(l. a mellékelt képet), a geologiai ókor (első kor) vagyis paleozói kor ama szisztémája (rétegcsoportja), amely reá telepszik a kambri-szisztéma rétegeire és amelyre a devon-szisztéma rétegei telepedtek. Képződött tehát a geologiai ókorban a kambri-szisztéma rétegei után és a devonszisztéma rétegei előtt, vagyis a kambrinál fiatalabb, a devonnál régebb. Murchison (1839) Anglia nyugati részében, különösen Walesben, a régi kelta néptörzs, a szilurok ősi lakóhelyén tanulmányozta e képződményt legelőször és tőle származik a Sz. megnevezés is. A képződmény ugyszólván kizárólag tengeri.
Hazánkban Sz.-beli képződmény nincs. Hozzánk legközelebb Csehországban, Prága vidékén van 20 mérföldnyi hosszu és 2-3 mérföldnyi széles medencében erősen kifejlődve. Egész Közép-Európában a cseh Sz. képződött ki legtökéletesebben és legalaposabban van tanulmányozva. Barrande J. báró egész életét és vagyonát szentelte tanulmányozásának, a szilur faunának majdnem a fele került Csehországból. A cseh Sz.-val megegyező az Alpok, Szászország, Türingia, a Fichtel-hegység, Dél-Franciaország, Szárdinia sziget, Spanyolország és Portugália kisebb terjedelmü szilurképződményei, míg tóle sok tekintetben különbözik a roppant kiterjedésü Sz. Észak-Európában, nevezetesen Britanniában, Franciaországban, Belgiumban, Skandináviában és Oroszországban. Európában tehát két, egymástól eltérő Sz.-vidéket lehet megkülönböztetni; az egyik a középeurópai, a másik az északeurópai zóna.
[ÁBRA] a) Graptolithes Beckii. b) Graptolithes latus.
[ÁBRA] Bellerophon bilobatus. (Csiga.)
[ÁBRA] Lituites cornu arietis. (Cephalopoda.)
[ÁBRA] Trinucleus Pongerardi. (Trilobita.)
[ÁBRA] Lingula antiqua. (Brachiopoda.)
[ÁBRA] Lingula prima homokkőben.
[ÁBRA] a) Graptolithes geminus; b) nagyítva; c) Graptolithes folium; d) Retiolites Geinitzianus; e) Graptolithes turriculatus.
[ÁBRA] Catenipora escharoides. (Korall.)
[ÁBRA] Pentamerus Knightii. (Brachipoda.)
[ÁBRA] Nereites cambrensis. (Gyűrüs féreg.)
Calymene Blumenbachii. (Trilobita.)
[ÁBRA] Cardiola interrupta. (Kagyló.)
[ÁBRA] Orthoceras annulatum. (Cephalopoda.)
[ÁBRA] Hypanthocrinus decorus. (Krinoida.)
[ÁBRA] Ellipsocephalus Hoffi. (Trilobita.)
[ÁBRA] Tentaculites annulatus. (Pteropoda.)
Paradoxides spinulosus. (Trilobita.)
(növ.), l. Szilvafa.
(növ., Prunus tourn.), a rózsaviráguak mandolaféléi közé tartozó fa vagy cserje. Levele egyszerü, tojásdad, fürészelt szélü, virága külön szemből fakad, egyes-kettes rövid kocsánu, fehér húsos gyümölcse jobbadán hamvas, benne a csonthéj hosszukás magvat fogja körül. Legnemesebb faja a házi Sz. (P. domestica L., P. oeconomica Borkhausen), molyhos fenekü nagyobb levelekkel, hátragyürődött kehelysallangokkal, csüngő, hosszukás, ferde, kemény húsu, magvaváló kék gyümölccsel. Talán Kis-Ázsiából, Arméniából vagy Persiából származik; vadon már nem található. Nálunk mint besztercei vagy berzencei Sz. nagyon kedvelt fa (l. Besztercei szilva). Termesztése ugy látszik, nagyon régi. Szilvád, Szilvágy és Szilvás nevü helységek már a XII. sz.-ból ismeretesek. A «hétszilvafás nemes» is régi kifejezés. Tenyésztése nem okoz fáradságot, sőt magról kelve is maradós; csupán gyümölcse kisebbedik, elvadul. Fáját mint atlaszfát becsülik, magvából olajat sajtolnak és kéksavas vizet párologtatnak. Az olasz szilva vagy ringló (reine Claude-ból), kabaszilva, dobzó (P. italica Borkh.) kerek, duránci, édes, porcogós nagy gyümölcse sokféle szinü: zöld, sárga, pirosan hamvas, pirosan csepegetett (perdrigon). A tojás- vagy lószemü szilva, mirobalána (P. Myrobalana L.) gyümölcse (mirabelles) nagy, hosszukás, magvaváló, de kásás, kék bőrkéjü, az Aral- és Baikal-tó közt ugy látszik vadon nő (P. cerasifera Ehrh.). A déleurópai és északafrikai erdőkben vadon v. elvadultan találkozó kökényszilva (l. o.).
