l. Sacratum tempus.
Kiss József költő irói neve, l. Kiss (11).
a. m. bigott (l. o.).
l. Karácsony-est.
a kat. egyházban neve annak az esztendőnek, amelyre a pápa jubileumi búcsut rendel.
l. Szent-Erzsébetfalva.
l. Palesztina.
(növ.), l. Pápafű.
(Szent-Gaál), nagyközség Veszprém vármegye veszprémi j.-ban, (1891) 3907 magyar és német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Lakosai hajdan mint királyi vadászok szolgáltak (Sz.-i királyi vadászok) és mint ilyenek helyi nemességgel birtak.
1. svájci kanton, amely Appenzellt körülfogja és Thurgauval, a Boden-tóval, Vorarlberggel, Liechtensteinnel, Graubünden, Glarus, Schwyz és Zürich kantonokkal határos. Területe 2019 km2. Felszine. A kanton D-i részét a Glarni-Alpok K-i ágai takarják; ezeknek csak kevés csúcsa mulja felül a 3000 m.-t (Ringelspitz 3249 m.) és a glecserek területe csak 7,4 km2, mind a mellett a magas hegység jellegét viselik magukon. Középen a Rajna és Linth völgye, a Wallen-tó és a sargansi síkság közt terülnek el a Thuri-Alpok, amelyeket a Thur felső völgye két részre oszt: a Sentis-csoport és a Churfirsten-lánc. Az É-i rész termékeny dombos vidék (Tannenberg 901 m.). A folyói részint egyenesen a Rajnába (Tamina, Simmi) és Boden-tóba, részint a Thurba (Glatt és Sitter) vagy a Wallen-tóba (Seer, Mur, Linth), részint a Zürichi-tóba (Jona) ömlenek. Az éghajlat a magasság szerint különböző: A Thur felső völgyében kevésbé zord; a főváros körül hideg és változó; Wyl, Rorschach és Unterrheinthal járásokban sokkal enyhébb, Sargans járásban és az alacsonyabb részekben pedig aránylag meleg. Az egész területnek 84,8 %-a termékeny föld; ebből 1375 km2 szántóföld, kert, rét és legelő, 331 km2 erdő és 7 km2 szőllő. A földmívelés, amely az alacsonyabb fekvésü vidékeken az ipar mellett a fő foglalkozás, a szükséglet fedezésére nem termel eleget. A szőllőtermelés nagyobbára csak a Rajna völgyére szorítkozik; a gyümölcstermelés az É-i dombos vidéken és a Rajna mentén fizet legjobban. Az állattenyésztés adatai 1886-ból: 5719 db. ló, 58,397 szarvasmarha, 18,272 sertés, 11,758 juh, 20,051 kecske és 13,907 méhkas; ezenkivül a mesterséges haltenyésztés is jelentékeny. A bányászat szép homok-, malomköveket és palát szolgáltat. Az ásványvizforrások közül a legkiválóbb a pfäfersi (l. o.).
A lakosok száma 1880-ban 210,491, 1888-ban 229,441 (111,521 férfi, 117,920 nő), 1 km2-re 114 volt; ezek közül vallásra nézve 135,796 kat., 92,705 ev., 575 izraelita és 365 egyéb; anyanyelvre nézve 226,836 német, 475 francia, 1513 olasz, 339 román és 278 egyéb. Járások szerint a lakosság következőképen oszlott meg:
|
A járás neve |
Lakóinak száma |
|
Gaster |
7,218 |
|
Gossau |
17,413 |
|
Oberrheinthal |
17,574 |
|
Unterrheinthal |
15,676 |
|
Rorschach |
14,815 |
|
St. Gallen |
27,942 |
|
Sargans |
18,223 |
|
See |
14,079 |
|
Tablat |
13,670 |
|
Alttoggenburg |
11,721 |
|
Neutoggenburg |
12,022 |
|
Obertoggenburg |
11,977 |
|
Untertoggenburg |
19,888 |
|
Werdenberg |
17,325 |
|
Wyl |
9,998 |
A születések száma 1891-ben 6807, a házasságoké 1644 és a halálozásoké 4679. A legfontosabb iparágak: a pamutfonás, szövés, kötés és festés; főhelyei a középső és alsó Toggenburg, az Oberrheinthal és Werdenberg. 49 gyárban 1892-ben 157,000 hl. sört gyártottak. A legfontosabb kereskedőhelyek a fővároson kívűl Rorschach és Wattwyl. Az alkotmány képviseleti és demokratikus. Törvényhozó testület a nagy tanács, amelynek tagjait, 1500 lakosra egyet, a községekben a választók választják. Ha azonban 4000 választó kivánja, minden javaslat a népszavazás alá bocsátandó. Végrehajtó hatalom a kormánytanács (7 tag), amelyet szintén a nép választ. Közigazgatás céljából a kanton 15 járásra oszlik (l. fentebb). Mindegyik járásnak megvan a járásbirósága; fölebbviteli törvényszék a Sz.-i kantoni törvényszék. 1891. volt 529 népiskola 497 tanítóval és 23 tanítónővel, 36,286 tanítvánnyal; 32 gyermekkert 39 óvónővel és 1731 gyermekkel; 33 felső népiskola 70 tanítóval, 18 tanítónővel, 1247 fiu- és 827 leánynövendékkel; 1 gimnázium, 2 reáliskola, 7 ipar- és 159 továbbképző iskola, azonkivül számos árvaház, tanítóképző iskola, azonkivül számos árvaház, tanítóképző és egyéb szakiskola.
