Ábrahám, nyomdász, 1640-ben Nagyváradon állította fel hirneves műhelyét, melyet 1660. Kolozsvárra, majd 1663. Szebenbe helyezett át, hol az 1669. szünt meg, illetőleg Veresegyházi Szentyel Mihály tulajdonába ment át. A nagyváradi nyomtatványok közül említésre méltók: Kecskeméti Miklós, Angyalok éneke (1640); Geleji Katona István, a Válság titkainak, I., II. és III-ik volumenje (1645, 1647, 1649); Laetius György Pauli Apostoli Peregrinatio (1650); Ó és Új Kalendárium (1652) és Károli Gáspár Szent Bibliája, melyet Nagyváradon 1660. kezdett meg, de melynek nyomatását már Kolozsváron fejezte be (1661-ben). A szebeni műhelynek nagyobb nyomtatványai: Tolnai F. István, Haza Békesége (1664); Mikolai Hegedüs János, A Mennyei Igazságnak Tüzes Oszlopa (1665); Komáromi Csipkés György, Igaz hit (1666) és Szatmári Ötvös István, Titkok jelenése (1668) stb.
Albert, l. Molnár (2).
l. Cinegefélék.
1. Ferenc, egyházi iró, szombathelyi püspök, szül. Szombathelyen 1800 szept. 17., megh. u. o. 1866. Gimnáziumi tanulmányai bevégzése után 1817. a szobmathelyi püspöki megye papnövendékei közé soroztatott, és a teologiai tanfolyamra a pesti központi növeldébe küldetett. Az egyetemtől bölcsészetdoktori oklevelet nyervén, 1821. a szombathelyi püspöki megyében tanulmányi igazgató lett, 1824. pappá szenteltetett és Szombathelyen a dogmatika rendes tanárává neveztetett és 1839. évig e tanszéken, azontól az ekölcs- és neveléstan s a lelkipásztorkodás tanszékein működött. Tanári érdemei jutalmául szentszéki ülnökké és házasságvédővé, 1845 dec. 18. tiszteletbeli kanonokká és 1850. szombathelyi püspökké lett. Guzmics Egyházi Tárában több jeles értekezése jelent meg; a Religio és Nevelés kat. egyházi folyóiratnak 1841-től 1844-ig szorgalmas dolgozótársa volt (Szombathelyi levelek, szám szerint 24; Elvharc; Néhány szó a prot. unióról hazánkban; polemiák Székács Józseffel és Zay Károly gróffal stb.).
2. Sz. Imre, tanár, a római klasszikusok jeles művelője, szül. Szombathelyen 1798 jul. 8., megh. u. o. 1860 febr. 2-án. 1814. a premontrei rendbe lépett, a filozofiát s teologiát Csornán és Pesten végezte. 1821-től 1828-ig Keszthelyen a grammatikai osztályokban tanított, 1828-ban Szombathelyre tették át a retorika tanítására, hol ismét 12 évet töltött. 1838 okt. 7. választotta a magyar akadémia levelező tagjává. A magyar akadémia adta ki tőle Julius Caesar minden munkáinak két kötetes fordítását (1839-40). Kisebb cikkei s birálatai megjelentek a Tudománytárban, Athenaeumban s Figyelmezőben, hol különösen Kazinczy F. Sallustius-fordítását ismertette (1839. Tacitus fordításából próbamutatványokat adott az Athenaeumban s Figyelmezőben, hol különösen Kazinczy F. Sallustius-fordítását ismertette (1839). Tacitus fordításából próbamutatványokat adott az Athenaeumban s 1847. midőn a Kisfaludy-társaság tagja lett, ennek felszólítására Quintilián Institutióit is fordította, Tacitus Agricolájának fordítása megjelent Budán 1847. A füvészetet kedvvel űzvén, e nemü cikkeket irt a Gazdasági Tudósításokba. Nevezetes műve: A növényvándorlás (magyar orvosok és természettudósok munkálatai, 1847 [1863]). A Religio és Nevelés kat. egyházi lapnak s a Fasciculi Eccl. Litter. latin nyelvü egyházi folyóiratnak segédszerkesztője volt, amire Szaniszló Ferenc apát és nagyváradi kanonok, főszerkesztő szólította fel, és e minőségben harmadfél évig, míg e lapokat Szaniszló vezette, Pesten lakott és e folyóiratokban számos cikket közölt. Azután három évig a keszthelyi középiskola igazgatója volt, későbben a csornai prépostsági titkári hivatalt viselte és haláláig a tudományoknak élt. V. ö. Budapesti Hirlap, 1860., I. 55.; Győri Közlöny, 1860. 20.
nagyközség Komárom vármegye gesztesi j.-ban, (1891) 1037 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
város Nipon japán szigeten a keleti part közelében, vasút mellett, (1892) 70,558 lak., lakk- és selyemárukészítéssel. Egykoron hatalmas daimiónak, Date Mucu no Kaminak volt székhelye.
l. Naív.
