(l. a mellékelt képet), műszaki szempontból az az eszköz, melyet kézi vagy géperővel mozgatva, valamely munkadarabnak hidegen v. melegen való kialakítására használunk fel. A megmunkálandó anyag szerint megkülönböztetünk faipari, fémipari, bőripari, szövőipari stb. Sz.-okat, technologiai szempontból pedig előrajzoló-, mérő-, tárgytartó- és metsző-Sz.-okat. E címen csak a fémipari Sz.-okról emlékezünk meg, mert a többiekről már egy vagy más címen a szükségeseket elmondottuk (l. az Ár, Ásó, Ásóvilla, Csákány, Csiszolókövek, Csiszolópapir, Drótmérő, Fúró, Kapa, Kasza, Kalapács, Kés, Sarló stb. címszókat), sőt a kovácsolás és hengerlés leirásával kapcsolatban a fémek melegen való alakításához használt Sz.-okról is megemlékeztünk.
Hogy a durva felszinü öntött s kovácsolt munkadarabokat a lehető legnagyobb pontossággal kialakíthassuk, a munkadarab felszinére annak leendő alakját rárajzoljuk, erre valók az u. n. előrajzoló-Sz.-ok. A legtöbb esetben a rajzolás előtt a munkadarab felszinét letisztogatják és befestik, hogy a rajz szembeötlőbb legyen. A rajz körvonalait pontokkal vagy vékony vonásokkal jelölik. A rajz körvonalainak kipontozásához a pontozót használják, ez kúpalaku, edzett acélcsúccsal ellátott Sz., mely a fokára mért ütés következtében a munkadarab felszinén kúpalaku gödröcskét vág. Vonalak kirajzolására a karcolótűt használják. Ennek egyik vége egyenes, másika pedig horgas. A horgas végét három élü piramis alkotja. Kemény tárgyakhoz acél, igen keményekhez gyémánt karcolútűt használnak. Sok esetben a kívánt vonalakat sárgaréz, vörösréz, grafit, kréta stb., tehát festő, színes nyomot hagyó anyagokkal jelölik. A karcolútű vezetésére használják a vonalzót. A korcolótűnek a vonalzó melletti vezetése nagy figyelmet kiván, mert az előzőnek ferde állása a kívánt iránytól jelentékenyen eltérő nyomot hagyhat, különösen akkor, ha a vonalzó nem fekszi meg a tárgyat, mert ekkor a tű helye a vonalzó alá is kerülhet. A mondott okból hazsnálnak mekanizmussal vezetett karcolótűt. A síklap pontosan legyalult öntött vaslap, melyet a satuasztalra teszünk vagy bakokra állítunk. Síklapon használható jobb fajta karcolótűt mutat az 1. ábra. Az előrajzolásnak a jelzettektől elütő módja a középpont-keresés. Ha a hengeres tárgynak középpontját akarjuk kikeresni, célszerüen használhatjuk a keresztvonalzót, ez 90 foku háromszög melynek csúcspontjából hosszu egyenes vonalzó nyulik az átfogón túl, ha a háromszöget a henger homloksíkjára fektetjük s az egyenes vonalzóval vonalat húzunk s ezt a műveletet más helyen megismételjük, a két vonal metszőpontja a középpontot adja. Használnak tölcsérrel vezetett pontozót is, a tölcsér bő nyilását a henger homlokára állítják s a körből vezetett pontozó hegye a kör középpontját éri. Szabályos görbe vonalak, u. m. a kör, az ellipszis vagy a spirális kirajzolására megfelelő körzőt használunk. Abban az esetben, ha az előrajzolandó tárgy nem elég egyenes, kiegyengetjük. A pléheket síklapra helyezve kalapálással egyengetjük ki, ha vastag pléh, három vagy öt henger között járatjuk keresztül. A rúdakat szintén kalapácsütésekkel egyengetjük ki, azonban alátétül nem a síklapot, hanem az üllőt használjuk. Az előrajzoláshoz mérő-Sz.-ok is kellenek.
Mérő-Sz.-ok. A legfontosabb mérő-Sz.-ok a körzők. A vonalak lemérésére használják a hegyes körzőt, ezek azonban nem ajánlhatók, mert megnyomás esetén szétnyilnak s a kelleténél nagyobb távolságot adnak; jobban a görbített hegyü s még jobbak a rudas körzők. Célszerüek azok a csuklókörzők is, melyeknek hegyei merőlegesen állanak. A lemért távolság rögzítésére állító csavarokat használunk. A vastagság mérésére valók a lyuk- és a tapintókörzők, a kettőt egyesítik is, ezek a lyuk- és a tapintókörzők (2-4. ábra). A leolvasás megkönnyítése céljából az utóbbinak szárát mértékkel is ellátják. Az 5. ábra mértékkel ellátott u. n. tolómércét tüntet fel. A szögek mérésére használjuk a különféle szegletes vonalzókat és a szögmérőket, az előzők bizonyos szögek (90o, 60o, 45o, 30o), az utóbbiak tetszőleges szögek mérésére valók. A munkadarab vizszintes állítására való a szintező, mely rézállványok közé fogott vizzel teli üvegcső, melynek vizszintes állását a csőben mozgó légbuborék középállása jelzi.
Tárgytartó Sz.-ok. A megmunkálandó tárgyak tartására leginkább a felszini nyomást használjuk. A legközönségesebb tárgytartó Sz.-ok a fogók, különösen a hegyes-, a drót- és a harapófogó, kerek tárgyak megfogására pedig az u. n. csőfogó (6. ábra); ez utóbbi akkor fog jól, ha szája 10 fokra nyilik. Ezek közé sorolhatjuk a francia kulcsot is, melynek egy szilárd s egy csavarorsóval állítható mozgó pofája van. Állandóbb tartásra használjuk az egyenes és ferde száju kézikösűt (7. és 8. ábra), a csavar- és a párhuzamos satut (9. és 10. ábra).
Metsző-Sz.-ok. A tárgyak végleges megmunkálását ékalaku testekkel, az u. n. metsző-Sz.-okkal végeztetjük. Az elvágásra vagy lenyirásra használjuk az ollókat. Az olló egy álló és egy mozgó, vagy két egymásfelé mozgó ékből vagy késből áll. Abban az esetben, ha a tárgyat bemetszeni akarjuk, a két mozgó él szöge olyan nagy legyen, hogy a kés és a tárgy közti dörzsölés az utóbbit helyzetében megtarthassa. Ez megfelel 9-14 foknak. Azonban a csap körül forgó ollók nyilás szöge folytonosan változik, ha tehát állandó szöget akarunk, a két ék élét a logaritmus-spirális szerint kell görbíteni (11. ábra). Állandó szögnyilása csak a párhuzamos és körollóknak van. A párhuzamos ollónak egy szilárd s egy erre merőlegesen fel- és lemozgó kése van, a körollót pedig két körben forgó kés alkotja, melyek egymást átmérőjük 1/400 részével fedik. A tárcsák átmérője legalább 53-szor legyen nagyobb az elvágandó tárgy vastagságánál. Ha a metsző Sz. a tárgy felszinére hat, a Sz. alakjához hasonló idomot vág ki. Ezt a műveletet lyukasztásnak, a Sz.-ot pedig lyukasztónak nevezzük.
A lyukasztás az anyag nagy mértékü összenyomásával jár. A lefelé hatoló Sz. az anyagot megduzzasztja és kifelé tolni igyekszik, a tárgy alá tett lyukasztóalj pedig a molekulákat befelé tereli. Ennek az a következése, hogy abban az esetben, ha a Sz. pontosan illik a lyukasztóaljba, a kinyomott fémdugónak kettős kúp alakja lesz (12. ábra). Ezt a bajt megakadályozhatjuk, ha a C lyukasztóalj átmérője egyenlő a lyukasztó D átmérőjével, melyhez a lyukasztandó A tárgy vastagságának egynegyedét adjuk, ekkor a kinyomott dugó s a lyuk felszine egyenletes marad. Abban az esetben, ha a Sz. 90o-nál kisebb szög alatt hatol a munkadarab belsejébe, ennek felszinéről forgácsot vág le, melyet felgörbít s maga előtt hajt, míg csak el nem törik. A kés teljes munkája tehát az ék behatolásából és a forgás kigörbítéséből áll. Minél kisebb a metszőszög, annál könnyebben hatol a Sz. a tárgy belsejébe, csakhogy minél kisebb ez a szög, annál könnyebben romlik a Sz., kell tehát oly határértéknek lenni, melynél a metszőszög a végzendő munka érdekében nagyobb és a Sz. tartósságának szempontjából kisebb nem lehet. Mivel a Sz. az érdes felszinü tárgyon nehezen csúsznék, a Sz. élét kissé kiélezzük, ez esetben a teljes metszőszöget az élesítő a-szög és a beállító b-szög alkotja (13. ábra).
Ha a Sz. élét ferdén alakítjuk, a metszészög valamivel kedvezőbben hat. Ha p. a metszőszög (a+b) = 54°-kal és a tárgyba ható kés éle 30 fok alatt hajlik, ekkor a tulajdonképeni metszőél 50 fok lesz. Ennek a redukált metszőélnek még az a jó hatása is van, hogy a forgácsot kosszarv alakjában választja le és működését nem kezdi meg a teljes felszinen egyszerre, hanem először a kiálló csúcs hatol a tárgyba s csak bizonyos idő multán dolgozik az egész él. A kések alakját igen gyakran trapezalakura készítik, néha kihegyezik vagy lekerekítik. Mind a három esetben a legjobb metszőszög legalul van.
