(Irtis-tatárok), a közép Irtis, Tobol, Isim és a Tura mellett lakó tatárok, akik egykor Kucsum khán Szibir nevü tatár birodalmában laktak, melyet az oroszok elpusztítottak. Török őslakókból (kurdak-turaly és ajaly) és a XVI. sz.-ban Közép-Ázsiából bevándorolt bucharlykból állnak. Azóta, amióta az oroszok Szibériát meghódították, számos Volga-tatár is csatlakozott hozzájuk. Az összes Sz. mohammedánok. Az Sz. nyelvét először Giganov dolgozta fel, később Radlov (Próbák a török törzsek népies irodalmából, 4 köt., Ptervár 1872).
(ásv.), l. Turmalin.
(Budenbach, Sibiel), nagyközség Szeben vármegye szelistyei j.-ban, (1891) 1004 oláh lak.
(lat.) a. m. sziszegő (l. o.).
azaz Szebeni Jankó, Hunyadi János neve a szerb népköltészetben. A reá vonatkozó románcokat lefordította Románecz Mihály: A Sz.-románckör a szerb népköltészetben, a pancsovai állami főgimnázium 1890-91-iki évi értesítőjében.
l. Szibéria.
az ótestamentomban kanaáni város, amely Palesztinának Izraeltól való elfoglalása alkalmával Efraimnak jutott osztályrészül. Izrael vezéreinek volt gyülésező helye, amelyen az északi törzsek elszakadtak a Dávid király családjától (Rehabeám) és Jerobeámot választották a szorosabb értelemben vett Izrael királyává (I. Kir. 12.). Kr. e. a IV. sz.-ban Sz. középpontja lett a samaritánusoknak (l. o.), akik akkoriban a Garizim-hegyen templomot építettek maguknak, melyet I. János Hircanus a várossal együtt Kr. e. 129. elpusztított. Krisztus idejében, ugy látszik, Mabortha (szoros) v. Mamortha volt a neve. Flavius Vespasianus római császár újraépíttette és Flavia Neapolis nevet adott neki, innen mai neve Nabulus. A régi Sz. sokkal távolabb feküdt keletre, mint a mai Nabulus, nem messze a Jakab kútjától.
a Mandsuria és az Amur torkolata közt elnyuló mandsuriai parti hegység neve a szibériai Parti-tartományban.
(gör.), a metrikában a. m. dipodiák (l. o.); a csillagászatban a Nap és Hold együttállása és szembenállása az állatkörben. L. még Aszpekták.
(Sicilia), a Földközi-tengernek Olaszországhoz tartozó legnagyobb és legnépesebb szigete, amelyet az Apennini-félszigettől a legkeskenyebb részében 3100 m. széles Messinai-szoros (Faro di Messina) választ el. A háromszögalaku sziget végső pontjai a Faro- (Pelorum), a Boeo- (Lilybaeum) s Passaro-fok (Pachinum). Területe 25,461 km2, a hozzátartozó szigetekkel (Lipari-, Egadi-szigetek, Ustica, Pantelleria, Linosa, Lampedusa). Lakóinak száma (1881) 2.927,900, az 1895 dec. 31-iki becslés szerint 3.484,125. É-i partjai a legszakadozottabbak és legfestőiebbek; itt van a többi közt a Gallo- és zaffarano-fokok közt a pompás Palermói-öböl. A K-i part szelid hajlásu ívet alkot, amelyben a cataniai és a siracusai kikötők vannak. A D-i és Ny-i part nyújt a hajóknak legkevesebb védelmet. A K-i parton emelkedő és csaknem elszigetelten álló Etna tűzhányó mintegy 1200 km2 területet foglal el. A sziget É-i részében az Aspromonte-hegység folytatásául tekinthető Peloriani-hegyek eleinte DNy-nak és azután Ny-nak húzódnak el Trapaniig. Benne emelkedik Messinától Ny-ra az Antennamare (1130 m.) és középső, Madonia nevü részében a legmagasabb csúcsa, a Pizzo d'Antenna (1975 m.). Rajta pompás erdők vannak és É-ra belőlük gyönyörü alaku hegyfokok ágaznak ki. Végső nyulványuk a San-Giuliano (az ókoriak Eryxe), 751 méter magas elszigetelt mészkőhegy. Folyóvizei