(ophtalmoscop), a szem belsejének átvizsgálására való készülék. Célja, hogy megvilágítsa a szem belsejét és egyszersmind lehetővé tegye a megvilágított részek megnézését. Helmholtz találta föl (1851) s ezáltal a mai szemészet egyik megalapítójává lett, mert csak a Sz. föltalálása tette lehetővé a belső szembajoknak, ugy mint az üvegtest, ideghártya, látóideg és érhártya különféle bajainak az élő ember szemében való kutatását és megismerését. A Sz. tette lehetővé, hogy pontosan elkülönítsük azokat a szembajokat, melyeket azelőtt a fekete hályog bizonytalan neve alatt foglaltak össze.
[ÁBRA] 1. ábra. Szemtükör.
A Sz. sík (1.ábra) vagy homoru foncsorozott tükör (T), melynek közepén néhány milliméter széles kerek lyuk van, melyen a vizsgáló néz (A) keresztül, míg a tükör a vizsgált szembe (B) az oldalvást állított lámpa (V) fényét beveti. A tükörrel megvilágított szem pupillája vöröses-sárga fényben látszik s ha most a vizsgáló szem a Sz.-rel lehetőleg közel férkőzik a vizsgálandó szemhez (2. ábra), ennek megvilágított belsejét mintegy 20-szoros nagyításban veheti szemügyre. Ez az u. n. egyenes képben való vizsgálás. Hogy azonban a vizsgáló tisztán, élesen lásson, szükséges, hogy mind a vizsgált, mind a vizsgáló szem emmetrópiás fénytörésü legyen. ha akár az egyik, akár a másik szem, akár mind a két szem miópiás, akkor a miópia fokát a Sz. nyilása mögé tett konkáv javító üveggel kell kipótolni. Hasonlóképen a hipermetrópia javítására konvex üveg való, ámbár, ha a vizsgálónak jó az alkalmazkodó képessége, alkalmazkodása segítésgével konvex üveg nélkül is vizsgálhat.
[ÁBRA] 2. ábra. Szemtükör.
Ha az egyik szem miópiás, a másik hipermetrópiás, még pedig a miópia foka éppen akkora, mind a hipermetrópiáé, javító üveg nélkül történhetik a vizsgálás. Ha a miópia foka nagyobb, a különbséget konkáv javító üveggel kell kiegyenlíteni. Ha a szem belsejét kisebb nagyítással, de nagyobb terjedelemben akarjuk vizsgálni és az elváltozások kapcsolatát együttesen méltatni, akkor fordított képben tükreszünk (l. 3. és 4. ábra). Ehhez a vizsgálathoz konkáv Sz. való (T), mellyel mintegy 30 cm.-nyiről vetik a vizsgálandó szembe (B) az oldalvást állított lámpa (V) fényét. A szemből tükröződő fénysugarakat pedig a szem elé tartott gyüjtőlencsével (L) egyesítik a tükör előtt libegő fordított képpé (K). Megkönnyíti a vizsgálást, hogy ha ezt a képet a tükör mögé illesztett kis konvex üveggel nézzük. A fordított kép mintegy 4-szeres nagyításu.
[ÁBRA] 3. ábra. Szemtükör.
Ép állapotban Sz.-rel meglátni a látóidegnek a szembe térése helyét, a látóidegfőt, az ideghártya erezetét, a sárga foltot, szőke egyének szemében az érhártya erei is áttünnek. Kóros esetekben az ideghártya, látóideg és érhártya elváltozásai jól megláthatók. Továbbá az átvilágító fény föltünteti a szaruhártya, a szemlencse és az üvegtest homályait. Mivel a rendestől elütő fénytörésü szembe csak akkor láthatunk be tisztán az egyenek képben való tükrészéskor, ha a fénytörés hibáját javítóüveggel kipótoljuk, a Sz.-t arra is föl lehet használni, hogy a szem fénytörését pontosan meghatározzuk. Erre a célra u. n. refrakciós szemtükröket készítenek, melyekben a különböző javítóüvegeket a tükör nézőlyuka mögött elforgatható korongon lehet gyorsan egymásután beigazítani. A javítóüveg számát dioptriákban lehet leolvasni. A számos e nemü Sz. közül használtabbak a Wecker, Landolt, Hirschberg és Roth-félék. A szem belsejének vizsgálására leginkább az egyszerü liebreich-féle tükröt használják, melynek nézőlyuka mögött villája van néhány javítóüveg beillesztésére. Ez 3-4 cm. átmérőjü s mintegy 30 cm. görbületi sugaru konkáv tükör, melyet könnyed nyelével tartva szorít szeméhez a vizsgáló; a fordított képhez szükséges gyüjtőlencsét a vizsgálandó homlokára támaszkodó másik kezével tartja a vizsgált szem elé. Jóval nehézkesebb a Jaeger-féle tükör. Az eredeti Helmholtz-féle Sz.-t ma már nem használják.