A saját tengelye körül forgó metszőkést fúrónak nevezzük. A fúrók alakításánál is arra ügyeljünk, hogy a metszőszög az anyagnak megfelelő legyen s általában 90 fokon belül maradjon. A 14-16. ábrákban előtüntetett hegyes fúrónak hatása azért rossz, mert metszőszöge még 90°-nál is nagyobb, ez a fúró nem vág, hanem lehorzsolja az anyagot. Nem sokkal jobb a 17-18. ábrákban előtüntetett egyélü hegyes fúró is. Igaz ugyan, hogy a+b szög 90°, tehát kisebb a tompaszögnél, azonban még sem éri el a kívánt hegyes szöget. Ha a fúrót azon a helyen, ahol a tárggyal érintkezik, bereszelnők, illetőleg az élt a 13. ábrában jelzett módon alakítanánk ki, akkor a htás a legjobb lesz. Ilyen fúrók a 19-20. ábrákbeli központfúrók és a 21. ábrabeli spirális fúrók. Az utóbbiak különösen ajánlhatók, mert a forgácsot könnyen eltávolítják és ha megkoptak, alkalmas köszörülőgépekkel megköszörülhetjük. A kézi fúrókat a húros v. hegedüfúróval, a pörgőfúróval, a mellfurdanccsal és a fúrókereppel forgatjuk. Az első olyan mint a hegedüvonó, húrját a fúró körül csavarván, a vonó ide-oda mozgatásakor a húr a fúrót majd előre, majd vissza forgatja. A pörgőfúrónak szárán mintegy 70o hajlásu csavarmenet van, mely a rá illő csavartok fel- és lehúzogatása következtében majd előre, majd hátra fordul. A mellfurdancsot ilyen űůë alaku forgató alkotja, melynek egyik végén a mell megtámasztására való gomb vagy lap, másik végén pedig a fúró tartására való tok van. A munkás a közbülső szárat forgatja. A fúrókerepet oly emeltyü alkotja, mely kapoccsal és kapocskerékkel bir, ez utóbbin van a fúró tartására való tok. A fúrók csoportjába sorolhatjuk még a lyuktágítókat, a kidörzsölőket (22. ábra) és a csavarvágókat (23. ábra). A lyuktágítók arra valók, hogy a fúrt lyukak nyilásait kibővítsék. A kidörzsölőkkel a fúrt lyukak oldalát tisztítjuk meg és pontos méretre alakítjuk ki. A kidörzsölők alakja igen sokféle.
A legtöbb esetben félgömbölyü acél is megteszi a szolgálatot. Nagyobb hatása van a négyszögletes acélnak, azonban mégis legjobb, ha a metszőéleket a felállított szabályok szerint alakítjuk ki. A csavarvágókkal a kifúrt lyukakba csavarmeneteket vágunk. A csavarok vágására kúpalaku acélcsavart használunk, melyet négy oldalt laposra reszelünk, csakhogy ez nem vágja, hanem lekaparja a tárgy felszinét; sokkal célszerübbek a 23. ábrabeli csavarmetszők, azonban ezek is nehezen járnak, ha a csavarvágó mélyen hatol a tárgyba, mert a már kialakított csavarmenet éle a csavarmetsző szárán mindinkább surlódik és a Sz.-nak metsző hatása tulajdonképen akkor szünik meg, midőn a csavarmenet végső alakját kellene megadni. A zürichi Actiengesellschaft für Fabrikation Reishauerscher Werkzeuge oly csavarmetszőket gyárt, melyeknek csavarmenetei mind külső, mind belső kerületükön excentrikusak, minek következtében a surlódás a minimumra csökken, a kések a csavarmenet teljes kivágásáig jól hatnak és a meneteket szabatosan és tisztán alakítják ki.
Azt a sokélü forgó Sz.-ot, melynek kerületén és sok esetben talpán vannak a metszőélek s amely hatását oldalmozgással is érvényesítheti, marónak nevezzük. A 24-30. ábrák különféle marókat láttatnak. A marókat is a már jelzett elvek szerint kell készíteni. Ha a marónak tengelyirányos felszine széles, célszerü a metszőéleket csavaros vonal szerint kivágni. A marók alakja igen sokféle, mert függ a munkától, amelyre használni akarjuk. A marók fogainak száma és átmérője közötti viszony szorosan összefügg a maró használhatóságával, mert a sűrün fogazott maró gyorsan dolgozik ugyan, de az a hibája, hogy a fogakat hamar eltömi a levágott forgács, míg a ritkán fogazott lassubb munkát végez. A kellő határt az alábbi táblázat szabja meg:
|
A marótárcsa átmérője |
5- 10 mm. |
fogainak száma |
10 |
|
" " |
20- 30 mm |
" " |
16 |
|
" " |
50- 60 mm |
" " |
22 |
|
" " |
90-100 mm |
" " |
28 |
|
" " |
140-160 mm |
" " |
40 |
Azt a sokélü Sz.-ot, melynek metszőélei egy síkba állítvák, fürésznek nevezzük. A fémiparban egyenes és körfürészeket használnak. Ha több ily fürészlapot ugy helyezünk egymás mellé, hogy az egyik lap fogát a másikhoz viszonyítva eltoljuk, keletkezik a reszelő, melyet tulajdonképen ugy készítenek, hogy az edzetlen acéllapra először 70 foku szög alatt egymáshoz párhuzamos barázdákat vágnak (alapvágás) s ezeket 52 foku szög alatt vágott barázdákkal (felső vágás) kis fogakra szaggatják.
|
Az 500 mm. hosszu |
durva reszelőnek |
63 foga van 1 cm2-en |
|
" 500 " " |
basztárd " |
165 " " 1 " |
|
" 500 " " |
simító " |
448 " " 1 " |
|
A 200 " " |
durva " |
276 " " 1 " |
|
" 200 " " |
basztárd " |
448 " " 1 " |
|
" 200 " " |
simító " |
740 " " 1 " |
|
" 100 " " |
durva " |
448 " " 1 " |
|
" 100 " " |
basztárd " |
825 " " 1 " |
|
" 100 " " |
simító " |
1792 " " 1 " |
|
" 100 " " |
finom simító " |
6523 " " 1 " |
A reszelők alakja igen változik; alapalakok: a négyzetes, a lapos, a gömbölyü, a félhátu és a háromszögletes reszelők.
Azt a Sz.-ot, melynek vágóéleit apró felvágott horgocskák alkotják, ráspolynak nevezzük. A ráspolyok alakja és hatása olyan mint a reszelőké. A Sz.-ok közé sorolhatjuk még a csiszolókorongokat (l. Csiszolás), köszörülőköveket és fényezőporokat, melyeknek hatása a reszelők és ráspolyok hatásával egyezik.
A metsző-Sz.-ok sebessége. A kések jó hatása függ még a sebességtől is, a szerint, hogy minő a megmunkálandó anyag és mennyi éle van a Sz.-nak, a sebesség igen tág határok között változik:
|
kérges önt. |
acél |
öntött vas |
kovácsvas |
bronz |
fa |
|
|
Egyélü szerszám |
001-002 |
003-005 |
005-010 |
008-015 |
010-020 |
300-600 |
|
Többélü szerszám |
- |
005-010 |
010-040 |
015-040 |
020-050 |
300-500 |
méter másodpercenként.
[ÁBRA] 1. ábra. Mikrométer-csavarral állítható Reishauer-féle karcoló-tű.
[ÁBRA] 2-4. ábra. Lyuk- és tapintó-körzők.
[ÁBRA] 5. ábra. Mikrométer-csavarral állítható toló-mérce.
[ÁBRA] 6. ábra. Csőfogó.
[ÁBRA] 7-8. ábra. Egyenes és ferde száju kézi kösü.
[ÁBRA] 9-10. ábra. Csavar- és párhuzamos satu.
[ÁBRA] 11. ábra. Olló.
[ÁBRA] 12. ábra. Lyukasztó.
[ÁBRA] 13. ábra. Metsző-kés.
14-16. ábra. Kétélü hegyes fúró.
[ÁBRA] 17-18. ábra. Egyélü hegyes fúró.
[ÁBRA] 19-20. ábra. Központfúró.
[ÁBRA] 21. ábra. Spirális fúró.
[ÁBRA] 22. ábra. Kidörzsölő.
[ÁBRA] 23. ábra. Csavarvágó.
[ÁBRA] 24-30. ábra. Különféle marók.
Sz. házi állatoké, l. Befogó készülékek.
