(növ., Ulmaceae), a csalánképüek rendjébe tartozó család, fák vagy cserjék. Mintegy 140 faja az északi földgömb mérsékelt vidékén nő, a ma élő szilfa meg a Planera levélnyomását a geologia harmadkorából is ismerjük. Fájok hasznos, gyakran kertbe vagy az út mellé ültetik. V. ö. Planchon, Ulmaceae (De Candolle Prodromusában, 17. köt.).
a. m. elemi szellemek (l. o.); szilfidek, nőnemü szellemek.
kisközség Krassó-Szörény vármegye lugosi j.-ban, (1891) 1223 oláh lak., vasúttal.
Adolf, szemész, szül. Pesten 1848. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, hol 1872. orvosdoktorrá, 1873. pedig szemészmesterré avatták. ezután a bécsi poliklinikán működött, mire Budapestre jött és itt szemorvosi gyakorlatot kezdett. 1878. a budapesti zraelita közkórház szemész-főorvosa, 1883. a szemtükrészet magántanára lett, 1895. rendkivüli tanári címet kapott. Szakszerü dolgozatai az Orvosi Hetilapban, Természettudományi Közlönyben s más magyar és német nyelvü szaklapokban jelentek meg nagy számban.
kisközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, (1891) 967 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A Sz.-i fensíkon van az ismeretes jégbarlang (Lednice); ez tágas csarnokot képez, melyet egy sziklatuskó két részre oszt. Oldalfalait és fenekét jég borítja, mely különféle alakokban lép fel. A Sz.-i barlang eddig az utazóközönség részére hosszáférhetővé téve nincs.
(silicium), a széncsoportba tartozó és az oxigén után a legelterjedtebb nem fémes elem, amely vegyületeiben mint négyvegyértékü negativ gyök szerepel; kémiai jele Si; atomsúlya 28,0. Az elemet 1823. Berzelius állította elő. A Sz. szabad állapotban nem fordul elő a természetben, vegyületei azonban nagyon el vannak terjedve, mert számos ásványnak (quarc, opál, szilikátok) és igen sok kőzetnek (gránit, porfir, szienit stb.) alkotó része. Előállítása különféle módon történik, amelynek megfelelőleg a Sz. amorf Sz. ugy készül, hogy kálium-Sz.-fluorid (K2SiFl6) és konyhasó elegyét apróra vagdalt nátriumfémmel keverve tűzálló tégelyben magas hőmérsékletre hevítik és a kihült ömeget sósavtartalmu vizzel kifőzik. Ilyenkor a Sz. amorf, sötétbarna por alakjában marad hátra, amely a levegőn hevítve meggyulad és Sz.-dioxiddá elég; koncentrált káliumhidroxidban vagy folysavban hidrogénfejlődés közben feloldódik. A kristályos Sz.-ot pedig ugy kapják, hogy kálium-Sz.-fluoridot fölös mennyiségü aluminiummal összeolvasztják és a kihült tömeget sósavban feloldják, amikor a Sz. grafithoz hasonló hatszögü lemezkékben visszamarad. A kristályos Sz. fs. 1,49, a levegőn hevítve nem gyulad meg, de széndioxidban izzítva Sz.-dioxiddá ég el; vörös izzáson igen sok fémoxidot redukál; egyenlő súlyrész aluminiummal és ólomoxiddal hevítve pedig rendkivül hevesen explodál. Magasabb hőmérsékleten egysül a vassal, mangánnal, platinával, magnéziummal, aluminiummal, cinkkel és ónnal, de e testek inkább ötvözeteknek, semmint vegyületeknek tekinthetők. A negativ elemek közül egyesül a klórral, nitrogénnel és a szénnel. Szénvegyülete az u. n. Sz.-karbür (SiC), amelyet rendkivüli keménysége miatt karborundum (l. o.) név alatt csiszolóporul használnak.
szilicium hozzáadásával keményített ötvény, nagy elektromos vezetőképességénél fogva telegráf- és telefondrótok készítésére használják.
SiO2. A természetben nagyon elterjedt vegyület, amely képződik akkor, ha sziliciumot száraz levegőben vagy oxigénben elégetünk. Előállítása ugy történik, hogy nátriumszilikát-oldatot (l. o.) sósavval elegytenek és a keletkezett kocsonyás csapadékot sósavval megnedvesítve többször beszárítják. A kihült tömeget forró vizzel jól kimossák és leszűrés után a maradékot izzítják. Fehér, igen könnyü por, amely csak folysavban vagy az alkálifémek hidroxidjaiban oldható. A víz elemeinek felvétele révén kovasavvá lesz, amelynek sóit szilikátoknak nevezik. L. Kovasavak és sóik.
H2SiFl6. Gázalaku vegyület, amelyet ugy készítenek, hogy sziliciumfluoridot (l. o.) vizbe vezetnek. Szintelen gáz, vizben könnyen oldódik; vizes oldata erősen savanyu kémhatásu és platincsészéből elpárologtatva semmi maradékot sem hagy hátra, mert hevítéskor elbomlik. A Sz. kétbázisu sav, amelyben a hidrogénatomok fémekkel helyettesíthetők és ekkor sói: az u. n. sziliciumfluoridok származnak. A Sz. vizes oldatát kémszerül használják.
SiFl4. Gázalaku vegyület, mely sziliciumdioxid és fluorhidrogén egymásra hatásakor képződik, tehát olyankor is, mikor fluorhidrogénnel üveget megmaratunk. A Sz.-ot ugy készítik, hogy üvegpor (vagy finom homok) és kaciumfluorid (folypát) elegyét retortában koncentrált kénsavval melegítik. Szintelen, a levegőn füstölgő gáz, amely -105°-on 9 atmoszféra-nyomással szintelen folyadékká megsűríthető. A sz.-ot magas hőmérsékelten a káliumfém szilicium kiválása közben elbontja; vizzel sziliciumfluorhidrogénné (H2SiFl6) alakul át.