2. Sz., az ugyanily nevü kanton fővárosa, kat. püspöki székhely, a Steinach völgyében, 673 m.-nyi magasban, 10 km.-nyire a Boden-tótól, vasút mellett, (1888) 27,842 lak., nagy pamutiparral és élénk kereskedéssel, amelynek fő tárgyai a pamutiparcikkek. Az óváros, amelyet azelőtt falak fogtak körül, szűk és kanyargós utcákból áll, míg az újváros szabályosan épült. Kiválóbb épületei az 1756-65-ig épült és barok ízlésben díszített püspöki templom faragott kanonki székekkel és kovácsolt vasból készített ráccsal; mellette a zárdaépületben van a hires zárdakönyvtár (30,000 kötet, 1558 inkunabulum, 1725 kötet értékes kézirat); a gót ízlésü ref. Szt.-Lőrinc-templom magas toronnyal; a tekintélyes gimnázium a városi könyvtárral (Bibliotheca Vadiana a reformáció korából való kéziratokkal) és a kereskedelmi földrajzi társaság gyüjteményeivel: a muzeum természetrajzi, történelmi és műipari gyüjteményekkel; az iparmuzeum és többféle jótékonysági intézet. Aránylag számos a tudományos, művészi és társadalmi egyesület. Környékének legszebb pontjai a Rosenbert (745 m.), Freudenberg (885 m.) és Vögelisegg (962 m.).
Történelem. Sz. mostani területe a középkorban az alemannoké volt, későbben különböző hűbérurak uralma alatt állott; ilyenek voltak a Werdenberg és Sargans, a Rapperswil, Toggenburg stb. grófok meg a Sz.-i kolostor. Ez utóbbit a VII. sz.-ban szt. Gallus ir származásu szerzetes alapította; a VIII-X. sz.-ban itt volt Európa egyik legelső rangu tudós iskolája. Gazdagsága ide csalta a pogány magyarokat is, kik elől azonban a kolostor kincseit sikerült a szerzeteseknek megmenteniök. A kolostor apátjai 1206. német birodalmi fejeldelmekké lettek; uralmuk kiterjedt Sz. városára, amely csak 1457. vásárolta meg teljes szabadságát, Appenzellre és későbben Toggenburg grófságra is. A XV. és XVI. sz.-ban részenkint jutottak Sz. különféle részei a svájci szövetségbe. 1529. az apátságot világiasították, de már 1532. ismét visszaállították; 1798. azonban ismét beszüntették. Ugyanekkor a régi svájci szövetség átalakításakor Sz. különféle részei Linth és Sentis kantonokba voltak beosztva. 1803. alkották meg ezekből Sz. kantont, amelynek első landammanja Müller-Friedberg volt. Az ekkor alkotott, valamint az 1814-iki alkotmány szerint a választói jog nagyon meg volt szorítva és a hatóságok is meg voltak osztva a katolikusok és protestánsok közt. Csakis az 1830-iki népmozgalom tette az alkotmányt demokratikusabbá. Az 1831 márc. 1-i alkotmány a választói jogot kiterjesztette és a kormány működésének ellenőrzéséről gondoskodott, de a hatóságoknak felekezetek szerinti különválását fentartotta. Ez heves belső küzdelmeknek volt forrása, mmígvégre 1847. ezt is megszüntették. 1861. az alkotmányt revideálták s az oktatásügyet a felekezetek kezéből kivették; 1875. pedig a fakultativ népszavazást kötelezővé tették.