(l. a mellékelt 3 képet), igy nevezik azokat a munkagépeket, melyek a gépbe fogott szerszám segítségével a munkadarabot a kívánt alakra idomítják. Ezeket is épp ugy mint a szerszámokat a megmunkálandó anyag szerint feloszthatjuk fémipari, faipari, bőripari stb. Sz.-re, azonban ez alkalommal csak a fémipari Sz.-ről szólunk. Manapság a Sz.-et nem állati vagy emberi erővel, hanem gőzgéppel, gázgéppel, elektromótorral, vizmótorral vagy más mekanikai erővel hajtják, még pedig a közlőmű gerendelyével kapcsolat indítókészülékkel, hogy a mozgás irányát és sebességét könnyen változtatni és a gépet magát a többitől függetlenül bármikor megállítani v. megindítani lehessen. Az indítókészülék csapágyait a legalkalmasabb helyre (a mennyezethez, falhoz, padozat alá stb.) erősítik. A tengelyen egy lépcsős és három egyenlő átmérőjü közönséges szíjdob legyen, az utóbbiak egy nyilt és egy keresztezett szíjjal a közlőmű szíjdobjával kapcsolatosak, a lépcsős szíjdob pedig a géppel van összekötve. A szíjdobok közül csak a középső van a tengelyre felékelve. A szíjdobokra vetett nyilt és keresztezett szíjat villával tolják el. A lépcsős szíjdob a szerszámgép tengelyére erősített lépcsős szíjdobot forgatja, e mellett néha kerékáttétel is van, hogy a sebességet tágabb határok között változtathassák.
A gépipari Sz.-et a mozgás minősége szerint osztályozzák, vannak forgó és váltakozva (alternativ) mozgó gépek. Az első csoportba az esztergák, a fúrók, a csavarok, a fürészek, a maró- és csiszológépek; a második csoportba a különféle gyalulógépek (hossz-, haránt- és függőleges mozgásu gyalulógépek) és a nyíró-, lyukasztó-, húzó- s hajlítógépek tartoznak. A késeknek vagy a tárgyaknak háromféle mozgásuk lehet: 1. a levágott forgács hosszába való mozgást főmozgásnak; 2. erre merőleges mozgást mellékmozgásnak nevezik; 3. a kés beállítására való mozgás, mely a tárgy felszinére merőleges.
I. Forgó szerszámgépek.
[ÁBRA] 1. ábra. Az esztergapad elülnézete.
[ÁBRA] 2. ábra. Az esztergapad alaprajza.
[ÁBRA] 3. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad olalnézete (nagyobbítva).
[ÁBRA] 4. ábra. Az 1-2. ábrában előtüntetett esztergapad késtartója (nagyobbítva).
[ÁBRA] 5-6. ábra. A síkkorong elülnézete és metszete.
[ÁBRA] 7. ábra. A síkeszterga oldalnézete.
[ÁBRA] 8. ábra. A síkeszterga elülnézete.
[ÁBRA] 9. ábra. A fúrógép elülnézete.
10. ábra. A fúrógép oldalnézete.
[ÁBRA] 11. ábra. A fúrógép fúróorsójának metszete.
[ÁBRA] 12. ábra. A karos fúrógép.
[ÁBRA] 13. ábra. A csavarvágó gép oldalnézete.
[ÁBRA] 14-15. ábra. A csavarvágó gép felülnézete és hosszanti metszete.
a) Esztergagépek. Az esztergagépeket körkerek tárgyak készítésére használják. A forgó tárgy kerületére nyomják a kést és ez megfelelő vastagságu forgácsot vág le, ezt a műveletet esztergályozásnak nevezik. Az esztergagépek a c tengelytartóból (1-4. ábra), az u késtartóból, az l szegnyeregből, az a padból és az indítókészülékből állanak. A c tengelytartó csapágyai két tengelyt tartanak. A d tengelyt kúpos perselyekkel és csappal központos állásában tartják, a vele párhuzamos tengely pedig hosszanti irányban mozdítható el és állásában szeggel rögzíthető. A d tengelyen van a felékelt i fogaskerék és a laza szíjdob, az utóbbin van az f fogaskerék, mely a másik tengelyre ékelt g kerékbe kapaszkodik. Gyors járás esetén az i fogaskereket összekapcsolják a szíjdobbal, a másik tengelyt pedig félretolják, hogy az f kerék a g-be ne kapaszkodhasson. Ha a kapcsolócsavart kioldják és i kereket a g-vel kapcsolják össze, a mozgás h kerék útján az i kerékre, illetőleg ennek tengelyére hárul át. Ebben az esetben a gép lassan jár. A késtartó szerkezetét a 4. ábra láttatja. A b padon levő s oldalirányban eltolható t szán fecskefarkalaku nyulványába illik t1 szán rovadéka. A t szán tartása és vezetése céljából a b pad felső részét legyalulják és fecskefarkalakura idomítják ki, hasonló alakja van a t1 szánnak is, melyet a t szánba ágyazott csavarorsó segítségével előre és hátra mozgatnak. Abban az esetben, ha az m vezető csavarorsó w kúpkerekét w1 csavarral megkötik, az átteszi mozgását az x kúpkerékre, ez pedig y és z homlokkerekek révén t szánnal kapcsolt csavarorsóra s ekkor a v1 kengyelekkel leszorított kés a tárgy felszinére merőlegesen mozog (bemetszés). Ha x kereket x1 csavarral megkötik és w szabad, ekkor ezt az n orsó csavarszerüen kivágott hüvelyénél fogva magával viszi, mire a kés a tárgy tengelyével párvonalosan mozog (forgácsolás). Ez a két mozgás a kés mellékmozgása. A kés beállítására való mozgást a v1 kengyelek tartólapjával végeztetik, melynek csavartokjába a v szán csavartokjába illő csavarorsóval álíltják be. Az l szegnyereg kúpos szegének pontos beállítására való a kézi kerék, melynek ágyába a szeg csavarszerü vége illik. A kerék ugy van ágyazva, hogy csak foroghat. A szeg rögzítésére való a szegnyereg fölött elrendezett szorítócsavar. Az m orsót az n o szíjtárcsák segítségével hajtott r fogaskerék forgatja. A kellőképen központosított tárgyat a szegnyereg és a tengelytartó csapjai közé szorítják. A tengely végére csavart csapos tárcsa (1. ábra) a tárgyra dugott és ehhez csavart szivalaku csatló nyulványába ütközik s ezt forgása közben magával viszi. Ha bármi okból a csapos tárcsát nem használhatnák, a tengelyre rögzítőcsavarokkal felszerelt tokot csavarnak.
Mivel a csavarorsók pontos beállítása bajos, használnak még oly tokot is, mely egy csavar elmozdításával fogja be és központosítja az esztergályozandó tárgyat. Ezek az u. n. egyetemes esztergatokok. Ha a tárgy lapos (tárcsaalaku) és sem csapok közé, sem pedig tokba nem foglalható, azt a tengelytartó csapjára csavart tárcsára erősítik. Igen kis tárgyakat kolofoniumból és téglaporból készített ragasszal vagy gyorsforrasszal ragasztanak a tárcsához, a nagyobbakat az u. n. síkkorongra erősítik. A síkkorong négy mozgó pofával és több hosszanti rovadékkal ellátott kerek lap, melyet a tengely csavaros végére csavarnak. A tárgyat a csavarorsókkal mozgatott pofákkal tartják meg (5-6. ábra). Igen nagy átmérőjü síkalaku tárgyak befogadására külön esztergagépet használnak, melyet síkesztergának neveznek. Amint a 7-8. ábra láttatja, ennek szegnyerge nincsen, csak tengelye (T) és késtartója (k) van. A tárgyat az S korongra fogják, melyet a mennyezethez erősített I indítókészülék segítségével hajtanak. Ha a fogaskereket a lépcsős szíjdobhoz kapcsolják, S tárcsa forgása a leggyorsabb; ha a kereket a lépcsős szíjdobból kikapcsolják és az 1-4. ábrában ismertetett módon forgatják a tengelyt, S tárcsa kerületi sebessége kisebb lesz. Sok esetben még ennél is kisebb sebességgel dolgoznak. Ebben az esetben a tengely alatt külön fogaskerék van s ezt a lépcsős szíjdob fogaskerekével hajtják. Ebben az esetben S síkkoronggal belül fogazott kerék kapcsolatos.
[ÁBRA] 16-17. ábra. A marógép hosszanti metszete és oldalnézete.
[ÁBRA] 18. ábra. A hideg fürész.
[ÁBRA] 19-20. ábra. A hosszgyaluló gép oldal- és elülnézete.
[ÁBRA] 21. ábra. A harántgyaluló gép elülnézete.
[ÁBRA] 22. ábra. A harántgyaluló gép oldalnézete.
[ÁBRA] 23. ábra. A vésőgép elülnézete.
[ÁBRA] 24. ábra. A vésőgép oldalnézete.
[ÁBRA] 25. ábra. A keretes olló elülnézete.
[ÁBRA] 26. ábra. A keretes olló oldalnézete.
27. ábra. Olló és lyukasztógép.
[ÁBRA] 28. ábra. Körolló.
[ÁBRA] 29. ábra. Húzópad.
[ÁBRA] 30. ábra. A hajlítógép.
[ÁBRA] 31-33. ábra. A hajlítógép részletei.