A megszámlálhatatlan fajtákat rendszerbe csoportosítani mind nehezebbé válik. Lucasé nagy hibában szenved, hogy a gyümölcshús magvaválását kevésbe veszi és inkább az alakra tekint; ezért, meg elavulása miatt nem közöljük. Francia-angol pomologusok most fáradoznak újabb csoportosításon. A szilva, kivált a magvaváló házi szilva hazánk kereskedelmének fontos tárgya. Frissen, aszalva, mint szesz (p. szerémi szilvórium néven) nagy kivitelben részesül. A Sz. alkalmas helyen 30 éven át is megtermi gyümölcsét, ezért immár nálunk is gondosabban bánnak vele. Jobbadán sorfának koronásan, ritkábban tornyosan tartva almafák közé ültetik.
Betegségei. A) Kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségek: 1. sárgaság (l. o.), 2. sápadtság (l. o.), 3. ághegyszáradás (l. Alma), 4. mozsásodás (l. o.), 5. golyva (l. o.), 6. gyökérrothadás (l. o.), 7. héjrepedezés (l. Alma). B) Élősködők által okozott betegségek: 1. A Polystigma rubrum Tul. nevü gomba a leveleken élénk piros, kisebb-nagyobb foltokat okoz, mely helyeken a levél kissé megdagad; egyike ez a Sz. leggyakoribb betegségeinek s ha erősen jelentkezik, idő-előtti lombhullást von maga után. Ellene a lehullott levelek elégetését lehet javasolni, mi által a gomba áttelelő alakjait tesszük tönkre; jónak bizonyult a betegség ellen az is, ha a fák lombfesléskor bordeauxi keverékkel (l. o.) permeteztetnek be. 2. Rozsda, okozója a Puccinia Pruni Pers. nevü gomba, mely a levelek alsó lapján barna portömegből álló csomókat okoz; e gomba csupán uredo- és teleutospóra-alakban (l. Rozsda) ismeretes. 3. Bábásszilva (l. o.). 4. Lisztharmat, okozója a Podosphaera tridactyla De By. nevü gomba (l. még Lisztharmat). 5. Korompenész (l. o.). 6. Boszorkányseprő, okozója az Exoascus defonnans Fuck. és az Exoascus Insititiae Sadeb. nevü gomba (l. még Boszorkányseprő). 7. A levél fehérfoltossága, abban áll, hogy a leveleken fehér, barnán szegélyezett foltok láthatók, melyek okozója a Sphaerella Bellona Sacc. nevü gomba. 8. Gyökérpenész (l. Dematophora). 9. A leveleken barna, gyakran kilyukadó foltokat okoz a Cylindrosporium Padi Karst. nevü gomba; a megtámadott fák sokszor egészen elhullatják leveleiket. Amerikában igen nagy károkat tesz; ellene a bordeauxi keverékkel védekeznek. C) Ismeretlen oku betegségek: 1. Tejfény (l. Dematophora). 2. Mézgafolyás (l. o.).
l. Lekvár.
(ásv.), l. Irásérc.
a tüdőt helyettesítő lélekző szerv, l. Kopoltyu.
1. kisközség Borsod vármegye szentpéteri járásában, (1891) 1085 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Sz., fürdő, l. Mád. - 3. Mező-Sz. (l. o.).
község, l. Apáti (12).
Lajos, egyházi és bölcseleti iró, szül. Szegzárdon (Tolna) 1854. Középiskoláit Pécsen, a teologiát Bécsben, mint a Pazmaneum növendéke végezte. Pappá szenteltetvén, a bécsi Augustineumba került, ahol a hittudományi szigorlatainak nagy részét állotta ki. 1881. szemináriumi tanulmányi felügyelő és segédtanár, 1885. rendes tanára az ágazatos hittannak és a skolasztikai bölcseletnek Pécsen. 1891. a király t. káplánja, majd szentszéki ülnök, zsinati vizsgáló és a szegények ügyvédje. 1891-től kezdve részben nagyobbára bölcseleti értekezéseket közölt a Bölcseleti Folyóiratban, Magyar Sionban stb., részben önállóan kiadott. Tagja a Szt.-István-társulat tudományi és irodalmi osztályának és az Aquinói szt.-Tamás-társaságnak.
l. Sylvester.