[ÁBRA] 4. ábra. Szemtükör.
Sz.-rel bánni, látni és a látottakból a kórképet megállapítani nem könnyü dolog, erre hosszas gyakorlás szükséges. Újabban a fénytörés meghatározására az u. n. szkiaszkópiát is alkalmazzák. Ez azon alapszik, hogy a konkáv Sz. elfogatásakor a megvilágított pupilla elsötétedése nem egyforma minden szemben, hanem ha a szem emmetrópiás avagy hipermetrópiás, a pupilla árnyékolódása a Sz. forgatásával ellenkező irányu, ellenben ha azonos irányu, miópiás a szem. Hogyha hipermetrópiás szem elé konvex, miópiás szem elé konkáv üvegeket rakunk és megfigyeljük, melyik üveg kezdi az elsötétedés haladásának irányát megváltoztatni, megtudjuk a hipermetrópia vagy miópia fokát.
l. Szamarang.
a látás különböző fogyatkozásainak kipótlására valók. Használatuk egáltalánosabb az u. n. öregkori messzelátóság (preszbiópia) miatt, amikor az alkalmazkodásnak az életkor szerint való csökkenése mindinkább megnehezíti, végre lehetetlenné teszi a közelrenézést, kivált az olvasást. A fogyó alkalmazkodást mind erősebb konvex-üveggel kell pótolni. Ugyancsak konvex-üveg javítja az ifjukori messzelátóságot (hipermetrópia) is. Az ilyen egyén abban különbözik az öregektől, hogy nemcsak közelre, hanem messzire is jól lát üvegével. Már a kis gyermeknek is rendelnek szemüveget, ha összenéző kancsalság tanuskodik messzelátóságáról. Az a népies szokás, hogy közepén kilyukasztott két fél dióhéjat kötnek a két szem elé, nem mulasztja el a kancsalságot. Közellátóknak (miópiásoknak) konkáv szemüveg való. A közellátóság kisebb fokain - egészen 3 dioptriáig - csak messzenézéskor van szükség szemüvegre, sőt ilyenek öregkorban konvex-olvasóüvegre szorulhatnak nagyobb fokban. Közellátóknak kétféle szemüveg kell, gyöngébb a közelnézésre, erősebb a távolnézésre.
A gömbszerü felszinnel köszörül konvex és konkáv Sz.-en kívűl vannak egyirányban, vagyis hengeresen köszörül konvex és konkáv cilinderes Sz. is (1. és 2. ábra), melyek az asztigmatizmus (l. o.) javítására valók. Ezek az u. n. neutrális tengely irányában sem nem gyüjtik, sem nem szórják a fénysugarakat, teljes fénytörő erejüket a tengellyel merőlegesen kereszteződő irányban fejtik ki. Az asztigmatizmusnak olyan formái is vannak, melyeknek javítására a hengeres köszörülést gömbszerü köszörüléssel kell megtoldani, ugy hogy nemcsak a konvex vagy konkáv köszörülés különböző fokai lehetnek együtt, hanem ugyanaz az üveg egyik fő irányban konvex, a másik fő irányban konkáv köszörülésü lehet. Mindezeknek a Sz.-nek fénytörő erejét dioptriák szerint mérik 0,25-20 dioptriáig (l. Diptria). A keratokonusz (ol. o.) javítására hiperbolásan köszörült (3. ábra) Sz.-et készítenek. Alkalmazzák Sz.ül a hasábos üvegeket is (4. ábra), még pedig a miópiás szemeken gyakori izomgyöngeség (inszufficiencia) esetén, amikor a két szem nem birja az együttnézést (l. Asztenópia), élükkel kifelé fordítva foglalják pápaszembe a hasábokat. Vannak u. n. védő-Sz., melyek nem mint optikai segítőeszközök hatnak, hanem egyszerüen takarják, védik a szemet. Ilyenek a különböző sötétségü, szürke, kagylós Sz., amilyenekkel a gyuladt szemet szokás védeni. Kék és zöld védő Sz. is voltak használatban, de nem bizonyultak célszerünek, mert fokozták a szemnek a sárga és vörös szinek iránt való érzékenységét. Fehér védő Sz.-et viselnek az olyan munkások, kiknek szemét könnyen érheti sérülés, v. akik folytonosan porban, v. szennyes levegőben foglalatoskodnak. Üveg helyett drótszövetből is készítenek ilyen szemvédőt.
