(gör.), Athénben eredetileg olyan emberek, akik kikémlelték és feljelentették azokat, akik a fügekivitel tilalma ellen vétettek; később azokat jelenti, akik pénzért érdemes vagy tekintélyes emberek ellen vádaskodtak, tehát titkos kémek, fizetett árulkodók. Ilyen értelemben használja a jelenkor, a magyar irodalomban különösen Kármán József A nemzet csinosodásáról szóló értekezésében.
(Shikoku, Shikok), egyike a japán szigeteknek, a Szeto-Uci, a Nagy-oceán, a Kii-csatorna (amely Nippontól választja el) és a Kiu-sziu partjait mosó Bugo-csatorna közt. A Kocii és Bingo-Nada öblök által közepén összeszorított sziget hossza 250, szélessége 55-90 km., területe 18,210 km2. Több, paleozoikus kőzetekből álló hegylánc vonul át rajta, amelyekben a legmagasabb csúcs, a Joszino-gava forrása közelében emelkedő Iszidzuci-szan 2360 m.-nyire emelkedik. A Joszinón kívűl a Monobe, Kamo, Kagami öntözik. Az éghajlat mérsékelt (évi középhőmérséklet 15,6°) és elég nedves. Fő termékek a rizs, búza, árpa, rozs és tea. Réz-, antimonérc- és szénbányákat mívelnek. A főbb iparágak a sófőzés, papiros-, cukor-, szeszkészítés és a selyemipar. Kerületei: Tokuszima, Kagava, Takamacu székhellyel, Ehime Macujama székhellyel és Koci.
(növ.) a. m. fáraofüge (l. o.). Néha a boglárfa meg a juharfa neve is.
(növ.), l. Camphorosma.
(növ.), l. Mannakása.
izzó v. égő testről lepattanó részecske. A Sz. főleg szeles időben válhatik veszélyessé oly helységekben, ahol a háztetők anyaga nagyobbrészt gyulékony, tehát a rászálló Sz.-tól könnyen felgyujtható. Ily körülmények között igen lényeges a szélirányba eső házak, kazlak védelme, ami hosszu nyelü és vizbe mártott Sz.-csapókkal, nedves ponyvákkal vagy fecskendősugárral eszközölhető. L. még Elektromos szikra és Galvánszikra.
olyan készülék, mely a szikráknak a kéményen át való elszállását megakadályozni van hivatva. Legnagyobb szükség van rá ott, hol a tüzelés mesterségesen fokozott légvonat mellett történik (lokomobil, lokomotiv) és pedig annál inkább, minél könnyebb szénfajtával tüzelnek. Legyegyszerübb Sz. a szikrarosta (l. Lokomotiv), mely drótszövetből v. fonatból készül s a kürtő alatt még a füstszekrényben helyeztetik el; az égő szikrák ugyanis a drótokba ütközve és esetleg még gőzzel is érintkezve nagyrészt elalusznak; az amerikai vagyis megnyujtott füstszekrény lokomotivoknál abból a célból alkalmaztatik, hogy a légvonat által a tűzcsöveken keresztül húzott szikrák részben egyenest előre repülhessenek a füstszekrényben s elaludhassanak a nélkül, hogy kiragadtatnának a szabadba. A jó Sz. kérdése, noha sok szerkezetet gondoltak már ki, még sincs teljesen megoldva, mert minden Sz. többé-kevésbé akadályozza a léghuzamot; igy alkalmaznak mindenféle süvegeket, kosarakat a kéményre, vagy drótfonat-tölcsért az aljába, mások bádogtekervényeket a kémény belsejébe; azonkivül a kéménynek magának is bizonyos formákat adnak (tágulásokat, szikratartókat) azonban mindez csak akadályozza, de nem szünteti meg a szikrahullást; legelőbb célt érünk, ha nehéz szénfajtákat, tapadó szeneket égetünk. Lásd Füstszekrény.