Az esztergára fogott tárgyak középpontos helyzetben legyenek, különben sok hiábavaló munkát végezünk. Ezért mielőtt a befogott tárgy megmunkálásához fognának, körülforgatják és felszinére értetett krétával kipuhatolják, vajjon jól fogták-e be? Gyenge kalapácsütésekkel a tárgyat csakhamar rendes helyére terelhetik. A síkkorongra fogottakat az állító csavarokkal igazítják be. Az esztergákat leginkább forgácsolásra és csavarmetszésre használják. Ha a körkerek tárgyakon kívűl más alakuakat akarunk készíteni, a leirtakon kívűl más szerkezeti részlet is szükséges. Forgácsolásnak nevezzük a tárgy tengelyirányos megmunkálását, ha a kés nyoma szorosan egymás mellé fekszik. A késtartó lassu eltolásával a tárgy felszinén csavaros vonal keletkezik, minél lassabban mozog a kés, annál kisebb lesz ennek a vonalnak hajlásszöge, illetőleg annál simább lesz a tárgy felszine. Ha csavart akarunk vágni, a fogaskerékáttételeket ugy választjuk meg, hogy a kívánt emelkedésü csavaros vonal keletkezik. Rendszerint a veeztőorsó emelkedése 1II ang., ebben az esetben a hajtótengelyen levő fogaskerék fogainak száma osztva a vezetőorsón levő fogaskerekek fogainak számával, egyenlő: kettő osztva 1II ang.-ra eső menetek számával (a vágandó csavaron). A kerekeket a gyárak az alábbi táblázatban előtüntetett nagyságokban készítik:
|
A csavar átmérője |
A menetek száma |
Fogszám |
||
|
angol hüvelyk |
1II angol |
a tengelyen |
közbetét |
a vezetőorsón |
|
1/4II |
20 |
20 |
120:30 |
50 |
|
5/16 |
18 |
20 |
120:60 |
90 |
|
3/8 |
16 |
20 |
120:60 |
80 |
|
1/16 |
14 |
20 |
120:60 |
70 |
|
1/2 |
12 |
20 |
- |
120 |
|
5/8 |
11 |
20 |
120:60 |
55 |
|
3/4 |
10 |
20 |
120:60 |
50 |
|
7/8 |
9 |
20 |
- |
90 |
|
1II |
8 |
20 |
- |
80 |
|
1 1/8 |
7 |
20 |
- |
70 |
|
1 1/4 |
7 |
20 |
- |
70 |
|
1 1/8 |
6 |
20 |
- |
60 |
|
1 1/2 |
6 |
20 |
- |
60 |
|
1 5/8 |
5 |
20 |
- |
50 |
|
1 3/4 |
5 |
20 |
- |
50 |
|
1 1/8 |
41/2 |
40 |
- |
90 |
|
2II |
41/2 |
40 |
- |
90 |
|
2 1/4 |
4 |
40 |
- |
80 |
|
2 1/2 |
4 |
40 |
- |
80 |
|
2 3/4 |
31/2 |
40 |
- |
70 |
|
3II |
31/2 |
40 |
- |
70 |
Vágjunk 3/4II-es csavart. Ehhez a táblázat szerint 4 kerék kell
A csavarvágáshoz szükséges kerekeket az 1-4. ábrában előtüntetett r1 keréktartóra erősítjük. Igen természetes, hogy a csavart egy vágásra kialakítani nem lehet, rendszerint három, sok esetben ennél is több vágás kell. A csavartokok kivágása is a leirt módon történik.
Gömbesztergályozáshoz külön készüléket használunk, melyet a tengely végére dugunk. Ez ugy van szerkesztve, hogy a csapok közé fogott munkadarabot végtelen csavar fogaskerekek segítségével folytonosan forgatja. Abban az esetben, ha a kés a tárgy tengelyére merőlegesen ide-oda mozog, a tárgy nem körkerek, hanem tompított élü sokszög leend. A kés ilynemü mozgását forgatóval végeztetjük, a forgató áttétele (4-szeres, 5-szörös) szerint megfelelő sokszöget 4-5 stb. szöget kapunk. Ezt passzig esztergályozásnak nevezzük. Ha a kés mozgása és a tárgy forgása között megfelelő viszony van (ovális), ellipszis-keresztmetszetü lesz a megmunkált tárgy. Ehhez rendszerint a leonardo da Vinci-féle módosított szerkezetet használják. A lerit szerkezeteken és készülékeken kívűl még igen sokféle esztergapadot használnak, melyek közül legnevezetesebb a hengereszterga és a nyomópad. A hengeresztergának hajtószerkezete éppen olyan, mint a közönséges esztergáé, csak a nehéz henger befogására használnak külön csapágyakat. A nyomópad is egyezik a közönséges esztergapaddal, csak késtartóját pótolja a nyomóacél tartására való elrendezés. Ez utóbbi tulajdonképen lemezmegmunkáló gép és arra való, hogy a puha sárgaréz, vas, cink vagy egyéb fémből való lemezt a tengely végére dugott famintára, a nyomóacél segítségével rányomjuk és a sík lemezből valamely forgástestet alakítsunk.
Az esztergák jó hatására a kés alakja és a tárgy kerületi sebessége a legnagyobb befolyást gyakorolják. A kés alakjáról a szerszám címszóban szóltunk. A tárgy kerületi sebessége a gyakorlat tapasztalatai szerint
|
kérges öntvények számára |
10- 20 mm. mp.-enként |
|
acél " |
40-50 " " |
|
szürke öntött vas " |
70- 80 " " |
|
kovácsolt vas " |
100-150 " " |
|
sárgaréz és bronz " |
150-200 " " |
|
keményfa " |
200-350 " " |
|
puhafa " |
500-750 " " |
A kés oldalmozgása 0,25-0,5 mm. közt ingadozik, sokszor 1-2 mm.-es fogást is vesznek.
Az esztergagépek munkafogyasztásának nagysága (M) összegeződik az üres (M1) és a teljes (M2) járás munkafogyasztásából M = M1 + M2.
Hartig szerint
M1 képleteiben n a tárgy percenkénti forgásszámát
v sebesség mp.-enként jelenti.
Legyen F az óránként levágott forgács mennyisége kg.-ban és m az a munkamennyiség lóerőkben, mely óránként 1 kg. forgács levágására kell, ekkor
M2 = m F = öntött vas számára 0,069
= kovácsvas " 0,072
= acél " 0,104
b) Fúrógépek. A fúrók forgatására különféle kézi szerszámokat (húros fúró, mellfurdancs, fúrókerep stb.) használnak, azonban a nagyobb gép- és lakatosműhelyek nem nélkülözhetik a fúrógépeket, melyeknek célja a fúráshoz szükséges forgó és haladó mozgásnak mekanikai eszközökkel való létesítése. A fúrógépek szerkezete igen sokféle, azonban valamennyi elvileg egyezik, ezért csakis a legközönségesebb szerkeezt ismertetésére szorítkozunk.
Amint a 9-10. ábra előtünteti, a fúrógép az indító készüléken kívűl a B tengelytartóból, a G késtartóból és az M tárgytartóból áll. Az összes részeket A állvány tartja. A tengely forgatására lépcsős szíjdob és a C D E fogaskerekek valók, melyeknek kapcsolása teljesen azonos az esztergagépek hajtó fogaskerekeinek és lépcsős szíjdobjának kapcsolásával (1-4. ábra). A késtartó T hüvely kúpkerekét a hajtótengelyre ékelt u p kerék forgatja. A T hüvelyt (11. ábra kúpos perselyek közé fogják, hogy központos állásában maradhasson. A C fúróorsó a csőalaku H állító csavarral olyképen kapcsolatos, hogy az előbbinek vékonyított szára az utóbbin áthatol és végét csavartokok tartják. A H csavarorsót ék vezeti, ugy hogy ez a nyaklóval tartott b csavartok forgatásakor csak tengelyirányosan mozoghat. A b csavartokkal egy testet alkotó kereket l kerék közvetítésével g tengely és i kézi kerék állítja, sok esetben ezt d e lépcsős szíjdobok önműködőleg végzik r végtelen csavar és h csavarkerék közvetítésével. M tárgytartó vezetékekben mozog és fel-le állítására az O kézi kerékkel forgatott P végtelen csavart használjuk, ez a q csavarkereket forgatja, melynek tengelyére ékelt homlokkerék az A állványra erősített L fogazott ródba kapaszkodik. A tárgy előre és hátra való tolására a csavarorsóval mozgatott r szán való, mely az s tárgytartólapot tartja. Nagyobb átmérőjü tárgyak fúrására a karos fúrót (12. ábra) használjuk. Ennek késtartója a fúrógép forgatható karjának fecskefarkalaku vezetékében csavarorsóval ide-oda állítható és kúpkerék-áttételekkel forgatható. A falhoz erősített fúrógépet fali fúrógépnek, a kétorsósat duplex, a többorsósat multiplex fúrógépnek nevezzük. Hogy a fúró mindig centrikusan helyezkedhessék el, célszerü a fúró szárát és a fúrótokot kissé kúposra készíteni. Az u. n. hosszlyukfúró gép hosszukás lyukak fúrására való, e célból ugy van szerkesztve, hogy a fúróorsó nemcsak forog, de ide-oda jár. A sinek kifúrására fekvő, a tengelyek ékréseinek kirovására pedig álló fúróorsókkal felszerelt hosszlyukfúró gépeket használnak.
