(növ.), l. Szemerke.
a. m. Dsungaria (l. o.).
1. Ó-Sz., nagyközség Komárom vármegye gesztesi j.-ban, (1891) 2700 magyar lak., vasúti megálló, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi és a történelemben ismételten szereplő hely. 375 nov. 17. itt halt meg Valentinianus római császár. 1849 jul. 2. Benedek császári vezér az itteni (Komárommal összefüggő) sáncokat elfoglalta, de Klapka háromszor ismételt roham által kiverte belőle; szept. 3. Klapka az itteni sáncokat megszállta. - 2. Új-Sz. (Edam), nagyközség Komárom vármegye gesztesi j.-ban, a Duna mellett, Komárommal szemben, mellyel szép híd köti össze, (1891) 1800 magyar lak., igen nagyforgalmu hely, ahol a magyar királyi államvasutak budapest-bécsi vonalából a déli vasút székesfejérvári vonala kiágazik és a gőzhajóforgalom is élénk. Komárom összes vasúti forgalma itt bonyolódik le. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A szőnyi határban az ácsi erdő előtt Görgei Arthus 1849-iki győzelmének emlékére csinos oszlopot emeltek. Új-Sz. Brigetio római város helyén áll. L. még Szőnyi béke.
padlók és falak fedésére szolgáló szövet. A kötésmódja szerint sokféle alosztálya van. Megkülönböztetnek sima és bolyhos Sz.-eket. I. A simák egy lánc- s egy vetülékrendszerrel vászon- vagy sávolykötésben készíthetők, még pedig cérnázott gyapju-, jut- v. szőfonalból, amely esetben elnevezésüket az anyagtól nyerik; készíthetők azonban két lánc s két vetülékrendszerrel is s ekkor kiddermünsterinek nevezik. A sima Sz.-ek különleges fajtá a gobelinek (l. o.) és a nálunk dívó csillimek (szerb Sz.-ek) teszik. Mindkét sz.-fajnál ritka láncot s oly sűrü vetüléket alkalmaznak, hogy a láncfonal teljesen elfedessék, miért is a Sz. mindkét oldala egyforma. Az ábrákat a különböző szinü vetülekkel állítják elő. A vetülékeket kézzel helyezik el a láncfonalak közé. II. A Sz.-ek második fő csoportjának, t. i. a bolyhos Sz.-eknek legnevezetesebb fajai a következők: 1. a csomózottak, aminők a persa (színes mintáját l. az Ékítmények IV. mellékletén) és a szmirnai Sz.-ek (l. o.): 2. a hurkos brüsszeli Sz.-ek és a bolyhos velours-Sz.-ek. E két utóbbi csak abban különbözik egymástól, hogy a bolyhosnál a hurkok fel vannak vágva. Mintázásuk ketfele módon állítható elő, még pedig vagy az által, hogy annyi láncrendszert alkalmaznak, ahány szinből áll a minta, vagy pedig az által, hogy csak egy oly láncrendszert használnak, amely az ábráknak megfelelően mintásan van nyomtatva. E két eljárást az 1. és a 2. ábra jelzi. Ezekből az ábrákból kitünik, hogy e Sz.-fajoknál az alap (g1 g2) és a hurkokat alkotó (p1 p2 p3) láncrendszereken kívűl bélelő (f) láncrendszert is alkalmaznak, amellyel a Sz. vastagságát növelik. Az 1. ábrából, amely azt az eljárást jelzi, amidőn a mintaképzéshez több láncrendszert alkalmaznak (az ábrában p1 p2 p3), kitünik, hogy a hurkot mindig csak egy láncrendszer képezi, t. i. az, amely a mintarészletnek megfelelő szinü, míg a többi a bélelő lánchoz illeszkedik. Ez az eljárás tehát nagy anyagpazarlással jár, miért is sokkal drágább a 2. ábrán jelzettnél, amelynél csak egy láncrendszer van, amely folyton hurkolásra használtatik s mely, hogy a Sz. ábrás legyen, az ábráknak megfelelően szinesen van nyomtatva. 3. A bolyhos Sz.-ek harmadik csoportját a zsenilia-Sz.-ek teszik (lásd Chenille), amelyek pamut- vagy gyapjuláncból és zseniliavetülékből állanak. Ha e Sz.-ek egyszerü szövetként vitetnek ki, vékony minőségüek és kétoldalasak, ha pedig kettős szövetként, azaz alsó kender- vagy jutaszövettel kapcsolatban készülnek, egyoldalasak, vastagok, azaz hasonlók a velours-Sz.-ekhez.