[ÁBRA] 1. és 2. ábra.
A Sz.-nek egyik formája a pápaszem, melynek két szára a fülre támaszkodik, nyerge az orr hátán ül. Nők pápaszemének két szára egyenes, a simára fésült halántéki haj alá dugható. A férfiaké csuklósan, vagy begörbítve kerül a fül mögé. A pápaszem nyerge az orrhát szerint idomul, hajlottabb vagy laposabb. Pápaszem alakjában rendelik a sz.-et, ha folytonos viselésre valók és ha fontos, hogy éppen bizonyos állásban legyenek a szem előtt, mint p. a cilinderes és hasábos Sz., avagy, ha súlyosabbak, vagy a széles orrhát nem enged másféle illeszkedést. Másik forma az orrcsiptető, mely rugós szerkezettel illeszkedik az orrcsontokhoz. Ez olyanoknak való, akik váltogatva fölteszik, meg leveszik az üvegüket. Akik csak rövid időre hazsnálják a Sz.-et, azoknak célszerü a nyeres szemüveg vagy lorgnon. Nem veszik komoly számba a félcsiptető vagy monoklit. A Sz. rendesen oválisak; a cilinderes, hasábos vagy nagyon erős Sz.-et kerek formában is szokták viselni. Iskolamestereknek készítik a fölső szélén lecsonkított, u. n. panoptikus pápaszemet, melynek üvegén át a könyvbe lehet nézni, fölötte pedig a tanulókra. A Franklin-pápaszem üvegeinek felső fele konkáv, alsó fele konvex, kisebb fokban miópiás embernek való, aki koránál fogva preszbiópiássá vált. A Sz.-nek azt a kellemetlenségét, hogy rézsútos nézéskor nem engednek tiszta látást, ugy hárítják el, hogy hagylósan köszörülik őket, vagyis konkáv üveg helyett konvex-konkávot (6), konvex helyett konkáv-konvexot (3) köszörülnek, ezek a periszkópiás üvegek.
[ÁBRA] 3. ábra.
A Sz.-et kétszer öntött tükörüvegből vagy flintüvegből köszörülik (l. Lencse). Mivel pedig egy-egy üvegtáblának aránylat csak egy kis része teljesen hibátlan, azért a finom Sz. drágák. Az üvegtábla széli részeiből kerülnek ki az olcsóbb Sz. Legdrágábbak a hegyi kristályból készült Sz. Ezekre nézve megkövetelhetjük, hogy az optikus turmalin lemezzel igazolja, hogy csakugyan hegyi kristályból valók. A Sz. foglalványa lehet arany, ezüstn nikol, acél, teknősbékahéj, kaucsuk, elefántcsont; vannak foglalástalan üvegek is, de nem célszerüek, mert eresztékeik könnyen megtágulnak. Igen díszes lorgnonokat szoktak készíteni.
[ÁBRA] 4. ábra.
A Sz. történetében Pliniusra szoktak hivatkozni, ki Nero császárról azt jegyezte föl, hogy a szinházi viadalokat smaragdon nézve szemlélte; azonban az a smaragd alig lehetett szemüveg. Azt sem lehet igazolni, hogy szt. Jeromos lett volna a szemüveg föltatlálója. A mai megállapodás szerint a szemüveget Salvino d'Armato degli Armati találta föl 1285 és 1290 között, bár a kisebb gyüjtőtávolu vagyis nagyító üvegek köszörülésével már az arabok foglalkoztak. A khinaiak maguktól eljutottak a Sz. föltalálására, még pedig, ugy látszik, előbb mint az európaiak. Az ő pápaszemük nem az orrháton ül, hanem támasztó pecekkel támaszkodik a homlokra. Ábrázolatban legrégibb az 1414-től 1418-ig tartott konstanzi zsinatot ismertető verses kézirat egyik képén látható orrcsiptető. A XVII. sz..-ban a spanyol divat fölvette tárgyai közé a Sz.-et, valamint a francia forradalom hóbortos divatjai is. A magyar pápaszem elnevezés, melynek nincs meg a mása a többi nyelvekben, már a Calepinus szótárában megvan (1590). V. ö. Csapodi István, A szemüveg (Term.-tud. Közlöny 251. füz.).
l. Kleopátra-kigyó és Pápaszemes kigyó.
