meg a gyógyulás folyamán, ha ugyan nem hágy maradandó foltokat. Ez a gyuladás azonban nem mindig szifilisből származik, a vérképződés más idült fogyatkozás alapján is fejlődhet. Nincs még tisztázva az episzkleritisz származása, de kétségtelenül szinten a vérképződés bajában rejlik az oka. A szem fehérén támadnak lapos kerek sárgás csomók, melyek belöveltségtől vöröslenek s érintésre nagyon fájnak. Az a természetük, hogy egyik csomó multával másik keletkezik, s lassanként az egész szem keürletét körüljárhatják, sőt szürke sávot hagyhatnak a szem fehérén. Ótvaros, gyönge, vértelen vagy görvélyes gyermekek szokott baja az ótvaros vagy flikténás szemgyuladás. Apró göbök támadnak a szemtekei kötőhártyában, közel a szaruhártya széléhez, kalomel-por behintésére rendesen szépen eloszlanak. Veszedelmesebbek a szaruhártya filikténái, mert könnyen elfekélyesednek, sőt áttörhetik a szaruhártyát. A fekélyek helyén maradó foltok (makulák, nubekulák) a látást nagy mértékben rontják, ha a pupilla elé érnek. Elhanyagolt esetekben a szaruhártya nagy része elpusztulhat s elhegedéskor a kitágult szövet sztafilomát alkothat. A szemhéjak szélének megvörösödése, fekélyesedése, varosodása, szóval a blefaradenitisz, szintén görvélyes hajlandóságra vall, valamint a folytonosan ismétlődő árpa is. Az árpa némelykor heves fájással s a szem teljes bedagadásával jár, de a baj természetére nézve fölvilágosít, hogy magát a szemtekét épnek látjuk.

Külön csoportba kell foglalnunk azokat a Sz.-at, melyeket hurutos szembajoknak neveznek. ugy látszik, különféle külső ártalmak, hideg és meleg, szél, por, füst, tisztátalan levegő, az orrból átterjedő nátha az előidézőik. ide tartozik az egyszerü kötőhártya-hurut (conjunctivitis castharralis), mely könnyezés és csipásodás, sőt reggeli betapadás alakjában nyilvánul, az ember ugy érzi, mintha por volna szemében, este elnehezedik a szeme, mintha álmos volna. Ha az alsó szemhéjat lehúzzuk, élénk vörösnek látjuk a kötőhártyáját. Nem szokott veszedelmes lenni, de néha igen makacs; könnyen idültté válik, amikor a kötőhártya eldurvul, a szemhéjak elpetyhüdnek, az alsók zacskósak lesznek, sőt kifordulnak (ectropium). Némelykor súlyosabb alakot ölt, amikor hurutos szemgyuladások (ophthalmia catharralis) nevezik. A szemhéjak kissé megdagadnak, a szemteke is vörös lesz, sőt kis vérzések támadhatnak rajta, nagyon hasonlít ahhoz, mintha genyedő Sz. kezdődne, de néhány nap multán eldől a sorsa. Ide tartozik az u. n. tavaszi szemgyuladás is, mely tavasszal kezdődik s őszkor múlik, aztán évekig meg-megjön. A szemhéjak kötőhártyája halavány, fakóvörös, laposan szemölcsözött a szemtekei kötőhártyán megvastagodások, szennyes szinü, tömött halmok támadnak, melyek őszkor szintén elmulnak. Nagy viszketés is szokta az embert bántani. A hurutnak az egyiptomi szemgyuladásra emlékeztető formája a tüszős hurut (conjunctivitis follicularis), mely az alsó áthajló redőben támaszt apró, de nem kocsonyás rögöket. A hurut folytán kitáguló könnytömlőben gombák szaporodhatnak el s genyedségessé teszik a bő váladékot. A gyuladt könnytömlőtől bedagadhat a szem. Időszaki szemgyuladás (lovaké) l. Havi vakság.

Látni való, hogy a Sz. oly sokfélék és oly különböző természetüek, hogy megbocsáthatatlan hiba, ha mindenféle Sz.-at egy kalap alá véve házi szerekkel vagy csodás hatásunak hirdetett szemvizekkel és kenőcsökkel kuruzsolnak. Amely szer egyik bajban használt, áthat a másikban. Az egyszerü hideg borogatás hasznos némely bajban, másban árt. Orvos dolga a rendelés. A gyógyítás főbb elveit a következőkben foglaljuk össze: sérüléses szembajban jó a hideg borogatás, a sértő testecskét mentül hamarabb ki kell a szemből venni, maró szert azonnal bő vizzel kiöblíteni, égés után a szemet kössük be. Ha a sérülés genyedésbe megy át, meleg borogatásra kell áttérni. A szivárványhártya gyuladása ellen atropinnal kell a pupillát kitágítani. Minden nagyobb szemgyuladás esetén jó hatásu a halánték megpiócázása. Fertőzéses szembajokban a szem genyedő váladékát bő vizzel kell folyton elmosni. A fertőtlenító szerek közül a szem csak az enyhébbeket tűri, u. m.: a 3 %-os bórsavat, az 0,1 %-os szublimátot, az 0,1 %-os káliumhipermangánikumot, az 1 %-os pokolkő-oldatot. Ez utóbbival való ecsetelések jó hatásuak a genyedő Sz., a trachoma, sőt az egyszerü hurut ellen is. Az általános betegség alapján fejlődő szembajokban azt a betegséget is gyógyítani kell. Flikténás Sz. fő szere az óvatosan behintett kalomel. A szemhéjak gyuladása ellen masszálás alkalmazható, hasonlóképen az episzkleritisz ellen is. A hurutos szembajokat jól megválasztott összehúzó szemviezekkel s borogatásokkal gyógyítják. L. még Szembajok, Szem (egészségtana).

Szemhártyaleválás

(ablatio retinae), leginkább a nagyobb fokban közellátó szemeket fenyegető baj. Az üvegtest elhígulása vagy zsugorodása folytán önként is, avagy sérüléshez, sőt hályogoperáláshoz csatlakozóan megesik, hogy a szem ideghártyája az érhártyáról leválva, folyadékkal telt hólyagot vet. A levált rész elveszti érzéklését, ennek folytán a látótér a leválással ellentétes irányban megszűkül. A baj ritkán gyógyítható, a szemnek előbb-utóbb az a sorsa, hogy egész ideghártyája leválván, teljesen megvakul. Az ilyen szemnek lencséje el szokott szürkülni. A rendes szürke hályogtól az különbözteti meg, hogy Sz.-os szemnek nincs semmi fényérzése. A Sz. gyógyítására nyugodt hanyattfekvést, a szem szoros bekötését rendelik, továbbá u. n. fölszívató szereket adnak, operálásként kieresztik a Sz. folyadékát, avagy iridektomiát tesznek. Ideghártya alatti daganatok is okoznak Sz.-t, mely szemtükörrel nézve feszes, nem ingó hólyagot alkot, míg az igazi Sz. ingó hólyag. Daganatra vall a szem feszesebbé válása, megkeményedése is.

Szemhatár

l. Horizon.

Szemhéj

l. Szem és Pilla.


Kezdőlap

˙