nyáron át nagyobbára ki-kiszáradnak. É-nak folyik a San Leonardo és Pollina, K-nek az Alcantara és Simeto (116 km.) a Dittainóval (110 km.), D-re az Imero vagyis Salso (144 km.), a Platani (110 km.), a Caltabellota és Sinistro Belice. Tavai közül a legnagyobbak a Lentini (11 km2 területtel), Siracusa és a Pergusa (5500 m. kerületü) Caltanisetta tartományban. Az ásványvizforrásai közül a legismertebbek az alii, acirealei, termini imeresei, sclafanii és segestai. Az éghajlata nagyon enyhe; Palermóban az évi középhőmérséklet 17,3, Messinában 18,8 és Cataniában 19,5°. Az eső leginkább csak ősszel esik. Az ásványországi termékek közt az első helyet foglalja el a kén, amelyet a Centorbi és Cattolica közti területen bányásznak. A legtöbb ként szolgáltatja Caltanisetta (161 bánya), továbbá Girgenti (177 bánya), kevesebbet Catania (32 bánya) és Palermo (24 bánya). Kapnak azonkivül a szigeten kősót (10,000 t.), főznek tengeri sót, különösen Trapaniban és Marsalában (140,000 t.) meg Siracusában (30,000 t.), aszfaltot (Siracusában mintegy 30,000 t.), kevesebb antimont Messinában, végül márványt és boraxot (ez utóbbit az Eoli szigeteken). Sz. az ókorban termékenységéről volt hires. Azonban az erdők kiirtása következtében beállott vizhiány és a birtokviszonyok a termékenységét nagyon megcsökkentették. A szigetnek több mint fele áll megmívelés alatt. Legtöbbet termelnek búzát (5,5 millió hl.), azután rozsot (1,1 millió hl.), kukoricát, lent, dohányt és a déli partokon pamutot is. Mint bortermelő vidék kiváló helyet foglal el (l. Olasz borok). Kitünő terméket szolgáltatnak a déli gyümölcsök, amelyeket Palermo, Messina, Catania és Siracusa tartományokban találhatni a legnagyobb mennyiségben; a narancsokból és citromokból az egész Olaszország termésének 9/10 része Sz.-ra esik. Az olajfák 114,720 ha.-nyi területet foglalnak el és az évi átlagos termésük 660,000 hl. oliva-olaj. Az erdők nagyon ki vannak irtva és még a szükséges, kevés tüzelőfát is Calabriából kell hozatni. A rétek legszebbek Trapani tartományban; de azért az állattenyésztés el van hanyagolva; a szarvasmarha kevés és kicsiny; a lovak csunyák és a juhok csak durva gyapjut szolgáltatnak. A méhtenyésztés el van terjedve és kitünő mézet szolgáltat. Cataniában és Siracusában selyemhernyót is tenyésztenek. A tengeri halászat fontos foglalkozási ág; tonhalat és szárdiniát különösen Trapani és Palermo közt, korallokat pedig a déli part mentén halásznak; csakhogy ez utóbbi nem oly értékes, mint a nápolyi vagy szárdiniai. Az ipar még kezdetleges; olajokat, illatszereket több helyen készítenek; Palermóban és Messinában vannak szövőgyárak, Cataniában selyemfonók, Messinában cukorfinomítók, Palermóban, Messinában és Cataniában pedig állami dohánygyárak. A tengeri kereskedelem élénk, de nagyobbára angolok, németek és svájciak kezében van.
A kivitel fő cikkei a földtermékek (kén, bor, gyümölcs, olaj, gabona, márvány, só stb.), értékük átlag 120 millió lira, a bevitelé szén, vas-, pamutcikkek, cukor és gyarmatáruk; értékük 100 millió. Az összes kikötőkben (Palermo, Messina, Girgenti, Marsala, Trapani, Licata, Siracusa) a nemzetközi forgalomban érkezett vitorlás 2152 (123,990 t. áruval) és távozott 1988 (205,614 t.-val), gőzös 1276 (352,085 t.), illetőleg 1443 (472,786 t.-val). A belső forgalomnak az utak hiánya igen nagy akadálya.