(növ., szemfű, szálkacsek Diószegiéknél, Euphrasia Tourn.), a kakascímerfélék apró füve, levele egyszerü, fürészelt, füzérvirágzata féloldalu, tokja lapított. Mintegy 40 faja az északi és déli földgömb mérsékelt vidékein (hazánkban 12) terem s többnyire pázsitfélék gyökerén élősködik. Az E. officinalis L. tulajdonképen sok eltérő fajta közös neve. Virága fehér, lilával és sárgával tarkítva, réten és mezőn gyakori, régen a szemet orvosolták vele. Újabban a homeopátia is felvette orvosságai közé. Másodrangu takarmány. V. ö. Wettstein, Monographie der Gattung Euphrasia (Lipcse 1896).
igy nevezik népies nyelven azokat az enyhén összehúzó folyadékokat, amelyeket az orvosok a szem hurutja ellne becseppentésre vagy borogatásra szoktak rendelni.
l. Ojtás.
(japán pénznem és (1874 óta) bronzérem (98 % réz, 1 % ón és 1 % cink); mint pénznem 1/100-a a jen-nek, azaz körülbelül 3 fillér. Mielőtt a japán érmeket európai mintára megjavították (1871), Japán réz és vas keverékéből vagy ezen fémek valamelyikéből, vagy réz (81 %), ón (9 % és ólom 10 %) keverékéből verte pénzeit, amelyek ugyancsak Sz., szeng, szeni de mongszen, mongszeng (azaz egy szeng), mong vagy mon névvel neveztettek s közepükön (hogy zsinórra fűzhetők legyenek) négyszögletü lyuk volt.
(carbonium), nemfémes elem, amely vegyületeiben mindig mint négy vegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele C, atomsúlya 11,97. A szén nagyon el van terjedve a természetben, és tiszta állapotban kétféle alakban található: mint gyémánt (l. o.) és mint grafit (l. o.); ezenkivül előfordul alaktalan állapotban igen nagy tömegekben, mint kőszén (l. o.). Vegyületei is nagyon el vannak terjedve; a széndioxid (CO2) a levgőnek egyik állandó alkotó része, a különféle karbonátok (mészkő, dolomit stb.) néhol egész hegységeket alkotnak, igen sok szénvegyület fő alkotó része a növényi és állati szervezetnek. A különböző szénféleségek közül a gyémánk és a grafit kristályosak; a kőszén, faszén, csontszén, korom és a gázszén pedig amorfok; ezeknek fizikai sajátságaik, nevezetesen fajsúlyuk, hőt és elektromosságot vezető képességük, fajhőjük stb. nagyban különböznek egymástól, de megegyeznek mindnáyjan abban, hogy nem olvaszthatók meg és hogy az oldószerek egyikében sem oldhatók fel. Csupán a megolvasztott öntött vas oldja a szenet, amely a kihüléskor hatszögü lemezekben mint grafit ismét kiválik. A szén a levegőn nem változik meg, a savak és lúgok nem hatnak reá, de magas hőmérsékleten egyesül az oxigénnel széndioxiddá (CO2), a kénnel széndiszulfiddá (CS); alkalmas módon a hidrogénnel acetilénné (C2H4) és a nitrogénnel ciánná (CN)2 egyesíthető; igen magas hőmérsékleten elegyedik a vassal, mangánnal, nikollal és más fémekkel is. A szénnek igen fontos kémiai sajátsága az, hogy atomjai képesek egymással kapcsolódni, minek folytán különféle vegyértékü gyökök keletkeznek, amelyeknek vegyületeit organikus vegyületeknek nevezik. A szén felismerhető arról, hogy oxigénben elégetve széndioxidgáz képződik belőle, amely a mészvizet megzavarja; ugyanez a gáz keletkezik bármelyik szénvegyületből, ha azt rézoxiddal keverve üvegcsőben hevítjük. A különféle szénféleségek képződési módjait, sajátságait és alkalmazásukat l. Gyémánt, Grafit, Csontszén, Faszén, Gázszén, Kőszén és Korom.
virágzáskor vagy az előtt lekaszált és megszárított növények után származó takarmány. Rendszerint csak az első kaszálás után nyert takarmányt nevezik Sz.-nak, ez az u. n. anya-Sz., ellenben a második vagy harmadik kaszálás után származót sarjunak mondják. A Sz.-t szolgáltató növények szerint létezik gyep-, réti, lóher-, lucerna-, baltacim-, mohar-, zabosbükköny-, csalamádé- stb. Sz., melyek között minőség és érték tekintetében felette nagy a különbség. Erdei Sz. az erdei tisztásokon nyert Sz. A réti Sz. lehet édes vagy savanyu; az előbbi csak pázsitféléket, az utóbbi u. n. savanyu füveket (sás, káka, szittyó stb.) is tartalmaz. A készítés módja szerint zöld vagy természetes és erjesztett Sz. különböztetendő meg. A zöld Sz. a napon száríttatik, ellenben az erjesztett Sz. lehet vagy barna Sz. (l. o.) vagy savanyu Sz. (l. o.).