Bajza József (l. o.) álneve.
(ephelides), az a kis, gombostűfejnyi, esetleg valamivel nagyobb sárgás-barnás folt, amely különösen az arcon és a kezek bőrén lép fel és a bőr festenyének egyszerü körülirt túlképződéséből, felhalmozódásából áll; hogy ezt mi okozza, még nem tudjuk biztosan; azon körülmény, hogy rendsen csak a fedetlen bőrrészeken fordulnak elő, arra mutat, hogy összefüggésben van külső behatásokkal, különösen a napsugarak behatásával, erre mutat az is, hogy különösen tavasszal és nyáron lépnek fel erősebben; halvány bőrü, különösen szőke és vörös hajzatu egyének hajlamosabbak a sz.-re, ilyenkor nem ritkán az egész testen előfordulnak. Gyógykezelése nem olyan egyszerü, pedig annak eltávolítása végett különösen a hölgyek sokszor fordulnak az orvoshoz. A gyógykezelés lényege abban áll, hogy valamely erősebb szer által fokozott lehámlást idézünk elő a bőrön, amelynek folyamán a Sz.-k is eltünnek; ilyen a Hebra által ajánlott szublimátkezelés, amely azonban mindig csak orvosi felügyelet melett és nagy elővigyázattal alkalmazandó és abból áll, hogy pár órán keresztül 1-2 százalékos szublimát- (alkoholos v. vizes) oldatba mártott tiszta vászondarabokat teszünk az illető helyre, amire egy erős lehámlás áll be, mely alatt a Sz.-k is eltünnek; használni lehet e célra tömény karbolsavat, melyet üvegpálcikával alkalmazunk az egyes Sz.-kre, továbbá fehér precipitát-kenőcsöt, mosásokat egyenlő rész tejsav és glicerinnel stb. A számtalan, Sz. ellen ajánlott és hirdetett titkos és nem titkos szerek szintén ezen alapulnak. Recidivák azonban egy kezelési mód mellett sem szoktak kimaradni. L. még Melanózisz.
(növ., párducfű, viaszfű, szeplén Diószegieknél, Cerinthe Tourn.), az érdeslevelüek kopasz v. érdes, gyakran sápadt szinü füve. Tiz faja (hazánkban négy) kiváltképen Eukrópa déli, Afrika északi és Ázsia nyugati részén terem. Szára leves, levele szives vagy nyilas alju, fehér viasznemü pontok lepik el, virága csöves, féloldlu leveles csigafürtté alakul, termése apró tojásdad és csonkeménységü. Déleurópai több faja, mint a C. maculata L., sárga, de barna foltos virágával, a C. maior L. világos- v. sötétbarnán piros virágával kertben díszlik, a C. minor L. mezeinken gyakori, levele fehér foltos, azért a nép boldogasszony csepegtette fűnek nevezte.
l. Immaculata és Mária (XII. köt. 323. old.).
l. Meluzina.
1. Háromszék vármegyében Sepsi-Szent-Györgytől délra elterülő termékeny térség az Olt és Feketeügy folyók közt, szélein számos község van. - 2. Sz. (Schönau, Sohna), kisközség Kis-Küküllő vármegye hosszuaszói j.-ban, (1891) 1103 német és oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a széptan (l. o.) gyakorlati része, az elveket a széptanból veszi át és inkább csak a praxis fogásait közli. Igy a poétika azt tanítja, miképen kell verseket, drámát, époszt csinálni, az akusztika, harmonia, ritmus, melódia tanai a zenei szépműtanhoz tartoznak stb. Sok ezer éves tapasztalatból levont szabályok halmozódnak itt össze. Ezek a szabályok változandók voltak, azért vigyázni kell a különféle korból származó műtanok alkalmazásánál.
fordítása a francia beauxarts szónak, mely a rajzoló-művészetek megjelölésére szolgál.
a könyvnyomtatásban valamely ívnek első formájáról (rendesen a belsőről) való nyomtatás. Ellentéte a hátnyomat (a külső formáról). L. még Könyvnyomtatás.
a prózának az a köre, melyben a művészi elem uralkodik; ide tartoznak nevezetesen a költészetnek prózai ágai, u. m. a regény és novella (prózai szépirodalom), tágabb értelemben ide sorolhatni az életrajzokat, történeti, filozofiai essaiket, hogyha előadásuk művészi. A magyar Sz. fejlődését Kazinczy koráig tüzetesen tárgyalja Beöthy Zsolt könyve: A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban (2 köt.).