(Frummer) Béla, magyar kir. honvédelmi miniszter, szül. Lugoson 1823., meghalt Gavosdián 1882 aug. 18. Alsóbb és felsőbb iskoláit Lugoson, Szegeden, Pesten és Kassán végezte, ügyvédi oklevelet szerzett s krassóvármegyei aljegyzővé, csakhamar azután főügyésznek választatott. Az alkotmányos harc kitörésekor nemzetőrnek állott be s harcolt Kápolnánál, Tarcalnál, Isaszegnél, Nagy-Sarlónál s különösen kitüntette magát Budavár ostrománál. A világosi katasztrófa után birtokára vonult. 1860. Krassó vármegye alispánja, 1865-68-ra országgyülési képviselőnek választották meg, amelyet Arad vármegye főispáni székével, 1868 végén honvédelmi miniszteri tanácsossággal cserélt föl. 1873. honvédelmi miniszter lett s a miniszteri tárcát haláláig viselte. - Fia Béla, szül. Lugoson 1854., tanult otthon, Kalocsán, Aradon, Budán, a jogot a budapesti egyetemen, illetőleg Kassán végezte. Mint önkéntes szolgált s hadnagyságig emelkedett. Hivatali pályáját Krassó-Szörenyben kezdte s u. o. 1882. főjegyzővé választatott. 1887. képviselőnek választották s azóta újra két ízben.
(Sphingidae), a nappali lepkék egyik családja. Nyulánk testü, hosszu püdörnyelvü, aránylag keskeny, de hosszu szárnyu lepkék, meyek többnyire szürkületkor nyílsebesen ropülnek. Orsóformáju csápjuk 2-3-szögletes és végükön vékonyodottak. Szárnyaikat nyugváskor tetőformájuan teszik össze. Hernyóik 16-lábuak, s többnyire az utolsó előtti testgyűrün hegyes szarvval vagy tükörfolttal díszítettek. Rendesen a földbe bábozzák be magukat, bábjaik erős sarktövissel ellátottak. Mintegy 400, jobbadán Amerikában élő faja ismeretes. Magyarországban 20 alak fordul elő. Közönségesebb: a halálfejes pillangó (Acherontia atropos L.), fenyőszender (Sphinx pinastri L.), a fagyalszender (Sphinx ligustri L.), Deilephila elpenor L., D. porcellus L., D. nerii L., kacsafarku lepke (Macroglossa stellatarum L.), Pterogon oenotherae Esp. stb.
szénsavanhidrid CO2. E gázalaku vegyület, amelyet közönségesen szénsavnak neveznek, igen sokféle módon képződik; igy p. ha szenet v. széntartalmu testeket levegőben vagy oxigénben elégetünk, ezért a fütő és világító anyagoknak egyik égési terméke mindig a Sz., továbbá a szerves testek korhadásakor és rothadásakor, erjedéskor (must); az emberi és állati szervezet életműködése közben (lélekzéskor) szünetlenül Sz. képződik, ugyszintén akkor is, ha a karbonátokat savakkal elbontjuk, v. ha némely karbonátokat (kalcium, magnézium stb. karbonátot) erősen hevítünk. A Sz.-ot a levegőtől először Van Helmont (XVI. sz.) különböztette meg és gas sylvestre-nek nevezte, kémiai összetételét először Lavoisier és igen nagy pontossággal Dumas és Stas állapították meg. A Sz. nagy mennyiségben fordul elő a természetben; a levegőben átlag 0,04 térfogat % Sz. van; mindig jelen van a talajban is, ahol a szerves anyagok rothadásától támad; található minden természetes vizben, az u. n. savanyuvizekben nagyobb mennyiségben, továbbá a venozus vérben, a kilehelt levegőben (átlag 4 %); egyes helyeken a Sz. igen nagy mennyiségben ömlik ki a föld belsejéből: igy a jávai Méregvölgyben, a nápolyi Kutyabarlangban, hazánkban különösen Háromszék vármegyében igen sok Sz.-forrás van, amelyeket a székely nép gőzlőknek nevez, ezek között legnevezetesebb a torjai Büdösbarlang (l. o.).