Nyugaton a Sz.-ipar gyári jellegü, különösen Németország- és Ausztriában. Nálunk is van Sz.-ipar, bár nagy jelentőségre még nem tudott szert tenni. Leginkább el van terjedve Torontál vármegyében Nagy-Becskerek környékén, majd Máramaros és Csík vármegyékben, mindenütt mint házi ipar. Gyárilag csak két helyen készül: Aranyos-Maróton és nagy-Becskereken, utóbbi helyen különösen a szmirna-utánzatok. Behozatalunk 1895-ben csak gyapju- és juta-Sz.-ekben 2.149,875 forint volt. Sz.-ipari tanműhely van hazánkban Nagy-Becskereken és Pozsonyban.
[ÁBRA] 1. ábra. Brüsszeli szőnyeg többszörös láncrendszerekkel hosszanti metszetben.
[ÁBRA] 2. ábra. Brüsszeli szőnyeg nyomtatott láncrendszerrel hosszanti metszetben.
szőnyegvirágok, virágszőnyeg elkészítésére alacsony, de bokros termetü vagy tömzsi fajok alkalmasak, melyeket jobbadán a szeréppel együtt helyeznek az előzetesen kiszemelt és kirajzolt helyre, hogy az év folyamán elvirulásuk után mással cserélhessenek föl. Kövés echeveriák (Echeveria metallica Nutt. és mások), dúslevelü madárhúr fajai (Cerastium tomentosum L. és C. Biebersteini DC.), jégvirág (Mesembryanthemum), paréjfélék (Achyranthes, Alternanthera), ajkasok (Perilla Nankinensis Lour., Salvia argentea L., Stachys lanata Jacq.), fészkesek (Centaurea candidissima Hort., Cineraria maritima L., Gnaphalium lanatum hort., Pyrethrum parthenifolium Willd. var. aureum), lobeliák, pelargoniumok és sok más faj alkalmasak e célra, ha szerény termetéhez díszes levélzete, v. hosszabb virulása járul. A Sz. a diszlombbal és más növénnyel (solitaire) együtt a pázsit díszítésére szolgálnak.
1. Benjámin, ref. lelkész, szül. alsó-Némediben 1717 dec. 10-én, meghalt Hódmező-Vásárhelyen 1794 szept. 14-én. tanulmányait Monoron, Tason, Kecskeméten és Debrecenben végezte. 1742. lelkészül választatott Hódmező-Vásárhelyre, honnan egy év mulva külföldre menvén, 1743 szept. 30-tól az oderafrankfurti, 1744 tavaszától a lejdai, ez év őszétől az utrechti egyetemen hallgatta a teologiát. 1745 szept. elején érkezett vissza egyházába; 1758. egyházmegyei tanácsbiró, 1774. esperes lett s mint ilyen részt vett a budai zsinaton. Aggkora miatt 1789. lelkészi állásáról, 1792. pedig az esperesiről is nyugalomba kényszerítették. Irói téren jelentékeny működést fejtett ki. Művei: Imádságok imádsága (Pozsony 1753, több kiadása van); Kegyesség napszáma (az előbbivel együtt, u. o. 1753); Szentek hegedüje (énekek, Kolozsvár 1762, igen sok kiadást ért, még 1869. is megjelent); Gyermekek physikája (Rollin után franciából, Pozsony 1766, 2. kiad. u. o. 1774); Istennek trombitája (Buda 1790); Az újtestamentomi énekek éneke (Pozsony 1792). V. ö. Szeremlei Sámuel, Sz. B. és a hódmezővásárhelyiek.
2. Sz. Pál, pedagogus, szül. Debrecenben 1808 ápr. 22., megh. budapesten 1878 jun. 17. Debrecenben a kollégiumot kitünő sikerrel végezte s azt mint szenior hagyta el. Tanulmányai végeztével a német nyelv elsajátítása végett egy évet Lőcsén töltött, honnan visszatérve a debreceni kollégiumban mint tanár működött s ott a matematikát magyarul tanította. 1840. pedig az ő terve nyomán lépett életbe a debreceni ref. tanoda reformja. Tisza Lajos fiai nevelőjéül szemelvén őt ki, saját költségén külföldi egyetemekre küldötte. Miután Berlinben kég évet töltött s a szünidők alatt Francia- és Angolországot beutazta, haza tért és átvette a Tisza-fiuk (László, Kálmán és Lajos) nevelését, mit tiz éven át (1838-48) részint Geszten, részint Pesten ritka szakértelemmel folytatott. Ekkor irta a szemléltető oktatási módszer következetes alkalmazásával jeles művét az Alaktant (Buda 1846, 2 köt.), mellyel a Marczibányi-féle 50 aranyas pályadíjat nyerte; e munkája folytán az akadémia (1846) tagjává választotta. 1847. A Pesten felállítandó prot. praeparandia terve címü művével lépett fel. 1848. Eötvös József báró meghivta a közoktatásügyi minisztériumba, hol előbb mint titkár, azután meg mint osztálytanácsos működött. Sz. a szabadságharc leveretése után 1851. magán nevelő- és tanintézetet alapított Pesten, 1852. egy darabig császári királyi prot. iskolai tanácsos is volt. Tiz évig volt a természettudományi társulat elnöke. A tanügy terén szerzett érdemeiért királyi tanácsosi címet nyert.
