a geologiában olyan rétegek összessége, amelyek hasonló körülmények közt egymáshoz nagyon közeli időszakban képződtek. Máskép formáció, magyarul rétegcsoport. L. még Rendszer.
(gör.) a. m. összevonás; a prozodiában a diasztole (l. o.) ellentéte; a fiziologiában a szivizom összehúzódása.
(Szvistov), az ugyanily nevü bolgár kerület székhelye, a Duna jobb partján, magas fensíkon, ahol az a legdélibb pontját eléri, (1893) 12,482 tarka nemzetiségü lak., három osztályu alreáliskolával, élénk kereskedéssel. A Közép-Bolgárországba szánt árukat itt rakják partra és nagy mennyiségü bolgár gabona innen jön forgalomba. Sz.-nak még az a jelentősége is van, hogy a Dunán való átkelés egyik fontos helye, mivel itt a román partokon nincsenek mocsarak. Sz. a római Novae nevü város helyén áll. 1791 aug. 4. itt kötötte meg II. Lipót magyar király a törökkel a status quo alapján azon békét, amely a II. József császártól megindított háborunak véget vetett. 1877. az orosz hadsereg Sz. mellett kelt át a Dunán. 1881 jul. 1. itt gyült össze a nagy nemzetgyülés, amely Sándor fejedelmet a fejedelmi székében újra megerősítette.
felaprózott termékeknek tisztítására, különválasztására és osztályozására szolgáló eszköz. L. Szitálógépek és Szitaszövet.
kisközség Háromszék vármegye orbai j.-ban, (1891) 1398 oláh lak.
a sziták rámája v. kávája, melyre a szitaszövetet kifeszítik, Rendesen finom egyenes szálu lúcfenyőből hasítják. ritkán készül bükkfából vagy sárgarézből. Erdély őserdeiben még eléggé űzött iparágat alkot ezek készítése. A legfontosabb gyártási szerszáma a vonókés.
l. Szitakötőfélék.
(állat, Libellulidae, Odonata, l. a mellékelt képet), az álrecésszárnyu rovarok (Pseudoneuroptera) egyik családja, melynek tagjait hazánk különböző vidékein más-más névvel jelölik (acsa, anyalégy, csúzó-őrző, fátyolka, hosszas pille, kigyópásztor, kigyóőrző, ördöglova, szitaszövő, üveges, vizi borju, vizi leány, vizi pásztor, vizi pille). Fejük szabadon kiáll, két oldala egy-egy nagy összetett szemmel díszített, azonkivül fejtetőjükön még három egyszerü pontszemet is találhatni. Az összetett szemek rendkivül nagyok, valamennyi orvar közt nekik van legnagyobb szemük. Szárnyaik egyformák, üvegnemüek és igen sok háló- v. szitaszerüen elágazó erecskékkel ellátottak. Lapjuk sima, legyezőszerüen soha sem hajthatók össze. Potrohuk 10 gyűrüből áll, mindegyik gyűrü ismét háti és hasi lemezből van összetéve. Megjegyzendő, hogy a Sz. potroha aránylag a leghosszabb s a legvékonyabb. Nappali állatok, élénk szinüek, egyesek azonban kimulásuk után elszintelenednek. Belső szerveik az egyenesszárnyu rovarok szerveihez mutatnak hasonlatosságot. Ivari dimorfizmus feltalálható, csakhogy a himnek a nőstényektől való különbsége nem nagyon szembeötlő. Röpülésben akárhányszor láthatni a nedves réteken, vizek partján párosodva, repülésük ilyenkor vontatott, az első a him, a hátulsó a nőstény. Petéiket v. a vizbe vagy a tojócsövesek az egyes vizi növényekre rakják. Tökéletlen átalakulók, nyugvó bábállapotjuk nincsen. Mind ragadozó, táplálékukat más rovarok teszik. Néha óriási csoportokban felkerekednek a levegőbe s szorosan egymás mellett bizonyos cél felé repülnek. Ha befészkelik magukat a halas tavakba, akkor károkat is okozhatnak. Jelenleg mintegy 1800 faj ismeretes, melyek közül Európában 106 faj él, míg Magyarországban 60 fajt találtak, melyek 19 nembe és 7 alnembe sorozhatók. Hazánkban kizárólagos fajuk nincs; legjellemzőbbek azonban: Libellula albistyla, Crocothemis erythreca Brull., Opiogamphus serpentinus Charp. és Lestes virens Cherp., Lestes (Agrion) puella L., Libellula depressa L., L. quadri maculata L. stb. Fosszil maradványaikat már Európa liaszformációiból ismerik, igy tehát a legrégibb rovarok közé tartoznak. V. ö. Kohaut Rezső, A magyarországi Sz. természetrajza (a természettud. társulat kiadványaiban, 1896).
[ÁBRA] SZITAKÖTŐK.
Szitakötők petéket lerakó Lestes sponsa-val.
malmokban a gabonából a gabonaszemeknél nagyobb és az azoknál kisebb tisztátalanító részek, valamint az őrleménytermékekből a töret, a dara és a derce elkülönítésére, továbbá a szemcsék különböző nagysága szerint a dara és a derce osztályozására való készülék. A simaőrlésnél a szitálásnak mellékszerepe van, de a műőrlésnek egyik jellegzetes munkafolyamata (l. Őrlés és Malmok).
A Sz. kétfélék: rázó sziták és forgó sziták. Az előbbeniek síkfelületü sziták és egyenesen ide-oda rázók, körben rázók, vagy körívben rázók, mely utóbbiakat lengő- v. oszcilláló szitáknak is nevezik. A forgó sziták hasáb- (rendszerint szabályos hatszögletes) alaku vagy pedig hengeres sziták. Az egyenesen ide-oda rázó síksziták hosszu derékszögü négyszögü keretek, amelyek csekély hajlással, négy hosszu farúgó segélyével a malom padlózatához, esetleg a daratisztító gépekre (l. o.) vagy függő elrendezés mellett a malomhelyiség mennyezetéhez vannak erősítve s rázó mozgásukat hajtórúd közvetítésével egy könyök- v. excenteres tengelytől nyerik. A körben rázó síksziták nagyobb méretü, hosszukás derékszögü négyszögü faszekrények, amelyekben a szitálás céljai szerint kevesebb-több szitakeret van egymás fölé helyezve. A lengő vagy oszcilláló gépeknél az egymás alatt elhelyezett sziták a gép függélyes tengelye körül s attól ibzonyos távolságban gyűrüket alkotnak. Ezt a tengelyt a szitagyűrükkel együtt a gép vizszintes hajtótengelye excenterrel és annak ródjával a függélyes szitatengelyből vizszintesen kinyuló karral váltakozva ide-oda lengeti. A centrifugális szitahenger négy szegmentből összeillesztett szétszedhető hengerváz, melynek belső hengerfelülete van a szitaszövettel bevonva. A szerint, amint a szitafelületet csak egy- v. többféle szövet alkotja, a szitáló gép az őrleményterméket két különböző vagy többféle méretü termékre választja szét. A szitaszöveten keresztül szitált termék mennyisége és minősége függ a szitafelület nagyságától, a szitaszövet finomságától, vagyis az egyes nyilások nagyságától, továbbá a szitafelületen fekvő őrleménytermék rétegvastagságától, nemkülönben attól az időtartamtól is, mely alatt a bizonyos mennyiségü őrleménytermék a szitaszöveten végig halad s függ végre a rázás hatályosságától is.
l. Szittang.