A fúró- és esztergagépek némi kombinációját alkotják a hengerfúrógépek. Ezeknek fúróorsója vizszintes és szintén ugy van szerkesztve, hogy a kés egy időben forog és előre is csúszik. A közönséges fúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
|
kérges öntés |
7- 13 mm. mpercenként, |
|
acél |
30-40 " " |
|
szürke öntött vas |
60-70 " " |
|
kovácsvas |
80-160 " " |
|
sárgaréz és bronz |
100-120 " " |
|
fa |
250-500 " " |
A hengerfúrógépek fúrójának kerületi sebessége:
|
kérges öntés |
6-12 mm. mpercenként, |
|
acél |
25-35 " " |
|
öntött vas |
50-60 " " |
|
sárgaréz és bronz |
90-120 " " |
A fúró eltolása 0,1-0,5 mm. közt változik, előre tolásának sebessége 0,25 v. 1 mm., vagyis átlag a kerületi sebesség 1-2500-szorosa lehet mp.-ként. A szivfúrókat (élei 100-150°-ot képeznek) 20 mm.-nél kisebb, a központos fúrókat 20-50 mm.-es lyukak fúrására használják. Ha a lyuk 50 mm.-nél nagyobb legyen, először 20 mm.-es lyukat fúrunk, melyet kellő átmérőjü csapfúróval bővítünk ki. A falhoz v. oszlophoz erősített fúrógépeket 5-30 mm. átmérőjü és 150-300 mm. mély, a szabadon állókat 30-200 mm. átmérőjü és 150-600 mm. mély lyukak fúrására készítik.
c) Csavarvágó gépek. A csavarvágó gépeket kisebb csavarorsók és csavartokok készítésére használjuk. Amint a 13-15. ábrák láttatják, a gép öntöttvas állványából (a) két csapágy a1 a2 és egy tartó kar a3 nyulik ki. A gépet b lépcsős szíjdob hajtja, mely a d tokba illő üres c tengelyre van ékelve. A szóban forgó tengely peremszerü jobboldali végén három széles és három keskeny excentrikus borda van, a három keskeny bordába kapaszkodik a három metszőkés, melyeket az e lap szorít le. Az excentrikus bordák a három kést egyidejüleg be- vgy kifelé mozgatják, amint a forgás balra vagy jobbra történik.
Csavarorsó vágásakor a késeknek elmozdulniok nem szabad, ez okból e fedőlap ugyan ugy mozog, mint az alatta levő perem és tengely; midőn a metszés megtörtént, a késeket vissza kell húzni, erre való a következő szerkezet. Az e fedőlap tartására való d hüvely belsejében kettős és igen meredélyes vágásu csavarmenet van, mely a c tengely és a d hüvely közé dugott g csőbe kapaszkodik. A g cső belsejében hosszanti rovadék van, hasonló rovadékot látunk a c tengely külsején is, ugy hogy a kettőt bedugott ék segítségével ugy köthetjük össze, hogy egyidejü forgásuk s ezenkivül g cső hosszanti elmozdulása létesíthető. Amig g cső tengelyirányos mozgást nem végez, a metsző kések helyzetüket nem változtatják meg, mert d1 fej és e lap együttesen mozoghatnak, ha azonban g tokot bal felé a 13. ábrabeli állásba hozzuk, akkor g cső csavarmenetei d hüvely csavarmeneteibe kapaszkodván, ezt megfordítják, minek következtében d1 fej gyorsabban mozog, mint a benne levő tok és a kettőnek eltérő mozgása a kések kifelé való elmozdulását okozza. Ebben az esetben a tárgyat a kések közül kivehetjük. Ha a g csövet jobb felé toljuk, a kések befelé mozognak és működni kezdenek. A g tok eltolására való a g1 gyűrü, melynek i csatlójával kapcsolt i1 tokot az l emelővel eltolható k vezető rúdhoz erősítjük. Az utóbbinak végén van a k1 ütköző, minél közelebb van ehhez i1 tok és ennek i csatlója, annál hamarább jut a csavaros cső álló helyzetébe (a jobb felé való mozgáskor), tehát annál kisebb lesz a kések befelé való elmozdulása. Ily módon a késeket többféle vastagságu csavarok vágására használhatjuk. A kellő beállítás céljából k rúdon balról jobb felé tartó skála van. A vágandó csapszeget m tárgytartóba fogjuk, melynek alsó tartópofája g kézi kerékkel állítható. A tárgytartó a3 kar s1 és s2 sínjén mozog, visszacsavarását r emelővel kapcsolt szeg akadályozza meg, mely fogazásba ütközik.
d) Marógépek, a marók mekanikai forgatására és vezetésére valók, szerkezetük a végzendő munkához igazodik, ezért szerfelett változatos. Használatukat az okolja meg, hogy több késsel dolgozván, gyorsabb munkát végeznek, tehát olcsóbbak a fúró-, gyaluló-, véső- stb. gépeknél. A 16. és 17. ábrában előtüntetett u. n. univerzális marógép mindenféle maró munkára alkalmas. A vizszintes a tengelyre van ékelve a hajtólépcsős szíjdob, elülső végén levő kúpalaku nyilásába pedig rövid csapot dugunk, mely a maró felerősítésére való. A szabadon előálló, de a rajzban elő nem tüntetett marócsap alatt van a fecskefarkalaku vezetékek között fel- és lemozgatható b konzol, melyet a d tengellyel forgatott kúpkerékpárral kapcsolatos és a b asztal csavartokjába illő c csavarorsóval emelhetünk vagy sülyeszthetünk. Az e csavarorsón látható két csavartok a mozgás határolására való. A b konzol felső vezetékébe illő f asztalt az a tengellyel párhuzamos irányban az f asztal aljára erősített s pontozva előtüntetett csavartokon át menő g csavarorsóval állíthatjuk. Az f lapon van a csap körül forogható h korong, melynek prizmatikus vezetékében tolható el az i szán vagy merőlegesen az f lapon, vagy pedig ferdén (ha h korong is ferdén áll). Ezt az i szánt is csavarorsóval (K) mozgatjuk, mely a h korongra erősített csavartokon hatol keresztül és elülső részén a l kézi forgatót tartja. Ez az orsó önműködőleg is forgatható, e célból az a tengelyre ékelt m lépcsős szíjdob, a pontozva előtüntetett és teleszkópszerüen megnyujtható Hook-féle kulccsal kapcsolatos n szíjdobot hajtja, mely alatt a mozgás sebességének még nagyobb határok között való változtatására az o szíjdob van. A Hook-féle kulcs végén kúpkerékmű van, mely a k orsóra ékelt p kúpkereket forgatja. A tárgyat az i szánra erősített párhuzamos satuba fogják, de e célra a t szekrény és az u szegnyereg is felhasználható. A v csap jobboldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali kiesztergált végébe sík korong vagy tartótok csapja dugható, forgatására pedig a baloldali végén ülő csavarkerék szolgál, melybe a W forgatóval forgatott végtelen csavar kapaszkodik. Ez utóbbit a K orsóra ékelt X kerékkel önműködőleg is végeztethetjük olyképpen, hogy X kerék az X1 kereket, az pedig az X3 X4 kúpkerékpárt forgatja. Arra, hogy a munkadarabot bizonyos szögalakba pontosan elforgathassuk, való az átlyukgatott Z tárcsa, mely csapszeggel általában rögzíthető. A marók sebessége öntöttvas számára 180-200 mm., kovácsvas számára 150-180 mm. másodpercenkint, 0,1-0,7 mm. mellékmozgással. A fogmarógépek maróját 300-400 mm. sebességgel is járatják. A munkafogyasztás üres járáskor M1 = 0,1-0,5 lóerő, teljes járáskor m. F. Hartig m értékére a következő adatokat adja: puha öntött vas = 0,239, kemény öntött vas 0,0113. F 1 óra alatt levágott forgács kg.-ban.
e) Csiszológépek. A marógépek munkájával rokon a csiszológépeké, mert a csiszolókorong nem egyéb mint kemény ásványos részeket tartalmazó sokélü kés. Leginkább műköveket használnak, mert ezeknek szemcséje egynemübb és keménysége egyenletesebb. A műkövek gyártására használják a smirgel (l. o.) nevü vulkanikus kőséget. A bányászott nyers smirgelt izzítjuk, mire repedezni kezd, vizzel leöntve elporlik és könnyen megőrölhető. Az őrleményt iszapolják vizzel vagy repceolajjal, az utóbbi jobb, mert a finomabb részeket tovább tartja. Iszapolással 6-10, sőt 14, mások 20 féle minőségü port készítenek. A vizes port centrifugákban szikkasztják és ezután megszárogatják; az olajat benzinnel mossák ki. Ezekből a porokból sajtolják a különféle csiszoló korongokat, még pedig gummilakkal, kaucsukkal, gelatinnal vagy más tapadó szerves anyagokkal összekeverve, jobbak a magnéziacementtel összeragasztott szemcsék, mert a szerves anyagok a dörzsölés következtében megmelegedve, lágyakká lesznek és a levált fémszilánkokat a kőhöz tapasztják, ugy hogy ennek vágószemcséi eldugulnak. A kemény köveket használják öntvények, kovácsolt vas, acél és réz felszinének lekaparására, ezek a tulajdonképeni előmunkát végezik, ezért őket suroló követnek nevezhetnénk. Ezeket rendesen a legnagyobb számu szemcsékből készítik. A középkemény köveket a lesurolt tárgy felszinének egyengetésére használják, ezért őket simító köveknek lehetne nevezni. Gyártásukra a közepes számu szemcsék valók. A lágy kövekkel megcsiszolják a tárgy felszinét, ezek a tulajdonképeni befejező munkát végzik el, fényező korongok. Ezeket a legkisebb számu szemcsékből gyártják. A műköveket gyorsan forgatják, hogy a kívánt eredménnyel dolgozhassanak.