Hosszas alkudozások után 1627 szept. 12. köttetett meg a Szőny és Komárom közt fekvő Forró nevü szigeten a Sz. a török és II. Ferdinánd között. Török megbizottak Mehemed egri pasa, Iza effendi budai mufti, a budai azap-aga, az esztergomi és szolnoki bég, Ferdinánd biztosai Sennyey István báró kancellár és a váci püspök, Questenberg Gellért báró, Esterházy Dániel és Koháry Péter voltak. Tulajdonkép azonban egyfelől Esterházy nádor és Pázmány Péter, másfelől Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Murteza budai vezérpasa mérték itt össze diplomáciai fegyvereiket. A békeokmány eredetije három nyelven, u. m. magyarul, latinul és törökül állíttatott ki. A 11 artikulusba foglalt okirat újra megerősíti az 1606-iki zsitvatoroki, az 1615-iki bécsi, az 1618-iki komáromi és az 1625-iki gyarmati szerződéseket. A Sz. eredetijét három nyelven közzétette: Gévay, A szőnyi békekötés cikkelyei (Bécs 1837). Ebből magyarul, Bethlen utasításaival, Toldalagi követségi naplójával és jelentéseivel, ugyszintén Tassi Gáspárnak budai követségéről Esterházyhoz tett jelentésével együtt közölte Salamon Ferenc, Két magyar diplomata a XVII. sz.-ból (Pest 1867). Történetét megirta Jászay Pál (Tudománytár 1838. 4. köt.).
István, ref. lelkész, honi tanulmányainak végeztével külföldre ment s 1666. Az utrechti egyetem hallgatói közé lépett. Hazájába visszatérve tornai lelkész lett. Innen vallásáért 1671. elűzetvén, Debrecenben kapott alkalmazást, míg 1672-től zilahi lelkész, 1675-től pedig a bujdosók papja volt. 1680. és 1681. balmazújvárosi, 1686. szoboszlói lelkésznek említtetik, majd 1689. Kolozsvárra ment papnak s itt volt 1696 elejéig, amikor Székelyudvarhelyre távozott hasonló minőségben. 1704. már Gyulafehérváron működött, de innen a háboru zajában nemsokára menekülnie kellett. Szatmárra vonult, hogy 1709 körül lelkészi szolgálatot is teljesített, 1711-19. pedig állítólag Debrecenben volt ispotályi pap, ellenben más adatok szerint még 1709. meghalt. Munkái: Disputatio theologica ad Romanos (IV. 3., utrecht 1666); Martyrok koronája (Kolozsvár 1675, új kiadás Nürnberg 1727); Kegyes lélek vezércsillaga (Debrecen 1681, más kiadása még ez évben h. n., új kiadása Debrecen 1714); Élő holtak jó illatja (mellyel Felvinczi Sándor temetését temjénezte, u. o. 1686); Paradicsomi mulatság (h. n. 1690); Magyar oskola (név n., Kolozsvár 1695, hangoztató módszerü ábéce, melyet Toldy Ferenc újra kiadott a Corpus grammaticorumban); Halotti beszéd Kendeffi János felett (Utolsó tisztesség címü gyüjteményben, u. o. 1697). Philopatrius Arvadinus Theaitetus álnév alatt valószinüleg ő irta a Gusztáv Adolfról szóló Kegyes vitéz (Debrecen 1675) címü művet.
(növ., pilus, többese pili, l. az ábrát), a növénynek mellékszerve, morfologiailag a bőr hajszálképlete, gyenge függeléke. A bőrből nő ki, vékony, áttetsző, majd hosszura nőtt magános sejt, majd többsejtü, rendesen ágatlan (pilus simplex),de van ágas v. csillagos szőr (pilus ramosus v. stellatus, asterothrix), továbbá egyenes, göndör, hajlott, horgas és gömbös szőr is. A szőr növekedése mindig korlátolt, a növénynek majd minden részéből, a gyökértől kezdve (gyökhaj) kinőhet. Ha a növény felszinén sem érdesség, sem szőr nincs, simának mondjuk, ilyenkor másféle deresség nélkül elevenzöld szokott lenni. A szőr minősége, sűrüsége stb. megváltoztatja a növény külsejét és szinét, sőt a sűrü moholytól az egész növény fehér lehet (posztószegfű). L. még Haj és Hajszálképletek.
[ÁBRA] A tök fiatal termőjén levő szőrök; b, d gömbös szőr, c, e, f a keletkező szőr.
(állat), az osztrigának korábbi, ma már használatból kiment és helytelenül alkotott magyar elnevezése.