Sz. régebben három kerületre (valle): Val Demone, di Noto és di Mazzara volt fölosztva; most hét tartományból áll, ezek:
|
A tartomány neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
|
1881 |
1895 |
||
|
Caltanisetta |
3289 |
266,379 |
325,591 |
|
Catania |
4984 |
563,457 |
672,025 |
|
Girgenti |
3019 |
312,487 |
348,182 |
|
Messina |
3227 |
460,924 |
522,854 |
|
Palermo |
5142 |
699,151 |
829,038 |
|
Siracusa |
3729 |
341,526 |
417,505 |
|
Trapani |
2408 |
283,977 |
368,930 |
A szigeten van 14 törvényszék, 3 (Palermo, Messina, Catania) másodfolyamodásu biróság és egy semmítőszék (Palermóban). Az oktatásügy terén még sok a kivánni való; van 3 egyetem (Palermo, Catania, Messina), 19 liceum, 67 kollégium, 6 fő- és 46 alreáliskola, 13 tanítóképző és több mint 1600 népiskola. Szakiskola: öt kereskedelmi iskola, egy bányásziskola (Caltanisettában), szőllészeti iskola Cataniában, zeneakadémia Palermóban, katonai iskola Messinában és műipariskola Girgentiben. A lakosok csaknem mind r. katolikusok. A sziget föl van osztva 5 érsekségre és 12 püspökségre.
Története. Sz. legrégibb lakói talán iber származásu szikánok voltak (l. Siculi). E népen kívűl a feniciaiak sok kereskedelmi telepet létesítettek a szigeten, de először mint hódítók a görögök léptek el, gyarmatokat alapítván és művelvén, eleintén a K-i, utóbb a D-i és É-i partvidéken. A görög nép lassankint az összes Sz.-i városokat megszállotta. A régi népesség a sziget hegyes belsejébe vonult; a feniciaiak a Ny-i partvidékre szorultak. De a VI. sz. közepe táján megakadt a szigetnek hellenizálása, azonkivül a benszülöttek alkotmányos küzdelmei is megingatták a görögök uralmát a gyarmatokon. 500 körül a legnevezetesebb városokban tirannusok uralkodtak. A 480-iki himerai csata a sziget egész görögségét megmentette a karthagóiaktól, akik a görögöket, a második persa háboruval egyidejüleg, szintén megtámadták. A virágzás rövid kora következett most; azonban az egyes városoknak az alkotmányért folytatott küzdelme, azonkivül a dór és jón-acháju városok közt mindinkább növekvő ellentét katasztrófát kellett hogy idézzen elő, amelyet a Szirakuza ellen vezetett athéni hadjárat (415-413) még csak siettetett. Athén legyőzése után Szirakuza mint első görög tengeri hatalom, az egész Sz. és Alsó-Itália fölött való uralkodásra törekedett. Az események aztán I. Dionysosrt Szirakuza mint első görög tengeri hatalom, az egész Sz. és Alsó-Itália fölött való uralkodásra törekedett. Az események aztán I. Dionysost Szirakuza urává tették. Ez időtől kezdve e város történetéhez fűződik Sz. törénete, még Pyrrhus, az epiroták királya inváziója és az első pún háboru után is. Rómának 241. aratott győzelme után Róma és szirakuza megosztozkodtak a hatalmon, amelynek oroszlánrésze természetesen Rómának jutott. A második pűn háboruban a rómaiak Szirakuzát és Agrigentumot is meghódították. Az egész sziget római tartomány lett egy praetor, utóbb propraetor vezetése alatt. A Sextus Pompejus és Octavianus közötti polgárháboruk is siettették a hanyatlást. Augustus birodalmi reformja (Kr. e. 27.) óta Sz. az első tiz szenátori tartomány egyike volt, majd Diocletianus felosztása szerint Olaszország provinciája. Kr. u. 395. a birodalom felosztásakor a nyugatrómai birodalomhoz csatolták. Alariknak, a nyugati gótok királyának az a kisérlete, hogy Sz.-ba átkeljen, csak azon mult, hogy hajói a Sz.-i tengerszorosban elsülyedtek (410). Genserich vandal király 440. megszállta Palermót és elfoglalta Lilybaeumot (Marsala). Teodorik, a keleti gótok királya 493. az egész szigetet hatalmába kerítette. L. Sziciliai királyság.