|
100 mm. átmérőjü kövek percenkint |
3000-5000-et fordulnak. |
|
150 " " " " |
2000-3000-et " |
|
200 " " " " |
1500-2500-at " |
|
300 " " " " |
1000-1800-at " |
|
400 " " " " |
800-1300-at " |
|
500 " " " " |
700-1000-et " |
Átlag a kerületi sebesség 20-30 m. mpercenkint, azonban használat előtt célszerü, ha 50-60 méter kerületi sebességgel próbáljuk ki. A sebességgel fokozódik a teljesített munka, azonban túlságos nagy forgássebesség oly nagy hajtóerőt kiván, hogy bizonyos határon túl a felhasznált munkaerő a végzett munkával nem lesz arányos, különben is a kövek ellenállása korlátolt, mert a centrifugál-erő a sebesség négyzetével növekszik, a kő szétreped, ha erején túl vesszük igénybe. Újabban a smirgelből készített csiszolókorongokon kívűl a karborundumból (l. o.) készítetteket is használják. A csiszológépek szerkezete a végzendő munka szerint változik. Leginkább a vizszintes tengelyre erősített köveket használják, ebben az esetben a tárgyat mozogható szupportra teszik. Speciális munkák végzésére függőleges tengely alul vagy fölül elhelyezett tárcsájára teszik a követ és ennek nem a kerületét, hanem a lapját használják. A köveket szíjkerekekkel vagy fogaskerekekkel forgatják, azonban nagy forgássebesség mellett az utóbbiak használata a nagy surlódás és a lökések miatt nem ajánlatos; fogaskerékáttételt csak 600-nál kisebb forgás-számhoz használjunk. A köveket szorosan kell a tengelyre erősíteni, azonban a feszüléseket gondosan kerüljük. A vizszintes tengelyre húzott köveket tartótárcsák közé foglalják, a kő és a tárcsa közé bőrdarabot tesznek, melynek átmérője a tárcsa átmérőjénél nagyobb legyen. A bőrlap a szorítás okozta feszüléseket egyenlíti ki. Fontos az is, hogy a kő egyensúlyozva legyen, mert ha egyik oldalán nehezebb, rezeg. Egyensúlyozás céljából a csapágyakat felnyitják és a tengelyt szabadon hagyva, a követ lassan elfordítják. Ily módon a nehezebb oldal könnyen kipuhatolható, ennek az oldalnak szorítótárcsáját egy vagy több helyen átfúrják és ólommal kiöntik. A megkopott követ csekély sebességgel forgatva, gémánttal vagy kemény acéllal kerekítjük ki. A műköveket szárazon, olajozva és vizzel nedvesítve használják, a durvább munkát mindig száraz kővel végeztetik.
Hartig szerint a durva szemcsés kövek munkafogyasztása [ÁBRA], a finom szemcséseké [ÁBRA].
D a kőátmérő m.-ben; V a kerületi sebesség másodpercenként m.-ben, N a kőre kifejtett nyomás kg.-ban, m a dörzsölés együtthatója a kő és munkadarab között.
2-3 lóerő a nagyobb 1 -1 lóerő a kisebb kövek hajtására elégséges.
f) Fürészelőgépek. A fémek hidegen vagy melegen való elvágására használt fürészelőgépek körfürésszel vannak felszerelve. A hideg fém fürészelésére lassan, a meleg fém fürészelésére gyorsan járó gépeket használnak. Az Erhardt-féle u. n. hideg fürész (18. ábra) R csap körül frogó S fürész korongját a transzmisszióval kapcsolatos K T kúpkerékpár hajtotta E tengelyre ékelt V végtelen csavar és ebbe kapaszkodó csavarkerék forgatja. A tárgyat az A padon mozgó C szán D lapjára állítjuk. A és B csavarorsók segítségével a D lap pontosan beállítható s ekkor az F tengely körül lengő H karral a fürészt a tárgy felszinére szorítjuk. G kis fúrógép esetleges fúrások végzésére. A meleg-fürészt rendesen mint ingafürészt szerkesztik s külön hajtó gőzgéppel és tolószerkezettel látják el. Ilyeneket csak a hengerművekben használnak a sinek és tartók szétdarabolására. Ez utóbbiak munkafogyasztása M = 0,62 + a F, melyben a vörös meleg kovácsvasnál 7,56 lóerő és vörös meleg acélnál 10,9 lóerő, F a vágás felszine m2-ben.
g) Hornyoló- vagy fáncológépek a lemezmegmunkáló gépek csoportjába tartoznak s arra valók, hogy velük a bádogedények kiperemezéséhez vagy más célra szolgáló hornyokat készítsék el. Szerkezetük a körollókhoz hasonlít, csak az éles tárcsákat pótolják a horony alakításának megfelelő hengerek. A körollókról, bár szintén e csoportba tartoznak, a II. alatt emlékezünk meg.
II. Váltakozva mozgó gépek.
a) Hosszgyaluló gépeket rendesen síkok megmunkálására használják s rendesen ugy szerkesztik, hogy a kés csak egy irányban metsz, visszafelé (a meddő úton) pedig nagyobb sebességgel mozog. A 19. és 20. ábrák a leginkább használt szerkezet elül- és oldalnézetét láttatják. Az a1 lábakon álló a2 pad ékvágányaiban mozog a c tárgytartó. A késtartót b állványok tartják. A pad váltakozó mozgására az indítókészülékkel mozgatott kerékművet használják. A pad oldalán van két bütyök m, melyek az x csap körül forgó n karba ütköznek, ez a kar elmozdul és n1 kar közvetítésével a szíjvezető p villát előre tolja, vagy visszahúzza.
Midőn a hajtószíj rájut az e tengelyre felékelt d korongra, ez a tengelyre ékelt f kerék közvetítésével a g s ez a vele egy tengelyen ülő h kereket forgatja. A h kerék belekapaszkodik az i kerékbe, melynek tengelyére ékelt k kerék a c tárgytartó alsó felére erősített l fogasrudat tolja el. Ez az előre való, lassu (munka) járás. Ha a hajtószíj az e tengelyen lazán ülő d1 korongra csúszik, ez a vele egybe öntött h1 kereket forgatja és ez i kerék révén a mozgást k kerékre, illetőleg l fogasródra hárítja át. Ez a gyors (meddő) mozgás. A d3 laza szíjdob, mely vagy a nyilt vagy a keresztezett szíjat tartja. A késtartó nagyban való beállítására a w tengelyen ülő x y kúpkerekekkel forgatott és a z z1 csavarorsók végére erősített x1 y1 kúpkerekek valók. A kés oldalas eltolását v csavarorsó végezi. Ez önműködőleg a q2 ellensúllyal terhelt qq1 emeltyükkel történik olyképen, hogy q kar az n karral állítható n2 rudat előre vagy hátra húzza. A mozgás áthárul az s rudra, melynek állítható s1 karja a t1 kapoccsal az u kapocskereket forgatja. Az u kerékkel forgatott v csavarorsó az a tartóhídvezetéken mozgó b szán belső felére erősített csavartokba kapaszkodik s azt előre vagy hátra tolja. Az e kengyelekkel beerősített kés függőleges beállítására való a l kézi kerék, melynek g csavarorsója a d késtartót szorítja le vagy húzza föl. A késtartó lap g csap körül fordul, hogy a tárgy visszafelé való mozgásakor a kés ne surlódjék nagy erővel a tárgy felszinén.
A 19-20. ábrában előtüntetett szerkezeten kívűl (Cavé-féle), használják még a Sellers-félét. Ennél az asztalt végtelen csavar és fogasród mozgatja. A munkadarabot az asztal rovadékaiba illő horgos fejü csavarokkal erősítjük le. A hosszanti gyalulógépek átlagos sebessége 80-100 mm. mp.-ként, az üres járás 2-3-szor gyorsabb. A kész oldal eltolása 0,25-1-2,5 mm. A hosszgyaluló gép munkafogyasztására Hartig a következő képletet állította fel:
M = M°+a S.
M° az üres járás munkafogyasztása.