A Sz. előállítható bármelyik karbonátból, ha azt savval elbontjuk; rendszerint azonban ugy készítik, hogy mogyorónagyságu fehérmárványdarabokat gázfejlesztő palackban higított sósavval öntenek le, és e fejlődő gázt vizen való átvezetés után megszárítják. Egészen tiszta Sz.-gáz a nátriumhidrokarbonát hevítése révén kapható. A Sz. kéneső felett vagy ugy fogható fel, hogy a gázt az edény fenekére vezetjük, amelyből lassanként teljesen kihajtja a levegőt. A Sz. szintelen, gyengén szúrós szagu és savanykás ízü gáz, amelynek sűrüsége 1,5241 (ha a levegőé 1); nagy sűrüsége miatt a Sz. egyik edényből a másikba átönthető, mint valamely folyadék és ezért az említett barlangokban v. olyan pincékben, ahol sok must van forrásban, a Sz. mindig azoknak alján gyűl össze. A Sz.-gáz vizben oldódik, még pedig annál jobban, mennél hidegebb a biz; 1 légköri nyomás alatt 1 térfogat víz
|
0°-on felold |
1,7967 térf. Sz.-ot |
|
5°-on felold |
1,4497 térf. Sz.-ot |
|
10°-on felold |
1,1847 térf. Sz.-ot |
|
15°-on felold |
1,0020 térf. Sz.-ot |
|
20°-on felold |
0,9014 térf. Sz.-ot |
A Sz. oldhatósága növekszik a nyomással; a nagyobb nyomás alatt Sz.-dal telített vizben (szódaviz) tehát mindig nagyobb mennyiségü Sz.-gáz van, mint a természetes vizekben, ezért az ilyen víz a levegőn (vagyis 1 légkörnyomás alatt) az elillanó Sz.-tól pezseg. A Sz.-gáz igen állandó vegyület, nem ég, sőt az égő testek is kialusznak benne; nagyobb mennyiségben belehelve fulladást okoz, ezért olyan pincékben, hol nagyon sok must forr, v. a Sz.-os barlangokban, ha a kézben tartott égő gyertya kialszik, lélekzeni életveszélyes. A Sz.-gáz alacsonyabb hőmérséken erős nyomással szintelen folyadékká sűríthető meg, amelyek forráspontja -78,2 °C. A folyós Sz.-ot legelőször Faraday állította elő, utána főleg Natterer foglalkozott a gáz megsűrítésével. Manapság a Sz. folyósítása virágzó iparággá fejlődött; Németországban a Rajna vidékén lévő Sz.-források gázait sűrítík meg, de e célra felhasználják a mészégetésnél, a szén égésénél stb. fejlődő Sz.-ot is. Hazánkban is készítenek folyós Sz.-ot dolomitból is, amelyet kénsavval gontanak el, sőt az Apor-féle gyárban a torjai Büdösbarlangban összegyülő gázt sűrítik meg, amelyet előbb alkalmas módon a benne lévő kénhidrogéntől megtisztítanak. A folyós Sz. 10-20 kg.-nyi mennyiségben előre kipróbált igen erős falu saspalackokban kerül a kereskedésbe és azt főleg a szódaviz és mesterséges ásványvizgyárak, továbbá sörházakban a sör konzerválásához és kiméréséhez használják. Ha a folyós Sz.-ot egy ilyen palackból kibocsátjuk, a folyadék egy része a gyors elpárolgás következtében hónemü testté fagy meg, amelynek olvadáspontja -65°; szóval rendkivül hideg, de azért kézben tartható anélkül, hogy fagyást okozna, mert a kéz és a szilárd Sz. közötti érintkezést meggátolja az elpárolgás folytán képződő gázréteg; de ha a szilárd Sz.-ot ujjaink között összenyomjuk, égető fájdalmat okoz és pár perc alatt mulékony hólyag támad. Az éterrel kevert szilárd Sz.-dal -100°-ot, sőt ha az elpárolgást légüres térben szorítjuk, -110°-ot is előállíthatunk. A nehezen sűríthető gázok lehűtésére e keveréket is szokták használni. A Sz. legkönnyebben arról ismerhető fel, hogy mészvizbe vezetve abban fehér zavarodást okoz. Egy molekula víz felvétele révén a Sz.-ból szénsav (H2CO3) képződik.