a Volta-indukción alapuló fizikai eszköz, mely magas feszültségü indukált (gerjesztett) áramok előidézésére szolgál. Ez áll egy üres üveg- vagy ebonithengerre elszigetelt menetekben fölcsavart drótból, mely az indukáló (gerjesztő) henger, és az e fölé csavart, szintén gondosan elszigetelt, gyakran néhány ezer méter hosszu vékony rézsodrony által alkotott indukált (gerjesztett) hengerből. Az indukáló henger valamely elektromos forrás, p. galvánlánc áramának vezetésére szolgál; ezen gerjesztő áram önműködőleg (p. Wagner- vagy Foucault-féle kalapács segítségével) gyors egymásutánban záródik és ismét megszakad. Az indukált hengerben mindannyiszor rövid tartamu, de annál magasabb feszültségü indukált áramok keletkeznek, minél nagyobb ez utóbbi meneteinek száma az indukáló hengeréihez viszonyítva. A Sz. alkalmazása eddigelé ugyszólván kizárólag a fizikai laboratoriumra szorítkozott, technikai alkalmazást legfölebb robbanó anyagok meggyujtásánál talált; a Lénárd-Röntgen-féle sugarak fölfedezése óta az orvosi gyakorlatban előreláthatólag napról-napra növekedő fontosságot nyer.
(széksó, szóda), viztartalmu szénsavas nátrium (Na2CO3+10H2O), a természetben csakis mint kivirágzás, bekérgezés terem vagy pedig Sz.-tavakból rakódik le. Itt-ott vulkáni vidéken is észlelték, poralakban kőzeteken is. Mesterségesen kikristályosítva egyhajlásu rendszerbeli. A természetben előforduló rendesen nem tiszta, hanem a vele rokon termonátrittal (Na2CO3+H2O) együtt terem (mely ritkán rombos rendszerbeli krisztályokban is található), ugy hogy a Sz. név alatt ismeretes kivirágzás stb. tulajdonképen Sz.-nak keveréke termonátrittal. A mesterséges kristályok is a levegőn gyorsan elporlanak, termonátrittá alakulnak. Hazánkban az alföldön a szikes talaj mindenütt Sz.-kivirágzástól ered, nevezetesen pedig Debrecen és Szeged környékén virágzik ki nagyobb mennyiségben, de az alföldi tavakban (igy p. a palicsi tóban) oldott állapotban is megvan. Azelőtt, mikor még drága volt a szóda, a Sz.-t összeseperték, vizben feloldották, a földes részektől megtisztították és ugy alkalmazták. Már rég felhagytak a Sz.-sepréssel. Egyiptomban, Kelet-Indiában, az u. n. Sz.-(nátron-) tavakban van feloldva. Ezekből a Sz.-val, meg a termonátrittal együtt egyhajlásu kristályokban meg egyébként savanyu szénsavas nátrium is rakódik le (Na3H(CO3)2+2H2O), mely trona néven kerül a kereskedésbe. Különösen nagy mennyiségben terem, itt-ott telepeket is alkotva a felületen, Fezzanban. Kolumbiában a Merida-tóból rakódik le és ennek urao a neve. L. még Nátrium-karbonát.
(Kovács) Balázs (Basilius), ref. teologus, szül. Szikszón 1530 körül, megh. Sárospatakon 1576. Szikszón, Sárospatakon, 1589 táján Kassán tanult, majd miután bizonyos időt Nagy-Idán iskolamesteri, majd nevelői állásban töltött, 1553. Bártfára ment Stöckel Lénárdot hallgatni. 1555. tanító lett Sajó-Szentpéteren, honnan két év mulva külföldre ment, s 1558 okt. 15. a vittenbergai egyetem hallgatói közé lépett. Itt 1559. a magyar tanulók coetusának szeniorává választatott s csak 1561. tért vissza hazájába. Miután kevés ideig a Mágocsi-család körében időzött, Sárospatakra hivták az iskola igazgatójának; részt vett ez évben a tarcali zsinaton is. 1564 tavaszán hasonló minőségben Kolozsvárra ment, ahonnan azonban az unitáriussá lett Dávid Ferenccel való viszálykodás elől Sárospatakra tért ivssza. Ám az unitárizmus ellen azután se szünt meg harcolni, ugy élőszóval a kassai zsinaton, mint tollal Egri Lukács ellen irt művében. Munkái: Rrefutatio argumentorum Lucae Agriensis (hely n. 1568); Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum (Pesti Gáspár sárospataki tanár adta ki, Debrecen 1590. Összesen hét kiadása ismeretes). Előszót és üdvözlő verset irt Bonfinius Historia inclyti Matthiae Hunyadis c. művének Heltai által sajtó alá rendezett 1565. évi kiadásához. Több más alkalmi beszéde és verse is maradt fenn.