S az óránkint levágott forgács súlya kg.-ban.
a értéke öntött vas számára, ha a levágott forgács keresztmetszete:
b) A haránt gyaluló vagy shapinggép kisszélességü munkadarab legyalulására való. Legáltalánosabb szerkezetét a 21. és 22. ábra láttatja. Az E lépcsős szíjdobbal forgatott tengely, F lendítő kerék az állítható K karral ide-oda mozgatja az I vezetéket, melynek végén van az L késtartó. A P állvány felső H lapja vezeti a B vezetékhez erősített A tárgytartó asztalt, mely a G emeltyü és a b kapocskerék segítségével forgatja a B lap csavartokjába illő C csavarorsót. Kerek tárgyak legyalulása céljából a B lap csapágyába (a rajzon nincs kitüntetve) csavarkerékkel felszerelt tárcsát erősítenek, melybe a c kapoccsal hajtott p tengelyen ülő végtelen csavar kapaszkodik.
c) Vésőgép vagy függőleges gyalulógép, rendszerint ékrovadékok véséére való. Oldal- és elülnézetét a 23-24. ábrák láttatják. A vésőgép d vezetékben mozgó K késtartójának felemelésére és leeresztésére, a hajtótengely baloldali végére ékelt korong állítható l karja szolgál. A szóban forgó tengelyt az a lépcsős szíjdob és az m fogaskerék révén a b fogaskerék forgatja; q lendítő kerék. A tárgytartó y asztalt forgatni, előre és oldalt tolni lehet, még pedig ha szükséges önműködőleg. Erre való a g excentertárcsával v. egyéb módon mozgatott v rudazat, u w -kerékművet hajtja. A d kúpkerék t tengelyének baloldali végén levő homlokkerék az s1 tengelyen levő kerékbe kapaszkodván, ezt elfordítja, mivel az s1 tengelyen csavarorsó is, ennek elfordulása az s szánra erősített csavartok eltolását okozza. A t tengely derekán van egy kúpkerék is, ha ezt megkötjük, ekkor a h homlokkerék tengelyén ülő kúpkerék az említett homlokkereket s ez az r1 tengelyen ülő kereket forgatja, mivel ennek csavarorsója az r szán csavartokjába illik, a szán a 24. ábra síkjára merőlegesen mozdul el. Köralaku mozgás az h kerékkel hajtott p kerékkel kapcsolatos végtelen csavarral és az y asztalra erősített csavarkerékkel végezhető. Ennek a három mozgásnak kombinációjával ellipszismozgást is hozhatunk létre.
d) Ollók és lyukasztók. A nagyobb gyárakban kivétel nélkül a párhuzamos vagy keretes ollót használják, melynek szerkezetét a 25-26. ábrákban tüntettük fel. A gőzgéppel közvetetlenül hajtott és az a tengelyre ékelt lendítő kerék a b d kerékáttétellel forgatja a z z kerekeket, melyeknek e e tengelyén ülő excenterek az f f nyomórudakat emelik és sülyesztik. Ezek a q q vezetékben mozgó g tolólap felső részébe eresztett u u nyulványokra hatnak, de ezeket nem érintik, ha az ellensúllyal terhelt m karra az ff rúdakat összekötő n rúdat oldalt kihúzzák. Az n rúd oldalas mozgásának határolására való az o kengyel. A g lapot a két l l emeltyü emeli fel, melynek jobboldali szabad végén ellensúly lóg, hasonló célja van a k k kengyeleknek is. A g lapra van erősítve az egyik (h) és az állványhoz a másik (i) ollólap. Az emelendő lemezt a t konzolokkal tartott s lapra fektetik. A keretes ollóhoz nagyon hasonlít a lyukasztógép is, melyet a legtöbb esetben ollóval kapcsolnak össze, ugy mint ezt a 27. ábra láttatja. Az excenterrel fel- és lemozgatott késtartónak felül ollója, alul lyukasztója van. A bádogos műhelyekben körkerek lapok vágására az u. n. körollót (28. ábra) használják. A köralaku a és b vágókéseket a h forgatóval hajtott d k kerekekkel forgatják. A lemezt s csap tartja, mely a H vezetéken mozgó és az n csavarral rögzíthető B patkóra van erősítve, ez utóbbit a z fogaskerékkel tolhatják előre és hátra. Ha egyenes vágást akarnak tenni, a B patkót hátra húzzák és a lemezt az o rúddal állítható x léc mellett eltolva vágják el. Az a és b tárcsák pontos beállítására valók az m n állítócsavarok.
e) Húzópad. Ezt a szerszámgépet is leginkább a bádogosok használják, még pedig párkánylécek készítésére (29. ábra). A kézi c lendítőkerékkel forgatott, d homlokkerék a b homlokkerékbe kapcsolódik, mely a tengelyére ékelt fogaskerékkel az e fogót tartó fogasrúdat visszahúzván, az a a pofák közé fogott lemezt a megfelelő alakra görbíti. A Cső és a Drót címszók kapcsán más szerkezetü húzópadokat ismertettünk.
f) Hajlítógépek. Ezeket a Sz.-et is a bádogosiparban használják; szerkezetüket a 30-33. ábrák láttatják. A lemezt a B és C pofák közé szorítják, mely célból a B pofa a g f tengelyre ékelt excenterekkel fel- és lenyomható. A lemez betolását az y y csavarokkal állítható H ütközővel határolják. A bedugott és leszorított lemezt a karokkal felszerelt D hajlítópofával görbítik meg. Ha a H ütközőt kiveszik s a lemezt fokozatosan előretolva hajlítják meg, görbületeket (Hohlkehl) kapnak (33. ábra).
(ném. Werkzeugwagen), kincstári kocsi, a tábori kohónak, továbbá a patkoló szerszámoknak és anyagnak szállítására. A lovasezred törzs-Sz.-ján az utászszakasz szerszámjait és a vasútbontó szerszámokat viszik.
5 négyfogatu kocsi, a hadi hídkészletek kiegészítésére szolgálnak, továbbá a felállitandó hidak készítéséhez szükséges szerelékekkel és szerszámokkal vannak felszerelve. Rendesen az utászzászlóaljaknál nyerik beosztásukat.
bizonyos ünnepélyes cselekményeknél megtartandó alakiságoknak összessége. A Sz. az államjog s a nemzetközi jog terén s a fejedelmi udvaroknál nagy szerepet játszik, habár jelentősége a mult időkhöz képest csökkent. - Sz. az egyházban, l. Ceremonia, Ceremoniale és Liturgia.
A köz-Sz.-okban résztvevő katonaságnak Sz.-i tekintetében való vezetése a térparancsnokságokat illeti meg. A kivonulások, ünnepek és temetéskiséretek közül, a rend föntartásáról való gondoskodás, valamint az irántuk szükségessé váló tárgyalások, a közigazgatási, városi s egyházi hatóságokkal szintén a térparancsnokságok hatáskörébe tartoznak. Katonai sorfalak (Spalier) feladata: hogy ünnepeken és egyébkor is, hol nagyobb embertömeg gyül össze, bizonyos térség a közlekedésnek szabadon tartassék. A sorsfalasok a templomban fövegeiket fejükön, fegyverüket pedig lábnál tartják és egyébként a vallásfelekezet szokásainak megfelelő magatartás követendő. A sorfal csak a templomon kívűl és csakis az oltári szentség közeledésekor és ő felségeik, valamint az uralkodóház tagjai előtt teljesít tiszteletadást, és pedig tisztelkedés által (fővetéssel) olyképen, amint ez egyesek számára elő van irva. Mozgásban a tiszteletadás elmarad. Minden a véderőhöz tartozó egyén tartozik a fegyveres hatalom zászlóit és az őröket szabályszerüen üdvözölni. A kat. és a nem egyesült görög egyházakbeli oltári szentség láttára, kat. vallásu egyes katonai személyek saját szertartásuk, más vallásuak hasonló esetekben saját vallásuk szokásai szerint viselik magukat. A király előtt a sorompőr háromszor, az uralkodóház tagjai, valamint idegen uralkodók és ezek családtagjai előtt kétszer kiált fegyverbe. Mihelyt az őrség fegyverbe lépett, a gyalogcsapatoknál a fővetés és a tisztelkedés, más csapatoknál csak a fővetés vezényeltetik. Tábornokok v. törzstisztek által kivont karddal vezetett csapatok előtt a gyalog őrségek szintén tisztelegnek. A díszjelet verik vagy fújják és a zászlót lehajtják a honvéd tiszti őrségen: a) a királyi pár, b) az uralkodóház tagjai, c) idegen uralkodók s családtagjaik, d) a közös hadügyminiszter, a magyar királyi honvédelmi miniszter előtt, ha tábornoki rangot visel és katonai egyenruhában jelenik meg; e) a hadsereg főfelügyelője; f) a tábornokok, g) a fegyveres hatalom zászlói és ama polgári testületek zászlói előtt, melyek számára ezen tiszteletadás engedélyezve van; h) a hadsereg- (fő-) parancsnok előtt a neki alárendelt csapatok körletében; i) a magyar királyi honvédség főparancsnoka s ennek adlátusa előtt; j) a hadtestparancsnokok és a vezénylő tábornokok kinevezett helyettesei előtt a nekik alárendelt csapatok, illetőleg a parancsnokságuk alatt álló katonai terület körletében; k) a hadi tengerészet parancsnoka, valamint a cs. és kir. hajóhad parancsnoka előtt amonárkia egész tengerpartja körletében. Az oltári szentség előtt a tiszteletadásnál csak a zászló hajtandó le.
A királyi felségek udvarlakán levő őrségek csak a következő esetekben teljesítenek tiszteletadást: a) az oltári szentség előtt, lehajtott zászlóval, dobszó nélkül; b) a királyi felségek, c) az uralkodóház tagjai előtt; d) idegen uralkodók stb. előtt; mindezek előtt lehajtott zászlóval és dobszóval. Dobszó (zeneszó) és a zászló lehajtása nélkül: e) a bibornokok előtt; f) az idegen hatalmak nagykövetei (és nejeik) előtt előre bejelentett ünnepélyes fogadtatásoknál; g) a közös hadügyminiszter, a magyar királyi honvédelmi miniszter előtt (l. fentebb); a hadsereg főfelügyelője, a tábornagyok, a honvédség főparancsnoka és adlátusa előtt, továbbá (az alárendelt csapatok körletében) a hadsereg- (fő-) parancsnok előtt; h) a fent j) és k) alatt említett méltóságok előtt.
