l. Duna.
(Rhizotrogus), a lemezes csápu bogarak egyik neme, l. Cserebogarak.
1. Cecilia, l. Bazini és Rozgonyi (család).
2. Sz. Imre (nagyrápolti). Az erdélyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos volt, megh. 1862. Fiai közül Imre nyugalmazott kir. kuriai tanácselnök, szül. Bécsben 1827. Hivatalos pályára neveltetvén, már 1846 szept. 14. erdélyi kir. kincstári gyakornok, 1848 márc. 2. udvari kamarai fogalmazó-gyakornok, jul. 16. pedig a megalakult magyar kir. alkotmányos kereskedelmi minisztériumban segédfogalmazó lett, azután a szabadságharc alatt honvédtiszt volt; annak megszünte után pedig ismét visszatért a hivatalos és ugyanezúttal a birói pályára. Megkezdte ezt 1851 máj. 9-én mint főtörvényszéki auszkultans Sopronban, folytatta 1854 szept. 29. óta mint országos törvényszéki segéd ugyanott, 1856 jun. 10 óta mint főtörvényszéki segédtitkár, 1858 aug. 11. megyei törvényszéki tanácsos Zala vármegyében, 1861 márc. 29. erdélyi főtörvényszéki titkár és már ugyanazon év nov. 29. az erdélyi kir. táblánál ideiglenes itélőmester, 1863 ápr. 10. u. o. rendes kir. táblai ülnök, 1865 jul. 20. erdélyi kir. ügyigazgató, s 1869 máj. 11. magyar kir. legfőbb itélőszéki biró. Mint az erdélyi állapotok alapos ismerőjét törvénykezési ügyekben többször küldte oda a minisztréium. A fővárosi ref. egyházi tanács tagja lévén, buzgó részt vett annak dolgaiban. Fabiny Teofil igazságügyminisztersége alatt egy ideig államtitkár volt s onnét ismté a kuriához ment vissza tanácselnöki minőségben, hol több évig az ügyvédvizsgáló bizottság elnöke volt. 1896. nyugdíjba lépett (ekkor a II. oszt. vaskorona-rendet kapta) s azóta jogi és egyéb tanulmányainak él. A Szent-István- és Lipót-rendek vitéze.
3. Sz. János, erdélyi vajda, voltaképen Bazini és Sz. Gróf János, kit Mátyás király rendszerint egyszerüen csak Gróf (comes) Jánosnak nevezett, Bazini és Sz. György gróf koronaőr fia. A Mátyás király és Frigyes császár közti küzdelemben 1459. ő is, mint atyja, a császárral szövetkezett, de utóbb Mátyás királyhoz pártolván, az 1460-as évek elején Erdély vajdájává tétetett. 1463 márc. havában az Erdély követei jelenlétében tartott tolnai országgyülés a török ellen fölállíttatni rendelvén az u. n. közhadsereget (exercitus generalis), Mátyás király még e gyülésből elküldte Erdélybe Sz.-t a hozott végzések végrehajtására. Sz. haza érkezése után mind a három nemzet rendeit gyülésre hivta össze, mely nagyobb ajánlatot tett, mint amennyit a tolnai gyülés kivánt. Mig ugyanis a tolnai végzések szerint a nemesi fölkelésen kívűl minden nemes embernek tizen felül lévő minden tiz jobbágyából csak egyet kellett magával vinnie, addig Erdélyben minden jobbágy tehetségéhez mért fegyverrel köteleztetett megjelenni a közfelkelésen, s csak egyötödük maradhatott otthon a megye védelmére. 1467. Mátyás király Erdélyre is kiterjesztette a királyi kincstári adót (tributum fisci regalis) és a koronavámot (vectigal coronae), mely közelégületlenség forrása lett az új adó alá esendők között. Erdélyszerte nagy izgatás indult meg a «zsarnok» fejedelem ellen. A mozgalom élén farnosi Veres Benedek, Geréb Péter szász ispán és Zsúki László állott, kik pártfeleikkel együtt bejárták az országot, lázadásra bujtogató párhuzamot vonva a zsarnok Mátyás és a békekedvelő, atyskodó kormányzatu Sz. vajda között. A magyarok és szászok ezen egyesülése egyenesen a koronától való elszakadást vette célba. Sz.-t akarták királlyá tenni a beavatottak, kik ideiglenes kormányt is szerveztek az ország főuraiból s ezeknek 1467 aug. 18. fegyveres oltalmat esküldtek. A fegyverre kelés azonban, a vezetők tehetetlensége miatt, nagy zajjal ugyan, de vontatva ment, ugy hogy még csak az előkészületeknél voltak, mikor Mátyás 8000 lovas és 4000 gyalog élén köztük termett. A lázongók csapatai «mintha tüzes mennykő csapott volna közéjük - irja Ranzanus - szétszaladtak», szidván a vajdát, hogy ily bajba keverte őket. Ekkor a királyjelölt Sz. hirteleni elszánással egy meglepő lépésre határozta el magát. Bűnbánólag borult le egész kiséretével együtt a király előtt, bizva ennek nagylelküségében és politikai belátásában. Sz. ezzel elárulta pártját, de megmentette a maga életét. Mindössze csak vajdai méltóságát vesztette el, de egyébként épp oly kevéssé bűnhődött, mint testvére Zsigmond, ki szintén tagja volt az ideiglenes kormánynak. Mátyás, kinek a megtért vajdától a szégyneletes kudarc után nem volt oka tartani, készséggel megbocsátott a levert egyénnek, de az országa épségének megbontására vállalkozott nemességgel kegyetlenül éreztette szigorát. L. Bazini.
azelőtt a horvát-illir határőrvidék egy ezrede, melynek területe 2078 km2, lakóinak száma (1870) 93,061 volt. Székhelye Szent-György (Gjurgjevac) volt.
l. Bazini.
l. Kereszt.
község, l. Esztergom.
l. György-rendek.
l. Györgytallér.
(növ.), palócosan Szengyorvirág. Az ország más-más vidékein más-más, de körülbelül Szent-György-nap tájban virágzó füvet neveznek igy, p. Nógrád vármegyében a pásztortáskát, a Mátra vidékén a Corydalis két faját, Erdélyben a Primula Pannonicát, másutt a gyöngyvirágot meg a májusgyöngyét, vagyis a Majanthemumot.