Az egyes őrök katonai fölebbvalóikon kívűl az oltári szentség, az uralkodóház tagjai, idegen uralkodók, a fegyveres erő s az e részben kiváltságos polgári őrcsapatok zászlói előtt tisztelkednek. Ugyanezen tisztelgést teljesíti a miniszterek és országos politikai főnökök előtt a házuk előtt felállított díszőr. A királyi palotában, ő felségeik rendes székhelyén, egy század erejü díszőrség tartandó zászlóval. Ha ő felségeik hivatalos értesítés után a magyar korona országainak területére vagy ideiglenes tartózkodásra egy honvédállomásba érkeznek, a honvédség főparancsnoka ő felségeiket az ország határán, a kerületi parancsnok a honvédkerület határán fogadja. Minden nagyobb helyőrségben díszőrségül egy gyalog század az udvarlakhoz vonul. Ha ő felségeik vasúton v. gőzhajón utaznak, a pályaudvaron v. a kikotóhelynél is egy díszszázad vonul fel, ha lehet katonazenével, s ha van, zászlóval. Az egész helyőrség díszben kivonul s részint zárt rendben, részing sorfal gyanánt azon utcákon és tereken, melyeken ő felségeik a legfelsőbb udvarlakig áthaladnak, felállítandó. Egy törzstiszt ő felségeiket kivont karddal a helység határán várja és előttük lovagol. Pályaudvaron stb. akkor ránt kardot, mikor ő felségeik kocsiba vagy lóra ülnek. Ugyanigy várja ő felségeiket a legmagasabb parancsnok. Az udvarlakban a csapatokkal ki nem vonult összes tisztek várják. Ahol tüzérség van, ott mihelyt ő felségeik a helység határát átlépték, továbbá amint a helység bejáratához érkeznek, mindenkor 33 és midőn az udvarlakba érkeznek, 35 ágyulövés történik. Midőn ő felségeik egy vár (erőd) körletébe érkeznek, a várlobogót felhúzzák, s ha ezen körletet elhagyják, a lobogót bevonják. Ugyanez történik a laktanyai lobogókkal is. Hasonló Sz.-ok történnek ő felségeik elutazásakor.
A cs. és kir. fenségek, a főhercegek és főhercegnők rendes tartózkodási helyén, azok jelenléte alatt lakásuk előtt két díszőr állítandó fel. Helyőrségi állomásra érkezve, hasonló Sz.-sal fogadják, mint ő felségeiket. A szállás előtt két díszőr állatandó fel. Oly helyeken, hol tüzérség van, hasonló módon, mint ő felségeik fogadásakor, háromszor 24 ágyulövés adatik. Idegen felségeket, ha érkezésük hivatalosan tudtul adatott, ugyanazon tiszteletadások illetik meg, mint a főhercegeket. Ugyanez áll császári v. királyi fenségek, uralkodó nagyhercegekre és ezek nejeire, valamint trónörökösökre nézve; azonban az ágyulövések elmaradnak. Lakásaik előtt két díszőr állítandó fel és parancsőrtisztül egy alantas tiszt vezénylendő. A legmagasabb parancsnok tisztelgő látogatást tesz.
A zászló átvétele és átadása. A zászló, ha azzal kell kivonulni, egy század által (esetleg katonazenével) hozandó el. A csapat tisztelkedve fogadja a zászlót, mely alkalommal a díszjelet fújják (verik). A zászlónak (mely mindig tiszti őrségen, tiszti ügyeleti szobában vagy a csapatparancsnoknál őrzendő) átadása hasonló Sz.-sal történik. Új zászlónak egyházi fölszentelése nagy ünnepéllyel történik. A király születésnapján minden helyőrségi állomáson az egész helyőrség jelenlétében ünnepélyes istenitisztelet tartandó, mely alatt a gyalogcsapatok háromszor dísztüzet adnak. Erődített helyeken, a hadtestparancsnokságok állomáshelyein, valamint a monárkia minden országos fővárosában, ahol tüzérség van, az ébresztő idején, az istenitisztelet alatt és a díszebédi felköszöntőnél 24 ágyulövés történik. Ő felsége nevenapján minden helyőrségben ünnepélyes istenitisztelet tartandó.
Udvari gyász. Az udvari gyásznak hét osztálya van, melyek közül az első fő-, udvari és országos gyásznak neveztetik. A gyász 1-ső és 2-ik osztályának első időszakában az egyenruhában megjelenő minden tiszt, katonai lelkész és tisztviselő, a rövid gyászfátyolt a balkaron, továbbá tisztek és hadbiztossági tisztviselők a kardbojtot, a többi katonai tisztviselők a kardhüvelyt szolgálatban és azonkivül (a tábornokok, ha tábori övvel jelennek meg, ezt is) gyászfátyollal bevonva viselik. A csapatok zászlóin és a vár- (laktanya-) lobogókon a fő-, udvari és országos gyász első időszakában gyászfátyolok lengjenek. Az udvari gyász többi időszakában és osztályaiban csak a rövid gyászfátyolt a balkaron, és pedig az udvari gyász 1-ső és 2-ik osztályánál, továbbá, ha az udvari gyász főhercegek vagy főhercegnők halála után rendeltetett el, a föntemlített katonai egyének szolgálatban és szolgálaton kívűl a többi osztályoknál azonban csak tisztek és csak szolgálaton kívűl viselik. A gyászidőnek tartama esetenként rendeltetik el; a gyász minden fokozata valamennyi parancsnokságnál, hatóságnál, csapatnál és intézetnél ugyanazon napon szünik meg, mint a legfelsőbb udvarnál. L. még Tengerészeti szertartás.
l. Rituale.
a tüzérségi szerintézeteknél beosztva; az a rendeltetése, hogy a hadszertár tüzérségi szergyára és szertára műhelyeiben és raktáraiban szükséges felügyelő- és munkásszemélyzetet szolgáltassa. A még szükésges munkásokat polgári egyének felfogadásával fedezik. Állománya: 1 százados, 2 alantas tiszt, 1 orvos, 1 csapatszámvevő, 9 hadseregszolga, 91 altiszt és mester és 272 szertüzér.
(lat.), savó, és pedig: a) tejsavó és b) vérsavó. A vérsavó a vérnek megalvadásakor a vérsejteknek s rostonyának eltávolítása után ott maradt halvány világos-sárga folyékony része, mely vizból s ebben feloldott fehérjéből és sókbók áll. A diftériaellenes vérsavót (az u. n. Behring-féle gyógysavó) diftéria ellen bizonyos eljárások által mentesített állatok (lovak, juhok) véréből nyerik. Ezen savó hatékonysága Behring szerint az által van feltételezve, hogy benne egy gyógyanyag (antitoxin) foglaltatik. Ezt a savót gyógyítási célokra 1894 óta használják. Általánosítása az 1894 szept. Budapesten tartott nemzetközi közegészségügyi kongresszusból indult ki, Roux előadása alapján. Előállításával kezdettől fogva kiterjedten foglalkoznak a höchsti vegyi gyár, a párisi Pasteur-intézet s a berlini Schering-gyár. Nálunk 1895 óta Pertik és Preisz tanárok állítják elő. A gyógysavókezelés hazánkban 1894 szept. vette kezdetét. Az első kisérleteket Bókay tanár végezte a budapesti Stefánia-gyermekkórházban.
vagy szűrü, szorosabb értelemben a cséplés és nyomtatásra szolgáló, rendszerint előzetesen keményre megtaposott v. sulykolt, kivált agyagfölddel v. más módon előkészített terület. Száraz éghajlat alatt a Sz.-t a szabadban, t. i. a szántóföldön, valamely lejtőn vagy a szérüs kertben készítik, ellenben csapadékos éghajlat alatt színekben, pajtákban vagy csűrökben helyezik el. Tágabb értelemben a. m. szérüs kert, vagyis azon rendszerint élő- vagy holtsövénnyel körülkerített hely vagy udvar, hová a nyomtatni vagy csépelni való gabonát összehordják. A szérüs kertben összehordott gabona és széna tűzveszélyes volta miatt nem tanácsos, hogy ez a major közelében legyen.
(növ., organum), az élő teremtésnek: az állatnak vagy növénynek az a külsőleg is jól felismerhető és leirható része, amellyel valamely életműködést végez. Ilyenek az állatoknál: a sziv, tüdő, máj, vese; a csontvázat mozgató szervek, az intellektuális szerv: az agyvelő; az érzékszervek. A növény szerve sem nem oly sok, sem nem olyan bonyolódott, mint az állatoké, azért a növények szerveit (gyökér, szár, levél, virág, gyümölcs, mag) most inkább csak tagnak nevezik. A szerv elnevezést a belsőre (szövettani v. anatomiai szerv) is használják, ezzel szemben a külső tagokat morfologiai szerveknek is mondják. azt a szervet, mely egyedül magának a növénynek fentartására és gyarapítására való, tenyésző szervnek (organum vegetativum, gyökér, szár, levél) mondjuk, amely pedig új egyén létrejöttét eszközli, a szaporodó szerv (organum reproductivum, virág, gyümölcs, mag). Az alsóbb rangu növényeknek ilyen tagja nincs, azért testüket telepnek (thallus, thalloma) és őket telepes növényeknek (thallophyla, moszat, gomba, zuzmó) mondjuk. Ellentéte a száras növény. L. Alaktan.